A következő címkéjű bejegyzések mutatása: brokkoli. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: brokkoli. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. február 2., kedd

Fokhagymás sült brokkoli pirított mandulával




Köret, vagy meleg saláta vagy zöldséges főétel, hogy tetszik, nekem annyira kell most a zöld, hogy  állandóan van brokkoli a hűtőben: hetente leves, meg ilyen-olyan köretek. Ez az egyik legjobban sikerült: az enyhén fokhagymás, vajas, krémes szárú brokkoli meg a ropogós mandula  eteti magát, táplálkozástudományosan is rendben van, főleg ha ebéd után van egy kis fánk is!

Hozzávalók: (köretként 2 személyre)

1db brokkolifej, kb. fél kg
2 gerezd fokhagyma
2 dkg vaj
2 evőkanál olívaolaj
2 ek pirított mandula
pici só

A mandulát közepes lángon száraz serpenyőben kevergetve átpirítottam és félreraktam. A brokkoli vastag szárát levágtam ( húslevesbe tökéletes), a fejet rózsákra szedtem és a rózsákat kb fél centi vastagságúra felszeleteltem. Két részletben készítettem el, egy nagy teflonserpenyőben,  hogy egy rétegben lehessen sütni: a vaj felét megolvasztottam, az egyik gerezd fokhagymát szétnyomva, kis lángon lassan megdinszteltem benne, hogy átvegye a fokhagyma aromáját, azután kihalásztam, a vajból, hozzáadtam egy evőkanál olívaolajat, feljebb csavartam a lángot és oldalanként 2-3 perc alatt  megsütöttem a brokkoliszeleteket.
A fenti adag második felét ugyanígy készítettem el, tálaláskor megszórtam a pirított mandulával, enyhén sóztam.

2008. május 29., csütörtök

Zöldségtallérok joghurtos szósszal


"Volt egyszer egy öregember, Pettson, meg a kandúrja, Findusz. Pirosra festett kis kertes házban laktak, amihez barkácsműhely, tyúkól és fáskamra tartozott. Körös-körül mindenütt szántóföldek és mezők húzódtak, nem messze pedig ott látszott az erdő.
Az a hír járta, hogy az öreg Pettson bolond. Annyi mindent beszélnek a népek!

Sosem tudni igazán, mit is higgyen az ember. Az öreg néha tényleg egy kicsit feledékeny és szétszórt volt, ez tagadhatatlan. Biztos, hogy nem olyan volt, mint az emberek általában, hiszen magányosan élt, és beszélt a kandúrjához. Ez persze nem is lett volna olyan nagy baj, ha nem lett volna ott az a dolog, amit a szomszédja, Gustavsson terjesztett a környéken Pettson palacsintatésztájáról. És hogy az öreg átmászott a háztetőn, amikor vásárolni inult. Meg hogy egy függönyt kötött a kandúr farkára. Gustavsson a saját szemével látta, vagyis biztos, hogy igaz a dolog. Ha valaki ilyeneket művel, csakis bolond lehet nemdebár?"

Így kezdődik az utóbbi évek szerintem legbájosabb-emberibb-humorosabb-bölcsebb gyerekkönyv-sorozatának egyik kötete. Akinek van tíz éven aluli gyereke, és még nem ismeri, szerezze be sürgősen. Igazi együttkucorogva-mesélős-nevetős, sose szájbarágós történetek, szülinapi tortáról, rókaijesztésről, karácsonyról, horgászásról, eltűnésről és megtalálásról gyönyörű rajzokkal, oktondi tyúkokkal és az emberi szem számára láthatatlan házimanókkal, a muklákkal.

És bár minden más esetben úgy gondolnám, csupán üzleti fogás megjelentetni Pettson és Findusz szakácskönyvét, de most nem... meg is szerzem, amint tudom, addig meg itt van másolatban, és sorban főzök belőle, pont úgy, ahogy Pettson és Findusz is teszi, és nagyon figyelek, nehogy egy óvatlan mukla belepottyanjon a keverőtálba.


Hozzávalók:


45 dkg krumpli

12 dkg sárgarépa

20 dkg brokkoli
3 tojás

3 ek. liszt


bors


a szószhoz:
2 pohár joghurt

2 tk mustár

4 ek majonéz

2 ek. finomra vágott petrezselyem

2 ek finomra vágott snidling


A krumplit meghámoztam, sós vízben puhára főztem. 5 percig sós vízben főztem a kis kockákra vágott répát és a felaprított bokkolit is.

A villával összetört krumplihoz adtam a tojásokat a lisztet és a zöldségeket a sót és a borsot. A lágy tésztából vizes kézzel kisebb tenyérnyi tallérokat kerekítettem és kevés olajon teflonserpenyőben, közepes lángon oldalanként 3-4 perc alatt átsütöttem.
A szósz összetevőit összekevertem és már lehetett is tunkolni.


Másfél adag igazából a fenti mennyiség, és 2 felnőtt, két gyerek jóllakik vele.

Még a húsevő Embernek is ízlett.


További receptek Pettsonéktól hamarosan.

2008. február 28., csütörtök

Zöldséges-húsos batyu


A gondosan tervező gasztroblogger a szerda (munkanap) délelőtt 11 óra környékén elhangzó szerény, érdeklődő kérdést ( Mit eszünk ma ebédre...?) követően feláll, és szemrevételezi a kamrapolcokat.
Negatív.
Semmi Embernek való.
Kinyitja a hűtőszekrényt és bebámul.
Negatív.
Vagyis nem, hátul a sarokban szomorkodik egy jó darab füstölt comb, merthogy olyan szép volt, és amúgy kellett a bablevesbe. A tizede. Ezután megfordul a fejében a lenti mélyhűtő, ahol mindig lapul néhány mélyhűtött Plus-os pizza, de az vészhelyzetre - és főző személyzet távollétére - van tartalékolva.
A nagyobb mélyhűtő különben is csak karnyújtásnyira, lehet próbálkozni. Feltéve, Hogy Halakkal Ne Kelljen Dolgozni. Rajtuk kívül málna, cseresznye, petrezselyemzöld, spenót, sóska, húsleves, fagyi, és rengeteg, ismeretlen számú és korú tojásfehérje.
Néhány bontott zöldséges zacskó, vajastészta lapok.

Ez lett az eredmény.

Hozzávalók:

3 lap vajastészta (Plus)
25 dkg brokkoli
2 marék zöldborsó
15 dkg füstölt hús
2 tojás
10 dkg sajt (eidami volt itthon)
1 tojás sárgája

bors
szerecsendió

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.
A füstölt húson lévő ujjnyi szalonnaréteget levágtam, kockáztam és teflon serpenyőben megpirítottam. Rádobtam a kisebb darabokra szedett brokkolirózsákat, a zöldborsót, a felkockázott füstölt húst, picit még sóztam, átforgattam és 10 percig lefedve pároltam. Addig a vajastészta lapokat kettévágtam, a négyzeteket vékonyra nyújtottam.

A két tojást felvertem, belereszeltem a sajtot, borsoztam és szerecsendióztam. A sajtos masszát a párolt zöldségekkel összekevertem, a tésztanégyzetekbe igazságosan elosztottam, a négyzetek sarkait felhajtottam, középen és az összehajtott széleken jól összenyomkodtam, a batyukat tojássárgájával megkentem és a sütőben 15 perc alatt megsütöttem.

Természetesen lehet húsmentes is, a zöldségek pedig teljességgel opcionálisak.

Tanulság: nem kell annyira tervszerűnek lenni, gátolja kreativitásunk és személyiségünk kibontakozását!






2007. december 6., csütörtök

Brokkolikrémleves - Krémlevesek ideje III.

"Ehhez mindenekelőtt leküldjük a cselédet brokkoliért. Mondjuk neki, hogy hozzon friss mentát is. Mindkettő található a Vámház téri csarnokban manapság. Persze ha Nagykanizsán lakunk, akkor kicsit várni kell, míg a cseléd visszaér."

A brokkolit 0,75 dl húslevesben puhára főztem úgy, hogy hozzáadtam egy ág mentát, 6-8 zsályalevelet, egy kisebb csokor petrezselyemzöldet és két szál zerllerzöldet. Amíg főtt, 3 dkg vajon egy evőkanál lisztet kcsit megpirítottam, felöntöttem 2 dl tejjel és besűrítettem.

" Mikor a brokkoli puha, áttörjük szitán.
Akinek nincsen szitája, az turmixolja vagy oldja meg.
A pépet ráöntjük a tejes, lisztes, vajas alapra, utánaöntjük a levét is és habverővel finoman, doucement keverjük, amíg teljesen sima lesz.
Amink most van, az már leves, de még csak potage purée.
Ezt most aztán legírozni kék.
Egy tálba egy tojásnak sárgáját elkeverjük két deci tejszínnel és óvatosan, fokozatosan, egyszóval doucement, állandó kevergetés közepette ráöntjük a brokkolipürét. Elkeverjük doucement.
Szinte észre se vettük, és már legíroztunk is.
Ez már pláne leves, de még mindig csak potage purée, nem pediglen potage créme.
Hogy az legyen, montírozni kell még.
Ez már igazán gyerekjáték. A legírozott levesbe apró vajdarabkákat morzsolunk, kevergetjük, melegítjük, amíg a vaj elolvad, de csak doucement, nem szabad felforrnia ugyanis, mert akkor kicsap a tojás belőle, langyosítjuk csupán.
Ezután belehintjük a finomra aprított mentalevelet.
Végül szedünk egy fekete vagy narancsszínű tányérba egy keveset.
Egy leheletnyi céklakrémet pöttyintünk reá, fogvájóval vékony szálakat húzunk ki a pettyből, a csillagszerű piros folt közepére elhelyezünk egy turnírozott karottát, vagyis ügyesen - például szirom alakúra vagy masnira - formázott sárgarépát, zakót veszünk föl, nyakkendőt kötünk, helyet foglalunk asztalunknál, egy darabig csak nézzük-nézzük a levest, és érezzük, hogy mégiscsak finom emberek vagyunk mi.
A levest megesszük, magunk is csodálkozunk rajta, milyen jó, de nem mutatjuk.
Aztán megpofozzuk a cselédet és kilovagolunk."

Bacher Iván: Vándorbab 1999 - Potage créme de choux de Bruxelles


Hozzávalók:

50 dkg brokkoli

0,75 dl húsleves

zellerzöld, petrezselyemzöld, menta, zsálya

3 dkg vaj

egy ek. liszt

2 dl tej

1 tojás sárgája

2 dl tejszín

2 dkg vaj a montírozáshoz

sárgarépa

céklakrém



A fentiek szerint járunk el.

Related Posts with Thumbnails