A következő címkéjű bejegyzések mutatása: aszalt meggy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: aszalt meggy. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. augusztus 5., szerda

Meggyleves mentával és zöldcitrommal



A paradicsomos káposzta meg a kelkáposztafőzelék mellett legrosszabb menzai emlékeim közé tartoznak a gyümölcslevesek: sűrű, lisztes állag, agyoncukrozva és beledöntve rengeteg szegfűszeg meg fahéj. Ezért aztán nem is nagyon szoktam klasszikus ízesítésű gyümölcslevest csinálni, bár elismerem, ha kicsit ügyesebben fűszerezik, az ilyen is jól tud esni, főleg hidegen. Még nem volt ekkora hőség, mint az utóbbi héten, mikor ezt készítettem (és még volt meggy is a piacon), de már akkor is úgy kerestem hozzá az ízesítést, hogy valahogy az is rádobjon egy lapáttal a hideg fílingre.

Hozzávalók:(4 személyre)

40 dkg meggy

2 dl víz

kb. 15 db jégkocka

1 dl tejszín

2-3 ek. barnacukor

1 lime

6-8 mentalevél

1 ek. étkezési keményítő

A kimagozott meggyet a vízben, a zöldcitrom felének lereszelt héjával és az apróra vágott mentával éppcsak felforraltam, a tűzről lehúztam és vártam egy kicsit hogy meghűljön. Hozzákevertem a cukorral, 2 ek vízzel és tejszínnel csomómentesre kevert étkezési keményítőt, és újra felforraltam (ekkor sűrű, pudingszerű), majd beledobáltam a jégkockákat, belecsavartam a lime levét. A jégkockás trükk ellenére még mindig muszáj volt hűteni, hogy igazán jeges legyen.

A menta mennyisége nagyon relatív, próbálgatni kell, nálam épp virágzott, és nagyon intenzív, erős fajta. A cukor szintén ízlésfüggő, a meggy igazán érett, édes volt, és jólesett a savanykásabb leves a melegben.

2008. február 3., vasárnap

Meggyleves téliesítve


Meggyleves télen? Mikor az a frissen szedett, ropogós meggyből igazi, jól behűtve, egy forró júliusi napon, a szőlőlugas árnyékában? Nem is próbálkoztam tehát semmi "nyár a télben" illúzióval.Úgyis becsap minket ez a február elejei napsütés, amire rögtön rájövünk akkor, amikor reggel mindent vastag dér borít. Inkább a zord körülményekhez igazítottam a levest.



Hozzávalók (4 személyre) :

1 üveg meggybefőtt
0,5 liter víz
1,5 dl tejszín
1 púpozott ek. étkezési keményítő ( vagy vaniliás pudingpor)
4 ek. barnacukor
1 tk. vaníliakivonat vagy 1 zacskó vaníliáscukor
4 szegfűszeg
késhegynyi fahéj
1 narancs lereszelt héja
két narancs leve


A meggybefőttet levével, a szegfűszeggel és a pici fahéjjal együtt feltettem felforrni.Két evőkanál barnacukorral elkevertem a keményítőt, és összekevertem a tejszínnel.
Amikor a meggy felforrt, hozzáadtam a vizet - így visszahűtöttem annyira, hogy ne rántsa össze a habarást - néhány kanállal a langyos léből még lazítottam a keményítős keveréken, majd behabartam vele a levest. Hozzáadtam még a vaníliakivonatot, és lassú tűzön újra felforraltam a levest. Ha felforrt, már nem szabad sokáig főzni, egyrészt szükségtelen, másrészt akkor a keményítő elveszti sűrítőképességét. Ekkor belekevertem még 2 ek. barnacukrot, belereszeltem a narancs héját, és amikor már nem volt nagyon forró, óvatosan hozzákevertem a narancslevet is.

A leves nem véletlenül készült arányaiban ilyen kevés tejtermékkel: nehogy kicsapja a narancslé.

Nem lesz a leve sem sűrű, mert az engem a menzai megáll-benne-a-kanál vastag, lisztes és émelyítően édes, valamint agyonfahéjazott gyümölcslevesekre emlékeztet.

2007. december 14., péntek

Gombóc update


A blogom sztárjává vált aszalt sárgabarackos gombócok gasztroajándékká avanzsáltak. Mondjuk mikor az utolsó, hatvanadikat forgattam olvasztott csokiba 24 óra 07 perckor, hogy aznap reggel bevihessem a kolléganőimnek, már nem találtam olyan csábítónak ezt a projektet .... :-p

Most mazsolás-sárgabarackdzsemes-diós-konyakos (finommm) volt a csapat fele, de amiért újra írok róla, az a másik fele, a mandula-meggydzsem-aszalt meggy-amarettolikőr párosítás, ami úgy gondolom magasan, de nagyon magasan a legeslegjobb az eddigi variációk közül. Arányok a korábbi bejegyzésnél, és a mandulát héj nélkül daráltam le. Ja és ízlés dolga, de kicsit több porcukor kell bele, kb. plusz még egy evőkanál.

Ha valaki megretten a csokiba forgatástól, nyújsa ki a masszát, öntse le a tetejét az olvasztott csokival, és mielőtt a csoki teljesen megszilárdulna, vágja föl forró vízbe mártott késsel. Így is lehet kis papírkosárkákba ültetni, vagy szaloncukornak álcázni.
Related Posts with Thumbnails