Mivel elmúlt a január, ami kötelező vezeklőidőszak a kéthetes, folyamatos ünnepi trakta után, egyszerűen muszáj volt valami ütős édességet összedobni a hétvége ürügyén. Aki úgy gondolja, hogy még mindig káros lenne az egészségére, netán alakjára - a lassan, de alattomosan közeledő bikiniszezonra tekintettel - , ha olyan sütiről olvas, amiből egyetlen decens szelet lényegében fedezi egy átlagos női egyed egésznapos kalóriaszükségletét (kivéve, ha favágó vagy szénbányász), az azonnal hagyja el az oldalt. Én szóltam!
A brownie-val régóta szemezek, de amiket eddig kóstoltam, a megunt és félbehagyott gyenge csokimikulások feldolgozására tettek kísérletet, és nem jelentettek maradandó élményt. Valami oka ugyanakkor mégis lehet, hogy a brownie ilyen emblematikus süteménnyé vált. Elkezdtem gyorsan körülnézni a neten, találtam is rengeteg variációt, de végül megmaradtam az elsőnél, amit a gugli kidobott,
Jamie oldalán. Az elkészítés leírása viszont pont olyan olyan lazára sikeredett, mint a Naked Chef maga, így studíroztam a
Good Food körülményes, abszolút kezdők számára is egyértelmű, precíz receptjét is. Egy kis sütőporon kívül nagyon kevésben különbözik egymástól a két süti, ici-picit mások az arányok, a mennyiségek meg azért, mert más a forma mérete. Namost bár viszonylag tűrhetően felszerelt háztartásom van, nekem bizony
egyetlen kisméretű négyszögletes formám sincs, szégyen-gyalázat, így lett tortaszelet a hagyományosan kockákra vágandó brownie-ból.
A kalóriákról pedig csak annyit, hogy kisebb kakaóvaj-tartalmú csokival dolgoztam a megadottnál, és a kakaópor-liszt arányait is megfordítottam, továbbá nem tettem bele az opcionálisan ajánlott 5 dkg diót sem (csak ez mínusz többszáz kcal pl.). Az eredmény így is brutális.
Hozzávalók: (28 cm-es kapcsos tortaformához)
20 dkg 50%-os étcsoki
25 dkg vaj
36 dkg barna nádcukor
4 tojás
8 dkg liszt
6,5 dkg kakaópor
1 tk. sütőpor
A sütőt előmelegítettem 180 fokra.
A mikróban összeolvasztottam a vajat és a csokit. ( Közepes fokozaton lágyítottam először, egyperces menetidőkkel. A vaj gyorsabban olvad, így átmelegíti a csokit is, aztán a 600W-on forgattam párszor, és ki-kivettem átkeverni, a végén már csak kevergetni kell és a csoki szépen beleolvad a vajba. Szerintem sokkal egyszerűbb, mint gőz felett olvasztani.)
Félretettem kihűlni, addig a cukrot és az egész tojásokat krémesre és habosra kevertem robotgéppel, mintha piskótatésztát készítenék. Amikor a massza fényes, habos és majdnem kétszerese az eredeti térfogatának, akkor jó. Hozzáöntöttem a csokis-vajas keveréket, és óvatosan egy lapáttal forgatva kevertem őket össze, hogy megmaradjon a belekerült levegő. Ezután rászitáltam a lisztet, a sütőport és a kakaót, és megint ugyanilyen átlapátolással kevertem egynemű masszává.
A tortaforma alját méretre vágott sütőpapírral béleltem ki és elsimítottam benne a sűrű, csokis elegyet.
A 28 cm-es körforma alapterületre majdnem megfelelt Jamie 25x25-ös tepsijének (ernégyzetszerpí kontra ánégyzet), viszont a fekete teflonbevonatos tortaforma túl hamar a süti széléhez vezette a hőt, ezért képződött egy nem annyira kívánatos perem, ahol
majdnem túlsült; ezért inkább valami jó kis kerámiaformát vagy talán jénait javasolnék mindenkinek, bár a sütési időt lehet, hogy módosítja majd felfelé.
Nálam 35 perc alatt lett tökéletes, az utolsó öt percben a kikapcsolt és kicsit kinyitott sütőben: a teteje fényes pergamenszerű, a közepe már nem lötyög, a beszúrt tűre pedig egy icipicit még tapad a massza. Ha túlsütjük, száraz és rágós lesz. Mivel a sütők nem egyformák, és a különféle tepsik és formák hővezető képessége is más és más, 25 perctől kezdve nem árt ránézegetni.
Valósággal kiált tortaszeletként némi aligcukrozott tejszínhab vagy créme fraiche vagy görög joghurt után, de nálunk most egy se volt itthon. Ettől függetlenül morzsa sem maradt belőle, evés pár napig részemről letudva.
Jamie Oliver receptje.