Meleg csirkemájsaláta dióval és áfonyával

Biztos én értelmezem félre a szervezetem jelzéseit, mikor úgy érzem, csokira van szükségem - mindennap - na de amikor őrülten ennék egy adag csirkemájat, akkor biztos vagyok benne, hogy tökéletesen értem, mit kell tennem. Nem csoda, mert csak úgy magamtól eszembe se jutna, ugyanis egyik gyere se eszi meg tulajdonképpen most már semmilyen formában, így  alapból nincs olyan étrendterv vagy bevásárlólista, amire felkerülne, mivel a csirkemáj otthon azt jelenti, hogy megint kétfélét kell főznöm. Egy ilyen gyors saláta viszont még ebbe is belefér, és olyan jól sikerült, hogy biztosan megtartjuk.

Hozzávalók: (4 személyre számítva)
8 db csirkemáj
3 ek olívaolaj
2 dkg vaj
5 dkg dió
3 ek. tőzegáfonya (vörösáfonya)
2 vékony szelet füstölt sonka, vékony csíkokra vága
pirított kenyérkockák két szelet kenyérből
2 ek konyak vagy esetleg fehérbor (elhagyható)
só
bors
10 dkg salátakeverék

A diót és a kenyérkockákat egy nagy teflonserpenyőben közepes lángon átpirítottam, majd kiszedtem és félreraktam őket. Az olívaolajon ropogósra sütöttem a sonkacsíkokat, a dió mellé tettem. A felforrósított olajon nagy lángon 2 percig sütöttem a leszárított, félbe szedett májdarabokat, majd kisebbre vettem a lángot, a májakat megfordítottam, hozzáadtam a vajat és az áfonyát, majd a kevés konyakot, lefedtem és 5 percig pároltam.

A tányérokba elosztott salátakeverékre szedtem a májat, megszórtam a dióval, a szószból kivett áfonyával, a sonkával és a kenyérkockákkakl. Sóztam, borsoztam, a serpenyőben maradt szósszal meglocsoltam.

Csirke fajita - VKF.XXXI.

Rövid előszó a maradékokról: Olyan nálunk nem nagyon van. Miután hosszú évek óta főzök rendszeresen, így nagyjából be tudom lőni, hogy mi mennyi, két kivétellel: rizs és levestészta. De ez valami rejtélyes ügy, mivel mindkettő könnyen mérhető, kiszámítható mennyiség, de már feladtam. Olyan ételbe bele se kezdek, amiről nem folytattam részletes egyeztetést az illetékesekkel, mert nincs nagyobb bosszúság, mintha a gondosan kitalált és kitálalt kajában turkálnak a családtagok, közölve, nem is erre gondoltak. Nem szeretek nagy mennyiségeket főzni, mert kényszeresen friss étel- hívő vagyok, nem fagyasztok készételt, és nagy ritkán főzök úgy, hogy másnapra is jusson - szabályt erősítő kivétel a húsleves.
Újabb kivétel, ha vendégek jönnek, mert akkor muszáj egy plusz 25% rátartás, nyilván érthető okból, ekkor esetleg megvan aznapra is a meleg vacsora.

És ha mindezek ellenére mégis van maradék, és van a családnak egy mindenevő kutyája, aki bármely tudományosan összeállított kutyatápnál jobban kedveli a házikosztot, a borsófőzeléktől a karfiollevesen át a szaftos nokedliig, akkor a maradék-probléma egyszerűen megoldható, ráadásul a haspók eb rajongó farkcsóválása igazi, őszinte, szívből jövő dicséret. Erről még többet a szomszédaink tudnának mesélni... :) Sajnos a kutyánk 91 emberi évnek számító hosszú élete után az örök vadászmezőkön kergeti az idegen macskákat :( - így most kertünk van, mondja az Ember.

Jó, de akkor mi ez a recept?? Sültcsirke-maradékra is át lehet alakítani, bár szerintem egy jóízű kapirgálós csirkesültről késő délután olyan jó lekapkodni a hideg, sós falatokat...

A fajita mexikói eredetű, azután a texasiak tex-mexesítették, és a 70-es évektől kezdett el hódítani kvázi gyorskajaként - mert az is. Ha friss húsból készült, akkor azt a fűszerekbe és a citromlébe kell fél órára pácolni, és úgy kisütni.


Hozzávalók:


30 dkg sült csirkehús

egy zöldcitrom leve

egy kk. oregánó

cayenne bors vagy chilipehely - ki mennyire szereti csípősen, annyi

1 késhegynyi őrölt fahéj

1 vékony karikákra vágott lilahagyma

2-3 különböző színű kaliforniai paprika

2-3 ek olaj

tejföl

esetleg guacamole szósz


A hagymát és a vékony csíkokra vágott paprikát a forró olajra dobtam és kevergetve félpuhára sütöttem. Hozzádobtam a csirkehúst, az összes fűszert és a zöldcitrom levét és csak addig sütöttem tovább, míg a csirkehús is átmelegedett. Ezután tortillákba halmoztam, rákanalaztam kevés tejfölt és az avokádókrémet, és már lehetett is tolni befelé.


Terry Durack A legfinomabb ételek c szakácskönyve alapján.

Kesudiós csirke

Folytatódik a kísérletezésem a szerkentyűvel, ami azt eredményezi, hogy az eddigi bevásárlócetlik meg receptes cetlik mellé a lakás legváratlanabb helyein bukkannak fel különféle lefirkantott ötletmorzsák arról, hogy mit dobáljak egymás után a gépbe. Néha nem kis talányt jelent ezek újra elolvasása, de ez a thai beütésű recept már a kezdetektől várja a megvalósulást, és igazán jól sikerült első próbálkozásra is, holott például a marhahúsos receptekkel már több kört futottam, de még nem vagyok elégedett az eredménnyel.

Hozzávalók (2-3 személyre) :

35 dkg csirkemell

5 dkg kesudió

2 ek. szójaszósz

fél dl száraz sherry

fél citrom leve

1 dl víz

3 zöldhagyma

2 tk. reszelt gyömbér

2 tk petrezselyemzöld

1 mérőkanál olaj

pici só

A centis kockákra vágott csirkemellet egy órára bepácoltam a szójaszósz és a citromlé keverékébe. Ezután az Actifry készülékben előmelegítettem az olajat 1 perc alatt, a pácból kivett húskockákat 3 percig pirítottam, majd ráöntöttem a megmaradt páclevet, a sherryt, a vizet és hozzáadtam a reszelt gyömbért és késhegynyi sót (Mivel a szójaszósz is sós, és a kesu is sózott). 12 percre állítottam a gép óráját és félidőben utánadobtam a kesudiót és a felkarikázott zöldhagymát.

A csirke omlósan puha, de kívül kicsit pirult, amit nagyon jól kiegészített a kesudió, ami lágyabban roppanós lett ennyi idő alatt.


A Tefal és az Essencia Főzőiskola támogatásával.

Vadas gomba

A vadas a kedvenc ételem. De sajnos igazán csak úgy a legjobb, ahogy anyukám készíti. Természetesen még soha nem sikerült pont olyanra, a krumpligombóc pedig, úgy látszik, örök kísérletezés tárgya marad a konyhámban. Ha gyorsan akarok vadast varázsolni, akkor viszont nem marhahúst párolok, hanem gombából készítem el, és a barna csiperke ad még egy kis erdei ízt is hozzá. Más, igazi erdei gombák tökéletesek lennének hozzá, de én egyszerűen nem merek belőlük piacon vásárolni.


Hozzávalók: (2 személyre)


40 dkg barna csiperke

2 ek. olaj

1 nagy babérlevél

1 kk reszelt vöröshagyma

10 dkg répa

1 tk só

10 dkg petrezselyemgyökér

10 szem feketebors

3 szem borókabogyó

1 késhegynyi mustár

2 tk citromlé

100 gr tejföl

1,5 dkg étkezési keményítő




Az apró gombák nagyobbacskáit kettévágtam, megtisztítottam. Az olajat felforrósítottam az Actifry készülékben, utánadobtam a gombákat, kevertem egyet rajtuk, és 3 percig pirítottam őket. Ezután hozzáadtam a zöldségeket, sót, fűszereket és 2 dl vizet. 10 perc után pótoltam a maradék vízzel. Simára kevertem a keményítőt 3 ek hideg vízzel, hozzáadtam a mustárt, citromlevet, és újabb 10 perc elteltével behabartam vele a készülékben illatozó levet. 1-2 percnyi kavargatás, így összesen alig félóra alatt kész is volt az ebéd.

Ha a mártást a levesben főtt marhahúshoz passzítjuk, akkor pedig gombával vadított majdnem vadast kapunk.


A Tefal és az Essencia Főzőiskola támogatásával.

Mozzarellás nyári zöldségragu

A GoodFoodnál fogalmuk sincs róla, hogy egy klasszikus lecsóalappal kezdenek, de miután annyira imádják az olasz konyhát, mégis inkább elkanyarodnak a csizma irányába. Ez abban is jelentkezik, hogy olasz paradicsomkonzervet javasolnak használni július hónapban, ami innen nézve és a brit időjárást ismerve esetleg érthető, de szégyellném magam, ha az itthoni, végre paradicsomízű paradicsom helyett konzervet bontogatnék. Az eredmény mindenesetre egy jó kis nyárízű zöldségragu, aminek tényleg külön jót tett a belecafatolt mozzarella, és már csak egy szelet, tunkolnivaló, ropogós héjú, szigorúan fehér kenyér kellett ahhoz, hogy nehogy véletlenül diétás ebéd legyen belőle.



Hozzávalók:(négy személyre)


1 fej vöröshagyma

30 dkg paradicsom

2 gerezd fokhagyma

1 zöldpaprika

20dkg bébirépa

10 dkg zöldbab

40 dkg újkrumpli

125 gr-os mozzarella

bazsalikom

néhány ek. olívaolaj


Az olajon megfuttattam a felszeletelt hagymákat. Hozzáadtam a kimagozott, félbevágott paradicsomokat, megsóztam, kis lángon, lefedve pároltam, míg megpucoltam és felkockáztam a krumplit. Ezután hozzádobtam azt is, meg a zöldbabot, a felszeletelt zöldpaprikát, kevés vizet öntöttem alá, beletépkedtem néhány levél bazsalikomot, majd a végén került bele a bébirépa. Összesen kb. 25 perc alatt lett egyszerre puha minden zöldség. A mozzarellasajtot kis darabokra törtem és a forró raguba kevertem.


Az Eszter-féle Good Food naptárból. (némi módosítással, borsó és fejtettbab hiányában)










Egy évvel ezelőtt: Ribizlis reloaded










Két évvel ezelőtt: Málnaleves nemisbéka módra

Egyszerű újfokhagymás házisajt grillezve

Csak a neve, az a hosszú és bonyolult... Egyébként meg annyira egyszerű, hogy joghurton és esetleg némi ízesítőn kívül semmi nem kell hozzá. Illetve egy nagy szűrő, meg gézlapok a patikából. Az meg nálunk mindig van a konyhafiókban, mivel egyetlen hétvégét sem úszok meg általában valamilyen nyiszálási vagy égési seb nélkül, nem is tudom, minek főz az, aki ügyetlen...

Hozzávalók:

1 kg (1000 gr) joghurt - ha házilag készítjük, házitejből, akkor megtestesült házitündérek vagyunk, de be kell valljam, ez nálam valami sajátmárkás termék volt

fél tk só

2 gerezd újfokhagyma



A tripla gézlapokkal kibélelt tésztaszűrőbe öntöttem a joghurtot, alá egy mély tálat tettem és beraktam a hűtőbe 2 napra. A sűrű, krémes masszába belekevertem a sót és az összezúzott újfokhagymát. (Ennyi elég szerintem, és az újfokhagyma finom és nem tolakodó lágy fokhagymaízt ad neki.) 5 nagyobb, kb 8 cm-es, 1 cm vastag korongot alakítottam belőle, egy pici 10 forintos nagyságú maradt ki, ő debütál partifalat álruhában az első képen...

A korongok alá egy tálcára vastag fehér papírszalvétát tettem, rá gézlapokat, és ugyanígy fölé is, majd ráraktam egy másik tálcát és egy nehezéket: egy doboz tejet. Újabb két napot töltött a hűtőben, és közben egyszer cseréltem a szalvétákat.


.

A grillezés az időjárásra tekintettel egy kontaktgrillen történt, és hiába teflonos, jól meg kellett olajozni, hogy a sajt ne tapadjon rá, és sütés közben is picit tologatni.a korongokat. Egyébként nagyon jól viselkedett, nem folyik szét, megtartja a formáját és puha kenyérrel, paradicsommal, olajbogyóval nagyon tuti kis vacsora lett belőle.

Ennyi joghurtból 25 dkg sajt lesz, az ízesítés pedig nincs kőbe vésve, fogok még rengeteg friss fűszernövénnyel is gyártani, ebbe-abba forgatni, csomagolni... a következő adag holnap készül.

Stahl Juditnál láttam a sajtgyártást, azt hiszem a Végre otthon! könyvében.

Sütőben rántott csirke

A közétkeztetés hétközbeni hullámain hánykolódó Nép hétvégi kívánságlistája általában a natúr csirkemell-kelt tészta-palacsinta-túrógombóc-húsleves-rántott hús-bolognai spagetti hatszögben mozog, na erről írjatok gasztroblogot...
De én - már nem először - kifogtam rajtuk, és olyan rántott csirkecombot csináltam, ami egyébként majdnem utoléri az igazi kapirgálós késő tavaszi csirkéből bő forró olajban sütött, rengeteg petrezselymes újkrumplival meg a klasszikus cukros-ecetes fejes salátával tálalt ropogós arany panírmorzsába burkolt eredeti változatot... hhhmmm.


Ja és mondanom se kell, Akinek Semmi Se Elég Jó egyből hiányolta a gravy szószt hozzá.



Hozzávalók:

8 kisebb csirke alsócomb

4 dl natúr kukoricapehely

2 pohár natúr joghurt

2 nagy gerezd fokhagyma

2 tk. kakukkfű

2 tk. pirospaprika

2 tk. oregano

fél tk. őrölt kömény

1 chilipaprika vagy 1 tk. Erős Pista

fél tk. őrölt bors

kevés olaj

só


A joghurtot összekevertem a fűszerekkel, a felaprított chilivel, az összezúzott fokhagymával, a kukoricapelyhet pedig az aprítógépben megőröltem. (Nem kell teljesen porrá zúzni, inkább legyen olyan durva zsemlemorzsa kinézete; aprítógép hiányában kávédaráló vagy húsklopfoló ill. nyújtófa is ugyanolyan eredményt ad, csak kicsit macerásabb.)

A lebőrözött csirkecombokat bepácoltam néhány órára a joghurtba, majd a joghurtos combokat beleforgattam a a kukoricapehely-morzsába.

A sütőt 200 fokra előmelegítettem, a combokat sütőpapírral kibélelt tepsibe raktam, egy szilikonecset segítségével épphogy megsimogattam olajjal és 35 perc alatt a sütőben kirántottam.
Lehet esetleg közben forgatni félidőben, de nem létfontosságú.

Ha felsőcombból csináljuk, azt kicsit ki kell klopfolni, csirkemellből is lehet, de annak is szükséges némi klopfolás, viszont 20-25 perc is elég a sütéshez. Mekin szocializálódott gyermekeknek kisebb darabokra vágva nuggets-feelinget generál.

A fűszerek teljesen opcionálisak, teljesen natúr is finom lesz.



Stahl Juditnál olvastam a sima fokhagymás joghurtos receptet a Büntetlen örömök-ben.

Hal tavasszal

Mert mondtam már, hogy halat enni kell. Hát azért, mert egészséges. Maximum íz, no cukor. Meg az omega-3-zsírsav, bizony. Hogy az van kapszulában is? Nade az íz? Lazacot? Hétköznap? Különben is itt ez a rengeteg fagyasztott halfilé. Sose fogy el. És péntek van. Péntek? Azt csak a katolikusok találták ki, hogy a hal nem hús. Nem is az. Nem zsíros, könnyen emészthető, értékes fehérjékkel van tele és szinte fogyaszt. Akkor sem hús és te meg eretnek vagy. Tessék, jó étvágyat. Jó lett??

Hozzávalók:
(2 személyre)

8 szelet tengeri halfilé
8 szelet bacon
néhány újhagyma
kevés citromlé
bors
só

A halfilét kiolvasztottam és szárazra törölgettem. Megcsöpögtettem citromlével, sóztam, borsoztam, ráfektettem a baconszeleteket, keresztben a méretre vágott újhagymadarabot, feltekertem és egy fogpiszkálóval - a hagymát is - átszúrtam. Teflonserpenyőben kevés olajon áttpirítottam a tekercseket, majd alufóliával lefedve a 200 fokos sütőben 15 percig pároltam. Kevés tejszinnel sűrítettem a szaftját, de ez el is maradhat.

Gomba és camembert

Vagy camembert és gomba. Vagy gomba+camembert. Illetve fordítva. Ennél fantáziadúsabb elnevezést nem tudtam kiötölni, de hát mit rózsának hívunk...
Itt a gomba szezonja, ami nekem sajnos nem jelent friss erdei gombákat. Nem lakom elérhető szuperpiac közelében, nem ismerem őket, a barátaim és ismerőseim sem ismerik őket, arról viszont tudnék mesélni, hogy az alkalmi gombaárusok hogy vizsgáltatják be az általuk leszedett gombát... tisztelet a kivételnek, természetesen.
Így marad a csiperke, amit konzervként szóba sem jöhet, szerintem valami rémes akármennyi.
Persze gyerek gombát nem eszik, de a sors úgy hozta, hogy beiktathatunk a munkatornyok közé néhány hétközbeni közös ebédet - így a munka meg a főzés mellett ideírni már nem nagyon megy - , ahol végre mi szülők azt eszünk, amit akarunk!!! Például gombát így:

Hozzávalók:

8 nagyobb gombafej ( a tönkje megy a levesbe - később)

1 db 125 grammos camembert

néhány szem dió

bors

só

A sütőt 180 C-ra előmelegítettem.
A gombafejeket kíméletesen megtisztítottam ( vagyis nem kell megpucolni ) , olajos kézzel egy picit megmasszíroztam , kaptak kis sót és 15 percig elősütöttem őket. ( A közben képződött levet tíz perc magasságában kibillentettem belőlük. ) A camembert-t 8 cikkre vágtam, a gombafejeket jénaiba pakoltam és beleültettem a gombákba a sajtot, megszórtam durvára vágott dióval, tekertem rájuk kis borsot és kb. öt perc alatt készre sütöttem. A camembert persze kifolyik a gombák közé, de ez nem baj, szépen ki lehet kanalazni.

Külön tálkákban jó kis meleg előétel pirítóssal, mi ebédre fűszeres krumplival ettük. ( Krumpli hasábra, 5 perc forró víz, leszűrés, szárazra törlés, kanálnyi olaj-fűszerek keverékkel összeforgatás, 15 perc sütés a sütőben sütőpapíron. Sülttkrumpli-fanok is csípik.)

Szerintem Stahl Judit csinált valami hasonlót egyszer.

Túrógombóc No.1.

Csak így lazán. Holott valójában a pontos elnevezése: A Világ Legkönnyűbb Túrógombóca. Azért "könnyűbb", mert az az állagára értendő. Meg persze nem is bonyulult elkészíteni se. Az érdem nagymamámé, már rég nics köztünk, legyen akkor Túrógombóc berényi mama módra.
T3v3d3 kérte is egyszer tőlem, mikor Mamma postjába beleokoskodtam. Itt a nyár, főzni kell mindennap a Válogatós Bandának, ennek tuti helye van a repertoárban.

Hozzávalók:

fél kg túró

4 ek. liszt (nem csapott, nem púpozott)

2 tojás

egy nagy csipet só

5 dkg vaj

4 ek. zsemlemorzsa

Feltettem egy közepes lábasban vizet, hogy míg dolgozom, felforrjon. A vajat felforrósítottam egy teflonserpenyőben, és gyengén átpirítottam rajta a zsemlemorzsát.
A túrót villával áttörtem. A tojásokat szétválasztottam, a sárgáját összedolgoztam a túróval, a fehérjét pedig kemény habbá vertem. A négy evőkanálnyi liszttel jól összedolgoztam a tojásos túrót, majd két részletben belekevertem a habot. Az első felét jó alaposan kell, a másodikat kissé óvatosabban, de homogén legyen a massza.( Ne higgyünk a károgóknak, nem fog összetörni a hab, teljesíti feladatát.)

A masszából nedves kézzel nagyobb diónyi gombócokat csináltam. Ahogy kész lett az első 12-15, beleeresztettem a lobogó vízbe, majd óvatosan kavartam egyet rajtuk, alul le ne ragadjanak. Kb. egy perc után már indultak is felfele, ezután még kb. 5 perc kellett a lobogó vízben ahhoz, hogy kész legyenek, ekkor szemmel láthatólag kissé meg is nőttek. Óvatosan kilapátoltam őket a morzsára, és még óvatosabban meggurigáztam őket benne.
Ezután jött a következő, meg a következő adag.

Nálunk négy személyre nem is 50, hanem 75 dkg túróból csinálom, a többi hozzávalót persze arányosan emelve. Mérettől függően - small is beautiful! - 55-65 db lesz a háromnegyed kilóból. Egy jóétvágyú férfiembernek meg se kottyan 15 egy erősebb leves után sem.

Bevallom, mi "meztelenül" szeretjük igazán, semmi zsemlemorzsa, csak vaniliás porcukor vagy valamilyen dzsem, a kiskorúak - mivel ez büntethetőséget kizáró ok - Nesquik kakaóval szórják. Most az itt nyaraló unokatestvér és a blog kedvéért morzsáztam, a vaj zsemlemorzsa arány így utólag kissé találgatás-szintű.

A gombócok viszont csak frissen tökéletesek, állásukban összébb esnek és kissé megdermednek, de nálunk soha nem marad így se hírmodó sem belőle estére.

Még egy technikai megjegyzés: a túró állagától - mennyire száraz vagy nedves - függően mehet még egy fél evőkanál liszt hozzá.