Sajtos-szalonnás újkrumpli

Oké, bacon és parmezán van rajta, de ha bacon és parmezán, akkor újburgonya, és az a cím meg nem tetszett. Jó lesz az krumplinak meg szalonnának is, mert ez nem is recept, csak ötlet inkább, de nemcsak köretnek, hanem önálló ételnek is megteszi. Persze nálunk sok hús mellé járt, mondanom se kell.

Hozzávalók:

1 kg közepes méretű újkrumpli

1 dl tejszín

5 dkg vaj

10 dkg bacon

3 dkg parmezán

4 ág rozmaring

A sütőt 200 fokra előmelegítettem

Az újkrumplit sós vízben megáztattam (így állítólag nem fogja be annyira a kezet, és tényleg) lekapirgáltam a héját, egészen vékony szeletekre vágtam és egy mély tálban, lefolpackozva 5 percre betettem a mikróba 800 wattra. Sütőpapírral bélelt 20x30-as  tepsibe sorakoztattam, ráforgácsoltam a vajat, meglocsoltam a tejszínnel, megszórtam az egészen apróra vágott szalonnával, a rozmaringlevelekkel, alufóliával borítottam és betettem 30 percre a sütőbe. Levettem a fóliát, megszórtam a sajttal és még 10 pirítottam.

Rakott krumpli a francia Alpokból - tartiflette

Még Bordeaux-ból cipeltem haza a sajtot ehhez az ütős francia egytálételhez: a reblochon érlelt, fehérpenészes kérgű lágy sajt, karakteres, diós-mogyorós ízzel. Engem alapvetően egy nagyon érett  camembertre emlékeztetett, ezért az importkészleteim elfogyása után simán megcsinálom abból is. A tartiflette a francia Alpokban úgy tartozik hozzá a síeléshez, mint az osztrák Alpokban a gőzgombóc. Iszonyatosan eteti magát, és a maradék fehérbor is jól csúszik rá, semmivel sem könnyebb kaja, mint a magyar rokona. Eredetileg a kerek sajtot lapjában félbevágva teszik a krumpli tetejére, de ismerve a sajtimádókat, tudtam hogy csak vita lenne abból, hogy ki kapja a közepét csupa sajttal, és ki a részben sajt nélküli sarkokat, így inkább ujjnyi szeletekre vágva, igazságosan elosztva  raktam a tetejére. Van olyan recept is, ahol a fehér nemespenész kéreg levágását javasolják, egyrészt szerintem kár lenne érte, másrészt az én sajtom már annyira érett volt ( és camembert-ből is nagyon érettet javaslok) hogy ez a mission impossible kategóriába esett.

Hozzávalók: (4-6 személyre)

1 kg sós vízben főtt krumpli
1 kis fej vöröshagyma
15 dkg füstölt húsos szalonna/bacon
2 dl tejföl
2 dl tejszín
1 dl fehérbor
25 dkg reblochon sajt vagy jó érett camembert típusú sajt
5 dkg vaj
só

A krumplit klasszikusan héjában kellene megfőzni, én ezt rendszeresen elbliccelem, akár magyar, akár francia rakott krumplit készítek, a lényeg, hogy legyen a végén 1 kilónyi, sós vízben főtt, vékonyra szeletelt főtt krumplink.

Amíg a krumpli fő,  a vaj felén a vékony szeletekre vágott vöröshagymát enyhén sózva kis lángon párolni kezdtem, majd hozzáadtam a felkockázott szalonnát. Lasssú tűzön addig piríttottam, míg a hagyma karamellizálódni kezdett, és a szalonna is jól megpirult.

A maradék vajjal kikentem egy tűzálló tálat, leterítettem a krumpli harmadát, rászórtam a hagymás-szalonnás keverék felét, újabb egyharmadnyi krumpli következett, azután ismét a szalonna-hagyma és  maradék krumpli. A tejszínt és a tejfölt elkevertem ( ez a creme fraiche helyettesítője, mondjuk) igazságosan meglocsoltam vele a rakott krumpli, majd aláöntöttem a fehér bort is. A sajtot kisujjnyi szeletekre vágva raktam az egész legtetejére.

220 fokra előmelegített sütőben körülbelül 20 perc alatt sült aranylóra a teteje, ekkorra a sajt egy része szépen beleolvadt a krumpli közé és az egész tejfölös-tejszínes-sajtos-fehérboros mártás kellemesen bugyogott.

Recept a csomagolásról és innen

Kesus-pórés csirke

Majd mikor mikor egész nap csak sütünk, el leszünk telve édességgel, jól fog jönni egy ilyen gyors, öt perc alatt összedobható sós ebéd, feltéve persze, ha a kesudiót vásárlást követően  gondosan elrejtjük; én legalábbis járhatok esetleg úgy, hogy a kesut egyszerűen kénytelen leszek kihagyni, mert az ufók eltüntetik. Ugyanígy szoktam járni egyébként a mülleres  wasabis mogyoróval is, érthetetlen.

Hozzávalók: személyenként)

15 dkg centis kockára vágott csirkemell

10 centis póréhagyma-darab

2 ek. kesudió

2 ek.olaj

só, bors

Az olajat teflonserpenyőben felforrósítottam, és minden hozzávalót nagy lángon átforgattam rajta, addig, míg a csirke kapott egy kis pirult színt is ( Igen, wokban is jó.) Lejjebb vettem a lángot 2-3 percig fedő alatt pároltam, majd a még képződött levet a fedő levétele után ismét nagy lángon egy perc alatt elpárologtattam.A kesuhiz képest sóztam, kicsit borsoztam.

Rizzsel tálaltam.

Sajtos makaróni angolul - mac and cheese

Nem akarok "angolkonyházni", és nem is lenne igazam. Mert például itt ez a sajtos makaróni, ami nem is makaróni persze, hanem macaroni/maccheroni, rövid, kicsit hajlított cső alakú tészta., szarvacska, mondjuk. Nem sós vízben megfő és rá a reszelt tucatsajt, jó sok, hogy legyen valami íze, hanem egy kicsi ezmegaz, jobb sajtok, kevesebb is elég, és mégse több, csak ízben ... és örökbérlete van a konyhánkban.

Hozzávalók: (4 kisebb étvágyú személyre)

35 dkg macaroni tészta  (pl. Tesco-ból)

7 dl tej (inkább 3,6%-os)

1 fej vöröshagyma

1 nagyobb babérlevél

1 nagy tk. mustár

10 dkg cheddar sajt

só a tészta vizéhez

vaj a tepsi kikenéséhez - ha nem teflon

tetejére reszelt parmezán és 3-4 ek. zsemlemorzsa

A sütőt 108 fokra előmelegítettem. Feltettem melegedni a tészta vizét.

Egy másik lábasban a tejet forraltam fel a tisztított, félbevágott hagymával, fokhagymával, babérrel, majd lekapcsoltam alatta a gázt, és hagytam hűlni. Ekkorra pont forrt a víz, belezúdítottam a tésztát és  10 percig  főztem. Közben lereszeltem a cheddart.

A tejből kihalásztam az ízesítőket, belekevertem a tésztát, a cheddart, elsimítottam, a tetejét megszórtam a zsemlemorzsával és a reszelt parmezánnal.

20 perc alatt készre sütöttem, ekkorra a tészta megpuhulva részben magába szívta az öntetet, illetve az enyhén hagyma-fokhagyma-mustár-babérízű krémes mártássá alakult.

A recept a Good Food oldaláról származik.

Diós quiche gorgonzolafelfújttal

Mindig sokáig vacakolok, amikor a "minek nevezzelek"-re kerül sor. Máshol mindig lenyűgöznek az ilyesféle elnevezések, főleg, hogy sokáig úgy gondoltam, a nagyközönség nem a csirkepaprikás vagy a túrós csusza tuti receptjét kutatja a neten.

Pedig de.

Ha meg ilyeneket tennék fel - merthogy természetesen szoktam főzni abszolút alap dolgokat - akkor úgy érezném, olyat rágok szájba, amit mindenki tud.

Pedig nem.

Mindegy mostmár, a blog az, ami, és ez ilyen flancos név lett egy egyszerű kajára, aminek alapja egyébként a Szakácsok könyvének egyik szintén egyszerű receptje - igaz, a benne lévő receptek többsége is tényleg egyszerű. Az alapja benne a kis csavar: nagyon finom, omlós sós-diós tészta, nemcsak sajtos, hanem hagymás töltelékekhez is jól passzol.


Hozzávalók: - a tésztához


15 dkg liszt

17 dkg vaj

10 dkg darált dió

1 kis tojás

csipet só


- a töltelékhez:

3 tojás

175 gr tejföl

1 dl tejszín

5 dkg gorgonzola/blue cheese

só

bors


A vajat a recepttel ellentétben hidegen, kis kockákra vágva összeaprítógépeztem a liszttel, a dióval, a tojással és pici sóval gyorsan egynemű tésztát gyúrtam belőle. Kinyújtottam és a 26 cm-es pieformát kibéleltem vele. Még ki is maradt kicsi, mert túl vastagnak találtam. Fél órát töltött a hűtőben, ezután 200 fokos sütőben 15 percig elősütöttem.

Addig a tojásokat szétválasztottam, a sárgáját simára kevertem a tejföllel és a tejszínnel, belemorzsoltam a gorgonzolát, finoman sóztam és borsoztam és óvatosan beleforgattam a fehérjékből vert habot. Az elősütött tésztalapra öntöttem, és további 20 percig 180 fokon sütöttem.

A legjobban azt szerettem a receptben, hogy szó se volt benne vaksütésről, amit utálok - soha nem fordult elő, hogy a sütőpapír és a különféle babok kivarázsolása után ne egy gusztustalan mállós-vizes, omlós tésztának aligha nevezhető valami nézett volna vissza rám a forma aljáról.

Feltételezve, hogy ez a tészta magától jól viselkedik, meg se szurkáltam, főleg, hogy az elősütés után folyós tölteléket teszek bele. Hát nem, nem viselkedett jól. Amikor pár perc múlva benéztem a sütőbe, egy hatalmas tésztadombot láttam kiemelkedni középen. Gondoltam, csak tudnak valamit ezek a szakácsok, majd megoldódik valahogy. Jól gondoltam. Amikor kivettem beleönteni a tölteléket, gyengéd erőszakot alkalmazva lelapogattam a tésztát, jöhetett is a végleges sütés.
Ja, a receptben azt írták, "ha a tészta sütés közben megrepedezik, foltozzuk be a maradék nyers tésztadarabokkal" - szóval nekik is volt maradék - ekkor csúnyán néztem, de nekem nem repedezett be a tészta :) .

Hidegen is finom, nincs gond a maradékkal.


A Szakácsok könyvében petrezselymes-újhagymás tészta dióval címen fut, a töltelék súlyosan más hozzávalókból áll.

Karfiolos bomba

A karfiolnak még a szagát sem bírók táborának - ebbe tartoztam én is úgy 25 évig; a 10 literes fazékban főtt ünnepi húslevesben is képes voltam kiszúrni egyetlen babaökölnyi karfiolrózsa ízét, és a leves tőlem már mehetett is a levesbe, - valószínűleg valami tömegoszlató fegyver jut eszébe a címről. Nade az ember változik, állítólag hétévenként, vagy mi, ezért én mostmár szeretem a karfiolt. Mondjuk inkább a kifinomultabb, amolyan van-is-benne-meg-nincs-is formában, és nem kérek karfiollevest anyukámtól ha hazamegyünk, de a fejlődés egyértelmű. Az előéletemre tekintettel viszont nem várhatom el a Kiskorúaktól, hogy szeressék, ezért lett ez egy kétszemélyes adag (ha van leves, meg desszert utána, esetleg köret hozzá, - bár azt rá lehet fogni a benne lévő karfiolra - akkor lehet négyemberes), amíg a gyerkőcök a szünidő és a nyári szabadság közötti napokat a nagymamák boldogításával töltötték, és elmerülhettek a sóskában, málnában, mamalevesben és nyakig a rántotthúsban.


Hozzávalók:

40 dkg karfiol

30 dkg darált sertéshús

1 zsömle

1 kicsi tojás

2 gerezd fokhagyma

1 tk. pirospaprika

só

bors

kis csokor petrezselyem

8 szelet baconszalonna


A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
Amíg a kis rózsákra szedett karfiol félpuhára párolódott kevés vízben, addig a nálam szokásos módon összeállítottam a fasírtmasszát a többi hozzávalóból. A hús felét kis halommá formáltam, azután beletűzögettem körbe a karfiolt és az egészet beborítottam a hús másik felével. Sütőpapírral bélelt tepsiben kb. 35 perc alatt tökéletesen megsült, a végén letakartam a baconokkal, éppcsak hogy megpiruljanak.
Ha nagyobb adagot készítünk, akkor - a bomba alakjától is függően - a sütési időt meg kell növelni legalább tíz perccel.

Szerintem jó kis vendégváró kaja, mert ki az aki nem szereti az egybesült fasírtot? A karfiol meg ízre szinte elveszik benne, mégis kicsit látványosabb így a tálalás.

A fotót nem telefonnal készítettem, bár kétségtelenül villanyfénynél, lévén későn vacsoráztunk, sőt utána még ki kellett mennem megkapálgatni a fűszerkertemet is. :D


Az ötlet egy ezer éve begyűjtött multis receptszórólapról származik.


Egy éve: Arany gazpacho










Két éve: Túrógombóc No.1.

VKF! XXII. - Anikó csirkéje

Pontosabban ez egy variáció. A nevét a keresztségben az anyukám egyik kolléganőjéről kapta, tőle származik a tejfölös-hagymás-pirospaprikás-bacon-os-vörösboros ízorgia, és azután egyszer úgy gondoltam, jó lenne valami fehérboros kombinációt is kitalálni. Így született ez a változat, ami azután Zsuzsa VKF-kiírása miatt egytálabb étel lett annyiban, hogy került bele karikákra vágott krumpli.Ezzel nemcsak a kiírásnak felelt meg tökéletesen, elvetve egyúttal a köret gondját is, hanem eljuttatott ahhoz a felismeréshez is, hogy vajon miért nem így csináltam eddig mindig, hiszen a krumpli is jól magábaszívta az összes ízeket - tulajdonképpen a hús meg a bacon elhagyásával vegásítani is egyszerű.

Hozzávalók: (kb 4 személyre)

4 csirkecomb

8 szelet baconszalonna

80 dkg krumpli

2 doboz tejföl

25 dkg csiperkegomba(lehetőleg kisebbek)

2 nagyobb fej vöröshagyma

2 tk.kakukkfű

őrölt bors

1dl félszáraz/száraz fehérbor

só

A sütőt előmelegítettem 260 fokra.

A baconszeletekkel kibéleltem egy szögletes jénai tálat. A megpucolt krumplikat jó félcenti karikákra vágtam- ez volt a következő sor, utána jöttek a vöröshagymakarikák, néhány pici gomba egyben, majd a besózott és lisztbe forgatott csirkecombok. Jöhetett a többi - félbevágott - gomba, azután a hagyma, majd a krumpli másik fele.

Ezután az egészet nyakon öntöttem a tejfölös-fehérboros-kakukkfüves-borsos öntettel, amibe tettem még egy fél kávéskanálnyi sót is.

A tálat alufóliával lefedtem, 40 percnyi sütés után a fóliát levettem, hogy kicsit piruljon a teteje, és elpárologjon némi leve is, hogy sűrűbb legyen a szaft.

Ha valaki cseréptálban csinálja, az még sokkal helyesebben jár el, ekkor viszont kell a tejfölhöz még egy dl víz is, vagy fehérbor opcionálisan.

A történeti hűség kedvéért: a korábban ismertetett korcsolyázós ügy miatt az összes szeletelés és pucolás az Ember érdeme. Lehet megtanul főzni.