Piszkedzsem

De igazából nem is így hívják. Valójában a nagyon tiszteletreméltó és egyben romantikus "Zöld szimfónia" nevet kapta a gasztrokeresztségben, mindannyiunk kedvenc Dzsemfix-gyártója oldalán. Mivel a blogcímhez igazodóan viszont ez már a harmadik alkalom, hogy a szezonban nálam mindig van valami piszkés, legalábbis a bejegyzés címében kénytelen vagyok a hagyományokat követni, pedig milyen klassz kis figyelemfelhívó cím lehetett volna...Zöld szimfónia...

És akkor most hadd zengjem a piszke dicséretét, mert úgy látom ezzel többéve adós maradtam...
Privát történetileg pedig annyit fűznék hozzá, hogy gyerekként a kertünk két nagy (és nagyon szúrós) piszkebokrának a szüretelése mindig a hugom és az én feladatom volt. Egyrészt biztos fejlesztette a motorikus készségünket a bogyók kiszedegetése a rengeteg hosszú tüske közül, másrészt gyerekkézzel ez tényleg egyszerűbb feladat, és akkor meg még ombudsman se volt. Sokkal rosszabb volt viszont a hatalmas vajling piszke megpucolgatása, szemenként, kisollóval. Ennek ellenére mégis nagyon szeretem, és ez biztos genetikus, mert most a mi kertünkben az én kicsi kiskorúim nem szedik ám le a piszkét, dehogy... megeszik egyszerűen a bokorról, még mielőtt odajutnék, hogy be/megfőzzem.

Számos kiváló tulajdonsága mellett még az idén nálunk nagyon felértékelődött, hogy lényegében nincs kártevője, nemúgy mint pl. a cseresznyének, aminek nagyjából 90%-a lett kukacos, nyilván a permetezés híján, de jövőre próbálkozunk a rovarcsapdával, addig marad a behunyt szemű biocseresznye-eszegetés.

A piszkének alacsony az energiatartalma, A-, B1- és C-vitaminban, káliumban, kalciumban, foszforban és niacinban továbbá rengeteg nyomelemben gazdag. Magas pektintartalma miatt könnyű belőle dzsemet főzni, sőt emiatt az élelmiszeriparban adalékként adják más gyümölcsökhöz.
Az angolok a viktoriánus kor óta piszkerajongók, többszáz fajtát nemesítettek ki, sehol másutt, de Nigella-nál több piszkereceptet is találhatunk. A franciáknál viszont még neve sincs szegénynek, egyszerűen csak "makrélához való ribizli"-nek hívják... Ennyit a francia konyháról :P


Hozzávalók:


0,5 kg piszke

0,5 kg kiwi

2:1 Dzsemfix 1 csomag

0,5 kg cukor

1 tk citromsav

konyak (opcionális)




A piszkét megtisztítottam, a szemeket félbevágtam, a kiwit is megpucoltam, feldaraboltam. Lábasban felforraltam az összes többi hozzávalóval, közben kicsit krumplitörővel megtörögettem a szemeket. Konyakot is tettem bele, pocsékba ment, mert az ízén nem érződik egyáltalán. Az csak a jó kis piszkeíz.

Savanykás-dzsem rajongóknak ajánlom.

Sárgabarack

Ki az a hibbant, aki a szabadság kezdete előtt három nappal - amikor a még elvégzendő, sürgős és halaszthatalan munka hegyekben tornyosul, még össze kell szedelődzködni egy rögtön a szabadság első napjának hajnalán induló, közel kéthetes, kb. 3000 kilométeres útra, ami negyed Európát érinti ( és természetesen a két gyerkőccel) - , nagymennyiségű sárgabarackot vásárol, merthogy mindjárt vége a szezonnak?
Hát igen, igen. Meg is kaptam érte a beosztásomat. Persze aztán meg a tíz ujjukat nyalogatták, amikor a felfordulás kellős közepén a kimaradt dzsemből olyan igazi retro napközis barackdzsemes-kenyér-vacsorát csaptunk. ( Más nem is nagyon volt itthon.) És különben is, mostmár jöhet a tél!!

Elkészítés módja: mint az eperdzsemnél. Klasszikusra, sajnos nincs idő.

Eperdzsem és társai

Gyerekkoromban természetes volt, hogy mindig otthon készülnek. És persze hagyományos, lassú és munkaigényes módon. Ma már én is el tudok dicsekedni a kamrapolcommal, de bevallom, ez azóta van így, mióta megjelentek a pektines gyorsbefőzők.
Az eperdzsem az első, most hétvégén nagy lélegzet -mert nincs magozóm- a vegyes (50-50%, nagyon finom!!!!) cseresznye-meggy, sárgabarackból rengeteg kell, mert azt lazán bekanalazza mindenki üvegből is, és még némi őszibarack.
A dzsemesüveg-logisztikai problémát - vagyis honnan szerez valaki ilyen üveget, ha egyszer boltban nem vesz dzsemet-lekvárt - megoldja az, hogy még sose tudtam annyit csinálni, hogy tavasszal ne kelljen érte boltba menni. Ja és ajándéknak is kiváló, mindenki elájul, aki még nem olvasta egyetlen 2:1-es dzsemfix használati utasítását sem.

így készül:

A megtisztított, megmosott hibátlan gyümölcshöz kilónként fél kg cukor jár. A gyümölcsöt krumplitörővel töröm össze, de darabosra hagyom ( kb. fele darabos marad), mert a legjobb ezekbe harapni a vajas kalácson egy depressziós téli reggelen.

A gyümölcsöt, cukrot, és a 2:1-es dzsemfixet az utasítás szerint felfőzöm. Közben a tisztára mosott üvegeket úgy fertőtlenítem, hogy egy lapos lábasba kétujjnyi vizet teszek, belepakolom az üvegeket, amikben szintén kétujjnyi víz van, és szépen felforralom. Melléjük rakom a fémtetőket is. Amíg fő a dzsem (kb.5 perc), addig az üvegek is kigőzölődnek, plusz jól átforrósodnak, ami nem hátrány, mert így nem repeszti szét őket a forró dzsem.
Az üvegekből -próbálván elkerülni a harmadfokű égési sérüléseket - kiöntöm a vizet,a dzsemet pedig úgy porciózom, hogy mindig egy-egy-egy merőkanállal rakok mindegyikbe, szintén az elrepedést megelőzendő.
Tető rácsavar és 5 perc fejenállás. (mármint az üvegeknek)
Murphy itt is lesben áll, tehát tuti, hogy az előkészített üvegek egyike nem fog megtelni teljesen, ( a képen a hátsó), az mehet a hűtőbe, 2 nap alatt nyoma vész.

Leírni tovább tartott, mint megcsinálni. Felbontás után hűtőben tartjuk.

Jó,jó, van benne gyümölcspektin meg kálium-szorbát, de ennyi egyszerűen kell a gyerekek egészséges fejlődéséhez . :-) A rövid ideig tartó főzési idő miatt az íze majdnem teljesen a friss gyümölcsé, annak a kevesebb mennyiségű cukor pedig szintén jót tesz, a vonalainkról nem is szólva.
A képen az előőrs, amikor szembetalálkoztam a piacon egy adag lélektani határ alá esett árú eperrel.