Olasz? Mexikói? Mindegy, csak pattogatott kukorica legyen!

Nálunk nincsenek rajongók. Vagyis inkább begyógyult, és egyszer majd nagyon sok pénzt fog érni a gyűjthető matricás album 1996-ból, meg 1997-ből, remélem annyit, mint amennyibe a matematikai statisztikusok által kitalált ötös csomagolású és random elosztású focisztár-képecskék kerültek - ennél már csak a gyűjthető barbis albumok lehetnek borzasztóbbak, de azt időben elkezdtük ócsárolni, hogy mennyire giccses és nyálas, ffúj, és ehhez persze lelkesen csatlakozott az is, aki az előző évben még minden zseb- és kunyerapénzét az egy idő után állandóan duplázódó focistaképekbe ölte.
A pattogatott kukorica azonban bármikor jöhet, én meg mindent megteszek, hogy ne érezzem azt a borzasztó moziszagot; nálunk inkább a drasztikus csípős fogy, a pesztós változat kissé szofisztikált még az ifjúságnak, de annyira feldobja a pattogatott kukoricát, hogy még egy epizód Szex és New York alatt se érezhetjük úgy, hogy kilógunk a sorból a sok sikk és hype között.

Hozzávalók:

1-1 csomag mirohullámúban pattogtatható natúr, sós kukorica

- csípős (ami nem mexikói, hanem tex-mex, de ne tudtam ellenállni a címnél az áthallásnak)

4 dkg vaj

1 csapott kk. pirospaprika

fél kk. chilipehely

1 késhegynyi őrölt kömény

pár tekerésnyi feketebors

1 nagy gerezd újfokhagyma

- a pesztóshoz:

4 dkg vaj

1 tk. szárított bazsalikom

1 kk. petrezselyem

3 ek. reszelt parmezán vagy grana padano

1 nagy gerezd újfokhagyma






A vajat felforrósítottam egy nagyobb lábasban ( a lényeg, hogy beleférjen egyszerre az egy zacskó kész kukorica) belekevertem a fűszereket ( illetve a pesztósba a sajtot is) és a kicsit összezúzott fokhagymagerezdet, és lehúztam a tűzről. Amíg a kukorica pattogott, kis lángra visszaraktam és kevergetve melegen tartottam ( óvatosan, nehogy megégjenek a fűszerek, de ennyi idő alatt szépen bele is melegszenek a vajba az aromák) , kihalásztam a fokhagymagerezdet, azután beleborítottam a forró kukoricát és jól összeforgattam a fűszeres-vajas szósszal.

Ez a fűszermennyiség tökéletesen elég egy adagnyi kukoricához, ha mégis többet szeretnénk beletenni, akkor kicsit emelni kell a vaj mennyiségét, mert így is elég sűrű - különösen a sajtos - és akkor nem lehet jól eloszlatni a kukoricán.


Az eredeti ötlet itt.

Tejszínes-sajtos-paprikás

És liszt is van benne. A recepttel ellentétben.
Először azt hittem, szokás szerint felületesen olvasok, de nem, már összekevertem pár hozzávalót a rágcsából, amikor elkezdtem sehol sem találni, hogy ésakkormennyiliszt. Semennyi. A legprecízebb, tele fázisfotókkal német szakácskönyvemben. Azért nagyon nem estem kétségbe, mert a vaj mennyiségéhez, még a tejszínt is figyelembe véve ez könnyen be volt lőhető, a képeken is látszott, kb. linzertészta állag a cél. Na de akkor is.

Már semmiben sem bízhat az ember???

Arról nem is szólva, hogy a kész tészta még csak nem is hasonlít a könyvben lévő képekhez. Sokkal jobban néz ki! Semmi lapos, sápadt korongok, hanem a a paprikától kipirult, szép magas, levegős, eteti-magát sós falatok. Igaz, az eredetileg beletenni javasolt sajtokra tekintettel előny a svájci lakóhely, úgyhogy végül is tulajdonképpen alig stimmelt valami, de a sütinek nem ártott.
Ja és nem is kártyáztunk, hanem dartsoztunk, és a gépa végén nekem persze mindig azt mondta : bye!


Hozzávalók: ( 2 sűrűn telepakolt tepsinyi)


16 dkg vaj

6 dkg parmezán/grana padano (sbrinzi helyett)

12 dkg Pannónia sajt (gruyere helyett)

1,2 dl tejszín

1 tk. piros édes-nemes paprika

fél tk. só

25 dkg liszt

1 tk. sütőpor


A vajat félig folyósra olvasztottam a mikróban és hozzáadtam a langyos tejszínt, a reszelt sajtokat, sót, paprikát. A cél, hogy teljesen homogén, keverhető masszát kapjunk. A lisztet a sütőporral elkevertem és a sajtos massza tetejére szitáltam. ( A szitálást általában elbliccelem, de mivel először csináltam, meg volt ez a kis probléma a liszttel, így ami le volt írva, legalább azt próbáltam híven követni.) Egy késsel morzsásra kevertem a sütőporos lisztet és a vajas masszát, majd kézzel gyorsan simára gyúrtam. Itt a recept 2 órás pihentetést írt a hűtőben, ezt félóra helyettesítette a mélyhűtő középső polcán.

Lisztezett munkalapon ezután fél centinél kicsit vékonyabbra nyújtottam a tésztát, tojássárgájával kentem, pici formákkal kiszaggattam, magokkal szórtam.

200 fokos sütőben 12-15 perc alatt sült ki.

A sütés iskolája c. szakácskönyvből. (Nyilván az Önálló gondolkodás és receptalkotás fejezetből.)

Sajtos-vajas pogácsa

Milyen ronda szó az, hogy pogácsa...pont mint a főzelék...El tud valaki emögé képzelni valamit, ami ehető?
Pedig ha a főzeléknek nem is annyira, a pogácsának valahogy van valami mágikus ereje, mint a sülő kenyérnek. Mindenki szimatol, és alig várja, hogy kisüljön az első adag és jöhessen forrón lopkodni a tálról, megmondtamhogyelrontodagyomrodat.
Amióta meg úton-útfélen lehet frissensült (de azért eredetileg fagyasztott) sütőipari izéket kapni, amik fél óra elmúltával elvesztik minden élvezeti értéküket, a kiskorúak érzékszervei állandó támadásnak vannak kitéve, én meg a nyafogásnak, hogy decsakötötvegyünkanya. Legdurvább persze az uszodabüfé, mert hát ki az, aki egy vad növésben lévő kiskamasztól úszás után megtagadna bármi ennivalót azzal, hogy várjál kisfiam, adalékanyagok, meg majd sütök én otthon, röpke másfél óra míg odajutunk?
De azért sütök, csak mondjuk nem hajnal ötkor kelve indulás előtt, hanem este hatkor, a munka után, vacsorára... mert ilyen Jóanya vagyok, nagyon.

Ezt az egyszerű tésztát ráadásul alig kell keleszteni, de mégis jól dolgozik benne az élesztő, mellette, ugye nem sajnálták el belőle a vajat, sajtot; régi családi recept, gazdája, mint az orosz reteksalátáé.


Hozzávalók:


50 dkg liszt

1 cs. szárított élesztő +1 kk. cukor+4 ek tej

25 dkg vaj

25 dkg reszelnivaló sajt

2 tojás sárgája

1 pohár tejföl

2 teáskanál só

tetejére szezámmag lenmag, vagy plusz reszelt sajt


A sütőt 200 fokra melegítem elő.

A langyos cukros tejben megfuttatom az élesztőt.

A lisztet összekeverem a sóval, a reszelt sajttal (trappista, eidami), gyorsan elmorzsolom vele a vajat, ezután mélyedést csinálok a lisztes keverék közepébe, beleöntöm a megfuttatott élesztőt, hozzáadom a tojások sárgáját és a tejfölt és gyorsan ruganyos tésztát gyúrok.

Lisztezett munkalapon ujjnyi vastagra nyújtom, (ha nem sietek, párszor meg is hajtogatom a tésztát) a maradék tejföllel megkenem (ez pont ugyanolyan szép felületet ad, mintha tojássárgájával lenne kenve, még Ana-tól tanultam), megszórom a magokkal és olyan 3 cm körüli átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatom. Maradékot összegyúrom, stb.Amíg mindet kiszaggatom, meg várakozik a sütésre,  addig a jó meleg konyhában eléggé meg is kel

Amint betettem a sütőbe, 5 perc múlva lejjebb veszem 180 fokra a hőt, így kb 20-25 perc alatt sülnek meg a pogácsák.

Lehet margarinnal is csinálni, de vajjal sokkal gazdagabb íze van. Ja és ha szárított élesztő, legeslegjobb a francia, amit a Coop-okban lehet kapni, igazából csak azt szeretem használni.

VKF! XXIX. - Francia sajtpuffancsok - Gougeres

Gombócnak mondjuk a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők, de talán a formájuk - legalábbis így kettesével - valamennyire emlékeztet Max kiírására. Bár volt egypár pillanat, amikor úgy gondoltam, jobb lett volna talán a jó kis túrógombócreceptemet - ami egyedülállóan és egyébként teljesen helyesen nem tartalmaz búzadarát, hiszen annak alkalmazása a túrógombócban az évszázad gasztrotévedése - felturbózni valahogy a gombóc-fordulóra, de akkor már késő volt.

A gougeres francia, burgundiai recept eredetileg, tulajdonképpen az égetett tészta sajtos változata, gruyere-i sajttal a tésztájában, szokás tölteni is ezzel-azzal, gombával, sonkával, ilyesmivel.
Mivel a tészta sütés közben szépen felfújódik, így a gömbölyűség követelményeinek elméletileg meg kellett volna felelnie, főképp, hogy annyira meggyőző volt a képük itt. Ehhez képest, mondjuk így, még van mit javítanom. Bár mindig is tudtam, hogy igazából sosem leszek teljesen precíz, de ahhoz hogy annyira precíz legyek, mint egy orosz származású vancouveri fogász, ahhoz reinkarnálódnom kéne, márha a karmám ezt majd lehetővé teszi. Híven követtem a recept utasításait, de a harmadik tojás után éreztem, gond lesz. Lehet, hogy a kanadai tojások kisebbek, vagy mittudomén, de a tészta már ekkor lágyabbnak tűnt a kelleténél. Így hanyagoltam a 4. tojást, és igazából a negyedik tepsitől kezdtek az elvárt formájúak lenni a fánkocskák,- ekkorra kicsit besűrűsödött a tészta - de még mindig útban a tökéletesség felé.

A fokhagymás-petrezselymes vajba forgatás nagy ötlet, ad egy plusz sikkes ízt a rágcsálnivalónak, ami igazából langyosan a legjobb, bár egész pici méretekkel készítve - úgy mint én - lesz vagy 6 tepsinyi tészta, és nehezen tudom elképzelni, hogy azt aközben sütjük, míg vendégeink az első adagokat csipegetik a vacsoraasztalnál.

Miután így feldicsértem a receptet, hát jöjjön, ha még bárki kíváncsi rá, viszont aki küld nekem arról linket, hogy hol található a neten reszelt sajt/cup/gr konverter, annak esküszöm, sütök egy adagot.

Hozzávalók:


2,4 dl tej

55 gr vaj

1 csésze (236 ml) liszt

1 tk só

1/4 tk bors

3 tojás

7 dkg reszelt sajt (lemértem)

1 tk. dijoni mustár

1/4 tk. cayenne bors

3 dkg vaj

1 gerezd fokhagyma


A tejben felolvasztottam a felkockázott vajat, felforraltam és belezúdítottam a lisztet, sót és borsot. Ezután a tűzről fakanállal lehúzva nagyjából simára kevertem, majd még kb. két percig a tűz fölött kevergettem, míg a tészta gombóccá állt össze, és a lábas alját vékony, bőrszerű rétegben be nem vonta.

Ekkor hűlni hagytam, majd robotgéppel egyenként, alaposan belekevertem a tojásokat a sajtot, a mustárt és a cayenne-borsot.

A még langyos tésztából sütőpapírral bélelt tepsire pici - alig 1 cm átmérőjű és legalább annyira magas - gombócokat nyomtam habzsákból, a kis csúcsukat is vizes kézzel elsimítottam, és 200 fokos sütőbe raktam, aminek az aljába fémformát raktam vízzel, hogy gőz keletkezzen. A picike méret miatt jó 5 perc elég volt ahhoz hogy megnőjenek, és a hőmérsékletet 170 fokra csökkentve ( ehhez ki kellett résnyire nyitni a sütőajtót) még további 10 perc kellett, hogy a fánkocskák kiszáradjanak. Melegen forgattam őket a fokhagymás-petrezselymes vajba, és a gombócszerűbb megjelenés érdekében sima krémsajttal ragasztgattam őket össze.

Ha valaki nagyobbacskákat készít, akkor az eredeti recept szerinti, kb. 2x10 perces sütési idő érvényes, de figyelni kell, nehogy megbarnuljanak, viszont ki is száradjanak kellőképpen.


Recept a Baking Obsession blogról, bár lehet legközelebb Orsiét próbálom ki.


Gombóc még errefele :

Túrógombóc ohne búzadara


Aszalt sárgabarackos-mogyorós gombóc


Mandulás-aszalt meggyes gombóc


Húsgombóc


Szezámos-mézes-pisztáciás gombóc


Sárgabarackos gombóc

Olaszos kesu, dió, mogyoró

Csináltam már ehhez hasonlót, a receptjét - eredetileg Nigellátólm és mostmár nekem is megvan a könyve - itt találtam, és most a tefalos projekt kellős közepén - melyre az jellemző, hogy ezerféle hozzávaló, hús, fűszer,alkohol, szárított és friss gyümölcs keveréke kavarog a fejemben és néha ki is sül belőle valami - hirtelen eszembe jutott, milyen hálátlan feladat is óvatosan pirítgatni a hozzávalókat, gondosan ügyelve, hogy ne kapjanak oda, álldogálni a tűzhely felett estébé. Nade.

Na de van ez a kis gépecske, megbízhatóan kavargat körbe-körbe komótos tempóban az egy darab spéci karjával, hát akkor kavargasson csak ő. Így is lett, és 10 perc alatt tökéletesen egyenletesen, ideális mértékben megpirult olaszos fűszerezésű snack-ot önthettem ki a táljából. Viszont akár van gépünk éppen vagy örökre, akár csak egy teflonserpenyőre hagyatkozhatunk, figyelmeztetésül elmondanám, hogy embertelenül addiktív eredmény sül (illetve pirul) ki belőle; ne hagyjuk elöl, kivéve ha egész nap fát vágtunk, vagont rakodtunk vagy rákhalásztunk, különben garantáltan körbepakolunk vagy 3000 kalóriát magunk körül.






Hozzávalók:

40 dkg vegyes csonthéjas
(nálam most 20 dkg dió, 10 dkg kesudió, 10 dkg sótlan földimogyoró)

1 ek olivaolaj

3 dkg vaj

rozmaring (1 tk aprított friss és 1 tk őrölt)

bazsalikom (1 tk. aprított friss 2 tk szárított)

oregano (1 tk. szárított)

kakukkfű (1 tk. friss 1 tk. szárított)

2 tk. só

3 tk. nádcukor

A fűszereket, sót, nádcukrot az olvasztott vajjal és az olivaolajjal elkevertem, ráöntöttem a gépben várakozó magvakra és 10 percig forgolódott az Actifryban. Ennyi.

Legközelebb kap még egy kis reszelt fokhagymát is, és a legvégén át fogom keverni pici sűrített paradicsommal is, hogy erősítsem az olasz vonalat.

A dió nagyon könnyen pirul, viszont a többi enyhén pirított mag volt, így pont egyenletesen jól pörkölődtek meg a hozzávalók.

Az eredeti recept utólagos vaj-fűszerkeverékbe forgatást javasol, szerintem így intenzívebbek lesznek az ízek.

Ha serpenyőzünk, akkor viszont tényleg fontos az állandó kavargatás, nehogy megkeseredjenek a fűszerek.

A Tefal és az Essencia Főzőiskola támogatásával.

Sajtos túrós rúd

Vagy mi. Pont az a kategória, mint a csokis édességek, vagy a mindenféle sós rágcsálnivalók a kesudiótól a chips-ekig bezárólag. Ne nyisd ki a zacskót, (sőt legtanácsosabb meg se venni) különben úgysem bírod abbahagyni, kivéve ha magad vagy a Megtestesült Önuralom. Bár amikor a kesudióra repülünk rá, mindig eszembe jut szegény Nyúl a Nyúlszívből, és akkor gyorsan eldugom a kamra legmagasabb polcára.

Ezt viszont meg lehet ideologizálni, a túró egészséges nagyon, a maradék kétharmad anyagmennyiség meg - az a kis vaj, liszt - az egészséges kockázat körébe tartozik. Egyáltalán nem mellékesen pedig 3, együtt alig húszéves kiskorú tesztalany félkilónyit eltüntetett 15 perc alatt, és hát mégse chips-et ettek.


Hozzávalók:

20 dkg liszt

20 dkg vaj

20 dkg túró

2 kk. só

1 tojás

A hideg vajat összeaprítottam a liszttel és gyorsan összegyúrtam a többi hozzávalóval. A receptem itt egy éjszakás pihentetést ír, tény, hogy jót tesz neki, de most nem volt erre időm. Inkább meghajtogattam egy kicsit. Téglalappá nyújtottam, azután alulról-fölülről-jobbról-balról egymásra hajtogattam, ( és ezt még 2x ismételtem), a jó ujjnyi vastagra nyújtott tésztát megkentem kis tejföllel, rá sajtot reszeltem, derelyevágóval felvágtam, és a 200 fokos sütóben kb 15 perc alatt kisütöttem. Nem kell mondjam, hogy a forma és a szórás teljesen opcionális, adjunk teret a fantáziánknak formailag és szórásilag. (szezámmag, mák, őrölt magvak, fűszerek)


Ja és biztos hogy működne margarinnal is, viszont a Plusban az alföldi 20 dkg-os teavaj 256 Ft, még válságban is tűrhető ár.


Családi örökség100 éves receptes füzetből való, ott tojás nélkül, de valahogy nem hittem benne, pedig a szerző rudacskáit ettem sokszor, olyan meg úgyse lesz, na.

Ír kék sütemény

Ember lánya tervez, a legális játékszoftver pedig végez. A számítógéppel. Biztos nagyon izgalmas lesz így januárban karácsonyi meg újévi sütikről és húzós húsételekről olvasni, de így legalább idén decemberben elegánsan linkelhetek többféle ajánlatot a széles kínálatomból :)

Kezdjük is egy egyszerű sóssal bemelegítésképpen, azt ugyanis akár egy hétköznap is el lehet koptatni, vagy a kéthetes ünnepi kajatúrában megfáradt januári vendégeink elé tolni "Ez csak egy kis sós! " felkiáltással.

Akinek megvan Nigella házi istennős sütiskönyve, majd lapozza fel, és nézze meg a fotót is a recepthez. Kétszer is készült nálam az ír kéksajtos sütemény, de az én kekszeimnek köze nem volt az ottani fotón látható külcsínhez, pedig abszolút a recept szerint dolgoztam, kivéve, hogy ír helyett olasz, azután francia kéksajtot használtam, meg épp nem volt otthon kékkukorica liszt, na de majd legközelebb.



Hozzávalók:

17,5 dkg kéksajt (szerintem a márványsajt is megteszi)
17,5 dkg liszt
10 dkg vaj
pici só
1 tojás sárgája

Az elmorzsolt sajtot, a hideg vajat és a tojássárgát megpörgettem az aprítógépben, hozzáadtam lassanként a lisztet és kevés sót, kézzel is gyúrtam egy keveset és betettem pihenni a tésztát a hűtőbe. Állt harminc percet, a másik adag pedig fél napot, én nem láttam igazi különbséget.

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

Kinyújtottam - amikor recept szerint jártam el, pufi kis apróságok helyett lényegében komplett dobókockákat kaptam, így a fél centi vastag tészta mindenképp túlzás - késfoknál kicsit vastagabbra, derelyevágóval négyzeteket vágtam és 10-12 perc alatt megsütöttem. Nagyon kell vigyázni, nehogy sötétebbre piruljon, mert a sajt miatt keserű lesz! A tetejét lehet tojássárgájával kenni sütés előtt, vagy sóval szórni, vagy akár natúr hagyni, de a kék téma miatt a mák is igazán stílusos.

Dobókockaság ide vagy oda a gyerekeim nagyon nagy bulit csaptak amikor "lopkodták" az egyik vendégünk elől és a végén mindenfélet trükköt be kellett vetniük, hogy a tálhoz férjenek.

A recept Nigella Lawson: "Hogyan váljunk házi istennőkké" c. könyvéből származik.

Malackák

Amikor összesen 90 évnyi fiúgyereket kell felügyelni és etetni bizonytalan hosszúságú ideig, mivel a nyárzáró focibuliba beleszólt a büdös nagy Élet, és a szülők elmentek rendkívüli szülői értekezletre harcolni egy kicsit az iskoláért 3 nappal a tanévnyitó előtt, akkor csak egy megoldás van. Jól kifárasztani őket, azután meg jól megetetni, hogy egy kicsit elpilledjenek.

Bár nemes gondolat, hogy ilyenkor is Elveket kell követni, és Egészséges Ennivalóval készülni, de teljesen szerintem elhibázott. Bátran mondhatom, amióta ilyen nálunk van, soha egyetlen szem gyümölcs nem fogyott például.

Mivel szerezhet tehát igazi örömet egy tudatos szülő a gyerekének annak pót-születésnapján? Hát azzal hogy az év egy napjára békénhagyja, és nem olvassa fel neki az üdítők összetételét, nem rémíszti a chips telített zsírsavaival és jól bebüdösíti az egész lakást pattogatott kukoricával. Mellesleg így jófej anyukának könyvelnek el az osztálytársak is. Jó, elfogyott egy csomó bioköles is, de azt csak azért eszik, mert úgy néz ki, mintha junk food lenne.
Legyen persze virsli is, de hogy a többi tudatos szülő ne rémüljön meg annak hallatára, hogy húsipari mellékterméket esznek a gyerekek a vendégségben, legyen kicsit más, olyan, mintha...


Hozzávalók:

sok koktélvirsli
vajastészta


A vajastésztát a koktélvirsliknél egy cm-rel keskenyebb 10 centis csíkokra vágtam, szorosan belecsavartam a virsliket, és úgy, hogy a tésztavég alulra kerüljön, a sütőpapírral kibélelt tepsbe raktam.
Kb 15 perc kellett nekik a kétszáz fokos sütőben.

Lehet persze cifrázni, a vajastésztára kenni ezt-azt, mellé még egy kis bacon-t, virslikbe sajtot, ilyesmi, mindenki a fantáziájára és a kamrája tartalmára van bízva.


Én Nigellától kaptam az ihletet, de a sós sütőporos tészta nem volt szimpatikus.