Szarvaspörkölt

A pörkölt nálunk igencsak a népszerűségi lista végén kullog. Ez alól a felnőttszekcióban csak két kivétel akad: pörkölt vadból, vagy gyenge, omlós marhából. Ha lehet, én mégis a vadat részesítem előnyben.Árban szinte ugyanott van, és ha ügyesen választunk - a szarvasraguleves kapcsán tudtam meg Lorientől, hogy itthon hivatalosan nem is lehet vadhúst csak fagyasztva árulni - a világos vörösebb őz-, vaddisznó- vagy szarvashúsból igazi klasszikus ízélmény kerekedik.

Hozzávalók (4 jóétvágyú felnőttre) :

80 dkg szarvashús (most lábszár)
5-6 ek. olaj
30 dkg vöröshagyma
2 csapott ek. pirospaprika (édesnemes)
10 szem borókabogyó
1 kisebb babérlevél
2 teáskanál szárított kakukkfű
só

A szarvaslábszárral megküzdöttem, mikorra megszabadítottam az inas-hártyás borítástól, majd falatnyi kockákra vágtam. A felaprított vöröshagymát ( lehet a hús fele mennyisége is, nekem így tanította egy vadászó ismerősöm, hiszen ez adja a szaft testét) a felforrósított olajon kavargatva megdinszteltem, kicsit meg is sóztam, amikor a leve elpárolgott, rádobtam a húst, és fehéredésig átpirítottam. A tűzről levéve adtam hozzá a pirospaprikát, nehogy megégjen és keserű legyen. Felöntöttem annyi vízzel, hogy egy ujjnyira ellepje, hozzáadtam a babérlevelet és a borókabogyót és egy órán át lassú tűzön lefedve főztem. Ezután kivettem a babért és a borókát, sóztam, ha kellett pótoltam az elpárolgott levét vízzel, az utolsó félórában adtam hozzá a kakukkfüvet. Összesen két és fél óra alatt lett omlós és vajpuha.

Természetesen egy jó minőségű vörösbor nem rontja el, de ha ilyen nincs otthon, jobb kihagyni. Én speciel jobb szeretem bor nélkül, mert a vad íze szerintem jobban érződik.

Semmiképp nem javaslok bele több babért vagy borókát, mert keserű lesz.

Klasszikusan legjobb hozzá a krokett, de most csak egyszerű főtt krumplival ettük.

Még fogom ismételni tavaszig.

Borókás fusilli

Ezek soha nem esznek húst, halat,tésztát...stb???? Folyton csak süteményt??
Nem,nem. Csak sokszor teljesen átlagos vonalon mozgunk, ami nem ítéltetik elég érdekesnek egy blogbejegyzéshez. Négy emberre főzni úgy, hogy mindig mindenki szeresse, meg a gyerkőcök hozzájussanak - főleg a közétkeztetést morzsoló iskolai időszakban - a szükséges fehérjéhez, rosthoz, vitaminhoz, azaz főzni úgy, hogy tutira megegyék : nos az kevés teret hagy a kísérletezésnek, hacsak nem akarok egyszerre mindjárt kétféle főételt, netán hozzávaló köretet főzni. Plusz a leves és valami édesség, mert persze azt mindenki szereti, szóval ki se látszanék a konyhából. Márpedig a főzés nem cél, hanem eszköz , és ki kell használni, hogy egyelőre még értékelik a társaságomat, és fontos az együtt töltött idő.
Most persze könnyen beszélek, amikor egy hét Klasszikus Hazai Nyaralás alatt közelébe se mentem a konyhának. Meg is fenyegetett az Ember, hogy majd ő bizony lefotózza a lángosokat, palacsintákat, hekkeket meg mindenféle igazi strandkaját, és felteszi ide, hogy íme. De nem tette.
Aztán mivel kiderült, hogy ezekkel egy hét alatt mindenki unásig, de legalábbis jövő nyárig teletöltekezett, itthon jöhetett megint a fakanál.

És szóval eszünk például tésztát is, sokat, csak durumból, mindenféle szószokkal. A kiskorúak viszont eddig semmilyen mártást ki nem voltak hajlandóak próbálni az egy bolognain kívül, le se írom, hogy helyette mit szoktak rátenni. Ezt viszont hajlandóak voltak megkóstolni, és egyetértettek abban, hogy nem is rossz. ( Kicsit édeskés ugyanis.) Már jöhet is a gyámügy, mert gin is van benne.

Hozzávalók:

1 doboz 140 grammos sűrítettparadicsom-konzerv (én aranyfácán fan vagyok)
3 ek olivaolaj
3 nagy szem paradicsom
3 gerezd fokhagyma
1 kk.barnacukor
2 dl főzőtejszín
1,5 dl víz
10 szem borókabogyó
1/2 dl gin
só

Az olivaolajon megfuttattam a lehéjazott, kimagozott, kockákra vágott paradicsomot és a sűrített paradicsomot, hozzáadtam az átpréselt fokhagymát, néhány csipet sót, a cukrot, a főzőtejszínt, a vizet, a borókabogyót és a gint. Kb 20 percet rotyogott lassú tűzön, fedő alatt. Ekkorra szerintem az alkoholtartalom teljesen elillant belőle, de megmaradt halványan a borókás íz, illetve valamennyit dolgozott a borókabogyó is benne.

A tészta nálunk nem al dente, mert úgy nem szeretjük.
Sajtként most a nyári magánimportból származó Grana Padano került rá, előszedve a hűtő titkos mélyéről.

A kaja Stahl Judit csavart tészta vodkaszósszal receptje nyomán készült, mert viodka nem volt otthon, és úgy ítéltem meg, hogy az a kevés gin már nem jó semmi másra. Most amikor vissza akartam keresni, látom, hogy egy másik könyvében van ám Penne borókabogyós mártással is. De az másmilyen. Na mindegy.