Sült vaníliapuding rumos cseresznyével

A világ legszimplább desszertje, csak össze kell keverni, cserébe még nagyon finom is, ahogy az már szokás, ha pár egyszerű, de jó alapanyagból dolgozunk. A rum és a vanília, a tejszín és a minimális cukor a gyümölccsel együtt elegánsan egyszerűvé teszi, a lényeg, hogy jó hidegen tálaljuk.Szerintem nemcsak cseresznyével, de meggyel vagy sárgabarackkal, netán málna-vodka kombinációval is ugyanilyen finom lesz.

Hozzávalók: (22-23-cm-es kerámiaformához)
- a sodóhoz:

5 dl tejszín (30% vagy afeletti zsírtartalmú; 35%-os 200ml-eset nagyobb láncokban lehet kapni)
2 nagyobb tojás (+1 sárgája, ha csak 30%-os tejszínt kaptunk)
fél rúd vanília kikapart magja
7 dkg cukor
3 cl rum
nagy csipet só

- a rumos cseresznyéhez

25 dkg cseresznye
4 dkg nádcukor
3 cl rum


A sütőt 150 fokra előmelegítettemés egy teáskannában vizet forraltam.
A tojást egy mérőkancsóban felvertem, hozzákevertem a cukrot, és a sodó összes többi hozzávalóját.
A meleg sütőbe a középső rácsra tettem egy mélyebb, nagyobb tepsit, abba pedig a kerámiaformát.
A kancsóból a sütőben üldögélő formába öntöttem a sodót – így nem lötyög ki – a lobogó vizet a tepsibe öntjük, hogy kb. félig érjen a kerámiaforma oldalán.
45-50 percig sütöttem – ekkor még picit mozog a közepe, de hűlés közben is dermed még.


Amíg a sodó készült, a cseresznyét kimagoztam, a nádcukrot egy kisebb lábas aljára szórtam, és amikor itt-ott karamellizálódni kezdett, rádobtam a kimagozott cseresznyét és hozzáadtam a rumot, és addig forraltam, míg a cukor teljesen felolvadt.
A jól behűtött sodóra szedtem, és már tálaltam is.

Zserbódesszert diókrémes borhabkrémmel és sárgabarackzselével

Már használtan a Donum Terrae szuper magkrémeit - például a mogyoróvajat (aminek a felét egyszerűen csak kikanalaztam az üvegből....) ebben a sütiben,  a mandulavajat ebben vagy a teljesen addiktív  tökmagkrémet salátában , ezért nem gondolkoztam egy pillanatig sem, amikor megkerestek, hogy vegyek részt a háromfordulós, bloggerek részvételével zajló receptversenyen.Kíváncsian vártam,milyen magkrém jut nekem feladatul, és amikor kibontottam a diókrémet, már tudtam, hogy valamilyen zserbó-variációt fogok kitalálni. A húsvéti sütidömpingben nem volt egyszerű helyet szorítani ennek a desszertnek, és ezért most ilyen mini formában dolgoztam fel, de hamarosan átvariálom tortaformára- és méretre is, - inkább diós piskóta, mint linzerlapokkal - olyan jól sikerült. Aki pedig tart az ilyen típusú édességektől, tálalhatja pohárdesszertként is, a csokirémmel és a diópralinéval a tetején.

Bár próbadesszert nem készült, szerintem nagyon jól sikerült eltalálni az egyensúlyt a tokaji furmint, a sűrű, komoly diókrém, a boros-barackos zselé és a diókrémes csokikrém között, a diópraliné pedig egy plusz textúrát ad a habos-krémes-lágy vonalhoz.

Hozzávalók: (4 db 1 dl-es desszertgyűrűhüz)
1 tojás sárgája 
16 gr cukor 
0,6 dl  félszáraz tokaji furmint
0,5 dl tejszín
1,5  lap zselatin
2. ek víz
3 dkg diókrém

1dl sűrű barackdzsem, pürésítve
0,5 dl tokaji szamorodni
1,5 lap zselatin


3 dkg étcsokoládé
1 tk. diókrém

4 szem dió
1 ek. cukor

- a süti aljára: 4 vékony piskóta- vagy linzerkarika (én most linzert használtam)

Egy lábasban vizet forraltam, és a  lassú gőz fölött  egy  másik  lábasban  a  bort,  a cukrot és a tojás sárgáját kézi mixerrel  addig vertem - kb. 10 perc - amíg sűrű, krémes, habos masszává alakult. (Forrnia nem szabad!)  Ezután hideg vízbe tettem a lábast,  és addig kevertem,  míg  majdnem  kihűl a krém - ez  pár 

perc volt csupán. 

A zselatin a vízben megáztattam,  megmelegítettem,  kevergettem, míg felolvadt, és a langyos krémbe mixeltem. A tejszínt  lágy habbá vertem, a végén hozzáadtam a diókrémet  és óvatosan, de határozottan elkevertem a borhabkrémmel.

Sütőpapírral bélelt desszertgyűrűkbe töltöttem,aminek az aljára egy linzerlapocskát vágtam be..Hűtőbe raktam egy órára

0,5 deci borban megázattam a  zselatinlapot, felmelegítettem és a barackdzsemhez kevertem. Kihűlés után a desszertgyűrűkben a borhab tetején elosztottam.

Egy éjszakát hűtöttem.

A két evőkanálnyi cukrot egy kis lábasban karamellizáltam, vajazott alufóliára öntöttem, és azonnal rászórtam a  durvára vágott diót. Kihűlni hagytam és apróra törtem.

Az étcsokit mikrosütőben pár fordulat alatt, többször átkeverve felolvasztottam, hozzákevertem a diókrémet, és a diópralinéval együtt tálaltam a desszerthez.

Málnás sajttorta pohárban

Ha a hirtelen jött tavaszban feltorlódik két hét alatt kéthavi elmaradt kerti munka, nincs idő az ebéd mellett sütire, de a nem túl lelkes kerti  segéderők ilyenkor is kikövetelik a hétvégi édességadagjukat. Ami kevésnek bizonyult persze, szóval nemcsak hogy gereblyézni kellett, hanem még a desszert is kevés volt...

Hozzávalók: ( 4 személyre)

10 db zabkeksz (de a ropogós müzli is megteszi)
20 dkg natúr krémsajt
3 ek tejföl
100 gr sűrű natúr joghurt/görög joghurt
6-8 dkg dkg porcukor, ízlés szerint
2 ek citromlé
2 dl tejszín
1 habfix

25 dkg fagyasztott málna
1 ek. porcukor

Az összetört zabkekszet a poharak alján elosztottam. A tejfölt, a krémsajtot, a porcukrot és a citromlevethabverővel fellazítottam. A tejszínt a habfix-szel az utasítás szerint felvertem, majd gyorsan néhány részletben hozzámixeltem a krémsajtos keveréket, (nem szabad túlverni, mert csomósodhat),  a kekszmorzsára adagoltam és két órára behűtöttem.

Tálalás előtt a fagyasztott málnát csak addig tettem be a mikróba, míg épp felengedett, de nem eresztett túl sok levet - kb. 1,5 percig 800 W-ra - és a desszert tetejére adagoltam.

Tőzegáfonyás pohárkrém

Hozzávalók: ( 4 kisebb adag)

15 dkg friss vagy fagyasztott tőzegáfonya
0,7 dl narancslé
4 dkg barna nádcukor
1 narancs lereszelt héja
2 zöld kardamom
nagy csipet őrölt szegfűbors
1 ek konyak
20 dkg natúr krémsajt vagy mascarpone
2 dkg porcukor

A megmosott áfonyát elkevertem a narancslével, konyakkal, hozzáadtam a cukrot, narancshéjat, szegfűborsot és a kardamom megtört magjait majd közepes lángon, fedő alatt 10-12 perc alatt sűrű szósszá főztem. Közben az áfonyák kipukkantak,  sötétvörös levet eresztettek, ami szépen besűrűsödött-zselésedett.

A krémsajtot porcukorral kézi mixerrel lazítottam, majd a kihűlt áfonyaszószt belemixeltem. Behűtve tálaltam.

Ha a pohár aljára összetört zabkekszet szórunk, elnevezhetjük tőzegáfonyás sajttorta pohárkrémnek, ha pedig dupla adagból készítjük, mascarponéval, akkor narancslébe mártogatott 20 dkg babapiskótával lerétegezve tőzegáfonyás tiramisut kapunk.

Ha szárított vörösáfonyából készítjük, akkor a narancslét melegítsük föl, és egy éjszakát áztassuk benne az áfonyát, így főzzük fel a recept szerinti hozzávalókkal (tehát plusz még egyszer annyi narancslével) és botmixerrel pürésítsük.

Madártej-citrompuding kehely

Ahol macaront sütnek, ott mindig van tojássárgája. És még mindig nem tudom, hogy lehetne lefagyasztani és utána újra értelmesen felhasználni, (bármilyen ötletet szívesen fogadok)  ezért marad a madártej, télen a kelt tészták. Senki sem szomorkodik, és az arányok is jók, mert nálunk nem népszerű az édes hab a tetején ( a macaron meg igen, ami szintén édes hab, csak megsütve, ki érti ezt?? ) egy 4-6 tojássárgás adaghoz épp elég egy fehérje. Ahogy melegebb lesz, egyre gyorsabban fogy az aktuális adag, de a madártej azon kívül, hogy vaníliás, elég édes is, ezért - meg hogy ne legyen vita ezen a kicsi, egyliternyi adagon :) - kapott egy kis citrompudingot kísérőnek. Igazán jó párosítás volt a savanykás puding és az édes vaníliás sodó, így jól behűtve bármelyik  fagyi versenytársa lehetett volna, de előre elkészítve  bármilyen főétkezés mellett megállja a helyét desszertként is.

Hozzávalók: (4-6 személyre)

a citrompudinghoz:

2 dl tej

1,5 ek. cukor

15 gr étkezési keményítő

0,5 dl frissen facsart citromlé

fél citrom reszelt héja

A madártejhez:

1 l tej

4 tojás sárgája

10 dkg cukor

1 ek. étkezési keményítő

fél rúd vanília

1 tojás fehérje

2 ek. cukor

A pudinghoz felforrósítottam a tejet, a cukrot és a keményítőt elkevertem, hozzáadtam 2 evőkanállal a melegedő tejből, hozzáöntöttem a tejhez és kevergetve épp csak addig főztem míg erősebben  sűrűsödni kezdett. Lehúztam a tűzről, kicsit tovább kevertem, hogy hűljön, majd intenzív keverés mellett hozzáadtam a citromlevet és a citromhéjat. Elosztottam a poharakba, jól behűtöttem, és arra öntöttem a szintén hideg  madártejet és a habgaluskákat is elosztottam a tetején.

A madártejet hasonlóan szoktam csinálni: a tejből kilenc decit lassú tűzön felforralok a kikapart vaníliamagokkal és a vaníliarúddal. A tojásfehérjét kemény habbá verem a 2 ek. cukorral  és kiskanállal galuskákat szaggatok a csendesen fövögélő tejbe, oldalanként 1-1 percig főzöm, majd szűrővel kiszedem őket. A tojást, cukrot, keményítőt simára keverem közben  a maradék 1 dl  tejjel. A forró tejet lehúzom a tűzről, hagyom kicsit visszahűlni, majd hozzáöntöm a tojásos keveréket. Egészen kis lángon kevergetve melegítem, míg sűrűsödik annyit, hogy a kanál hátát bevonja. ( Ha nem vagyunk elég óvatosak, a forró tejtől kicsapódhat a tojás sárgája, ekkor át kell szűrni, megmenthető.)

Epres-narancsos-vaníliás kehely

Akinek van egy szép üvegkelyhe, az folyton bele akar rakni valamit. Nem üveggolyókat vagy mini növénykertet persze, hanem valami édeset, valami sütit, valami réteges jóságot, legyen az tiramisu, trifle, puding, somlói vagy gesztenyepüré.Nincs is jobb annál, mint a kerttel folytatott, erősen késésben lévő, így egyelőre vesztésre álló  küzdelem után belekanalazhatunk egy ilyesfélébe. Nemcsak babapiskótával, hanem 2 tojásos házi piskótával is csináltam azóta, annyira népszerű lett, és nem hátrány a gyorsasága sem, mert most már nincsen idő begubózni a konyhába órákra. ( Ugyan négyfele osztottuk, de szerintem bármelyikünk simán meg tudta volna enni kár az egészet is )

Hozzávalók. (18 cm-es tálhoz, 4 személyre desszertnek)

14-16 babapiskóta

2 nagy narancs leve

1 narancs lereszelt héja

2 ek narancslikőr vagy konyak

fél liter tej

3,5 dkg étkezési keményítő

3 ek cukor

fél rúd vanília (vagy 1 ek házi vaníliakivonat vagy 2 vaníliáscukor)

2 tojás sárgája

25 dkg eper

( Ha sütünk piskótát magunk, akkor 2 tojást, 4 ek cukrot és 2 ek meleg vizet 10 perc alatt kézi mixerrel sűrű, habos masszává kell felverni, rászitálunk 2 ek lisztet és 1 fél kk. sütőport, óvatosan, de alaposan egy lapáttal összeforgatjuk, és 20X25 cm-es szögletes vagy 28-as kerek lisztezett-vajazott vagy sütőpapíros fomában 175 fokon 10 perc alatt megsütjük)

A keményítőt és a cukrot a két  elkeverem, majd simára keverem 1,5 dl tejjel és a tojások sárgájával. Közben a többi tejet a kikapart vaníliarúddal és a kis magokkal együtt felforrósítom, belekeverem a keményítős keveréket, és épp csak addig főzöm kevergetve tovább, míg enyhén besűrűsödik a puding.Ammikor kicsit már kihűlt, hozzáadom az egyik narancs levét és lereszelt héját.

Lerétegeztem a babapiskótát, - meglocsolgatva a narancs levével elkevert  likőrrel - a vanílapudinggal és a felszeletelt eperrel, és két-három órára eldugtam a hűtőbe

Kakaós amerikai palacsinta karamellöntettel.

 

 

Egyszer már bevallottam vonzódásomat a mindenféle termékcsomagolásokon található receptek iránt -nem mellesleg életem legszebb-legjobb  kenyerét egy francia élesztő csomagolásáról sütöttem és nem kellett hozzá semmi extra, csak nagyon sok idő és türelem, amiből hétköznap mindig súlyos hiány van. 

Az amerikai palacsinta pont az időhiány szülötte, ma már senkinek sem idegen, igazi kényelmes találmány; nem szakad, nem ragad, gyorsan készül, sokkal laktatóbb mint a magyar (vagy francia) társai. Ezt a receptet a sokszor készített túrós/ricottás amerikai palacsinta mellé egy kakaó csomagolásán lévő nagyon meggyőző kép miatt gondoltam bevezetni, egy próbát megér alapon. Nekem a Van Houten kakaó a kakaók kakaója, itthon sajnos csak menő gourmet üzletekben látni, vagy webshopban lehet rendelni, eléggé horror árakon, így amikor decemberben egy sima Auchanban (na és persze nem itthon :( ) rácsodálkoztam az itthoni ár harmadáért árult dobozokra, egyből feltankoltam, növelve ezzel a nem kicsi túlsúlyt a bőröndömben. Kitartott a karácsonyi sütés-főzésben, azóta is jutott még mindenbe, na és persze a kakaóivó csapat is rájött, hogy mi a jó... A dobozon két recept van, és ez a palacsinta recept pont olyan tökéletes, mint a dobozban lévő kakaó. A szósszal ajánlom elkészíteni, úgy kerek az egész, a karamellbe pedig  kell az a pici só, csak az ízt emeli ki, de aki szereti a sós karamellt, az tehet bele kicsit, ennyi cukorhoz olyan alig  fél kávéskanálnyit és akkor nagyon trendi is lesz rögtön.

Hozzávalók: (30-35 palacsintához, mérettől függően)

25 dkg liszt

3 tojás

3 -3,2 dl tej

1 kk sütőpor

4 dkg cukor

2 dkg holland kakaópor

kevés vaj vagy olaj a sütéshez

a szószhoz:

 

8 dkg kristálycukor

1 dl langyos tejszín

4 dkg szobahőmérsékletű vaj

1 csipet só

A lisztet elkevertem a kakaóval és a sütőporral, majd a cukorral és a  folyékony hozzávalókkal összeturmixoltam. Egy órát pihenni hagytam a tésztát.

Mielőtt sütni kezdtem volna a palacsintákat, elkészítettem a karamellszószt: a cukrot egy kisebb, vastagabb aljú lábasba egyenletesen beleszórtam, és közepes lángon karamellizáltam. Nem kell kevergetni, csak óvatosan körkörös mozdulatokkal rázogatni - legalábbis nálam mindig a szélén kezd olvadni majd elszíneződni a cukor, ekkor kicsit lejjebb is lehet venni a lángot, vagy néha lehúzogatni a tűzről, lényeg, hogy sehol ne kapjon oda és viszonylag egyenletesen karamellizálódjon. Mikor már szép borostyánszínű folyadékká pirult a cukor, lehúztam a tűzről pár másodperc után hozzáöntöttem a tejszínt és  beledobtam a vajat is. Ekkor muszáj megkeverni, és össze fog állni a karamell, ezért vissza kell tenni a tűzre, hozzáadni a pici sót,  és közepes lángon addig melegíteni és kevergetni, míg selymes, sima szósz nem lesz és az összes karamell visszaoldódik.

A palacsintákat enyhén olajozott  nagy teflonserpenyőben sütöttem ki, akkor kell fordítani, mikor a sütőpor elkezd dolgozni benne, és kicsi buborékok keletkeznek a felszínén, a másik oldalnak már alig fél perc sütés is elég. Én elég kicsi kb. 7-8 centi átmérőjű palacsintákat sütöttem, ezért lett ilyen sok, és  kb. két nagy evőkanálnyi tészta  kell hozzájuk, először ijesztően szétfolyik a serpenyőben, de azután szépen megáll ennél a méretnél.

Nagyon durván laktató, a szósszal együtt különösen,  és maga a tészta a benne lévő cukor ellenére egyáltalán nem édes. Desszertként simán 6-8 személyre elég, vagy  egy tartalmasabb leves után tökéletes második fogás négy emberre.

Flan al caramelo és spanyol vacsora - egy este a Miele Főzősulijában

A Miele Főzőiskola meghívásának köszönhetően egy spanyol főzőestet kis blogíró-blogolvasó találkozóval kötöttem egybe a múlt héten, és azt hiszem, nagyon jól sikerült, és megint bebizonyosodott, hogy a főzés és a jó ételek szeretete percek alatt közel hoz egymáshoz vadidegen embereket. A főzőiskolában már nem először voltam, és mindig lenyűgöznek a gyönyörűséges, fényes, szuper gépek, amiket még megsimogatni is jó, és a kedves profi csapat.

A spanyol estre a Miele állandó séfje 4 spanyol recepttel készült, a hal- és húsalaplé pedig már kész volt a kezdésre. Nekem nem volt ismeretlen a tortilla de patatas ( a spanyol krumplis omlett) és a paella sem, ez utóbbit évente egyszer biztos elkészítem otthon is. Karamell flant viszont még sosem csináltam, bár nagyon szeretem - amikor Spanyolországban voltunk, mindennap lecsúszott egy  :) - mert kicsit féltem attól, hogy oldható meg: tényleg úgy készüljön el, hogy azután a formából kiborítva édes sűrű karamellréteg legyen a  vaníliás puding tetején, körben pedig klasszul lecsorogjon a karamelles szósz.

 Megoldható, tökéletesen: az első kép a Mielenél készült, a második  az otthoni, hétvégi desszert. A vanília, citrom, fahéj és karamell párosítás nagyon-nagyon ütős - 8 adagot pont jó készíteni, mert úgyis mindenki repetázik...Ráadásul a flannak eleve kell egy éjszaka minimum a hűtőben, szóval ha felvágós vacsoradesszertnek szánjuk, akkor sincs stressz, mert egy-két nappal előtte simán elkészíthető.

2 dl tejszín
6 dl tej
18 dkg cukor
egy rúd vanília/ 2 tk. vaníliakivonat/ 2 vaníliáscukor
1 kisujjnyi darab fahéj vagy fél tk. őrölt fahéj
1 citrom reszelt héja

12 dkg cukor
2  + 2 ek.víz

3 egész tojás
2 tojás sárgája

Először összekevertem és épp csak  felforraltam  az első hat  hozzávalót - a vaníliarudat kettéhasítva és a magokat kikaparva tettem  a tejbe. Ha  vaniliáscukrot használunk, azt csak akkor tegyük bele, ha már lehúztuk a tűzről. Hűlni hagytam.

Előkészítettem a hőálló formákat, és a sütőt 140 fokra előmelegítettem.

A második adag cukrot  egy vastag aljú nyeles  lábasba (kisebb serpenyő is jó) tettem, egyenletesen  elterítettem, meglocsoltam 2 ek. vízzel és közepes lángon forrósítottam. Nem kell kevergetni, csak forgatni a lábast a tűzön, ha a cukorszirup egyik része hamarabb kezdene színesedni. Amikor már mély borostyánszínű és áttetsző  lett, lehúztam a tűzről, és óvatosan (felfuthat vagy fröcskölhet!!) rácsorgattam még 2 ek. vizet, és visszatettem a tűzre, hogy újból felforraljam és a karamell teljesen sima, lágyan  szirupos  legyen. Elosztottam a tálkák alján.

Egy teáskannában vizet forraltam.

A tojásokat és a tojássárgákat egy nagyobb tálban habverővel simára kevertem - nem kell hogy habos, csak hogy homogén legyen - és gyors kevergetés közben vékony sugárban belecsorgattam a fűszeres-tejes keveréket - ezzel a munkamenettel nagyjából kihűl annyira, hogy ne csináljon rántottát a tojásból - ha nagyon kihűtjük a biztonság kedvéért, akkor a gőzölési idő biztos hosszabb lesz.

A  vaníliás szószt a karamellrétegere öntöttem, a formákat egy magasabb falú  tepsibe pakoltam, betettem az előmelegített sütőbe, és a tepsit a kannából a tálkák 2/3-áig töltöttem forró vízzel.

Kb. 50-55 perc szükséges, hogy a flan elkészüljön - ha még remegős, de már ujjal óvatosan nyomkodható a pudingok felülete, akkor ki lehet venni, legjobb egyenként, nehogy a vizet magunkra - vagy a flanba - lötyögtessük a teli tepsivel egyensúlyozás közben.

Kihűlés után minimum egy éjszakát a hűtőbe kell tenni, de tárolható nyugodtan 1-2 nappal tovább is. Tálaláskor a puding szélét körben egy vékony pengéjű késsel meglazítjuk - vagy forró vízbe mártjuk a tálkákat egy pillanatra - elválasztjuk a forma falától, tányért borítunk rá, visszafordítjuk, türelmesen várunk 1-2 percet - kicsit esetleg szükséges a tányért az asztalhoz kocogtatni - azután már látni, hogy a szirup megindult és kicsusszan a karamellmázzal borított flan is a tányérra.

A flan  elé készült  tortilla de patatas a tapas-tálra, kasztíliai sonkás fokhagymaleves ( tervezem mindkettőt itthonra is, és majd felteszem ide) és paella:

 Köszönöm a Miele meghívását, és nagyon örültem, hogy újabb olvasómat ismerhettem meg személyesen is :)!

Kókusztejes mangóhab

Ez a habszifonba  nemcsak tejszínt következő darabja. Második próbálkozás, az elsőnél ugyanis kimaradt a szifonból a tömítés...NO2 kisziszegett oldalt, és félig beterítette mangókrémmel a konyhát. Vártam egy hetet, hogy megérjen az újabb mangó, és a szifon összeszerelésénél nagyon figyeltem. Nagyon klassz kis cucc lett belőle, pedig a Szakácsok könyve receptjét kicsit feltuningoltam: sima ásványvíz helyett kókusztejjel turmixoltam le a mangót, kapott még egy pici  fehérrumot is az anyag, tulajdonképpen el lehetett volna adni habszifon nélkül is :) Viszont az utasításokat betartva nagyon fenszi desszerthab lett belőle, a minimális zselatin és a megfelelő hűtés tökéletes hab állagot varázsol, de úgy, hogy közben az egész azonnal olvad a szájban.Tényleg élmény kanalazni.

A habszifonról használatáról írtam már a múltkor is, itt a legfontosabb megemlíteni: nem ipari méregdrága habszifonom van, hanem egy félliteres, fém testű, fém fejű Liss gyártmány ( Nem ez nem a reklám helye, csak mondom), és ami a lényeg: a feje szétszedve tisztítható.Tehát a szelep kiszedhető, átmosható - ez az ilyen haboknál nem hátrány.  Itt összesen 3 dl sűrű folyadék megy bele, 1 patronnal. Bár a gyártó szerint 2 patron is beletölthető, eddig nem volt rá szükség, és nem is gondolom, hogy tesztelnem kellene a palack tűrőképességét.

Hozzávalók: (4 1,5 dl-es pohárnyi hab)

1 érett mangóból 2 dl mangópüré

1 dl kókusztej

1 lap zselatin

1 ek. fehérrum

A zselatinlapot kevés vízbe beáztattam. A mangót a kókusztejjel teljesen sima, homogén péppé turmixoltam. A zselatinlapról leöntöttem a vizet, hozzáadtam a püré negyedét, és kis lángon kevergetve addig melegítettem - kb. 1 perc - amíg a zselatin fel nem oldódott. Összekevertem a többi pürével és a rummal, a lehűtött szifonba töltöttem, és fejjel lefele fordítva belecsavartam a patront, közben kb 10x erősen fel-le ráztam a szifont.

Ezután 1 órára hűtőbe raktam. ( Vagy betesszük jeges vízbe 30 percre.) Bár csinos csúcsokat ennyi idő után nem tudtam varázsolni a habból, de szerintem így is tökéletes lett. 

Azt tapasztaltam, ha hosszabb ideig áll a hűtőben, akkor nehezebben jön ki a szifonból, tehát ha előbb készítjük, akkor tálalás előtt fél órával érdemes kivenni a hűtőből majd  jól fel is rázni.

A Szakácsok könyve, úgy rémlik, még görög joghurtot és málnadzsemet rétegez vele a poharakba, így egész komoly desszertmennyiség lesz belőle.

Karamellkrém

Felnőttdesszert. Kicsit karcos a karamell, hiába a cukor, nem édes, hanem sötét, mély, érdekes íze van, ha kicsit oda merjük kapatni a cukrot, állagra meg selymes, jól behűtve finoman, hidegen szétolvadó.  Nem kell hogy rózsaszín legyen, szívecske se kell sehova, titokzatosan érzéki az íze, és ez elég is, nem?

Hozzávalók: (4 személyre)

16 dkg cukor
4+3 ek víz
2 dl tejszín
2dl tej
4 tojás sárgája
csipet só

A sütőt 165 fokra előmelegítettem.

A cukrot egy vastagabb aljú lábasban elkevertem 4 ek vízzel. Fedő alatt közepes lángon felforraltam, majd a fedőt levéve néhány perc alatt karamellizáltam. Mikor már sötét borostyánszínű lett, 3 evőkanálnyi vizet zúdítottam bele, és azonnal egy rugós habverővel simára kevertem (Vigyázat, felhabzik, óvatosan.) Közben a tejet és a tejszínt csipet sóval  felforraltam. A forró karamellsziruphoz kevertem, picit hűlni hagytam. 

A tojássárgákat egy tálban simára kevertem, és lassan kevergetve hozzáöntöttem a tejkaramellt. 4 kis kerámiaformában elosztottam,  a formákat egy kisebb,  magasabb falú tepsibe raktam, egy teáskannában vizet forraltam és a formák feléig feltöltöttem a tepsit. Az előmelegített sütőben 40 percig gőzöltem a karamellkrémet.( Ekkor még a közepe kicsit remeg, de nem kell tovább bennhagyni.)

Legalább 4-5 órát, de inkább egy éjszakát kell hűlni hagyni, hogy tökéletes legyen. Csak úgy magában is bűnös, de kevés édes tejszínhabbal - mi tojáslikőrös mascarponéval kanalaztuk - még lehet fokozni az élvezeteket.

A piros dió nem fotoshop, hanem Saját levében barterügyletből származik :)

Az Évszakok konyhája receptje alapján.

Csokimousse

Még egy gyerek is el tudja készíteni.

El is tudta!

Igaz, amikor a tejszínhabot kellett felverni, akkor egy perc után közölte, hogy fáj a karja - a mixer tartásától... - és a tojások szétválasztását is kell még gyakorolni, a matek gyakorlása viszont adott, mert mennyi tejszín is kell, ha 150 gr csokihoz kell 5 deci, de mi csak 100 gr csokiból csináljuk?

Így is elég 4 normál vagy 6 csini kis adagra,azzal, hogy az igazi jó kis hab állagot közel egy napi  hűtés után éri el.

Hozzávalók:

10 dkg étcsoki

2 tojás

2 tk.cukor

3 dl tejszín ( ha matekozunk is közben akkor  3 egész 1/3 dl)

1 csipet só

A csokit apróra tördelve a mikróban 2x 30 mp alatt, egy kevergetést közbeiktatva felolvasztottuk.

A tojások sárgáját cukorral gőz fölött könnyű, világossárga habbá vertük. A tojásfehérjékből  - csipet sóval - és a tejszínből kemény habot vertünk. A  már csak langyos csokiba belekevertük a tojássárgájás krémet, azután kézi habverővel óvatosan beleforgattuk a fehérje- majd a tejszínhabot. Kis poharakba szedtük, és  egy részét tényleg másnapig hűtöttük.

Kiindulópont Lajos Mari 99 Desszert c. könyvében - szerintem a tojásfehérjét jobb habbá verni;, így a 3 dl tejszín is épp elég; az alkohol pedig, érthető okból, kimaradt.

VKF XLIX. - Panna cotta mandarinos pezsgőzselével

 Zselé vagy kocsonya, borzadtam mindkettőtől vagy 20 évig, ránézni se bírtam. Azóta benőtt a fejem lágya, sőt, tejet is iszom. És bár igen jól sikerült az újévi sültmalac-kocsonya, a sós kocsonyákból mindenkinek megvan a maga jól bevált családi receptje, így ezért inkább ezt a laza kis újévi desszertet válaszottam erre a fordulóra, főleg, hogy itthon ez mindenkinek ízlett, míg a Válogatós Banda pont úgy tekint egyelőre a sós kocsonyákra, mint a Zanyjuk, mikor még ő is Válogatós Banda-tag volt.

Ebben a blogban ritka az ismeretterjesztő-népnevelő-megmondós szándékú poszt,  ezen nem is akarok változtatni, de azt azért hagy jegyezzem meg, hogy a panna cotta, az tejszín. És semmi más. Kis cukor, minimális zselatin. Ha nemcsak az, akkor mondjuk írós panna cotta, mint itt, mindjárt jobban illik ugyan az újévi low-fat menübe, de az igazi, az csak tejszín. És főzik. Viszonylag sokáig, attól is sűrűbb, krémesebb lesz, azért hívják főtt tejszínnek, vagyis panna cottának. És nincs nála jobb.

De mivel ez a forduló a kocsonyákról szól, inkább be is fejezem, és leírom a receptet.

Hozzávalók. (4 1dl-es formához):

2 dl tejszín

1,5 dkg porcukor

1, 5  lapzselatin  vagy 2,5 gr zselatinpor

6 kis mandarin leve

annyi pezsgő, amivel a mandarin plusz pezsgő 2 dl lesz

 2 lapzselatin -3,3 gr zselatinpor

A tejszínt felforraltam és lassú tűzön 15 percig csendesen főztem. A zselatinlapokat kevés vízben megpuhítottam, és lecsöpögtetés után a meleg tejszínben elkevertem. A formába öntöttem és egy  délutánra  a hűtőbe raktam.

A mandarinok levét kicsavartam, a másik adag zselatinlapot megáztattam. A mandarinlét kissé felmelegítettem, feloldottam benne a lecsöpögtetett zselatinlapot és a pezsgővel 2 decire kiegészítettem. Elosztottam a formákban, éjszaka hűlt.

Köré kevés édes mandarinszirup került.

A fémformákból szépen a legegyszerűbben úgy vehető ki, hogy egy fél percre körbehajszárítózzuk a formák külsejét, de ugyanilyen finom és látványos, ha valamilyen szép pohárban tálaljuk. Ha nem fémformában hűl, a hűtési időt növelni kell, porzselatin használata esetén pedig figyelni kell arra, hogy teljesen feloldódjon; ebből a szempontból a zselatinlap használata sokkal kényelmesebb.

A zselatin mennyiségét a panna cottánál picit emeltem, mert féltem, nehogy szétnyomja a felette lévő zselé; pohárban tálalva, vagy csak magában 2 dl  dl tejszínhez elég  2 gr zselatin is.

A panna cotta eredeti receptje az Olasz Kulináriából.

Tejberizs karácsonyra

Le vagyok maradva. Igen. De ez egyik évben sem újdonság. Sőt, úgy gondolom, valószínűleg csak egy UFO képes mindent gördülékenyen, totálisan az előre jól megtervezett ütemben, kisimult mosollyal az arcán megszervezni  december második felében. Egyesek persze úgy gondolják, hogy az év összes többi hetében se vagyok erre képes...:), de ez nem ide tartozik, ugye. 

És az UFÓK meg nem is blogolnak. 

Szóval a tejberizs. Egy gasztroajándék, egy luxustejberizs, vagyis inkább sokféle, az ötletet kinn egy hype  - nem is hype, hanem előkelő, és az nagyon más...- gourmand boltban láttam, ahol kemény eurókért árusították a tejberizst, igen, celofánzacskóban. Tehát hajrá, ilyet mi is tudunk.

Hozzávalók:

20 dkg arborio vagy carnaroli rizs (CBA, Tesco kilós, dobozos kiszerelésben 800 Ft alatt)

7 dkg cukor

aszalt gyümölcsök

csokicseppek

fahéjrúd

vaníliarúd

csonthéjasok apróra vágva vagy darálva

mandulapehely

jó minőségű tejkaramell

alkoholos bonbonok

szárított citromfű vagy levendula

rózsabors

vagy, amit akartok.... a szilárd hozzávalók mennyisége  ennyi  rizshez az íz intenzitásától  5-10 dkg legyen
 

A rizst, a cukort és a különféle, fantáziánkra bízott  hozzávalókat látványosan  rétegezzük - pont alkalmas méretű üveget talán nehezebb taláni a kamrában most, mint májusban, mikor már végét járják a dzsemek és lekvárok celofánzacskóba,  csini masnizzuk, elnevezzük és címkézzük  mondjuk konyakmeggyes-álom-tejberizsnek, vagy a képen lévőt zöldcitromos-cseresznyés-fahéjas csodának, és a megajándékozottat  ellátjuk azzal a jó tanáccsal, hogy a cuccot egy evőkanálnyi  forró vajban vajban forgassa át, és összesen kb. egy liter felforrósított tejet fokozatosan hozzáadva, mindig kevergetve főzze puhára 20-25  perc alatt. Inkább desszertnek, inkább hidegen, de ez az ízösszeállítástól is függ.

Epres-joghurtos tartelette

A tökéletes maradékhasznosítás eredménye látható a képen: egy pie alakba átlényegült Rákóczi túrósból maradt felesleges tészta és az egyébként is túlméretezett tojáshab keresett formát magának, így lett ez, kicsit a Sült Alaszkára hasonlító semmiség belőle. A fagyival töltés nem is jutott eszembe a hideg viharok miatt, a tojáshab némi görög joghurtos és epres tölteléket rejteget. Az omlós tésztakosarak nagy előnye, hogy megsütve kiválóan elvannak a hűtőben vagy akár csak egy jól záródó fémdobozban jópár napig; ha ránkjön a sütiehetnék, váratlanvendég-csordák törnek ránk, vagy nem váratlanok, de minimalizálni akarjuk a konyhában eltöltött órák számát, de legyen azért valami édesség is is, akkor amíg melegszik a grill, felverjük a habot és 10 perc alatt kész a desszert.


Hozzávalók:(4 személyre)



-az omlós tésztához:

10 dkg liszt

6,5 dkg vaj

3 dkg porcukor

1 kicsi tojás sárgája

fél tk. vaníliakivonat

csipet só

-töltelék:

1 ek. eperdzsem

20 dkg eper

2 natúr joghurt - szűrőben legalább fél napig lecsöpögtetve, vagy 1 készen vett

1 tk. porcukor

-a tetejére:

1 tojásfehérje

5 dkg cukor



A tojás kivételével a tészta összes hozzávalóját hidegen aprítógépbe raktam és morzsássá kevertem. Kézzel gyorsan belegyúrtam a tojássárgáját is, és pihentettem fél órát a hűtőben. (Ez a klasszikus arányú omlóstészta receptje, ezt használom a Rákóczi túrós alapjának, de bármilyen édes pite vagy pie alapjának is tökéletes.)

A sütőt 190 fokra előmelegítettem.





A fél centinél kicsit vékonyabbra nyújtott tésztával kibéleltem a formákat, alufóliát tettem rá, kiöntöttem a sütőlencsémmel, 10 percig így, majd további 5 percig a lencsétől és az alufóliától megszabadítva sütöttem. A kész sütik alját eperdzsemmel kentem meg.

A felkockázott epret a cukorral elkevert joghurthoz adtam és igazságosan elosztottam a tortácskákban.

A fehérjét félig felvertem, majd a lassanként hozzáadagolt cukorral kemény habbá vertem.
A tojáshabbal megkentem a sütik tetejét, kicsit meghúzogattam a villa végével a külcsín kedvéért.



A sütő grilljét 200 fokra állítottam, betoltam alá a sütiket, 2 perc kellett hogy színt kapjanak, ezután a kikapcsolt, nyitott ajtajú sütő alsó részében száradt a hab még vagy 10 percig - ha nincs grill funkciónk a sütőben, akkor a legnagyobbra kell venni a hőfokot, és kicsit tovább benntartani magas hőfokon, majd ugyanígy szárítani.

Ha fagyival töltjük, akkor a kész tésztát mindenképp hűtsük ki, sőt jól be, sőt akár fagyasztani is lehet a töltés előtt vagy negyedórát - utána pedig így járjunk el.

Kókuszos madeleine eperszósszal

Nálunk a madeleine jött látott és győzött. A kiskorúaknál erős versenyben van bármelyik csokis keksszel a kedvencek listája első helyéért. Nálam is, mert az elkészítésének bonyolultsága nagyjából egy alapmuffin szintjén mozog, rengeteg lesz belőle, ezerféle ízvariációban el lehet készíteni és viszonylag jól bírja a tárolást is. Mivel a teaszezonnak vége, már nem a tea ízesíti az alap-madeleine-t, hanem bele lehet keverni mindenféle mást ( a csokisat azért kicsit túlzásnak érzem) és gyümölcsszósszal bármilyen vacsora- vagy ebédvendégség desszertjeként is megállja a helyét, egyszóval igazi jolly joker.
Most nem a klasszikus recept alapján készítettem, hanem Ina Garten kókuszosát egyszerűsítettem le egy kicsit, de csak azért, hogy még kókuszosabb legyen.








Hozzávalók:


3 nagyobb tojás

10 dkg cukor

12 dkg olvasztott vaj

15 dkg liszt

1 kk. sütőpor

3+2 ek. kókuszreszelék

- a szószhoz:

15 dkg eper

1 tk. porcukor

1 ek. citromlé

A sütőt 190 fokra előmelegítettem, a vajat megolvasztottam, a kókuszreszeléket pedig 1 ek cukorral megdaráltam a kávédarálóban. (Bocsánat, Bosch.)

A madeleine-sütőimet minimális olvasztott vajjal kikentem, és 2 ek kókuszreszelékkel is megszórtam a formákat.

A vajat és a cukrot a robotgép középső fokozatán habosra és világosra kevertem a cukorral. Hozzákevertem az olvasztott vajat és belekevertem a sütőporral átszitált lisztet és a megdarált kókuszreszeléket.
A formákat 3/4-ig töltöttem a literes mérőedényből. (Mindig abban keverem ki, így a legegyszerűbb, csak ki kell öntögetni a tésztát.)

A madeleineket 12 perc alatt szép világossárgára sütöttem.

A szósz hozzávalóit összeturmixoltam és átpasszíroztam.

Egyszerű rizsfelfújt

Az évezredben, amikor napközis voltam, volt számos megfejthetetlen ebéd műsoron a közétkeztetésben ( és lám, most is van...:)), ami nálunk otthon soha nem készült. Az egyik fő rejtély a rizskoch volt. Márcsak azért is, mert minden konyhásnéni rizskóknak hívta, és máig emlékszem, mennyit gondolkoztam azon, hogy mi lehet ez, és főképp, miből van???. Nem esküszöm meg rá, de a napközi tálalóablaka felett is így volt kiírva szerintem. A rizs, mint alapanyag, egyáltalán nem jött le belőle, a sűrű, fojtós, kockára vágott, émelyítően édes tányérközepi ufóban én sehol nem fedeztem fel a rizst, és nem is nagyon ettem meg, mert a teteje mindig barnára volt égve, és megbonthatatlan műanyagesőköpeny-állagban terült el a teljesen széttört rizsszemek tetején.

Viszont horvátilonából hamar megtanultam rizsfelfújtat készíteni, és egy idő után összehoztam a rizskoch- ot, meg a felfújtat, akármennyire is elsőre olyan messzinek látszottak egymástól.

Egyébként pedig az egész annyira tipikus példája annak, hogy egy teljesen egyszerű, pár hozzávalóból készült, klasszikusan jóízű ételt hogy lehet tökéletesen elrontani, lealacsonyítani odáig, hogy az édesszájú gyerekek is húzzák rá a szájukat, és egyék meg inkább a malacok az aznapi moslékban...vagy hogy hogy lehet minimális odafigyeléssel akár csini desszertet is kanyarítani belőle.
Nem mellesleg csupa értékes hozzávaló: rizs, tej, tojás, vanília, és ráadásul elcukrozni sem szabad.






Hozzávalók: (alapból duplázva, kivéve a cukrot, négy személyre)

24 dkg rizs

1 dl víz

1 liter tej

10 dkg cukor

4 tojás

1 csapott ek. liszt

2 kk. vaníliakivonat

1 kisebb citrom héja, 2 ek. leve



A megmosott rizst a tejjel, a vízzel, a cukorral és a citrom lereszelt héjával lassú tűzön, fedő alatt forraltam fel, a forrástól számítva még 5 percig főztem, azután lefedve hagytam langyosra hűlni. Ekkorra a rizs magába szívta majdnem az összes nedvességet.

A sütőt bekapcsoltam 190 fokra.

A langyos rizst összekevertem a tojássárgájával, a vaníliával, citromlével és a liszttel, majd két részletben hozzáforgattam a keményre vert tojáshabot.

26 cm-es tortaformában 45 perc kellett ahhoz, hogy átsüljön, de krémes maradjon.
Az utolsó 20 percben a tetejére - nem szorosan - alufóliát tettem, hogy ne barnuljon meg.

Nálunk barackdzsemmel és csokiszósszal megy ( 3 ek cukor, 1 ek. holland kakaó, fél deci tejszín vagy tej), de az epernek most nagy sikere volt, becsapósan könnyűvé tette az összhatást.

Toblerone-fondü

Egyszer csúnyát írtam a Toblerone-ról, itt.
Most megpróbálom jóvátenni. Igaz, csak úgy magában azóta sem szeretem, de így, kicsit turbózva ezzel-azzal az eddigi legjobb csokifondü sikerült belőle. Jellemzően a még teljesen gyerek gyerek nem lelkesedett érte - odalett a cuppantós édessége és ragacsossága. Helyette egy igazi felnőtt desszertté alakult, picit kávés-karamelles, selymes és a creme fraiche-től valahol még talán savanykás is, abszolút kerek íz. Ezért semmiképp se javasolnám, hogy ha valaki nem akar otthon tejszínnel meg íróval variálni, akkor egyszerűen tegyen hozzá tejszínt; inkább egyezzünk ki döntetlenben...fele tejszín, fele tejföl.

Nem kötelező madeleine-be mártogatni, de nálunk most minden hétvégén van, a gyerekek annyira rákattantak, és az egyszerűsége miatt komolyabb ebédfőzés közben is szívesen összedobom.

Hozzávalók:

20 dkg Toblerone

2 dl creme fraiche

fél csésze presszókávé

Az eltördelt csokit kevergetve lassan beleolvasztottam a kávéba és homogénre kevertem a szobahőmérsékletű creme frache-sel, azután meg melegen tartottuk - nem sokáig kellett.

Mini muffinokkal készíti az ötletgazda kolléganőm, inkább puha sütifélékkel ajánlanám én is, mert nem adja ki a klasszikus étcsoki-gyümölcs párosítást.

Hát persze hogy tiramisu!

Mert ha már magam gyártom a mascarpone-t, akkor végezze abban, ami először eszébe jut mindenkinek a mascarpone-ról. Egyébként is nagy kedvenc; Lajos Mari receptje alapján készítem régóta. Most gondoltam, ha már igazi mascarpone és csak-tejszín-és-citromlé (bár van, ahol fehérborecettel savanyítják), akkor megnézem az Olasz Kulináriában is - az ottani tiramisu recept nem különbözött lényegében semmiben, egészen picit az arányokban, mínusz fahéj, plusz 1 dl felvert tejszín. Mivel poharakban és tálakban nem annyira látványos, úgy döntöttem, teszek egy próbát, mit bír el fémformában. Tökéletesen bejött, vagyis kijött, pár órai hűtés után összeállt annyira, hogy a kialufóliázott formából a testi épsége miatti különösebb aggódás nélkül kiboríthattam és beburkolhattuk. Na jó, nem egyszerre, mondjuk ezt inkább 6-8 személyes desszertadagnak.
Lehet hogy nem így van, - de szerintem igen - hogy ebben közrejátszott az, hogy ez tényleg igazi ,sűrű sárgás, nehezen keverhető mascarpone-ból készült.
Egyébként meg ott tartunk, hogy láttam nagyonakciós mascarpone-t, szépséghibája csak az volt hogy tejszínen kívül volt benne tej is bőven, és hogy mégis legyen valami állaga, tettek bele zselatint meg guargumi-pasztát. Hogy tejszínaroma volt-e benne, arra már nem emlékszem. Árban pont annyira jött ki, mintha itthon főzzük meg valamelyik lánc sajtámárkás kisdobozos tejszínéből.



Hozzávalók:

25 dkg mascarpone

1 dl tejszín

2 tojás sárgája

2 nagy ek. porcukor

2 dl presszókávé (nekem még soha-de-soha nem volt elég 1 vacak deci)

2 ek. amaretto likőr/konyak

15 dkg babapiskóta

jóféle kakaópor a megszóráshoz


A tojássárgáját fehéredésig habosra kevertem a porcukorral, kanalanként hozzákevertem a mascarpone-t és a keményre felvert tejszínhabot.

A babapiskótákat sorban gyorsan a likőrös kávéba mártogattam, kiraktam velük az alufóliával bélelt, 20 centis fémforma alját, rá a krém közel fele, újabb sor piskóta, krém, és a leendő alja megint piskóta lett. 3-4 evőkanálnyi krémet meghagytam, hogy majd a tetejét bevonhassam vele.

4 órát állt a hűtőben, azután kiborítottam, óvatosan lehúztam róla az alufóliát, a tetejét megkentem a maradék krémmel, megszórtam jól a kakaóval.

Biztos puszta pszichológia, de annyira más volt, mint a bolti mascarpone-ból! ;)

Recept most az Olasz kulináriából.

Fehérboros-fűszeres körte fehércsoki-krémmel

Ez a hónap nálam a desszerteké :) . Nemisbékánál megcsíptem egy 2. helyet, ez a körtés pedig a Gasztrotippen vitte el a desszertkategória első díját. Köszönöm a zsűri bizalmát! Hátha megtetszik még valakinek, valamelyik ünnepi estére, egy könnyű kör a beiglik után...

Hozzávalók:


4 körte

4 dl fehérbor

1 púpozott kávéskanál mézeskalácsfűszer

1 ek. méz

1 citrom leve

100gr fehércsokoládé

30 ml tejszín

A körtéket zöldséghámozóval meghámoztam, úgy hogy a szára rajtamaradjon, az alját egyenesre vágtam, citromlével átkentem.

A fehérbort összekevertem a mézeskalácsfűszerrel, mézzel és a citromlével.

A körtéket akkora bögrébe állítottam, amelybe pont belefértek, felöntöttem a fűszeres fehér borral, és 2 perc alatt a mikro legmagasabb fokozatán egyenként megpároltam. ( Kicsi, mély lábasba állítva is lehet párolni a körtéket néhány percig a tűzhelyen.)

A körtéket újból átkentem kis citromlével, lehűtöttem, a felső egyharmadánál keresztben elvágtam.
Amíg a körte hűlt, a tejszínt kissé (Ne legyen kézmelegnél sokkal melegebb, mert összerántja a csokit) felmelegítettem, és az apróra összetört fehércsokira öntve sima krémmé kevertem.
A hűtőben visszadermesztettem,robotgéppel felvertem és a krémet csillagcsöves nyomózsákból az elvágott körtékbe töltöttem, a felső részt visszahelyeztem.

Jó hidegen tökéletes.

A maradék krémhez több tejszínt adva mártásként lehet köríteni a körtéket, vagy a fűszeres fehérbort beforralva öntjük a körték alá.
Előbbi esetben a maradék párolólevet szintén lehet behűteni, és azt isszuk a körte mellé.


A töltött körte ötlete a Séfexpressz kis füzetsorozatából való.

Narancsos-mákos panna cotta

Ugyan fejben megvolt az előétel és a főétel is, de csak a desszert jött máig össze a nemisbéka féle gyors karácsonyi menüből. Az viszont olyan lett, amilyennek elképzeltem, hagyományos is meg nem is, a hűtést leszámítva pontosan 5 perc elkészíteni, nem túl édes, selymesen olvadó, karácsonyízű, csinos és ráadásul mindenkinek ízlett. Ha nem is karácsonyeste ( mert ott bérelt helye van Mamma Sacher tortájának, lehetőleg minél giccsesebb marcipándíszítéssel, melyre lelkesen ötletelnek a családtagok már december elejétől), de valamikor az ünnepek alatt biztos lesz ismétlés.

A mák döntő része a forma aljára összpontosult, de erre számítottam már az After eight panna cotta tapasztalatai alapján, de ettől függetlenül a mák íze szépen átjárta az egész desszertet.



Hozzávalók 4 személyre:

4 dl tejszín

4 ek. darált mák

2 nagy narancs reszelt héja és leve

2 csapott tk.( 4 gr ) zselatin (vagy 3 lap lapzselatin)

2 ek.plusz 2 tk. méz

1 tk. vaníliakivonat




A zselatint elkevertem 3 ek. tejszínnel, a többi tejszínt kevergetve felforraltam a mákkal , 2 evőkanál mézzel, a reszelt narancshéjjal és a vaníliakivonattal és pár percig kis lángon főztem. A tűzről lehúzva simára kevertem benne a megáztatott zselatint, visszatettem egy fél percre a tűzre, azután kiöblített formákba öntöttem.

(A rákerülő szirup elég édes, de édesszájúabbak emelhetik kicsit a tejszínbe kerülő méz mennyiségét a zselatin kevésnek tűnhet, de ennyi pont elég, csak türelmesnek kell lenni, nem radírgumit készítünk)

Mivel fémformáim vannak, így 3 óra hűtőszekrény  után már lehetett is kiborítani őket, miután pillanatra forró vízbe mártottam az edénykéket.

Kerámiaformák esetén jobb biztosra menni, és inkább kora délelőtt megcsinálni, ha vacsora mellé adjuk. Aki nem akar vesződni a kiborítással, nyugodtan tálalja egy szép, inkább széles, mint mély pohárban - akkor a mák alul sűrűsödik ugyanis, és nehéz alulról együtt élvezni a desszert többi ízével.

A narancsok levét felére beforraltam a két teáskanálnyi mézzel, és a sűrű sziruppal meglocsoltam a desszertet.