Tejfölös sajttorta gyömbéres eperszósszal

Már pontosan nem is tudom, hanyadik féle sajttorta a blogon, az éppen aktuális hűtő/kamra tartalomhoz igazítva. Az alap tökéletesen pótol bármilyen kész kekszből induló alapot, és mivel csak két doboz krémsajt volt itthon, kapott egy kis tejfölös pótlást a krém. Kicsit kevésbé sűrű így, de állagra ugyanolyan tökéletes maradt. Az eperszósz a szezonban adta magát, viszont mivel nem túl édes, és kicsit csípős a gyömbér miatt, a tortával együtt működik jól: a zsíros-édes krém és a pikáns szósz klassz párosításnak bizonyult.

Hozzávalók: (20 cm-es formához)

az alaphoz:
10 dkg vaj

12 dkg liszt

2. ek. cukor

csipet só

a krémhez:
40 dkg tejszínes krémsajt/soft cheese

15 dkg tejföl

20 dkg cukor

1 rúd vanília

csipet só

3 tojás

 

az eperszószhoz:

 

25 dkg eper

cukor ízlés szerint

1 kisujjnyi gyömbér reszelve

2 tk vaníliakivonat

 

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A vajat a mikróban 400 watton 2 perc alatt  megolvasztottam (langyos legyen csak), és hozzákevertem az előzőleg összekevert cukorhoz, sóhoz  és liszthez. A kevercset a sütőpapírral bélelt formába szórtam, és egyenletesen elnyomkodtam az  alján. 15 perc alatt a sütő alsó harmadába tett rácson  megsütöttem - világos  aranybarna színűnek kell lenni a tésztának.

 

Ha kész az alap, a hőfokot 165 fokra vissza kell venni!

 

Egy teáskannában vizet forraltam.

Míg a kekszalap sült, a krémsajtot és a tejfölt egy nagy, mély tálban 3 percig a kézi mixerrel  nagy fokozaton habosítottam, alacsony fordulaton hozzáadtam a cukrot, a kikapargatott vaníliamagokat és  egy csipet sót. Ezután a krém közepébe mélyedést csináltam, beleütöttem 1 tojást, és csak annyi ideig kevertem a mixerrel, míg egynemű lett kevés, körülötte lévő krémmel, majd lapáttal összeforgattam a krém többi 90%-ával. Ugyanígy kevertem hozzá a többi tojást is. Így elkerülhető, hogy a felvert tojással sok levegőbuborék kerüljön a masszába, amitől azután rengeteg kráter jelenne meg sütés közben a torta felszínén.

A krémet a kihűlt kekszalapra öntöttem, a munkalaphoz ütögetve elegyengettem, a feljövő kis buborékokat egy hústűvel kipukkasztgattam :).

A kapcsos formát alul és körben 3 rétegben hajtogatott alufóliába burkoltam, nehogy a víz belefolyjon, egy nagyobb tepsibe raktam, a sütő középső rácsára tettem,  körbeöntöttem a lobogó vízzel, míg az alufólia engedte, és 165 fokon 60 percig sütöttem. A torta tetejére félidőtől lazán alufóliát raktam. A lekapcsolt, kinyitott sütőben hagytam egy ideig hűlni,ezután alufóliástól hideg vízbe raktam, majd hűtőbe került.

Az eperszószhoz az epret összevágtam, megcukroztam, ráreszeltem a gyömbért, hozzáadtam a vaníliakivonatot, és épp csak addig melegítettem, míg az eper kicsi levet eresztett, és villával könnyen összetörhető volt. Ezután turmixoltam és átpasszíroztam.

Minimum 4-5 órányi  hűtés után tálalható.

 

Epres-túrókrémes torta

Ennyi kihagyás után - olyan volt ez az április a munka szempontjából, mintha az évvégi őrület zajlana, és nem lesz különb a május meg a június sem - muszáj valami ütősebb poszttal visszatérni, és nemcsak mert muszáj, hanem mert  kifejezetten jól is esett egy kicsit végre félretenni minden mást, és tortalapokat sütögetni, krémet kevergetni, krémalapot főzni, házi tortillát sütni, enchilada szószt kipróbálni, kisütni rengeteg palacsintát, szóval a háromnapos hétvégén végre kicsit félretenni a munkát.

Kicsit csalok azért ennél a receptnél, mert ezt a spéci piskótát már  máskor is készítettem: előnye,hogy az ilyen magas tortához is jó, szilárdan tartja formáját, ezt viszont nem az amerikai recepteknél szokásos rengeteg plusz cukor és liszt hozzáadásával érjük el, hanem forró tejjel-vajjal.

A krém alapreceptje a kedvenc vajkrémem:  a rengeteg krémben összesen 7 (!) dkg cukor van, a tojásos puding-alaptól könnyű és habos,és itt még rátett egy lapáttal a túró is. Nem mertem 25 dekánál többet adni hozzá, de a tapasztalatok alapján azt mondhatom, nyugodtan lehet akár 40 dkg túrót is hozzátenni, gyönyörűen meg fog állni. Csak a túró miatt került bele még összesen 2 evőkanálnyi porcukor, szerintem ez tökéletesen elég, hiszen a piskóta is édes, így  az eperrel együtt tökéletesen üde,friss ízeket kapunk.

A torta magas és hatalmas,  16 szelet simán kijön belőle.

Hozzávalók:

-a 4 réteghez két adag az alábbi piskótából, 18 cm-es formában sütve:

3 tojás

10 dkg cukor

15 dkg liszt

1 púpozott tk. sütőpor

1,3 dl tej

5 dkg vaj
1 kk. só
1 tk. vaníliakivonat/1 vaníliáscukor 

A sütőt 175 fokra előmelegítettem

A tejet és a vajat addig melegítettem, míg a vaj megolvadt, majd kis lángon felforrósítottam - ez kb. pont addig tart míg a tojásokat a cukorral felverjük, de ne forraljuk fel.

Egy mély tálban a kézi mixer legnagyobb fokozatán felvertem az egész tojásokat, majd fokozatosan hozzáadtam a kristálycukrot és további 6 percig vertem.

Rászitáltam a  sütőporral és sóval elkevert lisztet 3 részletben, és egy lapáttal óvatosan elkevergettem. Hozzákevertem ugyanilyen óvatosan forgatva a forró, vajas tejet, és a vaníliakivonatot és az alján sütőpapírral bélelt kapcsos formába öntöttem.

Középső rácson tűpróbáig, 20-25 percig sütöttem, az utolsó 10 percben egy alufóliával lazán takartam a tetejét.

Rácson hűtöttem ki, kettévágtam, és ugyanígy sütöttem meg a másik felét is a tortának.

-a krémhez:

1,5 dl tej

7 dkg cukor

egy rúd vanília vagy 2 ek vaníliakivonat vagy 2 vaníliáscukor

10 gr étkezési keményítő

1 egész tojás 

 -majd a krémhez még:

20 dkg szobahőmérsékletű puha  vaj

csipet só

25 dkg túró (én Oké-t használtam,mert aprószemű)

2 evőkanál porcukor
kb. 40 dkg eper, 1 cm vastagra szeletelve

 

A krémhez való vajmennyiséget és a túrót  kivettem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjenek.

A krémalaphoz a tejet a vaníliarúd kikapart magjával egy kicsi lábasban  melegíteni kezdtem. A cukrot és az étkezési keményítőt elkevertem, hozzáadtam az egész tojást is, majd a meleg tejből 4 evőkanálnyit. Ezt a simára kevert langyos alapot adtam hozzá a melegedő tejhez és közepes lángon, kevergetve addig főztem, amíg besűrűsödött - amikor elkezd picit bugyogni, egy perc után  le kell húzni a tűzről, mert "visszaenged" a keményítő, ha túlfőzzük. A tűről levéve a mély, literes mérőkancsómba öntöttem - mivel nem túl nagy mennyiség, muszáj, hogy beleérjenek a habverők rendesen - és a kézi   mixer legnagyobb fokozatán addig habosítottam, míg langyosra nem hűlt. Ez a lépés nem hagyható ki, mert extra sok levegőt visz a masszába, és tökéletesen  sima, fényes alapot kapunk vele, továbbá nem lesz bőrös sem. Nem rossz, ha van egy állványunk a kézi mixerhez, de tehetjük hideg vízbe az edényt, így gyorsabban hűl felverés közben.

Meg kell vári míg teljesen kihűl a (tulajdonképpen) puding szobahőmérsékletűre - és ekkor ismét jól fel kell verni a mixer habverőjével.

A kihűlt  vajkrém alaphoz kanalanként hozzákevertem  a puha  vajat a mixer habverőivel magas fokozaton, így a  szobahőmérsékletű krém   habos és levegős lett. Ezután beleadagoltam a túrót is.

(Azért fontos az azonos hőmérséklet,hogy ne legyen ronda, kásás a krém, ha a vaj kicsapódik/megolvad.)

 

A piskótarétegek szélére habzsákkal nyomtam egy-egy ujjnyi vastag kört a krémből, belül megpakoltam a megmosott és felszeletelt eperrel, és kitöltöttem egyenletesre a krémmel.

A kevés maradék krém került a tetejére és kicsit áthúztam vele a torta oldalát is.

Kókusztekercs eperrel és tejszínhabbal

Már megint kókuszos piskóta,  mert a kókusz annyira jól illik az eperhez, és mert  ki akartam próbálni ilyen formában is is - bár valami durván csokis krémmel is lehetne ütős tekercs belőle. Ha valaki nem csípi a tekercselést, nyugodtan készítheti tepsis sütiként: alul a kókuszos alap, rajta tejszínréteg, gyümölcs, csoki, tetszőleges méretre-szeletre vágva.

Most, hogy már elérhető áron van itthoni eper, még ha fóliás is, és sérülékenyebb is, mint a hosszú kamionos utazásra kiválasztott fajták, minden sütibe eper kerül - a következő recept se saláta lesz. És nem tészta. Nem hús. Főzelék? Azt hiszem, az még nem is volt a blogon...

Hozzávalók: (30x25-ös formához)

6 tojás fehérje (180 gr)
6 ek hideg víz
16 dkg cukor
20 dkg kókuszreszelék
3 dkg liszt

4 dl tejszín
2 habfix
2 tk. porcukor
2 lap zselatin
2 ek víz
25 dkg eper

pár kocka étcsokoládé

A sütőt 160 fokra előmelegítettem, a tepsit sütőpapírral béleltem, és mivel nagyobb méretű eredetileg, a sütőpapír szélét többszörösen felhajtottam, hogy csak 30x25-ös méretű piskótám legyen - a tészta nem folyik, eligazítható lapáttal a kívánt méretre.

A tojások fehérjéből kézi mixerrel nem túl kemény habot vertem, és a végén, még mindig mixelve hozzáadtam néhány részletben a cukrot és a vizet, és még. kb. 4 percig vertem nagy fokozaton: nem kell kemény, habcsókszerű masszának lennie, de legyen sűrű és kissé tömörebb. A lisztet és a kókuszreszeléket elkevertem, a habra szitáltam, majd óvatosan átforgatva egyneművé kevertem. A tepsiben méretre igazítottam - kb. egy centi magas réteg lesz belőle -  elsimítottam, és a sütő középső rácsán kb. 20 percig, tűpróbáig sütöttem. Nem kell, hogy megkapja a tetejét, ne száradjon ki, mert akkor macerásabb feltekerni.

Még melegen nedves konyharuhával leterítettem, és sütőpapírostól, nem túl szorosra feltekertem, így hagytam kihűlni.

A tejszínhabot a habfix-szel és a porcukorral az utasítás szerint felvertem, a zselatinlapokat a vízben megáztattam, kevergetve felmelegítettem, hogy feloldódjanak, majd mixelés közben a habhoz kevertem.

Néhány szem epret féretettem, a többi epret kis kockákra vágtam.

 

A kókuszos piskótát óvatosan kitekertem (vigyázat, törhet hosszában) megkentem a tejszínhabbal 2/3-ával, belepotyogtattam az epreket, visszatekertem, kívülről bekentem a maradék tejszínnel, a félretett eprekkel és a felolvasztott étcsokival díszítettem.

Epres kókusztorta

 

Két véletlen szülte ezt a tortát: az egyik, hogy macaronkészítéskor a mandulaliszthez sikerült étkezési keményítőt mérnem a porcukor helyett - még észrevettem időben, így maradt rengeteg piskótaalapom, amiben 1:2 arányban van darált mandula és étkezési keményítő... A másik, hogy találtam még egy kókuszkrémkonzervet a kamrában, mikor tavaszi nagy átrakodást tartottam (mert valahogy soha nem lesz több hely benne, akkor se, ha rendet rakok). De a csak kókuszos torta inkább a télhez illik, eper meg volt otthon a hétvégén, és már nem is kellett gondolkozni a desszerten. Nem szokásom egy egyszerű hétvégi sütit macaronokkal díszíteni, de a keményítős baleset után készült adagból épp jutott a tortára is...

Bár úgy képzeltem, a kókuszos krém teljesen felér az eprekig, de szerintem így se mutat rosszul, lehet emelni a magasságot, ha a piskótára vékonyan eperdzsemet kenünk és szép méretes, félbevágott eprekkel kirakjuk a piskótát, és úgy öntjük rá a kókuszos-tejszínes habot.

Hozzávalók: (20 cm-es formához)

- a piskótához: 

2  nagy tojás

2 evőkanál kristálycukor

1 evőkanál mandulaliszt

2 evőkanál étkezési keményítő 

1 tk. holland kakaópor

- a kókuszos krémhez:

1db 400gr-os kókuszkrémkonzerv ( ez kb 2,5 dl folyadék - ehhez van igazítva a zselatin mennyisége)

( bioboltokban 200ml-s dobozban kapható cocomas kókuszkrém, az tökéletesen megfelel, ez nekem családi importcucc volt)

2 dl tejszín

1 habfix

2 teáskanál  plusz  2 evőkanál porcukor

12 gr zselatin vagy 6 zselatinlap

A tojásokat a cukorral 10 perc alatt könnyű habos krémmé vertem a kézi mixerrel, majd beleszitáltam a száraz hozzávalókat és egy lapáttal óvatosan homogén masszává kevertem.

A sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformába öntöttem és 180 fokon kb. 10 percig sütöttem, majd rácson kihűtöttem. (Természetesen nem kell kivenni a piskótát belőle.)

Az epreket megtisztítottam, félbevágtam, a forma picit kivajazott oldalán körberaktam (így könnyebben odatapad). 

A tejszínt a habfix-szel és 2 tk. porcukorral habá vertem, a zselatint közben 4 ek hideg vízben megáztattam.

A kézi mixerrel vertem egy kis levegőt a két evőkanálnyi porcukorral együtt  a kókuszkrémbe is, majd a tejszínhabba mixeltem, lassan és egyenletesen csorgatva.

A puha zselatint kis lángon kevergetve felmelegítettem, épp csak míg sima és folyós nem lett (forralni nem szabad) majd a kókuszos masszába kevertem, ugyanúgy, mint a kókuszkrémet.

 

3-4 óra hűtés után tökéletesen szeletelhető, habos, könnyű torta lett az eredmény.

Piszkés-epres morzsasüti

Rebarbarásnak indult, de szerencsére a gyerekek felfedezték, hogy a piszke elkezdett érni a kertben. És a piszke  finom. A piszke különleges. A piszke nem mindennapos.Mégis szegény a peremére szorult a júniusi gyümölcsáradatnak, piacon, zöldségesnél, bevásárolóközpontokban alig látni, az jut hozzá, akinek van pár félárnyékos vagy napsütötte, igénytelen zuga a kertben, és oda bokrot ültet, piszkebokrot. Nem kér semmit, nő, növöget, semmi extra törődés, vízigény, sőt növényvédelem se - bio csak úgy magától. Van zöld, van piros, kicsi, óriás, picit szúrós, de ezer bajra jó, azt kell mondjam, szinte mindenre. Én ugyan még sose próbáltam, de még arcpakolásnak is :D...

Egyszóval ültessetek piszkét, és akkor jövőre már Ti is tudtok ilyet sütni. Ha nincs piszke, nincs eper, akkor legyen meggy vagy málna, vagy meggy és málna, áfonya, ribizli:  a süti nagyon működik, sok vaj, sok cukor, ne ámítsuk magunkat. A piszke hiányzik persze majd belőle, nem lesz ennyire jó...

Hozzávalók:

-alsó tészta:

15 dkg vaj

2 tojás

12 dkg cukor

15 dkg liszt

1 tk. sütőpor

1 tk. vaníliakivonat

-morzsa:

10 dkg vaj

12 dkg nádcukor

12 dkg liszt

csipet só

összesen 50 dkg piszke és eper

5 dkg liszt

1 csapott ek. nádcukor

Először a morzsát kell megcsinálni: a vajat megolvasztottam,  belekevertem a cukrot,sót  azután a lisztet, villával morzsásra kavargattam, és a hűtőben várt a sorára.

A megtisztított piszkét és a félbevágott epret összeforgattam a cukorral és a liszttel.

Az alsó tésztalaphoz a lisztet és a sütőport átszitáltam (nem jó kihagyni, sok extra levegőt ad a tésztának) a vajat,  a cukrot és a vaníliakivonatot habosra kevertem, simára kevertem a felvert egész tojásokkal, majd belekevertem az átszitált lisztes-sütőporos keveréket. 

A sűrű tésztát egy 20x20-as mély tepsi sütőpapírral bélelt aljába simítottam egy kanál hátával- a két ellentétes oldalán lógjon túl vagy 5 cm-rel a sütőpapír, mert majd ennek segítségével lehet a sütés végén óvatosan kiemelni a puha   tésztát - rászórtam a gyömölcsös keveréket, majd rámorzsoltam a  vajas morzsát.

180 fokra előmelegített sütőben 50 perc alatt sült meg, szép magas 16 szeletre lehetett szeletelni - ebéd utáni desszertként, főleg tejszínhabbal pontosan 16 emberre elég...:) 

Nemcsak a piszke miatt mondom, de egyébként is igen jól sikerült sütemény, felvettük a repertoárba.

Martha Steart receptjét itt találtam, kicsit karcsúsítottam a cukrot és a vajat.

Epres-rebarbarás crumble vaníliafagyival

Ne kerteljünk, pontosan ilyen volt itt egy éve, csak nem csinos kis egyszemélyes desszertként tálalva, viszont a fagyi nem rontotta el egyáltalán. Jobban kezelhető is, ha gasztronómiailag kevésbé tájékozott  vendégeink vannak például, akkor nem  egy nagy halom zavaros dzsemes-morzsás cuccot kell udvariasan, bár kissé kérdően bámulniuk a kistányéron, hanem tetszeleghetünk a trendi háziasszony szerepében ;).

Hozzávalók: (4 személyre)

4 rebarbaraszár
4 nagy szem eper
4 teáskanál cukor

morzsatészta:

5 dkg liszt
5 dkg cukor
6 dkg vaj
6 dkg darált mandula
csipet só

4 gombóc vaníliafagyi

A megmosott, felvágott epret és rebarbarát igazságosan elosztottam 4 kerámiaformában, megszórtam cukorral és rászórtam az aprítógépben morzsásított tésztát. 080 fokos sütőben kicsit több mint 15 perc alatt készre sültek, rá a fagyi, miértcsaknégyetcsináltál....????

Tejfölös-epres kalácskák

Hogy az eper meg a tejföl jó barátok, azt senki nem hiszi el addig, amíg nem kóstolta. Mivel a kétéves eperdzsemek megsértődtek a mellőztetés miatt, és már nem ítéltem fogyaszthatónak őket,   bukott az epres-eperdzsemes bukta ötlete, volt viszont itthon tejföl, és mindenki boldog volt: az Édes Kelttészta Legyen Mindennap Vacsorára Szekció, az Egyetek Már Valami Gyümölcsöt Is Páholy, meg a Tejföl Mehet Mindenbe Tagozat. A tészta a mindenrejó, pihekönnyű  bukta/aranygaluska horvátilonából, itt és itt is megvan, de leírom, ne kelljen annyit kattintgatni... (Holott: oldalszámmegtekintésnövelés, látogatási időnyújtás, blablablabla, de engem az ilyen trükkök fárasztanak....)

Hozzávalók:


0,5 kg liszt
2 dkg élesztő
2 tojás sárgája
3-3,5 dl tej
6 dkg vaj
5 dkg porcukor
csipet só


a töltelékhez:


1 kis pohár tejföl
darált mandula vagy mogyoró
eper
pár dkg cukor


A lisztet egy nagy tálba öntöttem és a lisztkupac közepébe nagy mélyedést csináltam. A mélyedésbe öntöttem 1 decit a langyos tejből, belemorzsoltam az élesztőt és 1 teáskanál porcukrot is rászórtam. Kicsit hozzákavartam a lisztből is, és hagytam 10 percet felfutni. Ezután hozzáöntöttem a 6 dkg-nyi olvasztott vajat, a maradék porcukrot és a tojássárgákat és a további 2, 5 dl langyos tejet, majd elővettem a dagasztókaros robotgépemet ( akinek ilyen esetleg nincs, az hagyatkozzon nyugodtan a kezére) és összedolgoztam a folyadékelegyet a körben várakozó liszttel. A géppel, ha már összeállt a tészta, 5 perc tökéletesen elég az átdolgozáshoz. Ilyenkorra a massza minden anyagot felvett a tálból, nem is ragadt hozzá, és a felszínén folyamatosan "szakadozik" vagyis a belegyúrt levegőbuborékok rögtön ki is "pukkadnak".
A kerekre paskolt tészta alatt és körülötte liszttel beszórtam a tálat, és egy tiszta konyharuhával letakarva 2 órára egy félreeső meleg, huzatmentes sarokba félretettem kelni.

2 óra elteltével jól kilisztezett munkalapra borítottam, és kézzel átgyúrtam. Ez nálam úgy néz ki, hogy kerek tészta félbe, majd negyedbe hajt, dögönyöz,  kilencven fokot fordít, fordít (tetszőlegesen óramutató járásával egyezően vagy vissza), újra félbehajt, stb. Öt perc szintén elég ebből a játékból, néha keveset lisztezni kell, ha ragadna.
Ezután a tésztát nagyon kilisztezett felületen kb. 3 mm vastag téglalappá nyújtottam és 6,5 cm-es szaggatóval köröket ( 12-14 darab legyen) szaggattam belőle. A maradék tésztát összegyúrtam és vékony csíkká sodortam, a tésztakörök szélére kanyarítottam. 


A töltelék minden kis kalácsba: először 1 tk. cukor, azután 1 nagy tk. tejföl 1 tk. darált mandulával elkeverve, 1 nagyobb szem eper kockázva.


A sütőt közben melegíteni kezdtem 180 fokra, és mivel mindenki éhes volt, külön további kelesztés nélkül 100 fokon kerültek be a sütik, így 20 perc alatt lettek készen. Ha forró sütőbe tesszük, a tészta vékonysága miatt 15 perc is bőven elég.
Nekem nem hiányzott rá a porcukor, édesszájúbbak cukrozhatják még.


Alaprecept horvátilona.

Eper-fagyi-leves

Ó, igen, tudom hogy tegnap kicsit szürreális volt a sült dzsem poszt, ami éppúgy időzített, mint a többi, és még nem akkor készült, amikor az időjárás igyekezett bepótolni az elmúlt hetek összes napsütéses óra - elmaradását. Ettől függetlenül unalmas nyári éjszakán vagy kora hajnalban azért meg lehet próbálkozni vele, télen meglátni majd, hogy megéri az a kis izzadtság :).
Hogy jóvátegyem, gyorsan megosztom a favorit nyári gyümölcslevesünket, ami málnával már fenn van a blogon, és máig listavezető, azóta hogy nemisbéka közzétette az eredeti hihetetlenül finom szedres variációt. Ez is ennek a levesnek a bázisából indul, csak az idei vízízű eprek miatt kicsit koncentráltabb, de nincs jobb ennél, amikor este munkából hazaesve ott mosolyog egy nagy lábasnyi jéghideg gyümölcs-fagyi-leves a hűtőben. ( Jó, tudom, sör.)

Hozzávalók:(3-5 adag)

60 dkg eper
3/4 liter víz
5 ek. nádcukor
3 ek.citromlé
2 tk. vaníliakivonat
20 dkg vaníliafagylalt
1 dl tejszín

50 dkg epret felforraltam a vízzel, cukorral, a citromlével és a vaníliakivonattal. 2 perc forralás után a tűzről lehúzva botmixerrel simára kevertem. Vártam, hogy hűljön egy kicsit, majd 20 dkg vaníliafagyit olvasztottam bele, és belekevertem még 1 dl tejszínt. Teljes kihűlés után még ebédig/vacsoráig a hűtőbe raktam.
A leves édessége függ az eper ízétől, ez így kellemesen egyensúlyozott az édes és az enyhén citromos között, semmiképp ne hagyjuk ki a citromot.
További 10 dkg eper volt a levesbetét.

Morzsatorta eperrel (és némi rebarbarával)

A rebarbarát nem muszáj...! Csak mutatóban volt itthon, kerek egész 15 dkg a hiperből, viszont összefutottam egy kedves kolléga/barát/nőmmel, ami merő véletlen, hiszen két utcányira lakunk egymástól, de összesen öt gyerkőccel és ezer dologgal meg a Zélettel elfoglalva (nálunk ez az utóbbi 2 héten belül pl. gyerekfronton egy kisebb hasi műtétben és egy családi rekord magas lázban tetőzött az összes többi ezmegaz mellett) és kiderült, hogy színhomok vidékünkön képes megmaradni a rebarbara, és ő bizony már nem tud mit kezdeni vele, annyi van a kertjében. Áldozatkészen felajánlottam, hogy akkor én pusztítanék belőle, sőt pár tövet ha átültethetnék, akkor jövőre már nem is kéne ilyen áldozatkésznek lennem, T. pedig kérte, hogy adjak ötletet a felhasználására is - úgy gondolom, hagyok azért nekik is egy kicsit. Ez az első darab, de aki rebarbarában szegény vidéken lakik, az helyettesítheti nyugodtan eperrel - vagy az epret rebarbarával. Ha már nincs eper, akkor cseresznyével. Meggyel. Sárgabarackkal. Őszibarackkal. Piszkével...Mert ez egyébként Mamma zseniális almás morzsasütijének a tavaszi-nyári változata, én már más tésztát nem nagyon próbálok, annyira tökéletes.

Így nyáron igazából egész langyosan, egy gombóc vaníliafagyival nagyon egyszerű, mégis villogtatható desszert; fagyi nélkül is, melegebben, ronda, hideg esős időben igazi comfort food. Bár külsőre talán nem annyira meggyőző, de még nem volt vendég, aki ne kérte volna el a receptjét. Ízben a gyümölcsökön kívül még ezerféleképpen variálható, lehet fűszerezni, alkohollal felpörgetni, mi a forma alján összegyűlő gyümölcsös szószt az utolsó cseppig ki szoktuk kanalazni.


Hozzávalók: (18-20 cm-es formához vagy jénai tálhoz)

5 dkg liszt

5 dkg cukor

6 dkg vaj

6 dkg darált mandula

csipet só

- gyümölcs:

25 dkg eper

15 dkg rebarbara

1 dkg vaj

2-3 ek. cukor(de el is hagyható)



A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A két centis darabokra vágott - elég vékonyka - rebarbaraszárakat 2 dkg vajon 1 ek. cukorral megszórva 5 percig pároltam, az epret feleztem, a nagyokat négybevágtam.

A hideg vajat, lisztet, cukrot és mandulát aprítógépben morzsásra kevertem.Ha valakinek ilyen nincs, az összekevert száraz hozzávalókat locsolja meg a vajjal, amit langyosra olvaszt, és két villával gyorsan kevergesse össze.

A felvágott epret és a rebarbarát a forma alján elosztottam, megszórtam még egy ek. nádcukorral és 20 perc alatt készre sütöttem.


Talán még a muffinnál is egyszerűbb... Ha vendégeket várunk, akkor is elkészíthető egészen a sütésig, és várakozhat a hűtőben, de ekkor lehet, kicsit több idő szükséges a sütéshez.

A cukor mennyisége egyéni ízlés, és a gyümölcs édességének függvénye, egyébként a tésztában is van, az majdnem elég. A gyümölcsöt akkor kell előpárolni - fél kilót kilóhoz kb. 3 dkg vaj elég - , ha kicsit keményebb húsú fajta, az epernek, cseresznyének, meggynek, málnának, érett baracknak erre nincs szüksége.

Epres-joghurtos tartelette

A tökéletes maradékhasznosítás eredménye látható a képen: egy pie alakba átlényegült Rákóczi túrósból maradt felesleges tészta és az egyébként is túlméretezett tojáshab keresett formát magának, így lett ez, kicsit a Sült Alaszkára hasonlító semmiség belőle. A fagyival töltés nem is jutott eszembe a hideg viharok miatt, a tojáshab némi görög joghurtos és epres tölteléket rejteget. Az omlós tésztakosarak nagy előnye, hogy megsütve kiválóan elvannak a hűtőben vagy akár csak egy jól záródó fémdobozban jópár napig; ha ránkjön a sütiehetnék, váratlanvendég-csordák törnek ránk, vagy nem váratlanok, de minimalizálni akarjuk a konyhában eltöltött órák számát, de legyen azért valami édesség is is, akkor amíg melegszik a grill, felverjük a habot és 10 perc alatt kész a desszert.


Hozzávalók:(4 személyre)



-az omlós tésztához:

10 dkg liszt

6,5 dkg vaj

3 dkg porcukor

1 kicsi tojás sárgája

fél tk. vaníliakivonat

csipet só

-töltelék:

1 ek. eperdzsem

20 dkg eper

2 natúr joghurt - szűrőben legalább fél napig lecsöpögtetve, vagy 1 készen vett

1 tk. porcukor

-a tetejére:

1 tojásfehérje

5 dkg cukor



A tojás kivételével a tészta összes hozzávalóját hidegen aprítógépbe raktam és morzsássá kevertem. Kézzel gyorsan belegyúrtam a tojássárgáját is, és pihentettem fél órát a hűtőben. (Ez a klasszikus arányú omlóstészta receptje, ezt használom a Rákóczi túrós alapjának, de bármilyen édes pite vagy pie alapjának is tökéletes.)

A sütőt 190 fokra előmelegítettem.





A fél centinél kicsit vékonyabbra nyújtott tésztával kibéleltem a formákat, alufóliát tettem rá, kiöntöttem a sütőlencsémmel, 10 percig így, majd további 5 percig a lencsétől és az alufóliától megszabadítva sütöttem. A kész sütik alját eperdzsemmel kentem meg.

A felkockázott epret a cukorral elkevert joghurthoz adtam és igazságosan elosztottam a tortácskákban.

A fehérjét félig felvertem, majd a lassanként hozzáadagolt cukorral kemény habbá vertem.
A tojáshabbal megkentem a sütik tetejét, kicsit meghúzogattam a villa végével a külcsín kedvéért.



A sütő grilljét 200 fokra állítottam, betoltam alá a sütiket, 2 perc kellett hogy színt kapjanak, ezután a kikapcsolt, nyitott ajtajú sütő alsó részében száradt a hab még vagy 10 percig - ha nincs grill funkciónk a sütőben, akkor a legnagyobbra kell venni a hőfokot, és kicsit tovább benntartani magas hőfokon, majd ugyanígy szárítani.

Ha fagyival töltjük, akkor a kész tésztát mindenképp hűtsük ki, sőt jól be, sőt akár fagyasztani is lehet a töltés előtt vagy negyedórát - utána pedig így járjunk el.

Epres margarita

Igen, tudom, hogy még csak csütörtök van, még másfél munkanap hátravan amíg lazítani lehet, én is időzítem a posztot, ami még nagyobb aljasságnak tűnik. Nekem is csak a a csütörtöki ebédidő közeleg, de féltem, úgy járok a poszttal, mint az előzővel, ami háromszori nekifutásra jött össze és csak 2 zűrzavart okozó hiba volt benne. Szóval, ha ez számít egyáltalán, ezután nem dőlök elégedetten hátra és kortyolgatom a hűvös koktélt egy dolgos hétköznap, míg mások serénykednek, hanem valamikor holnap jutok majd ide újra, a koktél meg már csak előző hétvégi emlék.

Tudtátok, hogy a csaposoknak - vagy mondjuk szebben, mixereknek - is van nemzetközi szövetsége? Ez az International Bartender Association, és az alapszabály mellett vannak hivatalos receptjeik is arra, hogy valójában miből is áll egy adott koktél, nehogy elkeverdjen a jónép a sok netes recept útvesztőjében. A margarita például 50% tequila, 29% Cointreau és 21 % citromlé vagy lime keverékét jelenti hivatalosan. Ehhez gyümölcsös margarita esetén tetszőleges gyümölcsöt kell mixelni és kész.
Én úgy döntöttem, az epresben lesz elég gyümölcs az epertől, nem olyan nagy baj, ha háttérbe szorul a lime meg a narancs íze, esetleg kicsit csökken az alkoholtartalom is benne, ami végül is a könnyebb számolás kedvééért majdnem ugyanannyi maradt, így pont ugyanolyan veszélyes keverék keletkezett, eséllyel egy csajos Igazi Vihogós Estére, vagy ha - mivel a tequila és a lime miatt azért nem tartozik a Bailey-s szerű, kizárólag nőneműek által élvezhető italok sorába - férfit kínálunk meg vele, akkor készülhetünk, nem fogja beérni ennyivel. Mármint csak egy pohárral.





Hozzávalók:(poharanként)


5 cl tequila

1 cl Cointreau

3 cl eperpüré

1 cl lime lé

1 cl cukorszirup (vagy 1 ek. víz 1 1 ek. porcukor összeforralva)

finomszemű kristálycukor a pohár szélére

lime/eper szeletek

jég


Az eperpüréhez 6-8 szem epret összeturmixoltam és átpasszíroztam. (Ez két adaghoz volt elég)
Kevés jéggel az összes hozzávalót shakeltem, és tört jégre öntöttem, amit ennek a fenszi pohárnak a szárába töltöttem - van vagy 30 éves, és az anyukámtól kunyiztam el, ő viszonylag ritkán koktélozik, és utál cumisüvegmosót használni egy pohár mosogatásához.

A pohár szélére lehet sót is rakni, mint a klasszik margaritánál, de a gyümölcs miatt szerintem jobb a cukros variáció.

Epres flognarde

Ez nem clafoutis. Azért nem, mert a franciaországi Limousine régióból származó, és az okcitán nyelv "megtölt" jelentésű szavából származó elnevezést csak akkor használják, ha a süti cseresznyével - eredetileg ki sem magozottal - van töltve. Minden más gyümölcs esetén a becsületes flognarde névre hallgat, lehet az alma, szilva vagy bármilyen bogyós. Ennyit az etimológiáról, hozzátéve, hogy életemben először tejespitéről Ízbolygótól hallottam vagy két éve, nálunk soha senki nem csinált ilyet a családban, pedig még ettem kemencében sült almás pitét meg rétest a nagymamámnál.

És ha már francia, akkor kipróbáltam a híres-nevezetes Julia Child receptjét, a Mastering The Art of French Cooking c. könyvéből, és azt kell mondjam Váncsa mesteré állja a próbát.

Igazából helyes, napsütéses, akácillatú tavaszi-nyári délutánokon kellene bekanalazni, de egy ilyen ronda esős napon langyosan igazi vigasztaló uzsonna vagy vacsora, és ráadásul igazán egyszerű.


Hozzávalók: (24 cm-es formához)


3 dl tej

14 dkg kristálycukor

3 tojás

1 ek vaníliakivonat/2 cs. vaníliás cukor

1 csipet só

5 dkg liszt

30-40 dkg eper

porcukor a megszóráshoz


A sütőt 175 fokra melegítettem elő.

Turmixban (késes aprító is jó) 1 percig kevertem a tejet, a tojásokat, a vaníliakivonatot, a sót, és a cukor felével előzőleg összekevert lisztet.

Sütőpapírral béleltem a forma alját, beleöntöttem a tészta egyharmadát és 2 percig közepes lángra tettem a gázra, hogy ez az alsó réteg megszilárduljon. Ezután rászórtam a félbevágott epret, megszórtam a cukor másik felével, ráöntöttem a tészta többi részét (mégha ez eredetileg a posztban nem is szerepelt :)) és 55 percig sütöttem a sütő középső rácsán. A tetejére lehet lazán alufóliát tenni félidőtől, de nálunk így pirultabban is nagy sikere volt; Langyosan, porcukorral megszórva a legjobb.

Kókuszos madeleine eperszósszal

Nálunk a madeleine jött látott és győzött. A kiskorúaknál erős versenyben van bármelyik csokis keksszel a kedvencek listája első helyéért. Nálam is, mert az elkészítésének bonyolultsága nagyjából egy alapmuffin szintjén mozog, rengeteg lesz belőle, ezerféle ízvariációban el lehet készíteni és viszonylag jól bírja a tárolást is. Mivel a teaszezonnak vége, már nem a tea ízesíti az alap-madeleine-t, hanem bele lehet keverni mindenféle mást ( a csokisat azért kicsit túlzásnak érzem) és gyümölcsszósszal bármilyen vacsora- vagy ebédvendégség desszertjeként is megállja a helyét, egyszóval igazi jolly joker.
Most nem a klasszikus recept alapján készítettem, hanem Ina Garten kókuszosát egyszerűsítettem le egy kicsit, de csak azért, hogy még kókuszosabb legyen.








Hozzávalók:


3 nagyobb tojás

10 dkg cukor

12 dkg olvasztott vaj

15 dkg liszt

1 kk. sütőpor

3+2 ek. kókuszreszelék

- a szószhoz:

15 dkg eper

1 tk. porcukor

1 ek. citromlé

A sütőt 190 fokra előmelegítettem, a vajat megolvasztottam, a kókuszreszeléket pedig 1 ek cukorral megdaráltam a kávédarálóban. (Bocsánat, Bosch.)

A madeleine-sütőimet minimális olvasztott vajjal kikentem, és 2 ek kókuszreszelékkel is megszórtam a formákat.

A vajat és a cukrot a robotgép középső fokozatán habosra és világosra kevertem a cukorral. Hozzákevertem az olvasztott vajat és belekevertem a sütőporral átszitált lisztet és a megdarált kókuszreszeléket.
A formákat 3/4-ig töltöttem a literes mérőedényből. (Mindig abban keverem ki, így a legegyszerűbb, csak ki kell öntögetni a tésztát.)

A madeleineket 12 perc alatt szép világossárgára sütöttem.

A szósz hozzávalóit összeturmixoltam és átpasszíroztam.

Marcipános eperdzsem

A nagyon jó és a nagyon-nagyon jó párosítása. A genetikában ez állítólag nem szerencsés, tekintve hogy az anyatermészet az átlagot preferálja, ezért minden odafele tendál, de ennél a kombinációnál ez a szabály nem érvényes. Felénk még mindig van eper, és az ára is elfogadható ahhoz, hogy nagyobb mennyiségben dzsemként végezze. Az egyik macskánk kedvenc játékai pedig a tavalyi termésből a mandulszemek ( nem, a képen nem azok vannak, amiket egész télen egérnek nézett), amiből annyi termett, hogy házi mézes marcipán is készült belőle.

Hozzávalók:

1 kg eper

0,5 kg cukor

1:2 dzsemfix

20 dkg marcipán (minimum feles marcipán legyen)

1 tk. mandulaaroma (nem a zöld!! a fehér dr. Oetkeres)


Az epret krumplinyomóval összetörtem, hozzákevertem a dzsemfixet és a cukrot a leírás szerint, pár perc után, mielőtt teljesen kész lett volna, hozzáadtam a felkockázott marcipánt és még egyet forraltam rajta. A habját közben kicsit leszedegettem, sterilizált, forró üvegekbe töltöttem, fejenálltak, kamrapolcra sorakoztak.

A marcipánkockák lassan azért beleolvadnak, viszont legközelebb csökkentem a cukor mennyiségét,annyival, amennyi a feles marcipánban van, és kicsit növelem a gyümölcsét, mert emiatt állásában kissé meghígult a dzsem. Nem féltem, hogy emiatt nem fogyna, főleg, hogy így vaníliafagyihoz is elég jól megy...

Az ötlet egyébként Dr.Oetkeréké, csak ők erdei keverékkel csináltak. Hozzájuk képest én egyből megdupláztam a marcipán mennyiségét, sőt mandulaaromát is tettem bele, és szükség volt mindkét tuningra szerintem. Aroma helyett amarettolikőrrel is jó lehet, ha gyerek is eszik belőle, a főzés elején kell hozzáadni (mármint a likőrt, nem a gyereket), és egyszerűen ki kell forralni az alkoholtartalmat.

Cheesecake parfé eperrel

Ugyan a panna cottát én se írom főtt tejszín-nek, se a tagliatellé-t szélesmetéltnek, de valahogy jobban szeretem, ha van magyar megfelelője, a krumplilevest krumplilevesnek hívni. De ez a desszert annyira cheesecake és nem sajttorta, hogy muszáj volt anglomán nevet hagyni neki. Nyilván tudat alatt közrejátszik a névválasztásban, hogy amióta Tintaleves Eszter kislányának ügyes keze az én nevemet húzta ki a sapkából(?), azóta egy ezévi GoodFood naptár szolgál a konyha falán, számontartani az ide-oda szaladgálnivalókat és a hétvégék szigorú és igazságos elosztását nagymamák megvizitálása, a régóta halogatott rokonlátogatások, baráti csevejek, s a máig látogatatlan és lassan félévessé cserepedő rengeteg bébi megcsodálása okán. Eszterrel megbeszéltük, hogy majd sorban főzöm a havi ételeket, és bár van lemaradásom, ez a sajtorta-parfé kitüntetett helyen állt a kipróbálandó, havonta sorakozó kaják között. Valódi neve strawberry upside-down cheesecake, ugye milyen jól hangzik? Jól tettem, hogy kipróbáltam, mert nagyon szuper párosítása a savanykásnak, édesnek, krémesnek, tejszínesnek, lágynak és hidegnek, fehérnek és pirosnak, mellesleg látványos, pedig pofonegyszerű.


Hozzávalók: (kb 8 szelet)

2,8 dl tejszín
és még 0,5 dl tejszín
1 pohár tejföl
20 dkg soft cheese (natúr sajtkrém, a Tesco-ban is ezen a néven fut)
8,5 dkg porcukor
1 citrom/lime
8,5 dkg teljes kiőrlésű keksz (Győri Zabfalatok, tökéletes)
5 dkg vaj
11 szem eper
ribizli (nem látszik...)

(A kevéssé kerek mennyiségek az oz-gr átváltás miatt alakultak ki.)




A tejszínt a porcukorral lágy habbá vertem, belekevertem a fél deci tejszínnel elkevert tejfölt,(hm-hm, akartam én házi créme fraiche-t készíteni, csak valahogy elfelejtkeztem arról, hogy azt napokkal előbb kell indítani, egyébként meg 2 dl creme fraiche a recept szerint) a soft cheeese-t, a fél lime levét és lereszelt héját. Tálastól betettem a mélyhűtőbe jó két órára, majd kivettem és robotgéppel jól felkevertem a félig fagyott masszát, hogy ne legyenek benne jégkristályok.

Egy 20x11 cm-es (7 cm mély de kb 6 centi magas lesz a süti csak) négyszögletes fémforma alját és két végét sütőpapírral borítottam, a félbevágott eperszemeket vágot felükkel lefelé belesorakoztattam, a közökbe ribizlit tettem (nem látszik; az eredeti receptben áfonya van, az látszik a képen, gondolom, mert laposabb a szem, vagy ügyesebb a cukrászuk, mint én...) és óvatosan rákanalaztam a krémet.

Ezután újabb hűtés következett. Legalább 3-4 óra kellett, hogy kellően szilárd legyen ahhoz, hogy a lezúzott, és a megolvasztott vajjal elkevert kekszmorzsát egyenletesen el tudjam lapogatni a tetején, vagyis a leendő alján.

Tálalás előtt nem árt, ha kicsit enged, mert a a parfé ugyan szeletelhető egy jó éles késsel, de a megfagyott eperszemek átvágása már nem fog menni a parfé roncsolása nélkül.

És akkor hogy fotózunk???


Ui: Most látom, hogy a képek tisztára a blogszínhez vannak dizájnolva...persze direkt!!



Két évvel ezelőtt: Epres tiramisu











Egy évvel ezelőtt: Görög citromos süti

Írós panna cotta eperpürével

A tejszín(hab)-eper párosításnál egyszerűbb luxus nincs is a világon. Rácsodálkozom a gyönyörűségesnél szépségesebb epres desszertekre ezer helyen, azután az eper, amit hazahozok ebben a triviális kombinációban végzi az asztalon, (sőt már a konyhaasztalon) senki sem panaszkodik, mindenki elégedett, de csodadesszert, az nem születik. Úgy gondoltam, kifogok a kiskorúakon, és elmentek vagy 20 dekát magunknak valami rafináltabb kompozícióba hétvégén, de ember tervez...a fotózásnál kiszúrták az addig a hűtő mélyén üldögélő csíkos poharakat, és mondták, igen, ez jó lesz. Az is volt. Biztos. Még jó hogy csináltam két sima felfújtformában is, és mellédobálhattam az eper legvégét magunknak.

A tejszín-író variáció kicsit lájtosabb ( pontosan 130 kcal - 20 perc kocogás - mínusz adagonként, ha valakit érdekel), picit savanykásabb, melegben üdítőbb, mint a tiszta tejszínes panna cotta, bár láttam csak íróból készültet is, de akkor azt már nem nagyon lehet panna cotta-nak hívni, maximum zselatinos írónak, szerintem.


Hozzávalók (4 adag):

40 dkg eper leturmixolva, ízlés szerint cukorral vagy anélkül

2 dl tejszín

3 dl író

4 gr zselatin

5 dkg cukor

1 ek. víz

1/4 vaníliarúd








Az eperpürét 2 pohárba osztottam és betettem a fagyasztóba 1 órára. (Így nagyjából rá lehet úgy önteni a tejszínes keveréket, hogy nem keveredik össze, sőt, gyorsabban meg is szilárdul majd.)

A zselatint 1 ek vízben megáztattam. A tejszínt és egy deci írót a vaníliarúddal és a kikapart magocskákkal együtt felforraltam, lehúztam a tűzről. Hozákevertem néhány kanállal a megáztatott zselatinhoz és simára kevertem, visszaöntöttem a többihez, újra felforraltam, azután belekevertem a maradék írót. Vártam, míg kicsit meghűl, a vaníliarudat kihalásztam, az eperpüré tetejére elosztottam a krémet. A hűtőben 6 óra alatt tökéletes panna cotta állaga lett, bármennyire reménytelenül is folyósnak néz ki az elején, de nem szabad több zselatint beletenni.


Panna cotta MÉÉÉG nálam:

Panna cotta After Eight

Epres panna cotta


Tartelette után néztem körül a neten,( mint kiderült, nem az ő ötlete...) azután csak kicsikét alakítgattam.

Gyümölcspürés túrótorta

Bocsánat, délelőtt lemaradtak a képek, azóta került hozzá még pár bónusz arról, hogy játszottam is :)...

Igen, ez a harmadik egy hónapon belül. :D Mélylélektanilag biztos valami felmentést ad a súlyos bűntudat alól, akkor is, ha már a harmadik szeletet toljuk befelé. A barátnőm ennek a tortának az utolsó negyedére például ráfogta, hogy "úgyis csak rámennének a legyek, hozzuk inkább be", ( szerintem közel-távol egy szál légy nem sok, annyi nem volt a 35 fokban kora délután, a csendben füstölgő grill mellett) és amíg a fiúk pinpongoztak, kávéfőzés közben gyorsan elfeleztük a negyedet, nehogymár tényleg a legyek egyék meg...




Különben meg sovány túró, sovány joghurt... szinte fogyaszt. ( A közel 1 kiló gyümölcsről nem is beszélve.)


Hozzávalók 26 cm-es formához:

3 tojásból piskóta mint itt

0,5 kg zsírszegény túró

0,5 kg 1, 5% os zsírtartalmú joghurt

2 dl tejszín

6 ek. porcukor

2 dkg zselatin

3 ek cukor

30 dkg kivi ( ez kb 4-5 darab)

20 dkg őszibarackbefőtt

25 dkg eper

(2-2 dl -nyi gyümölcspüré szükséges, a kiwinél a legnagyobb a veszteség)

6 teáskanál (1-1-dkg) színtelen tortazselépor (nem! zselatin)


Amíg a piskóta sült a csatos tortaformában, ( 10-15 perc 180 fokon nálam) 5 ek. vízben megáztattam a zselatint, jól összekevertem (aprítóban) a túrót és a joghurtot, hozzákevertem 5 ek. porcukrot, a tejszínt felvertem 1 ek porcukorral és egy habfixálóval és beleforgattam a joghurtos krémbe. A zselatinhoz adtam még két evőkanál vizet és lassú tűzön kavargatva felmlegítettem, hogy teljesen simára olvadjon, majd kézimixerrel jól elkeverve belecsorgattam a krémbe, és a kihűlt piskótára öntöttem; mehetett is az egész a hűtőbe.





A gyümölcspüréhez a megtisztított, megmosott gyömölcsöket leturmixoltam - mindegyikből 2 dl-nyi kell. 3 kisebb külön lábasban 1-1-1 ek. cukrot összekevertem 1-1-1 dkg tortazseléporral, simára kevergettem a gyümölcspürékkel, azután sorban, a forrástól számítva egy percig főztem őket. (Így a kiwi is megdermed simán.)




Ezután a színes gyümölcsleveket a hűtőből kikapott torta tetejére öntögettem összevissza. Egy éjszakát töltött a hűtőben, és egy órácskát sem az asztalon.

Legközelebb szimultán főzöm a püréket, mert így vissza kellett melegíteni az elsőt, mikorra a harmadik is kész lett, a torta tetején nem lehetett már sokat játszani velük, pedig az eredeti recepthez tartozó képen nagyon szépséges márványos lett.


A gyümölcspüré egy Dr. Oetker tortás szakácskönyv ötlete.

Erdei gyümölcsös mascarpone torta

Vajon érdekelnek valakit még a húsvéti receptek?? Persze ha nem teszem fel most, akkor meg jövőre már a feledés homályába vesznek, úgyhogy tekintsük ezt egy jövőbe mutató posztnak. A számomra anti-stressz-terápiás vacakolást jelentő marcipándíszítés egyébként is időszerűvé teszi, még akkor is, ha a mélyhűtött bogyósokat alkalmazunk. Bírom egyébként az olyan ételfotókat, amin egyszerre van jelen friss málna, eper, áfonya, szeder, ribizli, feketeribizli meg kökény, som és társai - én legalábbis ezeket egyszerre produkáló éghajlatot nem ismerek, úgyhogy a gyümölcsök tuti jet-legben szenvednek. Régóta tervezem egyébként az ezerszer legyártott túrótorta feltételét is, ez most annak egy kicsit kevésbé pénztácakímélő változata, az ünnepre tekintettel.



Hozzávalók:

a piskótához

3 tojás

3 ek cukor

3 ek liszt

negyed kk. sütőpor

A tojásokat szétválasztottam, a sárgáját a cukorral kézi mixerrel sűrű, világos, buborékot vető masszává kevertem. Hozzászitáltam a lisztet és a sütőport, elkevertem, majd a kemény habbá vert tojásfehérjét két részletben óvatosan beleforgattam.

26 cm-es, alulra sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformában 175 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem. (10perc kb.)

a krémhez

25 dkg mélyhűtött erdei gyümölcs mix

500 gr mascarpone

2 natúr joghurt

30 gr zselatin

1 cs. habfixáló

2 dl tejszín

12 dkg porcukor

néhány kanál eperdzsem, 5 dkg marcipán és babapiskóta a díszítéshez

A joghurtot, a mascarponét és 10 dkg porcukrot összekevertem, a habfix-szel habbá vert tejszínt is összeforgattam velük. 2 dkg zselatint egy evőkanál vízbe áztattam, majd további 3 ek vízzel felmelegítettem, míg sima folyadékot nem kaptam. (Forralni nem szabad.) A zselatinos folyadékot kézi mixerrel a joghurtos krémbe kevertem.

A gyümölcsöket 2 dkg cukorral felolvasztottam, az előbbi módszerrel elkészített 1 dkg zselatint is hozzájuk adtam, majd a krém 1/3-ával összekevertem.

A piskótát néhány kanál eperdzsemmel megkentem, visszacsatoltam rá a kapcsos formát, ráöntöttem a gyümölcsös krémet, majd a tetején a joghurtosat elegyengettem. Óvatosan bele lehet kavarni egy villával is, akkor márványosabb lesz, de itt a gyümölcsös krém kicsit lazább az elején, ezért a sűrűbb mascarponés eleve belesüllyedt itt-ottt, ahogy kanalaztam a tetejére, ezért nem is piszkáltam.

A méretre vágott babapiskótákat a krém megdermedése (kb.3 óra a hűtőben) után eperdzsemmel ragasztottam a formából kiszabadított torta oldalára.








Ezután már csak a marcipándíszítés volt hátra. A virágokat beforralt meggylével, a leveleket pár csepp keserűmandula aromával színeztem.(Eredetileg beforralt spenótlevet akartam használni, de hát az időszűke..)

A méhecskék egy linzersütésből maradtak, fehér cukormáz, csoki és.. . sáfránnyal már nem volt időm vacakolni, ezért a cukormáz - a sárga csíkok - icipici curry eredménye :)

A marcipán házi készítésű, mézes, majd megosztom egyszer, ha olyan marcipános idő lesz.

Epres panna cotta

Tehát akkor eper, eper és még egy kis eper. Csak úgy, ahogy megjött a piacról, persze megmosva. Nálunk nagyjából így néz ki az eperszezon. Vétek azokat a gyönyörű szemeket zúzni meg turmixolni, meg felkockázni, sütni-főzni és a többi... Ha meg nem olyan szép, jó ételt úgyse lehet belőle csinálni, legfeljebb dzsemet (megvolt ma az első adag) . Némi engedmény, hogy esetleg egy kis tejszínhabsapkát teszünk még szépen sorban mindegyik szem tetejére, és aztán tünteti el mindenki sorban. De ha eper és tejszín, akkor legyen már itt fenn a blogon is valami, ezért lett vasárnap minimálisan átalakítva a hedonista eper-tejszínhab kombináció.



Hozzávalók (4 adaghoz) :


1,5 dl sűrű tejszín
15 dkg eper
2 ek. cukor vagy méz
1 tk vaníliaeszencia vagy egy van.cukor
2 csapott tk. zselatin


Az epret krumplinyomóval jól összetörtem, hogy levet is engedjen, elkevertem a cukorral, és állni hagytam. A zselatint 2 ek. meleg vízben megáztattam. A tejszínt és az összetört epret összekevertem, hozzáadtam a vaníliaeszenciát, felforraltam, beletettem a megduzzadt zselatint és rugós habverővel alaposan elkevertem, majd le is húztam a tűzről. Vékonyan kiolajozott formákba - a muffinsütő mélyedéseibe - öntöttem, és hűtőbe raktam.
2-3 óra hűtés tökéletesen elég volt arra, hogy megdermedjen, és már egyben kicsusszanjon a formából, gumicukor feeling nélkül.

Gyümölcstorta retro

Még emlékszem amikor gyerekkoromban megjelent a a gyümölcstorta-forma, az a cakkozott szélű fordítsd-ki-tölts-bele-valamit-díszítsd-fajta. Úgyhogy ez nekem mindig a gyerekkoromat idézi fel, és mivel szerintem minimális erőfeszítéssel igazán kellemes külsejű süteményt lehet vele gyártani ezért gyakran szoktam csinálni. Van is már pár képem ilyen meg olyan tortákról de mivel hamarosan beüt az eperszezon, ezért ez került most be ide. Úgy gondolom, ennél már csak akkor egyszerűbb ha készen vesszük, de az biztos nem lesz olyan finom...

Hozzávalók:(28 cm átmérőjű formához)

4 tojás
4 ek cukor
4 ek liszt
1 kk. sütőpor
csipet só

a krémhez:

50 dkg sovány tehéntúró (Plus)
8 dkg porcukor
1 tk. vaníliaaroma (vagy 2 zacskó vaníliáscukor)

25 dkg eper a díszítéshez
fél csomag zselatinpor az utasítás szerint elkészítve



A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét habbá vertem, hozzáhabverőztem a cukrot, egyenként a sárgáját, aztán beleszitáltam a lisztet és vele együtt a sütőport, aztán a piskótatésztát a kilisztezett-kivajazott formába öntöttem( hiába teflonos ez már, nem merem csak úgy beleönteni, a bordázat muszáj, hogy szép legyen...) és 15 perc alatt megsütöttem.

Amíg sült, a túrót (igazából ez ugye teljesen krémszerű, sima és quark a becsületes neve) a többi hozzávalóval kikevertem; amikor a süti kihűlt, beletöltöttem a krémet, díszítettem az eperrel, és áthúztam egy kevés zselatinnal.

Ennyi...