Piszkés-epres morzsasüti

Rebarbarásnak indult, de szerencsére a gyerekek felfedezték, hogy a piszke elkezdett érni a kertben. És a piszke  finom. A piszke különleges. A piszke nem mindennapos.Mégis szegény a peremére szorult a júniusi gyümölcsáradatnak, piacon, zöldségesnél, bevásárolóközpontokban alig látni, az jut hozzá, akinek van pár félárnyékos vagy napsütötte, igénytelen zuga a kertben, és oda bokrot ültet, piszkebokrot. Nem kér semmit, nő, növöget, semmi extra törődés, vízigény, sőt növényvédelem se - bio csak úgy magától. Van zöld, van piros, kicsi, óriás, picit szúrós, de ezer bajra jó, azt kell mondjam, szinte mindenre. Én ugyan még sose próbáltam, de még arcpakolásnak is :D...

Egyszóval ültessetek piszkét, és akkor jövőre már Ti is tudtok ilyet sütni. Ha nincs piszke, nincs eper, akkor legyen meggy vagy málna, vagy meggy és málna, áfonya, ribizli:  a süti nagyon működik, sok vaj, sok cukor, ne ámítsuk magunkat. A piszke hiányzik persze majd belőle, nem lesz ennyire jó...

Hozzávalók:

-alsó tészta:

15 dkg vaj

2 tojás

12 dkg cukor

15 dkg liszt

1 tk. sütőpor

1 tk. vaníliakivonat

-morzsa:

10 dkg vaj

12 dkg nádcukor

12 dkg liszt

csipet só

összesen 50 dkg piszke és eper

5 dkg liszt

1 csapott ek. nádcukor

Először a morzsát kell megcsinálni: a vajat megolvasztottam,  belekevertem a cukrot,sót  azután a lisztet, villával morzsásra kavargattam, és a hűtőben várt a sorára.

A megtisztított piszkét és a félbevágott epret összeforgattam a cukorral és a liszttel.

Az alsó tésztalaphoz a lisztet és a sütőport átszitáltam (nem jó kihagyni, sok extra levegőt ad a tésztának) a vajat,  a cukrot és a vaníliakivonatot habosra kevertem, simára kevertem a felvert egész tojásokkal, majd belekevertem az átszitált lisztes-sütőporos keveréket. 

A sűrű tésztát egy 20x20-as mély tepsi sütőpapírral bélelt aljába simítottam egy kanál hátával- a két ellentétes oldalán lógjon túl vagy 5 cm-rel a sütőpapír, mert majd ennek segítségével lehet a sütés végén óvatosan kiemelni a puha   tésztát - rászórtam a gyömölcsös keveréket, majd rámorzsoltam a  vajas morzsát.

180 fokra előmelegített sütőben 50 perc alatt sült meg, szép magas 16 szeletre lehetett szeletelni - ebéd utáni desszertként, főleg tejszínhabbal pontosan 16 emberre elég...:) 

Nemcsak a piszke miatt mondom, de egyébként is igen jól sikerült sütemény, felvettük a repertoárba.

Martha Steart receptjét itt találtam, kicsit karcsúsítottam a cukrot és a vajat.

Piszkés-ribizlis morzsasüti

Magyarul crumble, ugye. És tény, hogy a fényképen egyáltalán nem látszik, de a gyümölcs fele igenis piszke (egres) volt, csak valahogy beleolvadt a tésztába sütés közben. Sűrű elnézést, hogy így le vagyok maradva, de piszkét még látok a boltokban, és eredetileg csak azzal készült volna, - hiszen a név kötelez - , ha rendes az idei termés... ribizli viszont volt bőven, így a két savanykás gyümölcs összeházasítása nem tűnt nagy hibának. Nigella receptjét követtem majdnem betű szerint, de meg kell mondjam, hiába volt finom nagyon, Mamma mennyei almás crumble-jének a nyomába se léphet.
Egy dologban tértem még el a recepttől: a 20 cm-es tortaformát kicsinek ítéltem és igazam volt. Nigella vendégei tuti vastag és fojtós tésztát kénytelenek legyűrni, ha ezt kapják desszertnek. Így viszont jó volt a tészta-gyümölcs arány, még annak ellenére is, hogy a vaj felét először egész egyszerűen elfelejtettem összemorzsolni a liszttel, így mit volt mit tenni, felolvasztottam és gyorsan az egész tetejére locsoltam már a sütőből kikapva...



Hozzávalók:

- a tésztához:

20 dkg liszt
12 dkg cukor
17,5 dkg vaj
fél csomag sütőpor
5 csomag vaníliás cukor


-a töltelékhez:


35 dkg piszke
35 dkg ribizli
1 ek cukor
1 ek víz
1 tojás
5 ek tejszín



A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A nagyon hideg vajat felkockáztam és a sütőporral elkevert liszttel morzsalékosra aprítógépeztem (villával is össze lehet morzsálni, csak úgy lassúbb). Hozzákevertem a cukrot és a vaníliás cukrot és a hűtőbe raktam.

A megtisztított gyümölcsöket ( nem mondom, a piszke tisztítása kissé idegölő szerintem) a cukorral és a vízzel egy lábasban pár percig összeforraltam. A ribizli jó érett volt, így a gyanúsan sok léből egy decinyit leöntöttem, ami később jó húzásnak bizonyult. A tejszínt és a tojást 1 káváskanál cukorral felvertem és a kissé kihűlt gyömölccsel összekevertem.

Ezután az egészet kivajazott kerek 24 cm-es formába öntöttem, és rászórtam a morzsatésztát. (Utóbb meg rálocsoltam körbe-körbe a vaj feolvasztott másik felét.)

35 perc alatt szép aranyszínűre, de még alul leveses-gyümölcsösre sült - a piszke viszont felszívódott :) . Nálunk másodikféleként futott, de igazából egy nagy adag vaníliafagyival, desszertként az igazi.

Nigella receptje a a Domestic Goddess-ből. A cukor sima répacukor volt, a bodzaszörp helyett pedig a gyümölcsmártásba és a tejszínes keverékbe is az került.

Piszkeszósz :-)

Ez ugye nem maradhatott ki... Hivatalosan egres, de hívják még köszmétének, büszkének, pöszmétének is. Mindenesetre mikor blognevet kellett választanom, egyből beugrott, hogy ebbe aztán tuti nem köt bele a rendszer.
De vissza a szószhoz. A piszkét természetesen már az ókorban is... stb, a ribizli rokona, leves, mártás, szósz készíthető belőle; évekkel ezelőtt csináltam konyakos piszkedzsemet, de a receptem eltűnt valahová. Mint növény, igen igénytelen, legalábbis nem emlékszem, hogy gyerekkorom több évtizedes öreg bokraival bárki bármit törődott volna, és a mostaniakkal sem foglalkozom semmit: igazi hálás bionövény.Van piros piszkénk is, ami mikor megérik, olyan finom, hogy vétek belőle bármit főzni, csak le kell enni a bokorról. ( Viszont milyen jól mutatna kajafotón...)
A piszkeszósz nálam abszolút a gyerekkor íze, minden nyáron szedtük - nagyon szúr- macerásan vagdostuk kisollóval a szárát és a kicsi szakállát alul, - de hogy a szószon kívül mi készült még belőle?? - és akkor az egész hosszú óráknak tűnt.


Hozzávalók 4 személyre:

50 dkg piszke

néhány kanál zsiradék

két púpozott ek. étkezési keményítő vagy liszt

3dl víz

4-6 dl tej

min. 4-6 ek. cukor, attól függően, milyen érett a gyümölcs


A megtisztított piszkét a zsiradékon megforgatjuk, a vízzel felöntve, lefedve puhára pároljuk és kruplitörővel összetörjük. A cukrot és az étkezési keményítőt összekeverjük, 2 dl tejjel simára keverjük, ráöntjük a gyümölcsre, összeforraljuk, és- a tűzről lehúzva - hozzákeverünk annyi tejet, hogy tejszínszerű állaga legyen, majd sűrű szitán átpaszírozzuk - de ez nem kötelező. Utánízesítjük cukorral - ha nem volt érett, igencsak savanyú tud lenni. A nyári hőségben hidegen a legjobb, magánvéleményem szerint mellé csakis enyhén zsíros sült sertésborda vagy tarja az ideális - ez már-már kínai jellegű édes-savanyú-sós ízorgiát erdeményez. Ja és nem kell bele citromhéj, vanília, fahéj - semmi, semmi csak a piszke különleges íze.