Karamelles-konyakos hideg sárgabarackleves

Bár a nyaralás előtt kifejezetten őrültségnek tűnt az indulás előtti napon barackdzsemet (sokat) befőzni - jól rámijesztettek a piacon, hogy az idén nem lesz - most azért sokkal kevésbé szívesen fognék hozzá. Ha valaki mégis most lekvározik, és nincs teljesen eltelve a barack illatával mellékesen megcsinálhatja ezt a majdnem főzés nélküli levest, nem fogja megbánni, egyébként meg összesen 5 percre kell bekapcsolni hozzá a gázt, a barack lehéjazásához és pár deka cukor karamellizálásához.

Hozzávalók: (2-3 adaghoz)

6 nagyobb sárgabarack (leturmixolva 3 dl püré)

1 doboz joghurt lecsepegtetve vagy 100 gr görög joghurt

4 ek. nádcukor

0,5 dl konyak

0,5 dl víz

néhány jégkocka

A barackokat lobogó vízbe tettem - épphogy ellepje őket - és rögtön elzártam a gázt,és tíz percig állni hagytam. Ezalatt a cukrot egy kislábasban közepes lángon karamellizáltam - én szoktam kevergetni, hogy egyenletesen piruljon, a gömböcök felolvadnak úgyis a végére, és ekkor még lejjebb is veszem a lángot, hogy nehogy megégjen a cukor. Mikor sima és illatos lett karamell, lehúztam a tűzről és ráöntöttem a konyakot (mint a képen látszik, én Veterano fan vagyok, igazi love at first sight). Persze rögtön nonfiguratív formába dermedt -így klassz sütidísz lehet belőle , vagy mint utóbb eszembe jutott, egy kis chic a leves tetején- de további fél deci vizet kellett csak hozzáadni, visszatenni a tűzre és szépen felolvasztani.

A barackokat hideg vízbe raktam át, lehúztam a héjukat, kimagoztam és a joghurttal együtt simára turmixoltam. Hozzáadtam a karamelles-konyakos szirupot és annyi jégkockát, hogy fél liternyit mutasson a turmix mércéje.

Még behűtöttem, hogy tényleg igazán jeges legyen, és azután persze kevésnek bizonyult -hmmm, mi van ebben - nem tripla felkiáltójellel, hanem csöndes sóhaj, három ponttal a végén, és gyors bekanalazás.

Kevés pirított kalácskocka vagy mandula vagy kockára vágott sárgabarack vagy a nonfiguratív karamell kis része lehet a levesbetét/díszítés.

Őszibarackleves hársmézzel és citromfűvel

Megint egy leves, hideg, gyümölcsből, illetve ez krémleves. Ahogy az előző posztban szereplő meggyleves, ez is a klasszikusan unalmas fahéj-szegfűszeg-gyümölcsleves kombináció messze kerülése miatt született, a tetejére pedig annak, aki kért, került egy kis amaretti is, úgyhogy a semmi kis gyümölcsleves egészen elvarázsolódott a fűszerezéstől és a mandulás keksztől.

Hozzávalók:

5 nagy, sárgahúsú, magvaváló őszibarack
3 dl víz
1 ek. hársméz
kb. egy púpozott ek. apróra vágott citromfűlevél
1 dl tejszín
1 púpozott ek. étkezési keményítő
15 jégkocka

A lehéjazott, kimagozott barackokat kockára vágtam, a vízzel, a mézzel és a citromfűvel felforraltam. Megvártam míg kicsit hűl, belekevertem a tejszínnel simára kevert étkezési keményítőt, újra megforraltam, összeturmixoltam és belezúdítottam a jégkockákat is.

Nyilván hársméze válogatja, de ez most nagyon aromás leves lett a jó kis hamisítatlan méztől.

Meggyleves mentával és zöldcitrommal

A paradicsomos káposzta meg a kelkáposztafőzelék mellett legrosszabb menzai emlékeim közé tartoznak a gyümölcslevesek: sűrű, lisztes állag, agyoncukrozva és beledöntve rengeteg szegfűszeg meg fahéj. Ezért aztán nem is nagyon szoktam klasszikus ízesítésű gyümölcslevest csinálni, bár elismerem, ha kicsit ügyesebben fűszerezik, az ilyen is jól tud esni, főleg hidegen. Még nem volt ekkora hőség, mint az utóbbi héten, mikor ezt készítettem (és még volt meggy is a piacon), de már akkor is úgy kerestem hozzá az ízesítést, hogy valahogy az is rádobjon egy lapáttal a hideg fílingre.

Hozzávalók:(4 személyre)

40 dkg meggy

2 dl víz

kb. 15 db jégkocka

1 dl tejszín

2-3 ek. barnacukor

1 lime

6-8 mentalevél

1 ek. étkezési keményítő

A kimagozott meggyet a vízben, a zöldcitrom felének lereszelt héjával és az apróra vágott mentával éppcsak felforraltam, a tűzről lehúztam és vártam egy kicsit hogy meghűljön. Hozzákevertem a cukorral, 2 ek vízzel és tejszínnel csomómentesre kevert étkezési keményítőt, és újra felforraltam (ekkor sűrű, pudingszerű), majd beledobáltam a jégkockákat, belecsavartam a lime levét. A jégkockás trükk ellenére még mindig muszáj volt hűteni, hogy igazán jeges legyen.

A menta mennyisége nagyon relatív, próbálgatni kell, nálam épp virágzott, és nagyon intenzív, erős fajta. A cukor szintén ízlésfüggő, a meggy igazán érett, édes volt, és jólesett a savanykásabb leves a melegben.

Meggyleves téliesítve

Meggyleves télen? Mikor az a frissen szedett, ropogós meggyből igazi, jól behűtve, egy forró júliusi napon, a szőlőlugas árnyékában? Nem is próbálkoztam tehát semmi "nyár a télben" illúzióval.Úgyis becsap minket ez a február elejei napsütés, amire rögtön rájövünk akkor, amikor reggel mindent vastag dér borít. Inkább a zord körülményekhez igazítottam a levest.



Hozzávalók (4 személyre) :

1 üveg meggybefőtt
0,5 liter víz
1,5 dl tejszín
1 púpozott ek. étkezési keményítő ( vagy vaniliás pudingpor)
4 ek. barnacukor
1 tk. vaníliakivonat vagy 1 zacskó vaníliáscukor
4 szegfűszeg
késhegynyi fahéj
1 narancs lereszelt héja
két narancs leve


A meggybefőttet levével, a szegfűszeggel és a pici fahéjjal együtt feltettem felforrni.Két evőkanál barnacukorral elkevertem a keményítőt, és összekevertem a tejszínnel.
Amikor a meggy felforrt, hozzáadtam a vizet - így visszahűtöttem annyira, hogy ne rántsa össze a habarást - néhány kanállal a langyos léből még lazítottam a keményítős keveréken, majd behabartam vele a levest. Hozzáadtam még a vaníliakivonatot, és lassú tűzön újra felforraltam a levest. Ha felforrt, már nem szabad sokáig főzni, egyrészt szükségtelen, másrészt akkor a keményítő elveszti sűrítőképességét. Ekkor belekevertem még 2 ek. barnacukrot, belereszeltem a narancs héját, és amikor már nem volt nagyon forró, óvatosan hozzákevertem a narancslevet is.

A leves nem véletlenül készült arányaiban ilyen kevés tejtermékkel: nehogy kicsapja a narancslé.

Nem lesz a leve sem sűrű, mert az engem a menzai megáll-benne-a-kanál vastag, lisztes és émelyítően édes, valamint agyonfahéjazott gyümölcslevesekre emlékeztet.

Málnaleves nemisbéka módra

Amiko DG-nél elolvastam a vaníliafagyis szederleves receptjét azonnal tudtam, hogy a hétvégén ki fogom próbálni, hogy csökkentsem a mélyhűtőre és a gyerekekre nehezedő nyomást. A kiskorú szekció már annyira el van telve a mediterrán tél és az afrikai tavasz eredeményeképpen gyümölcstől roskadozó kertünkben termett gyümölcsökkel, hogy megunta a máskor oly bevált legelészést, és csak erős szülői kényszer hatására hajlandó enni belőlük. (Plusz legyen leszedve és behűtve.)
Ezért tűnt jó ötletnek a kicsit átvariált leves, amivel akkora sikert arattam, mint már régóta semmivel. Köszönjük! Felvettük az állandó repertoárba, szerintem télen sem lesz a fagyasztóból ellenükre.

Tehát a hozzávalók:

60 dkg málna
1 liter víz
3 ek.citromlé
fél vaníliarúd
15 dkg vaníliafagylalt
1 dl tejszín

50 dkg málnát feforraltam a vízzel, a citromlével, a vaníliarúddal, és mivel a málna a szedernél érzékenyebb, le is vettem rögtön a tűzről. A vaníliarudat kihalásztam belőle arra az időre, amíg a botmixerrel simára kevertem. Ekkor jöttem rá, hogy a kiskamaszok szelektív önállóságának jó példájaként a Nagyobb a fagyi jó részét eltüntette, így csak 15 dkg fagyi jutott bele. Ezért 1 dl tejszínt óvatosan felhígítottam a meleg levessel, azt is belemixeltem, visszadobtam a vaníliarudat, és mehetett hűlni.
A további 10 dkg málnával és kicsi tejszínnel cifrázva ettük, egyesek - a fagyilopó!!! - 3 adagot is eltüntettek. Sőt, a kicsi maradékot nem volt szabad a szülőknek bekenalazni, ma az volt az első vakációs leves.

Mivel épp csak felforrt, 7 nagy csészényi adag lett belőle.