VKF!-XXXVI. Jerk csirke

Miután a múltkori fordulót egy ronda nyavalya miatt kihagytam, most nagyon készültem és megkönnyítette a dolgom, hogy végre nem kell sakkozni az órákkal meg a percekkel, csak kelni, enni, feküdni nagyjából mikor jólesik, kívánsághangverseny van időrabló ételekkel és persze rengeteg édességgel. Hirtelen vagy 3-4 recept is várakozik mindenféle népek fazekából és tepsijéből, a jamaicai eredetű csirkére viszont a grill miatt esett a választásom, így kicsit pótolom a szabadtéri tűzgyújtásos lemaradásomat: a házi készítésű pácban legalább egy napot kell pihennie a grillezésre váró húsnak, ideális kényelmes csak-mi-vagyunk ebédhez de vendégséghez is.

A jerk fűszerkeverékben benne van minden értékes trópusi fűszer - meghatározó fűszere a szegfűbors(allspice, pimenta), melyet Kolumbuszék simán összetévesztettek a feketeborssal, mely útjuk egyik indoka volt -, a scotch bonnet chili, ami karibi eredetű, és a friss kakukkfű. Az arányok megtartásával akár hosszabb ideig tárolható keveréket is készíthetünk, amihez már csak a friss hozzávalókat kell hozzámixelni. De egyedileg gyártva sem tart tíz percnél tovább a csípős-édes-savanykás szósz előállítása, és abban is biztos vagyok, minden jamaicai háziasszony a sajátjára esküszik.


Hozzávalók a páchoz:

1 kisebb vöröshagyma

1 csomó zöldhagyma

3 gerezd fokhagyma

1,2 dl olaj

fél lime leve

1 chilipaprika (én thai chilit használtam,ez kevésbé erős, mint a habanero rokona scoth bonnet, de szerintem így is elég csípős volt )

1 ek. aprított friss kakukkfű

1 ek reszelt gyömbér

2 ek. vörösborecet

1 ek. barna nádcukor

1/4 tk. fahéj

1/4 tk. szerecsendió

1 csipet őrölt szegfűszeg

1 tk. szegfűbors

1/2 kk. só

- ennyi szósz elég egy egész, feldarabolt csirkéhez, vagy 4-6 csirkemellhez/combhoz.


A hagymákat felvágtam, aprítógépbe tettem az összes többi hozzávalóval és sűrű szósszá mixeltem.

A csirkemelleket, a vastagabb felükön kicsit meglapogattam, azután végig keresztben mélyen bevagdostam, minél jobban átjárják az aromák, bezacskóztam és a zacskóba öntöttem a pácot is. Legalább egy éjszakán át kell hűtőben tartani, de ha hosszabb - akár 48 óra is - a pácolási idő, annál intenzívebb lesz a fűszeres íz.

Grillen 6-8 perc alatt egyszer megfordítva átsül - ideális persze, ha a szegfűborsfából van a gyújtós :) - , nem kell ráégetni a fűszereket, sütőben 200 fokon, tepsibe rakott grillrácson 30 perc alatt sül készre.

Olasz? Mexikói? Mindegy, csak pattogatott kukorica legyen!

Nálunk nincsenek rajongók. Vagyis inkább begyógyult, és egyszer majd nagyon sok pénzt fog érni a gyűjthető matricás album 1996-ból, meg 1997-ből, remélem annyit, mint amennyibe a matematikai statisztikusok által kitalált ötös csomagolású és random elosztású focisztár-képecskék kerültek - ennél már csak a gyűjthető barbis albumok lehetnek borzasztóbbak, de azt időben elkezdtük ócsárolni, hogy mennyire giccses és nyálas, ffúj, és ehhez persze lelkesen csatlakozott az is, aki az előző évben még minden zseb- és kunyerapénzét az egy idő után állandóan duplázódó focistaképekbe ölte.
A pattogatott kukorica azonban bármikor jöhet, én meg mindent megteszek, hogy ne érezzem azt a borzasztó moziszagot; nálunk inkább a drasztikus csípős fogy, a pesztós változat kissé szofisztikált még az ifjúságnak, de annyira feldobja a pattogatott kukoricát, hogy még egy epizód Szex és New York alatt se érezhetjük úgy, hogy kilógunk a sorból a sok sikk és hype között.

Hozzávalók:

1-1 csomag mirohullámúban pattogtatható natúr, sós kukorica

- csípős (ami nem mexikói, hanem tex-mex, de ne tudtam ellenállni a címnél az áthallásnak)

4 dkg vaj

1 csapott kk. pirospaprika

fél kk. chilipehely

1 késhegynyi őrölt kömény

pár tekerésnyi feketebors

1 nagy gerezd újfokhagyma

- a pesztóshoz:

4 dkg vaj

1 tk. szárított bazsalikom

1 kk. petrezselyem

3 ek. reszelt parmezán vagy grana padano

1 nagy gerezd újfokhagyma






A vajat felforrósítottam egy nagyobb lábasban ( a lényeg, hogy beleférjen egyszerre az egy zacskó kész kukorica) belekevertem a fűszereket ( illetve a pesztósba a sajtot is) és a kicsit összezúzott fokhagymagerezdet, és lehúztam a tűzről. Amíg a kukorica pattogott, kis lángra visszaraktam és kevergetve melegen tartottam ( óvatosan, nehogy megégjenek a fűszerek, de ennyi idő alatt szépen bele is melegszenek a vajba az aromák) , kihalásztam a fokhagymagerezdet, azután beleborítottam a forró kukoricát és jól összeforgattam a fűszeres-vajas szósszal.

Ez a fűszermennyiség tökéletesen elég egy adagnyi kukoricához, ha mégis többet szeretnénk beletenni, akkor kicsit emelni kell a vaj mennyiségét, mert így is elég sűrű - különösen a sajtos - és akkor nem lehet jól eloszlatni a kukoricán.


Az eredeti ötlet itt.

Fehérboros-zöldfűszeres újkrumpli

Szokás szerint, most is biztonsági játékot játszottam. A kiskorúaknak petrezselymes újkrumpli (...de BIZTOS megeszitek a petrezselymet?? - mert a levesben nem...) , nekünk meg valami más.
Már az elnevezése ígéretes - amihez kell másfél deci száraz fehérbor, az már nehezen rontható el. (márha a bor jó... rosszal főzni se érdemes) Így is lett, még a héten ismételünk. Ráadásul a petrezselymes újkrumpli csak szomorkodott az asztalon, meg félretolva a tányérokon, mert a Válogatós Banda megint rájött arra, hogy a krumplipürén meg a sültkrumplin - na és a petrezselymesen - túl is van élet; a háttérben bujkáló sertésszűzről nem beszélve, abból már alig elég két megtermett példány, de ennek örülünk, hátha egyszer tényleg jó ízlésük lesz a gyerkőcöknek.
Csak annyit még, hogy ha jól emlékszem, az ekkora kis fikarcnyi krumplik a nagymamámnál egyenesen mentek a disznóknak, dehát változnak az idők, most parázskrumplinak hívják, és ilyen köretnek tökéletes, teljesen átjárta a bor és a fűszerek aromája.

Hozzávalók: (köretnek 4 főre, önálló vacsorának 2 főre)

80 dkg aprószemű újkrumpli

2 ek olívaolaj

4 dkg vaj

3 dl száraz fehérbor

2 gerezd fokhagyma

2 babérlevél

4 levél zsálya

2 ág rozmaring

só

A jól megmosott krumplikat akkora ( jó nagy) serpenyőbe raktam, hogy egy rétegben elférjenek, és a felforrósított olívaolaj és vaj keverékén egyszer teljesen megfordítva és közben rázogatva is átsütöttem őket - kb 10-15 percig, ekkor már szépen barnult a héjuk. Ezután rájuk öntöttem a fehér bort, hozzájuk raktam az összes fűszert, és egy jól záró fedővel lefedve puhulásig pároltam, ez kb. 20 percig tartott. A végén a bort elpárologtattam majdnem teljesen, a szuper fűszeres szafttal meglocsolva kísérték krumplik a majdnem szimplán sütött húst.
Ez most nálunk a top köret, de egytálételnek is tökéletes.

A recept minimális átalakításokkal innen jött.

Csirkemáj fokhagymás-chilis-petrezselymes burokban

Máááááááj. Nagyon szeretem. Ez a harmadik májas bejegyzés a blogon közel három év alatt. Na vajon miért??

Ja igen, a májgombócot is megeszik, esetleg még az Ember rántott májként, plusz sok sültkrumpli, majonéz/tartár.

Hogy ne legyen olyan unalmas, ezt csak gyengén felvert, fokhagymás-chilis tojásfehérjével paníroztam, nagyon ropogós és könnyű burok - azaz inkább tavaszi kabát - lett belőle, letaszította a trónjáról a klasszik rántottmájat, csak ne szenvednék folyamatos fehérjehiányban a macaronok miatt...


Hozzávalók: (2 személyre)

6-8 csirkemáj

3 tojásfehérje

6 gerezd fokhagyma

kis csokor petrezselyem

2 kicsi thai chili

kevés liszt

panírmorzsa

a sütéshez étolaj

A tojásfehérjéket lágy habbá vertem, belereszeltem a fokhagymákat, hozzákevertem a nagyon apróra vágott, kimagozott chiliket és a felaprított petrezselymet.

A megtisztított, lehártyázott, megtörölgetett májat lisztbe, majd a tojásfehérjébe mártottam. Innen óvatosan, fűszeres fehérjeburkostól kiemeltem és a morzsába tettem, a tetejét is megszórtam vele.

Felforrósított ujjnyi olajban a lángot közepesre véve oldalanként kb. 5-5 percig sütöttem; míg a külseje szép aranybarna lett, a belseje is átsült.

Chilis-diós karaj

Írtam már itt arról, hogy igen, a főzéshez idő kell, van aminek egyszerűen kell az a szerény 3-4 óra, vagy 12, ez van, kikerülhetetlen. Ez persze nem azt jelenti, hogy étel jó csak úgy lehet, ha az ember nem sajnál pénzt, paripát, fegyvert, és ami legtöbbünknek a legdrágább: időt. Amit lehet még reggeli heverészésre fordítani a hétvégén, némi ájult relaxációra, miután hazaestünk reggel hét óta este hatra, lehet fordítani csillagromboló-építésre vagy biciklizéstanításra, vagy arra, hogy Ken a szerelmével üldözi az összes Barbie-babát, azok meg folyton pofára ejtik. (Ez nagyon vicces játék:)) Ezért aztán minden olyan recept, ami úgy indul, hogy gyorsan elkészíthető, és még egyébként is szimpatikus, hamar a repertoár része lesz. Sűrűn forgattam Stahl Judit 30 perces szakácskönyvét is, ami akkor jelent meg, amikor a Kisebb született, és kész fegyverténynek számított, ha a gyerkőcök mellett esetleg egy főzeléknél bonyolultabb kajáig eljutottam. Ez a recept a kedvencünk a könyvből, és a fentiek ellenére, vagy mellett, nem is számít, mennyi idő alatt készül el, annyira finom. (Egyébként tényleg belefér 30 percbe)


Hozzávalók:

4 szelet karaj

2 ek olaj

3 dkg vaj

1 ek. konyak

1 hüvelykujjnyi gyömbérdarab

2 gerezd fokhagyma

1 kis chilipaprika

egy marék dió

2 ek. méz

1,5 dl tejszín

bors

só

Egy teflonserpenyőben a diót kicsit megpirítottam, kicsit összetörtem és félreraktam.
A kicsit kiklopfolt karajszeleteket megsóztam, borsoztam és forró olajon oldalanként 2 percig hirtelen megsütöttem. Rájuk dobtam a vajat és félig lefedve további 10 perc alatt megpároltam őket, tálra tettem, alufóliával lefedtem. Míg a hús puhult, a gyömbért, a fokhagymát megreszeltem, a chilipaprikát felaprítottam.

A serpenyőt, amiben a hús sült, kevés szaftot bennehagyva visszatettem a tűzre, belekanalaztam a konyakot, beletettem a gyömbért, fokhagymát, paprikát, kicsit kevergettem, hozzáadtam a mézet, a diót és a tejszínt. Felforraltam a mártást, a húst a levével együtt visszapakoltam a serpenyőbe és együtt is forraltam még egy percet. Ilyenkor még nem árt egy kicsit sózni is kóstolás után.

Eddigre megfő a rizs is mellé, de krokettel a legjobb.



Stahl Judit Gyorsan, valami finomat! könyvéből.