Sárgarépás panna cotta szecsuáni borssal és szezámmaggal

A jó bornak nem kell cégér, ismerjük mindannyian a mondást, de ha valaki nem mélyed el rendszeresen az egyre bővülő és egyre színvonalasabb hazai kínálatban, annak lehet, nem árt tippet adni, hátha legközelebb nem áll tanácstalanul a polcok előtt, vagy épp ellenkezőleg, megkóstol olyan bort is, amit egyébként nem ismer és/vagy nem venne meg ismeretlenül.

A 36. alkalommal megrendezett Magyar Bormustra idén is díjazta a legjobb borokat, a verseny főtámogatója, a Tesco pedig saját különdíjasokat is választott, ami nemcsak puszta elismerés, hiszen a legjobb borokat így nemcsak itthon értékesíthetik a pincészetek, hanem az áruházláncon keresztül könnyebben kijuthatnak a külföldi piacokra is.

A három különdíjas borhoz kérésükre készítettem három receptet, itt az előétel, amelyet a főétel és egy desszert követ.

Az Irsai Olivér magyar keresztezésű (bor)szőlőfajta, muskotályos, gyümölcsös ízű: a mostoha kunsági  homok alatt rejtőző lösz adottságait  kihasználó Frittman Pincészet légies, könnyű száraz bort készített belőle a 2014-es évben.  Az enyhén édes-fűszeres-borsos panna cotta a ropogós szezámmaggal és a picit sós füstölt lazaccal tökéletes párja volt ennek a szárazsága ellenére is nőies, gyümölcsös aromájú, nagyon jól guruló bornak.

Hozzávalók: (4 személyre)

4 dl tejszín
20 dkg édes sárgarépa
negyed kk. só
12 szem szecsuáni bors
4 gr zselatin
2  evőkanál szezámmag
füstölt lazac

A megtisztított sárgarépát  vékonyra gyaluljuk, a tejszínben  a mozsárban porrá tört szecsuáni borssal és a sóval  közepes lángon 10 percig alig  gyöngyöztetve pároljuk, a tűzről lehúzva belekeverjük a zselatint, oldódásig keverjük. A szezámmagot serpenyőben megpirítjuk.

A tejszínt és a répát botmixerrel pürésítjük, a sózás miatt ekkor utánakóstoljuk, 4 pohárban/tálkában elosztjuk, behűtjük. Tálaláskor rászórjuk a pirított szezámmagot, lazacszeletkékkel díszítjük.

A poszthoz a bort a Tesco biztosította, a borról írt (laikus) vélemény a szerző saját álláspontja.

Gyors olaszos tojás

Bár meleg előételnek is tökéletes, ráadásul előre összeállítható és így jól időzíthető, nálam ez most a gyors otthoni munka közbeni ebédek kedvenc fajtája. Tulajdonképpen egy szimpla melegszendvics, tojással, - a képen elrejtettünk még pár aszalt paradicsomot is -  de nincs vigasztalóbb a finom fűszeres olvadt mozzarella kanalazásánál akkor, amikor még a munkanap másik fele  előttünk áll...

Hozzávalók:

5 dkg mozzarella sajt
3-4 szem aszalt paradicsom
1 tojás
1 szelet pirítós
néhány levél bazasalikom
fél ek. olívaolaj
só, bors

 A sütőt 200 fokra előmelegítjük.
A kisebb tálat vagy szufléformát kibéleljük a kenyérrel, meglocsoljuk az olívaolajjal, erre jön az aszalt paradicsom, a szeletelt mozzarella, a sajtszeletek közé a bazsalikomlevelek, majd a tetejére a tojás.Sózzuk, borsozzuk és kb 10 percig sütjük.

Portóiban párolt aszalt füge kecskesajttal

A karácsonyi előételünk volt eredetileg ez a páros, akkor marsalával, és nagyon ízlett mindenkinek.De nem kell feltétlenül ünnepi fogásként kezelni: egy megérdemelt vacsora főszereplői is lehetnek, finom rozsos-magos házikenyérrel vagy más hasonló jósággal. Nem hiszem, hogy sokkal rosszabb végeredményt kapunk, akkor sem, ha egy jobbfajta vörösborban, kevés mézzel és egy kis konyakkal pároljuk a fügéket - én nem fűszereztem egyik verziót sem semmivel, teljesen elég a szirupossá váló alap és a sötéten édes füge a lágy kecskesajt ízéhez.

Hozzávalók: (2-4 személyre, alkalomól függően)

12 aszalt füge
2 dl portói vagy  marsala
10 dkg lágy kecskesajt

A fügéket egy kicsi, félliteres lábasba sorakoztattam és felöntöttem a portóival. Szorosan lefedtem, és nagyon kis lángon 15 percig zümmögtettem: ekkorra a fügék szépen magukba szívták a portóit, a maradék pedig sötét sziruppá redukálódott. (Nem árt persze meg-megnézegetni közben a biztonság kedvéért: ha már kevés rajta az alkohol, odafigyelve kell besűríteni, oda ne kapjon.) Ezzel meglocsolva tálaltam a szobahőmérsékletű sajtot a fügékkel.

Fetás-sonkás fügefalat

Minek lehet nevezni valamit, ami füge, feta és sonka? Körülbelül olyan bonyolultságú recept, mint az olajbogyós-lilahagymás szendvicskrém, de az egyszerűségével fordítottan arányos az íze. A nagyon érett, édes füge, a sós feta és körben az enyhén füstölt sonka (sima parasztsonka, sparból) együtt kész ízorgia. 

Pontosan négy falat egy, (nagyszájúaknak kettő), lehet előétel, lehet gyors vacsora, lehet partifalat; lehet kenyérre ültetni, kés-villázni, de a legjobb csak kézzel megfogni és  négy ügyes harapással, - úgy hogy mindegyikbe jusson a sonkából és a középen üldögélő fetából is - azon melegen gyorsan eltüntetni.

Hozzávalók: (mondjuk legyen könnyű vacsora, pohár borral, kenyérrel 2 személyre)

6 füge

10 dkg feta sajt

6vékony  szelet enyhén füstölt sonka

6 kk. chilis olívaolaj

frissen őrölt bors

A fügéket keresztben bevágtam, középre beraktam a fetakockákat, körbetekertem a sonkaszeletekkel (szorosabban, hogy kicsit össze is fogja őket) fogpiszkálóval rögzítettem, meglocsoltam a csípős olajjal és a 180 fokra melegített grill alá raktam olyan 6-8 percre, ezután kevés bors, és kész is volt.. (mikor megérezzük a piruló sonka illatát és már alul pici levet engedett a füge, hallatszik, hogy sistereg a tepsin, lehet kivenni)

Diós fügekolbász és Vega VKF és jóleszezszilveszterre is

Amilyen béna neve van szegénynek ( és igen, jobb híján én találtam ki), annyira teliltalálat rendes, igazi sajtok mellé akár előételnek kis salátával, akár valamilyen nagyonmenő vacsi végén, sajttál mellé, vagy, ami a legesélyesebb, egyszerűen csak egy vega vacsorának, valami jóféle kenyérrel-sajttal. Kell neki 1-2 nap szikkadás valami hűvös, száraz helyen, utána jól szeletelhető korongokra, elkészíteni meg 5 percbe kerül.

És mielőtt elkezdeném a receptet, a vega VKF ürügyén be kell töredelmesen vallanom, nekem sohadesoha nem volt vega korszakom - márha a gyümölcsnap nem számít annak (gyanítom, nem...) Hát ez van, remélem, ez nem kizáró tényező :)

P.S:: Bár én egy régi GoodFood-ban találtam a receptet, ott egy szó se esett arról, hogy ez egy tradicionális spanyol recept, Pan de Higo (azaz fügekenyér), és tradicionálisan  a füge mellett mandulát, ánizst, fahéjat és szezámot  tartalmaz.( Köszi Erikának  az infóért! ) 

Hozzávalók:

25 dkg aszalt füge

5 dkg aszalt barack

5 dkg dió

5 dkg mandula

1 ek. konyak

fél ek. méz

nagy csipet őrölt szegfűszeg

pici őrölt szegfűbors és gyömbér

A füge kemény szárvégét levágtam. E

gészen pici darabokra aprítottam a mandulával együtt, és meglocsoltam a konyakkal. Kicsit nagyobbacskákra daraboltam a puha aszalt barackot, a diót pedig negyedekre vágtam. hozzáadtam az összes többi hozzávalót, és nedves kézzel  kb. 3 cm átmérőjű, 15 cm-es rúddá formáztam. 

Két napig üldögélt egy tányéron a kamraablak előtti polcon, ekkor már  éles késsel tökéletesen vágható volt.

GoodFood recept, fügés-diós szelet eredetileg.

Kakukkfüves-narancsos gombapástétom

Libamáj, kacsamáj, csirkemáj...mindenki választhat egy jó kis pástétomnak valót pénztárca szerint, de ezt a gombásat én nem fogom lecserélni idén semmire...Várakozáson felül jól sikerült, és miért is ne sikerült volna, mert a konyak, a kakkukfű, a narancs, a vaj  és egy kis erdei gombakeverék hercegnőt csinált Barna Csiperke Hamupipőkéből. Eredetileg a vega VKF-re próbáltam ki - mint vacsora alapanyag - de a kóstolás után több osztállyal feljebb lépett.

Hozzávalók: (előételként, pirítóssal, 4 személyre)

1 kicsi fej hagyma

1 gerezd fokhagyma

10-12 dkg barna csiperke

1 ek. szárított erdei gomba keverék

10 dkg puha vaj

1 tk kakukkfű

fél narancs reszelt héja

1 ek. narancslé

2 ek. konyak

só

bors

A vaj felén kevés sóval kevergetve megpároltam a kétféle, nagyon apróra vágott/reszelt hagymát. A szintén picire aprított gombát és az erdei gombakeveréket - ezt nagyon apróra törtem - hozzáadtam, és nagy lángon, kevergetve átsütöttem. Hozzáadtam a kakukkfüvet, konyakot, narancshéjat, pár tekerésnyi borsot és még egy kevés sót, majd  a folyadékot 1-2 perc alatt elpárologtattam a keverékről. Kicsit hűlni hagytam, összekevertem a maradék puha vajjal és kicsi formákba töltöttem. Hűtőben még egy napig tárolható.

Az ötlet a GoodFood-ból származik.

Fügés-fetás kosár

A kéksajtos-diós fügét, azt hittem, nem lehet felülmúlni, de kiderült, hogy a - valljuk be - borzasztóan édes fügéhez legjobban a feta passzol.Mivel kész vajastészta az alap, kissé talán  túlzás is receptnek nevezni, emellett erős felindulásból, hűtőkészlet-felszámolás céljából született, de ennél rosszabbul sose sikerüljön egy alkalmi párosítás.

Hozzávalók: ( 4  kosárhoz)

10-12  dkg kész vajastészta
4 füge
8 dkg fetasajt
4 fél dióbél
bors

A vajastésztával kibéleltem  a 8 cm átmérjű  fém tartelette-formákat, a 6 részre vágott fügét beleraktam, rámorzsoltam a feta sajtot, borsoztam, középre került a fél dióbél, és 180 fokos sütőben kb 10 percig sütöttem.

Fügés-kéksajtos tartelette

Nemrizs, nemkrumpli, nemzöldség, de legyen már valami extrább köret, ha egyszer a csirkét csak betolni volt időm a sütőbe. A tészta az ír kéksajtos süteményé, ami egy tepsinyi kisült  adagon felül a hűtőben várt jó sorsára, de ha el kell frissen készíteni, akkor sem több 15 percnél. Ha több készül belőle, akkor igazán nem mindennapi vacsora borkorcsolya, partifalat, előétel, kinek mi tetszik. Ha  kisült egy pici méz kerekíti, így lesz picit kesernyés a sajttól, édeskés a fügétől és a méztől, ropogós őszi ízű a diótól. 

Hozzávalók:

a tésztához (kb.20 db)


15-17 dkg roquefort vagy más kékpenészes sajt
17 dkg liszt
10 dkg vaj
pici só
1 tojás sárgája

8-10 füge
5 dkg dió
kevés méz


Az elmorzsolt sajtot, a hideg vajat és a tojássárgát megpörgettem az aprítógépben, hozzákevertem  a lisztet és kevés sót, kézzel gyorsan teljesen homogénné gyúrtam, és folpackba csomagolva betettem pihenni a tésztát a hűtőbe egy órára.

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

A tésztát  3-4 mm  vastagra nyújtottam, 7 cm átmérőjű köröket szaggattam, és a körök közepére egy 5 cm átmérőjű pohártalpat nyomtam, hogy kis peremet kapjak körben. A fügéket fél centi vastag szeletekre vágtam, kiraktam velük a tésztakörök közepét, durvára vágott dióval megszórtam és 10 perc alatt megsütöttem. Ezután csorgattam rá a mézet.

A füge miatt frissen, langyosan a legjobb.

A fügét egész augusztusban hüledezve csodáltam (messziről) a hárombetűs magyar abc-ben, darabját 400-ért, most a négybetűs német abc-ben ennyiért több mint fél kilót lehetett kapni. Magyarázat biztos van....

Sherrys-snidlinges lazackrém

Akinek kalapácsa van, mindent szögnek néz. Akinek meg rengeteg snidlingje, az tesz abból is mindenbe. Pont mint a sherryből, mert az még ételt nem rontott el.

Hozzávalók:

10 dkg füstölt lazac
1 dl száraz sherry
4 ek creme fraiche/tejföl
4 ek apróra vágott snidling
kevés só és bors

A lazacot  egy éjszakára sherryvel locsolva és lefedve hűtőbe raktam. Másnap a sherryt leöntöttem róla, villával összetörtem és kikevertem a creme fraiche-sel (házilag így készíthető el a legegyszerűbben, vagy tejföllel és  tejszín keverékével helyettesítsük) és  az összes többi hozzávalóval.

Pirítóson vagy jóféle rozskenyéren a legjobb.

Töltött padlizsán-cukkini-torony

Majdnem azt írtam hogy hústorony... A Válogatós Bandának készült egyszerű fasírozottalap került belülre, a torony pedig onnan ered, hogy az előző hétvégén benéztem a két árválkodó sárga cukkinit a kertben, és mire észbekaptam, hatalmas méretűekre nőttek - már ahhoz képest, hogy szeretem/ném egészen kicsi, 20 centis méretben leszedni őket, mikor még szinte nincs is magjuk. Így sem voltak azért nagyobbak mint a két zsenge padlizsán, ami a hűtőben várta jobb sorsát, egy ratatuille-t. Ezért a francia lecsó későbbre maradt, a padlizsán és a cukkini pedig vadító lila-sárga csíkos ebéddé alakult, bár nagyobb étkűeknek egy ilyen tornyocska inkább előételnek számít.


Hozzávalók: (3 darabhoz)

1 nagyobb cukkini

1 közepes padlizsán

25 dkg darált sertéshús

1 kis tojás

fél zsemle

1. csapott tk. pirosparika

1 gerezd fokhagyma reszelve

1 ek. aprított petrezselyemzöld

só

bors

olívaolaj




A zöldségeket 1 centis karikákra vágtam és besóztam, a zsemlét vízbe áztattam. Míg kicsit álldogáltak, a kifacsart zsemléből az összes többi hozzávalóból, - kivéve olívaolaj - fasírtalapot gyúrtam.

A zöldségekről leitattam a keletkezett levet és a magházas közepüket karikánként egy hegyes késsel kivágtam. Kevés olajon, nagy lángon oldalanként 2-2 percig megpirítottam őket - nem azért, mert nem sülnének át, csak minél több vizet el akartam belőlük távolítani, hogy ne áztassák el a húst - majd egymásra raktam a szeleteket és középre töltöttem a húst.

1-1 kanál olívaolajat locsoltam a tornyokra, és sütőpapírral bélelt tepsiben 180 fokon 25 perc alatt megsütöttem, az utolsó pár percben morzsoltam egy kis gorgonzolát is a tetejükre. Megkísértett a gondolat, hogy narancsszínű cheddart reszelek a tetején, de a narancssárga-lila-sárga párosítás már túl sok lett volna...

A maradék zöldségből ratatuille készült.

A következő körben olaszos fűszerezésű lesz a töltelék, titkos mozzarellagolyóval, és a tetején is egy szép szelet lágyan olvadó mozzarellával...

Spárga grissini

Hogy ez receptnek számít-e, azt nem tudom, bár a zöldspárgával egyébként is kíméletesen kell bánni, és nem igényel bonyolult konyhai műveleteket, hogy gyorsan megpároljuk-süssük, hozzákeverjük valamihez, vagy őhozzája keverjünk valamit. Most meg elrágcsáljuk. Ráadásul úgy, mint valami snackot, és szerintem van olyan letehetetlen.


Hozzávalók:

mélyhűtött/előhűtött vajastészta

1 csomag zsenge zöldspárga

1 tojás

néhány ek. szezámmag

pamezán vagy grana padano

fekete-erdei sonka/prosciutto crudo






A zöldspárgákat megmostam és a végüket letördeltem, ott ahol maguktól elpattantak.

A mirelit vajastésztát vékonyra nyújtottam (kb 15X20-as lapok lettek) és megkentem felvert tojással. Reszeltem rá sajtot, tekertem rá borsot, felvágtam ujjnyi széles csíkokra (egy lap így kb. nyolc-kilenc szál spárgához volt elég) és ferdén inditva, a széleket picit összenyomva (ebben segít a tojás is) spárgák köré tekertem. Kívülről is megkentem és szezámmaggal, másik felét sajttal szórtam.

Próbáltam a húsevőknek plusz sonkába tekerve is, itt a sonka kicsit elnyomta a zöldspárga gyenge ízét, azaz legközelebb elég lesz fél szelet hajszálvékony sonka is.

180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt lesz a tészta ropogós aranysárga, belül a spárga pont tökéletes, de az egymás mellé rakott spárgafejeket félidőben alufóliával takartam, hogy ne száradjanak ki.

Így lehet ebéd, vacsora vagy sörkorcsolya, vagy valamilyen soványabb hús mellé köretnek is szuper, de lehet adni mellé valamilyen joghurt alapú mártogatóst is, mert a vajastészta miatt nem tipikusan könnyű étel.

Feta bruschetta

Még mindig kibírom, és nem vettem paradicsomot azóta, mióta a szabadföldiek október végén kifutottak a polcokról, de valahogy muszáj egy kicsit becsapni magunkat, az időjárást nézve még hosszú hónapokig...

Így az eredetileg görög salátának indult vacsorából lemaradt az uborka, a paradicsomot a nyáron aszalt paradicsommal helyettesítettem, hozzácsapódott egy kis maradék kenyér, amit megpirítottam - a bruschetta eredetileg nem is volt más, csak pirított kenyér, olívaolaj, só, bors - így született ez az öszvér megoldás, amit fúziósnak is nevezhetnék persze, ami most menő, viszont olyan mindegy, hogy hívjuk, feldobta a hétköznap estét, ennek a kenyérnek a maradéka pirult meg alá, és lett egy receptem, ami fejenként két kis pirítóssal számolva tökéletes előétel vendégeknek.


Hozzávalók:

20 dkg feta sajt

4 fél aszalt paradicsom

10 szem olajbogyó

1 kis fej lilahagyma

só

frissen őrölt bors

kevés olivaolaj

A fetát centis hasábokra vágtam, majd még hosszában félbe és azután fél centis darabkákra. Minden többi hozzávalót a fetakockákhoz méretezve apróra vágtam, óvatosan összekevertem, az aszalt paradicsom olajával megöntöztem, sóztam, borsoztam és a pirított kenyerekre halmoztam.
Annyira jól esett, elfelejtettette a kinn zuhogó havat is...

Paradicsom granita és Toscana - VKF! XXVI.

Hőség, s ráadásul még a grill is melegít. Valami hideg - ez jutott eszembe, mikor Vesta kiírását olvastam. Valami hideg innivaló, de gyorsan. De ne legyen édes, ne legyen buborékos - Bloody Mary, igen!!
Sajnos itt annyira megakadtam, hogy egyszerűen nem tudtam gondolatilag továbblépni - vagy vissza - az előételhez, mert egyfolytában csak Nigella jó barátnője (ld. Nigella Bites) lebegett a szemem előtt. Így azután úgy gondoltam, kettéválasztom: legyen belőle előétel, meg mellé egy hozzáillő ital. Hideg is, előétel is, ital is, szerintem megfelel a kiírásnak.


Hozzávalók:

- A granitához ( 4 személyre)

0,6 kg paradicsom

1 kk.cukor

1 nagy csipet só

bors -pár tekerésnyi

2 ek.balzsamecet

pár lévél bazsalikom


A paradicsomok alul keresztbe bevágtam és egy percre forró vízbe merítettem őket, így könnyen lejött a héjuk. Felvágtam, kimagoztam mindet, és a többi hozzávalóval elkeverve pár órára hűtőbe tettem. Ezután turmixoltam, fagyasztóba raktam kétszer 2 órára, közben és a végén átkevertem, és tálalás előtt pedig apróra vágott görögbazsalikomot (mert az nő a kertben) tettem még a jégkásához. De ha egy-az-egyben napokkal előbb lefagyasztjuk, tálalás előtt állni hagyjuk egy negyedórát, majd gyorsan bedobjuk a turmixba vagy az aprítógépbe, ugyanolyan tökéletes - bár lehet ezzel megszegjük a Házi Granitakészítés Nagy Aranyszabályát, és akkor még az alacsony fokozaton 1 percig mikrózásról még nem is beszéltem...

Komolyra fordítva a szót, a fűszerezéssel óvatosan bánjunk, mert hidegen sokkal intenzívebbek az ízek.







- A vodkakoktélhoz ( 4 személyre) :


2 dl vodka

1 kis citrom fele

1 ág rozmaring

néhány levél bazsalikom







A vodkát a jól megmosott, feldarabolt, kicsit megszurkált citromra és a fűszernövényekre öntöttem, és egy kisebb üvegben lezárva két napra a hűtőbe tettem.

Ezután leszűrtem, jégkockával összeráztam (magyarul shakeltem) , és poharakba töltöttem.

Ez magyarul vodka-infúzió, és rengeteg izgalmas recept található a neten, ha valaki csak úgy magában nem nagyon bírja a vodkát. Ha a jégen hagyjuk egy kicsit, (bár ez állítólag bűn) akkor kicsit long-drink jellege lesz, de ha már muszáj, akkor inkább egy kis szóda.

A nézetek megoszlanak, hogy meddig kell áztatgatni a fűszernövényeket, 2 naptól szerintem enyhe, kellemes aromája lesz, de egy kicsit meg szoktam dörzsölgetni is a rozmaringot és a bazsalikomot.


A recept nagyjából innen(fokhagyma szerintem nem kell bele) és innen.

Tapenade

Ahogy Gabojszához írtam, amikor kiírta ezt a fordulót: ne legyen nyálkás, ne legyen szálkás, ne legyen csápja, tapadókorongja, vádlón meredő szeme és ne éljen, amikor megeszem. A többi jöhet.
Illetve ahogy elmélyültem a "Halak, stb. és én" filozófiai kérdéskörében, arra kellett rájönnöm, hogy szeretem én őket, persze, csak csinálja más. A lelkesedés hiánya ugyanis komoly gátló tényező: több fotóm van már tengeri hal-ételekről - Az Ember, Aki Szereti a Halat boldogan meg is ette - de én sose találtam arra méltónak őket, hogy ide felkerüljenek. Ugyanakkor vannak kellemes emlékeim - naná, hogy a tengerpart közrejátszik - ahol kóstoltam a halpiaci étterem szuper paelláját, homárt egy nagyon-nagyon étteremben Bordeaux-ban, vörös márnát a kikötőben; bár nem tengeri hal, de egyik barátunk afrikai harcsapörköltjét hetente meg tudnám enni, és így vagyok a főnököm igazi tiszai pontyból főzött klasszikus halászléjével is.

Szóval a hiba az én készülékemben van.

Ezért olyan népmesei hozott-is meg-nem-is tengeri halas étellel készültem.

A tapenade provance-i eredetű étel, a kapribogyó provanszál nevéből ered elnevezése. Több mint száz éve újította egy Meynier nevű séf, állítólag ez a recept az eredeti, az övé. Ha beírjuk a gugliba, hogy "tapenade noir", (van zöld olivás változata is) biztos, hogy az első 40 találatban nem lesz két egyforma recept. Van ahol csak a bogyók, fokhagyma és az oliva játszik, mustár, bors, konyak sehol, az arányok kiszámíthatatlanok és követhetetlenek . Ez a szép a klasszikus ételekben :-)), ha még valaki nem próbálta, bízzon az alábbiban, nem fog csalódni.

Nem akartam átfesteni a képet: a pontos recept ellenére kicsit lazán bántam a tonhal mennyiségével, fekete olajbogyót egyfélét - és nem igazán szuper minőségűt - kaptam hirtelen az influenzavírussal való kimerítő küzdelmünk után, ezért "Provance fekete vaja" kellemesen iszapszínű lett.

Hozzávalók: (2 személyre vacsora, 4 személynek aperitif mellé)

6 dkg fekete olajbogyó
6 dkg kapribogyó
6 szardellafilé
3 dkg konzerv tonhal
1 ek. jóféle mustár
sok őrölt feketebors
0,6 dl olivaolaj
1 ek konyak

Nyilván nem volt turmix és aprítógép több, mint 100 éve, amikor egy Meynier nevű séf kitalálta, és ezért mozsárban törték össze a hozzávalókat, összedolgozták az olivaolajjal és a végén a konyakkal, így némi lelkifurdalással ugyan, de az aprítógépembe tettem a bogyókat, a halakat meg a fűszereket, majd amikor összezúzta, szép lassan csurgatva beledolgoztam az olajat és a kicsi konyakot.

Nagyon-nagyon finom; mindegy, hogy barna- vagy foszlós fehér kenyérrel, pirítóssal, baguette-tel vagy bármi más kenyérfélével kínáljuk, eteti magát, továbbá borzasztó éhséget és (alkohol)szomjúságot csinál, azaz vacsoravendégség esetén ideális. Márha mi megyünk.

Gomba és camembert

Vagy camembert és gomba. Vagy gomba+camembert. Illetve fordítva. Ennél fantáziadúsabb elnevezést nem tudtam kiötölni, de hát mit rózsának hívunk...
Itt a gomba szezonja, ami nekem sajnos nem jelent friss erdei gombákat. Nem lakom elérhető szuperpiac közelében, nem ismerem őket, a barátaim és ismerőseim sem ismerik őket, arról viszont tudnék mesélni, hogy az alkalmi gombaárusok hogy vizsgáltatják be az általuk leszedett gombát... tisztelet a kivételnek, természetesen.
Így marad a csiperke, amit konzervként szóba sem jöhet, szerintem valami rémes akármennyi.
Persze gyerek gombát nem eszik, de a sors úgy hozta, hogy beiktathatunk a munkatornyok közé néhány hétközbeni közös ebédet - így a munka meg a főzés mellett ideírni már nem nagyon megy - , ahol végre mi szülők azt eszünk, amit akarunk!!! Például gombát így:

Hozzávalók:

8 nagyobb gombafej ( a tönkje megy a levesbe - később)

1 db 125 grammos camembert

néhány szem dió

bors

só

A sütőt 180 C-ra előmelegítettem.
A gombafejeket kíméletesen megtisztítottam ( vagyis nem kell megpucolni ) , olajos kézzel egy picit megmasszíroztam , kaptak kis sót és 15 percig elősütöttem őket. ( A közben képződött levet tíz perc magasságában kibillentettem belőlük. ) A camembert-t 8 cikkre vágtam, a gombafejeket jénaiba pakoltam és beleültettem a gombákba a sajtot, megszórtam durvára vágott dióval, tekertem rájuk kis borsot és kb. öt perc alatt készre sütöttem. A camembert persze kifolyik a gombák közé, de ez nem baj, szépen ki lehet kanalazni.

Külön tálkákban jó kis meleg előétel pirítóssal, mi ebédre fűszeres krumplival ettük. ( Krumpli hasábra, 5 perc forró víz, leszűrés, szárazra törlés, kanálnyi olaj-fűszerek keverékkel összeforgatás, 15 perc sütés a sütőben sütőpapíron. Sülttkrumpli-fanok is csípik.)

Szerintem Stahl Judit csinált valami hasonlót egyszer.

Füstöltpisztráng-krém

Nem jöttek vendégek. Nem ünnepeltünk semmit. Csak egyszerűen megérdemeltük. Mellesleg nem itthon vásároltuk, ezért megfizethető volt annyira, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül felfaljuk egy egyszerű hétköznapi vacsora keretében. Mindenesetre kellő áhitattal, mert aquakultur ide vagy oda, már a kibontáskor olyan illatokat eregetett, hogy kompromisszumos megoldás született: a felét összekeverem ezzel-azzal, a másik fele pedig jöhet csak úgy natúr.
A Google a magyar oldalak közül elsőként Chili &Vanilia receptjét dobta ki, nem is kerestem tovább. Csak annyit változtattam rajta, hogy a fehérborsot - mivel nem szeretem - pici feketére cseréltem; meg eldöntöttük, hogy ez a kaja megérdemel kisérőként némi sherry-t, így azt is löttyintettem bele egy picit.

Hozzávalók:

10 dkg füstölt pisztráng
1/4 vöröshagyma
2 púpos evőkanál tejföl
1 nagy tk majonéz
fél cirom leve
kevés fekete bors
1 ek száraz sherry
snidling a díszítéshez

Az összetört pisztránghoz kevertem a finomra vágott hagymát és a többi hozzávalót. Rozskenyérrel ettük.

Chili&Vanilia receptje eredetileg.