Ma van a Jour du Macaron, vagyis a Macaron Nap, amit 2006 óta tartanak Franciaországban: ekkor a részt vevő üzletekben egyrészt lehet ingyen macaront kóstolni, továbbá a macaronok megvásárlásával vagy adományokkal támogatni egy alapítványt, amely ritka betegségek ellen küzd. És nem akármilyen macaronokról van szó: Pierre Hermé volt az egyik ötletgazda, így az ő üzletei is nyitva állnak a kóstolásra.
" Anya, ez az eddigi legjobb, meg az a citromos-mákos, tudod...!!"
" Anya, ez az eddigi legjobb, meg az a citromos-mákos, tudod...!!"
Így azután nem kell macaron nap, csak ennyi ösztönzés ahhoz, hogy mindig újra nekifogjak a látszólag bonyolult és kockázatos macaron-sütésnek. Olyan ez, mint mondjuk a kalácssütés. Mennyien paráznak a kelt tésztáktól, és ahogy szerez az ember egy kis gyakorlatot, a kalács szinte megsüti magát :DD.
Mostmár az ízek párosításának állandó játékán túl olyanokra is elkezdtem figyelni, hogy pontosan hogy kell időzíteni a tárolását: a tökéletes süti titka nem csak az, hogy eleve sikerüljön, egyáltalán, elkerülve a talpak és légzsákok csapdáját, hanem az is, hogy milyen nedvességtartalmú krémet töltünk bele, és az mennyi ideig kell, hogy "áztassa" a macaronok kissé ragacsos belsejét ahhoz hogy az kellemesen, puhán ragacsos legyen, viszont a tetejük még mindig roppanós maradjon. Ez se asztrofizika ám, gondoljon mindenki egy egyszerű (?) képviselőfánkra... ugyanaz a helyzet.
A mascarpone alapú krémeknek elég pár óra a hűtőben, a ganache tölteléknek kell 24 óra is, míg a vajkrémesek - ilyet még nem is nagyon csináltam - állítólag 3 napot is kell, hogy álljanak az ideális, platóni macaron-állag eléréséhez.
Ez az adag egyébként ajándékba készült, csak azután mégsem jött össze a randevú, úgyhogy felfaltuk, így most csak egy virtuális kóstolót tudok produkálni, tessék, tessék...

Hozzávalók: (20-22 dbhoz)
45 gr pihentetett tojásfehérje (két kisebb tojásból)
12 gr cukor
100gr porcukor mínusz 2 teáskanál
55 gr mandula
2 tk. kakaó
töltelék:
8 dkg natúr gesztenyemassza
1,5 ek porcukor
1 tk vaníliakivonat
kb. 1,5-2 ek. tejszín
Mostmár az ízek párosításának állandó játékán túl olyanokra is elkezdtem figyelni, hogy pontosan hogy kell időzíteni a tárolását: a tökéletes süti titka nem csak az, hogy eleve sikerüljön, egyáltalán, elkerülve a talpak és légzsákok csapdáját, hanem az is, hogy milyen nedvességtartalmú krémet töltünk bele, és az mennyi ideig kell, hogy "áztassa" a macaronok kissé ragacsos belsejét ahhoz hogy az kellemesen, puhán ragacsos legyen, viszont a tetejük még mindig roppanós maradjon. Ez se asztrofizika ám, gondoljon mindenki egy egyszerű (?) képviselőfánkra... ugyanaz a helyzet.
A mascarpone alapú krémeknek elég pár óra a hűtőben, a ganache tölteléknek kell 24 óra is, míg a vajkrémesek - ilyet még nem is nagyon csináltam - állítólag 3 napot is kell, hogy álljanak az ideális, platóni macaron-állag eléréséhez.
Ez az adag egyébként ajándékba készült, csak azután mégsem jött össze a randevú, úgyhogy felfaltuk, így most csak egy virtuális kóstolót tudok produkálni, tessék, tessék...
Hozzávalók: (20-22 dbhoz)
45 gr pihentetett tojásfehérje (két kisebb tojásból)
12 gr cukor
100gr porcukor mínusz 2 teáskanál
55 gr mandula
2 tk. kakaó
töltelék:
8 dkg natúr gesztenyemassza
1,5 ek porcukor
1 tk vaníliakivonat
kb. 1,5-2 ek. tejszín
csipet só
A porcukrot és a mandulát a kakaóval együtt átszitáltam.
A tojásfehérjét puha habbá vertem, közepes fokozaton. Ekkor nagyobb sebességre kapcsoltam, és fokozatosan hozzáadtam a kristálycukrot. Amikor fényes, keményebb habbá vált, amelyik épp nem csúszik ki a tálból, belekevertem a többi hozzávalót, úgy hogy egynemű masszát kapjak. Ezután, mint a piskótatésztába a tojáshabot, alulról felfele emelő mozdulatokkal addig kevertem ki a levegőt a masszából, míg nagyon lassan, nem szakadósan, szalagszerűen folyt lefele a fakanálról.
Habzsákból, függőlegesen lefelé tartva, a sütőpapírral bélelt tepsire 3 cm-es köröket nyomtam és 45 percet pihentettem tésztát a sütés előtt.
Most csak 150 fokos sütőben sütöttem, így a sütőajtó kinyitása nélkül is tökéletes macaronok születtek 12 perc alatt.
Kihűlés után könnyű volt leszedni is őket a szilikonos sütőpapírról.
A házi gesztenyemasszával töltve egy nap hűtés után volt a legfinomabb.