A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyors vacsi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyors vacsi. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. szeptember 12., péntek

Háromsajtos harapnivaló


Sajt, dió, dió, sajt, és esetleg még egy kis dió. Ilyesmi - meg még mindenféle őszi - dolgok fordulnak meg mostanában a kamránkban és a konyhánkban, mert a csalóka hőség ellenére itt ólálkodik a hideg és a sötétség, amire fel kell készülni pl. azzal, hogy energiában gazdag csonthéjasokat eszünk mindenféle formában, némi védőréteget képezve a fagyok ellen. Ez genetika, be van kódolva, úgyhogy tessék többet sétálni...

Egyébként ideális vacsorakaja, eszegetnivaló barátokkal, pohár sörrel, fehérborral vagy egy hatalmas bögre jegesen hideg Igazi Tejjel.

Hozzávalók:

25 dkg liszt
10 dkg zsíros reszelni való sajt (ementáli, gouda, trappista pl)
1 tasak szárított élesztő
2 dl langyos víz
2 ek olivaolaj/napraforgóolaj
1 tk. só
5 golden alma
5 dkg dió
10 dkg roquefort/márványsajt
10 dkg brie (vagy camambert)
1 tasak szárított élesztő
1 tk. só
bors

Eredetileg a recept friss kelesztést írt, de én reggel gyorsan összekevertem, hűtőbe raktam, azután amikor hazaestem 1 órára kitettem a konyhaablakba besütő napra, és meg is volt a kelesztés...

A lisztet, a lereszelt sajtot, a sót, a szárított élesztőt ruganyos tésztává gyúrtam a langyos vízzel és az olivaolajjal. Géppel nem ment, mert elég kemény a tészta, de kézzel is elég volt öt perc hozzá. Ezután aludni ment letakarva a hűtőbe úgy 8 órára.
Este egy órai kelesztés után a még mindig igen ruganyosan ellenálló tésztát (igazából a pizzatésztára hajaz egy kicsit) fél centi vékony négyszögre nyújtottam - pont belefért egy normál gáztepsibe.

Az almát vékony szeletekre vágva beborítottam a tésztát, igazságosan elmorzsoltam rá a roquefortot, rászórtam a kis kockákra vágott brie-t, a durvára vágott diót, a borsot azt viszont elfelejtettem rádarálni.

Elsőre soknak tűnt ennyi liszthez az egész zacskó élesztő, de működött, és nem lett élesztőízű.

200 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt illatos gyönyörűség lett belőle.
Az egészet megettük vacsorára.

2007. október 28., vasárnap

Szőlős-gombás májragu


Ki szeret veszélyesen élni? Az extrém sportok mellett lassan az élelmiszerfogyasztás önmagában ebbe a kategóriába kerül. Tudja valaki, hogy pl. az ellenőrzött, bio csirkehús akkor kaphatja meg ezt a minősítést, ha a kukorica, amivel etetik, 0,0001 alatti arányban tartalmaz génkezelt terményt?? Ez ugye nagyon kicsi számnak tűnik, de egy országnyi nagyságrendben tonnákban mérhető. Mi a helyzet akkor a nem bio minősítésű állatokkal? Vagy hogy bajban vannak a spanyol sertéstenyésztők, mert a növekvő bioüzemanyag - termelés miatt nem etethetik a tengeri úton szállított, olcsón beszerzett, génkezelt amerikai kukoricával a disznókat? Ennyit a serrano sonkáról. Na és akkor itt a máj, ami szűrője és raktára minden mérgező anyagnak.
Mi akkor sem tudunk lemondani róla. Nekem gyerekkorom kedvenc étele volt, ráadásul nem is a csirkemáj - a csirke rövid élete miatt talán ez a legkevésbé méregraktár - hanem a sertésmáj, klasszikusan resztelve.
Most nálunk a legnépszerűbb a pástétom, meg a különféle raguk; a kiskorúakba is töltögettem rendszeresen, merthogy kiváló vasforrás. Azért mikor májat csinálok, mindig az eszembe jut, hogy valószínűleg még így is kevesebb kockázata van egy adag májnak, mint egy félórás budapesti sétának...


Hozzávalók.

30 dkg csirkemáj

30 dkg csiperkegomba

15 dkg szőlő

1 dl sherry/tokaji/ száraz fehérbor

2 kk. provanszi fűszerkeverék

5 dkg vaj vagy más zsiradék




A vaj egyik felén megfuttattam a szeletekre vágott gombát, sóztam és 10 perc alatt lefedve majdnem puhára dinszteltem. A felaprított májat a vaj másik felén pirítottam és dinszteltem meg, - azért külön, mert nem kaphat sót. 10 perc után összeházasítottam őket, hozzájuk adtam a kimagozott, nagyszemű szőlőt, a fűszerkeveréket és a sherryt. Még kb. öt percet töltöttek a tűzön,kóstoltam, sóztam, aztán már ettük is a közben kifőtt tagliatellével. Klaszz őszi, vörös-barnás ízek.

Saját kreálmány.


2007. október 26., péntek

Krémlevesek ideje I.- Currys lencsekrémleves


Ehhez szerintem nincs is mit hozzáfűzni. A depressziós, nyirkos sötétségben este hazaesve egy jó kis meleg krémleves gyors és hatásos vigasz egészen tavaszig. Krémlevest lényegében minden zöldségből lehet csinálni, a zöldség(ek) kiválasztása után csak néhány hozzáillő fűszer kell a kamrapolcról, lehet szabadon választani a sűrítés módját, maradjon csak magábanvaló, vagy tegyünk bele egy szem krumplit, legyen tejszínes, netán egy kis-vajas-lisztes-tejszínes alap, aztán szedjük-e tojásra, a végén dobáljunk-e bele vajdarabkákat: ez mind opcionális.
Azaz nincs két egyforma krémleves.

A fenti így készült:

10 dkg lencse

1 fej vöröshagyma

2 kk. currypor

1 babérlevél

8 dl víz

1 pohár natúr joghurt

5 dkg specksonka





A lencsét reggel beáztattam. Estére már majdnem magától puha lett, de azért a vízzel, az apróra vágott vöröshagymával a babérlevéllel, fél kk. sóval és a curryporral feltettem főni. Lefedve 20 perc teljesen puhára főztem.
Hozzáraktam a joghurtot és botmixerrel pürésítettem. A végén még kellett bele még egy kis curry és só.

Mig a lencse főtt, teflonserpenyőben kicsit megpirítottam a kis darabokra vágott sonkát, az potyogott a tetejére.

Stahl Judit receptje, több curryvel, cayenne-bors nélkül és a kötelező beáztatással.




Related Posts with Thumbnails