Sárgabarackos sajttorta-kockák

A terv igazából egy szép, narancsszínnel  márványozott külső felszín  volt, - nem ennyire szabályos-csinos, mint a málna-örvényes sajttorta - hanem dzsemmel rendesen megtolt - de a rendes házi barackdzsem sűrűsége miatt lassan, de biztosan besüllyedt a krémsajtos alapba...nagyobb bajunk sose legyen. A barackdzsem-sajttorta együtt pedig erősen a Rákóczi túrós fílinget hozza, de semmi könnyedség, hanem tömör újvilági kalóriabomba formájában.

Hozzávalók: (20X20-as négyszögletes formához, 16-20 darabhoz)

20 dkg zabkeksz (Győri Édes)

4 dkg olvasztott vaj

60 dkg tejszínes krémsajt/soft cheese

20 dkg cukor

1 tk.vaníliakivonat

csipet só

3 tojás

 

4-5 evőkanál sűrű házi barackdzsem, simára turmixolva ( -vagy nem, ízlés szerint)

A kekszet morzsává aprítottam, összekevertem az olvasztott vajjal.A formát sütőpapírral béleltem, úgy, hogy két párhuzamos oldalán jól kilógjon a sütőpapír - így kihűlés után teljesen biztonságosan ki lehet emelni a sütit. A kekszalapot egy pohárral egyenletesen a forma  aljára nyomkodtam és 10 percig elősütöttem. Ezután a  sütő hőfokát 165 fokra csökkentettem. 

Egy teáskannában vizet forraltam.

Míg a kekszalap sült, a krémsajtot egy nagy, mély tálban 3 percig a kézi mixerrel  nagy fokozaton habosítottam, alacsony fordulaton hozzáadtam a cukrot, a vaníliakivonatot, és  egy csipet sót. Ezután a krém közepébe mélyedést csináltam, beleütöttem 1 tojást, és csak annyi ideig kevertem a mixerrel, míg egynemű lett kevés, körülötte lévő krémmel, majd lapáttal összeforgattam a krém többi 90%-ával. Ugyanígy kevertem hozzá a többi tojást is. Így elkerülhető, hogy a felvert tojással sok levegőbuborék kerüljön a masszába, amitől azután rengeteg kráter jelenne meg sütés közben a torta felszínén.

 

A krémet a kihűlt kekszalapra öntöttem, a munkalaphoz ütögetve elegyengettem, a feljövő kis buborékokat egy hústűvel kipukkasztgattam.

A botmixerrel simára pürésített  barackdzsemet igazságosan elpöttyöztem a krém felszínén, és bár lassan  belesüllyedt,  egy villával meghúzogattam, legalább belül legyen márványos :).

 A fomrát egy nagyobb tepsibe raktam, a sütő középső rácsára tettem,  körbeöntöttem a lobogó vízzel,  és 165 fokon kb. 50 percig sütöttem. A torta tetejére félidőtől lazán alufóliát raktam. A sütés végére kissé megemelkedik a torta,  - és ekkor még rezgős az egész - de azután kihűlés közben szépen visszasimul.

Kihűlés után 4-5 óra hűtőbeli tartózkodás után lehet igazán szépen vágni.

 

Sacher sütinyalóka

Ahogy a macaron, ez is többéves késéssel ért ide. Egy süti, amit meg én nem értek...:)

Csak és kizárólag a segítsüti torta piskótamaradékának felhasználására készült, és a kakaós tésztából egyből a Sacher jutott eszembe. Hogy valaha ezért igazi Sachert botmixerezzek szét...

Maradékfelhasználásra, mint most, tökéletes, de  hogy direkt ezért süssek valamit - oké, kivéve ha nagyon közeli családtagjaimnak ez a kifejezett kívánsága, netán party service businesst viszek, de  nem így van -, ami ezerszer jobban néz ki mondjuk tortaként vagy szeletsütiként, trancsírozzam össze, és azután egyenként  (és sok lesz, sok, egy tepsinyi sütitésztából simán kijött volna vagy 30 darab) mártogassam csokiba... Bakerellánál már 4 éve meg lehet csodálni a szupercuki figurális cake popsokat, de odaát már inkább a push-up-pop sütik a menők, amikről meg  el nem tudom képzelni, hogy lehet mondjuk viszonylag kulturáltan megenni....de biztos az én fantáziám kevés hozzá. Leragadtam a macaronnál és az utóbbi időben kizárólag szögletes tortákat tudok elképzelni :)  

Na meg azt, hogy mi lett volna, ha valaki a hetvenes években hurkapálcát szúr egy kókuszgolyóba...

Hozzávalók: (12 darab)

12 dkg kakaós piskóta (maradék, a hat tojásos piskóta kb. harmada)

10 dkg sűrű házi barackdzsem

3 dkg darált mandula

1 kk. holland kakaó

10 dkg étcsoki

Az első négy hozzávalót egy villával simára kevertem, vizes kézzel kis gombócokat formáztam, fél órára hűtőbe raktam őket. A csokit a mikróban 3X20 mp alatt, közben jól átkeverve felolvasztottam, a gombócokba bambusznyársakat szúrtam, egy kanál segítségével óvatosan megforgattam a csokiban - ne fejjel lefele dugjuk a csokiba, mert akkor leeshet - a felesleges csokit lecsorgattam, a kanállal eligazgattam. 

Mielőtt megdermedt, szorgos kuktám beszórogatta ezerféle cukordísszel, a képen a decensebb darabok láthatók.

Nagyon durván laktató gombócok lettek, a gyerekek kettő után kidőltek.

Százszorszépek

Ez nem recept tulajdonképpen, hanem egy formázási technika, amit kedvenc ázsiai kelttésztás-blogomon láttam. Hasonlít kicsit a napraforgóhoz, csak itt nem kell annyira megcsavarni a tésztát és részben a töltelék adja a mintát. Az eredeti recept szerint adzukibab-paszta szerepelt benne, ami sűrű, így a fomázási módszer ellenére sem folyik ki a sütiből. Nálunk igen elégedetlenek lennének a Népek, ha adzukibab-pasztával töltött leveles tészta lenne vacsorára, ezért az helyettesítettem mandulás-baracklekváros töltelékkel. Mivel továbbra sem próbálkoztam még házi leveles vajas tészta készítésével, nyugodtan leírhatom, hogy ez gyors vacsora a készen vettből, kicsit lehet ügyeskedni a százszorszépek szirmaival, de csak gyakorlat kérdése, és úgy láttam az esztétika (vagy inkább némi ételgiccs??) nálunk senkit nem hatott meg, mert nem gyönyörködtek benne sokat, megették azonnal.

Hozzávalók: (8 darabhoz)

kész leveles tészta ( nem a mélyhűtött, hanem a feltekerten vásárolható)

8 dkg darált mandula (vagy más csonthéjas)

4+2  nagy teáskanál barackdzsem

A darált mandulát a barackdzsemmel elkevertem. A tésztát kitekergettem és 10x10-es lapokra vágtam. A lapok közepére tettem egy gombócnyit a töltelékből, körben felhajtottam és összecsippentettem  a széleket és sarkakat, ( oké megspóroltam a kör alakra nyújtogatást, de nem okozott később problémát) ezt a részt alulra fordítottam és a sütit a tenyeremmel laposabb, kb 7-8 cm átmérőjű koronggá lapogattam. A lényeg, hogy a tészta hűvös legyen még, de már jól kezelhető, így a töltelék egyenletesen fog eloszlani a korongon belül. Alul óhatatlanul vastagabb kicsit a tészta, de felül sem szakadt el. A virágok közepét megjelöltem egy kis pohárral,megkentem dzsemmel, megszórtam kis tört mandulával,  azután a jelig nagyon éles késsel 12 helyen bevágtam a korongokat, és az így kapott "szirmokat" 90 fokban elfordítottam.

200 fokos sütőben j húsz percig sültek, a töltelék tetejét kicsit megkapta a sütő, de ezen a napon ekkorra már  majdnem odaégettem a bablevest (igen, levest), odaégettem 3 kg aszalódó san marzano paradicsomot, úgyhogy ezen nem is csodálkoztam.

A végén a dzsem kevésbé sűrű részével kell megkenni a tésztát, vagy porcukrozni, mert nem túl édes egyébként, én szaladtam fotózni, mert késő volt és mindenki éhesen tátogott.

Bár az eredeti recept leveles tésztához íródott, jövő héten  kelt tészta készül így, túrós töltelékkel.

Itt majd itt fázisfotók is vannak a formázásról.

Rugelach

Szakácskönyvek, gasztroújságok na és a net... Kifogyhatatlan a választék a süteményekből. Mégis minden családban akadnak kedvencek és őket ritkán tudja überelni valami neten felfedezett  extra újdonság. Ha a gyerekeimet kérdezem, akkor nekik a Rákóczi túrós, a csokis kuglóf, a Sacher-torta, a somlói galuska, és persze a kókuszos tekercs lenyom bármilyen desszertcsodát. Nehéz dolga van annak a sütinek, ami a családi klasszikusok közé akarja beverekedni magát. A rugelachnak  Chili&Vanilia blogjáról egy  éve elég volt egy alkalom. Szó szerint bármennyit képesek belőle megenni, ami azért is nagy szó, mert csokinak híre-hamva sincs benne... 

Most dupla adagból készítettem, ráadásul kicsit apróbb, hamm-bekaplak méretben, így könnyen besegítettek a kicsike  unokatesók is, az öt felnőtt meg nézegethette a morzsákat a sütisdoboz alján...

Hozzávalók: (dupla adag, kisebb méret, 64 db - hidd el, nem sok!)

24 dkg krémsajt ( Philly, de a sajátmárkás cuccok is jól működnek)

24 dkg vaj

6 ek. cukor

30 dkg liszt

nagy csipet só 

-a töltelékhez:

4x3 ek. barackdzsem

4x4 ek. cukor

4x1 púpozott kk. fahéj

4x 5 dkg durvára darált dió

4x2 ek. apróra vágott mazsola

- a tetejére felvert tojás

A szobahőmérsékletű  krémsajtot, a cukrot és vajat kézi robotgéppel simára kevertem, majd hozzáadtam a lisztet, sót  és egy evőkanállal egyneművé kevertem - nagyon puha, ragadós a tészta, ezért ezután hűteni szükséges. Legjobb, ha egy éjszakát áll a hűtőben - így sok bosszúságtól kíméljük meg magunkat.

Másnap ezt az adagot 4 egyenlő részre osztottam, három adag azonnal visszament a hűtőbe, a kinn maradtat jól lisztezett felületen, lisztezett kézzel gombóccá formáltam. A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

Újra liszteztem a munkalapot, és a tésztát gyorsan  kb.20-25 cm átmérőjű körré nyújtottam. Megkentem a 3 evőkanálnyi  jó kis házi barackdzsemmel, megszórtam 3 ek.  cukorral - amihez hozzákevertem a fahéjat is - ,  3 dkg dióval,  2 ek.mazsolával, kicsit megnyomkodtam a tölteléket, majd  a legélesebb késemmel először 4 negyed körcikkre, ezután még az egyes negyedeket 4 felé cikkeztem és a vékonyka, hosszúkás háromszögeket a szélesebbik végüktől amilyen szorosan csak tudtam, feltekertem. Ilyenkor a töltelék persze kimászik a szélén, ezért a "szorosan" azt jelenti, hogy azért maradjon benne a töltelékből. Ami pedig a szélén kijön, gyönyörűen karamellizálódik a sütőben. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam - a hajtás vége alul legyen - és ugyanígy dolgoztam a maradék három résznyi tésztával is.

A kiflik tetejét felvert tojással kentem - ez egyébként megfogja a kifele igyekvő tölteléket is.

20 perc alatt sült készre, ekkor még melegen porcukorral szórtam.

A tészta maga nem igazán édes, ezért teljesen helyénvaló a dzsem-cukor kombó a töltelékben. Nálunk a sima darált diónál jobban bevált az aprítógépben darált, amiben maradnak kisebb diódarabok, amelyek a puha, édes sütiben nagyon jól érvényesülnek.Legjobb hűvös konyhában dolgozni a tésztával, nálam a negyedik adag már azt is megérzi, hogy a munkalap mellett készre melegedett a sütő.

A klasszikusan chanukai/karácsonyi  zsidó édességet Chili és Vanília blogján találtam, de nálunk bármikor van rá vevő.

Sacher-torta nemcsak karácsonyra

Mivel az ünnepeket a viszonylag sok sütés-főzésen túl az édes semmittevés - gyerekezés, olvasás, alvás gyerekezés, olvasás - luxusával töltöttem, nehéz belelendülni a munkás hétköznapokba. Nem is kezdem 100 %-on csak a jövő héten, viszont a sok új blogbejegyzés némi lekifurdalással töltött el. Nem is tudom mivel kezdjem, Ági kérdésére is fontolgatom a választ, van jópár - bár némileg aktualitását vesztett - receptem és képem, és számos kép nélküli receptem, mert próbáltam a családot és a vendégeinket, illetve az ünnepi hangulatot nem zaklatni a fotózással. Maradékokat pedig nehéz kreatívan fotózni. Vagy inkább az kíván több kreativitást?
Ami vitán felül a legnagyobb sikert aratta, az a Mamma receptje alapján késztett Sacher-torta, a karácsonyi vacsorához. Be van rendelve a Válogatós Gyerektől a nyári szülinapra - sok!!!!csokilevéllel, anya!!!-, ami nagy szó a torta egyszerű eleganciájához képest azután, hogy volt már kívánságként tűzhányó(alakú) torta (megcsináltam) vagy marcipános focilabda-torta (megrendeltem).
Mindenesetre a karácsonyi vacsorán túl az ünnepek alatt kollektíve, amíg tartott, mindenki Sacher-tortát reggelizett, és mondhatom, ennél hedonistább téli szünidős feelinget nem nagyon tudok elképzelni. Stabil helye lesz a karácsonyi menüben (ideértve a reggelit is) mostantól.
Köszönöm, Mamma!

Hozzávalók
(26 cm-es kapcsos formához)

15 dkg étcsoki(min 60 %-os)
12,5 dkg vaj
6 tojás sárgája
6 tojás fehérje
12, 5 dkg cukor
5 dkg étkezési keményítő
5 dkg liszt
5 dkg darált mandula
1 tk. sütőpor
1 csipet só
1 ek. vaníliakivonat (vagy 2 csomag vaníliás cukor)

a mázhoz és a töltelékhez:

40 dkg barackdzsem pürésítve
1 ek. rum( vagy konyak)

csokimáz:
12 dkg étcsoki ( minimum 60%-os)
15 dkg porcukor
2 dkg vaj
4 ek. forró víz



Mindent Mamma instukciói alapján csináltam, mégis úgy izgultam, mintha életemben először sütnék piskóta jellegű süteményt és nem legalább kétszázadszor.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A csokit a vajjal együtt óvatosan felolvasztottam vízgőzön, félretettem, a tojássárgákat fehéredésig kevertem a porcukorral és kemény habot vertem a tojásfehérjéből. A tojássárga-porcukor keverékhez tettem a sütőporral elkevert lisztet, a mandulát, a keményítőt, csipet sót, a vaníliaaromát, majd a langyos  vajas csokoládét, a végén pedig óvatosan két részletben a tojáshabot. (Első részét vagányabban, a másodikat óvatosabban átforgatva.)
A kivajazott-zsemlemorzsázott (csak alul!) tortaformát az előmelegített sütő alsó rácsára tettem, 45 percig sütöttem (35 után letakartam alufóliával a tetejét), aztán a lekapcsolt sütőben hagytam 15 percre.
Gyönyörű magas torta-alapom lett, a közepe persze magasabb volt, de aztán nem is kellett kozmetikázni, szépen visszalapult vízszintesre.

Amikor a torta kihűlt, vízszintesen kettévágtam és az aprítógépemben pürésített jó kis sk. házi barackdzsem jó kétharmadát a két lap közé töltöttem. A tetejére és az oldalára szép vékonyan elosztottam a maradékot, és másnapig félretettem hűvös helyre a sütit.Ezalatt a barackdzsem kicsit rászikkadt-beszívódott kívülről, ami azért jó, mert kevesebb az esélye, hogy esetleg a csikomázzal összekulimászosodik.

A csokimázhoz mindent egy kisebb lábasban összeolvasztottam, és a legnagyobb konyhakésemet használva bátran rákentem a tortára.Gyönyörűen sikerült, csak azt hagytam ki a számításból, hogy a kiskorúaknak annyira ízlett a csokimáz-maradék a kislábasban, hogy amíg 5 percre magára hagytam a tortát, szorgos kis ujjacskák mély árkokat szántottak a kész mázba....(még a Nagyobb is, aki persze azzal védekezett, hogy a Kisebb javasolta...) Restauráltam a mázat, hűvösre raktam a sütit, a futórózsán fellelhető leveleket étcsokival bevontam, a csoki újraszilárdulása után az igazi leveleket lehúztam a csokilevelekről, ezeken, és némi fehércsoki-reszeléken (hó) keresztül gázol a rénszarvas.

Demel vagy Sacher, nekem ez ízlett a legjobban!

A torta kiválóan elállt a hűtőben nemcsak felvágatlanul, hanem kis alufólia-támogatással felvágva is, és csak egyre jobb lett.