Zserbó apróban

A beiglik mellé még túlzás lenne, ezért omlós-vajas aprósütivé alakult, le  nem írnám, hogy ökörszem vagy thumbprint cookie, pedig valójában olyasmi, zserbósan. A tészta-töltelék arány az eredetihez képest nehezen tartható, de utóbb kiderült, hogy a házi barackdzsem/darált dió krém jól bírja azt a 10 percet a sütőben, nyugodtan lehet jobban púpozni, és lehet persze a csokivonalon is erősíteni; csináltam félig mártottakat is, de azok nem néznek ki ennyire jól ;). Mindenesetre erősen közelít a zserbó-élményhez, ha  a zserbótöltelék-fetisiszták vagyunk, akkor ragasszunk össze kettőt, csak növeljük az előre elkészített töltelék mennyiségét....

Hozzávalók: (45-50 db-hoz):

20 dkg vaj

30 dkg liszt

15 dkg porcukor

1 kk. vaníliakivonat

 fél csapott kk. só

1,5-2 evőkanál tejföl -ha a tésztát túl omlósnak/ törősnek találjuk, ez a liszttől is függ

-a töltelékhez:

7 dkg darált  dió

kb. két evőkanál sárgabarackdzsem

- étcsokoládé a bevonáshoz

A vajat és a lisztet hidegen morzsássá aprítógépeztem, majd kézzel homogénre gyúrtam a porcukorral, sóval és a vaníliakivonattal. 3 cm átmérőjű két rúddá alakítottam és egy éjszakára a hűtőbe raktam. (De minimum 1 óra szükséges)

A hűtőből kivéve a rudakat kb. 1 centis szeletekre vágtam és golyóbisoztam. Kicsi dió nagyságú az ideális méret, még nem terül a sütőben hatalmasra, de elég tölteléket bele lehet pakolni. A tésztát ilyenkor hagyni kell felmelegedni, mert különben repedezik, amikor a golyók közepét lyukasztgatjuk a töltés előtt. A tésztában nem tévedés, nincs tojás, vagy más folyadék, ezért lesz sokkal omlósabb, viszont kényesebb. Ha valakinek ez nem szimpatikus, inkább kevés tejföllel vagy tejszínnel lágyítsa...

Szóaval a golyók közepébe mély lyukat nyomtam -  nem ujjal, ld.thumbprint, hanem egy gömbölyű végű borosüvegzárral, megtöltöttem a dió-lekvár keverékkel - egészen sűrű, tejfölszerű állaga legyen - , és 180 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütöttem. Ekkor még igen érzékenyek a kekszek, de tovább sütni, kiszárítani nem kell; 2 perc után rácson hűtöttem ki.

A csokimáz opcionálisan kerülhet alulra, féloldalt, áthúzva, kinek hogy szimpatikusabb. A töltelékben nincs cukor, a tészta a klasszikus omlós arányoknál több cukrot tartalmaz.

Linzerkarika - VKF! XXIV.

Nem ragaszkodom tárgyakhoz... Csak a hozzájuk kapcsolódó emberekhez és emlékekhez.

Sötét, ötvenes évek eleji, késő őszi este volt. Vége volt a szezonnak, ácsmester nagyapám csak farigcsált otthon, és azon gondolkozott, meddig lógnak vajon a végrehajtó cetlijei a políros hálószobabútoron. Dehát az adótartozást direkt úgy állapították meg, hogy ne lehessen kifizetni, hátha mégis jobb belátásra tér, és a továbbiakban a kátéeszben építi majd a tetőket meg a szocializmust. Igazából nem is csak az adó miatt fájt a feje, hanem azért is, mert tudta, egyszem lányából tanítónő ilyen osztályidegen háttérrel sosem lesz. Ráadásul nagyanyám is elkezdte piszkálni, mert nagybátyám súlyos télikabátja sehogyse akart megszáradni, hogy találjon már ki valamit, ne csak szelemeneken meg székállásokon járjon az esze. Így került méretes szög a kiskonyhaajtó ajtófélfájába meg az üveges konyhaszekrény külső sarkába, rájuk egy vastag madzag, arra a kabát meg a bricsesz, épp a sparhelt fölé. Ezután már nem kellett sok ahhoz, hogy nagyapám - aki templomtoronytól nagyszállóig épített máig álló tetőket - alkotmánya a statika kiskonyhában is érvényes törvényei alapján magával rántsa a konyhaszekrényt, ami a végrehajtó elől rejtette a nászajándékba kapott, háborút, németet és oroszt megúszott rengeteg féltett porcelánt, a konyha kövére. Nagyanyám a kenyérsütéshez használt nagy szakajtóban hordta ki a porcelántörmeléket, soha-de-soha ilyen porcelánom nem lesz többet, zokogta. Dehogynem, mondta nagyapám mérgesen, veszek én neked sokkal szebbet.




Ez a tál túlélte a porcelán-Armageddont, sajnos az enyém már egy évtizede örökre, csak a karácsonyillat hiányzik a képről, mert a nagymamám-féle karácsonyi diós aprósüteményt mindig ezen szoktam tálalni.

Áprilisban viszont felesleges lett volna karácsonyillatra áhítozni, az csak akkor és nem máskor az igazi, lett hát húsvétra linzerkarika helyette, amit egy nagyon közeli családtagom szeret annyira hogy egyszer még rosszul is lett tőle. De ez már egy másik történet.


Hozzávalók:

25 dkg vaj

30 dkg liszt

10 porcukor+a szóráshoz

1 tojás

1 vaniliáscukor

piros bogyós dzsem


A lisztet összemorzsolom a hideg vajjal - mostanában inkább aprítógépezem. Belekeverem a kétféle cukrot és a tojást, gyorsan összegyúrom, hogy ne vegye át a kezem melegét, mert akkor megég, és legalább 1 órát pihentetem a hűtőben. (Egy éjszaka még jobbat tesz neki.)
Kicsit kevesebb mint fél centi vastagra nyújtom, mert hiába nincs benne sütőpor, szépen megemelkedik a sütőben. Még soha másképp, csak a klasszikus kicsi kiszúróval és egy gyűszűvel (vagy ha nem találom, akkor a homeopátiás bogyók tubusának a tetejével) szoktam karikázni, utána 180 fokon kb 12-15 percet sütöm. Összeragasztani legjobb málnadzsemmel szerintem. Sokáig eláll, a dzsemtől pedig omlóssá puhul. Mivel sok cukor nincs benne, épp jólesik rá egy kis porcukrot szitálni.

Horváth Ilona recept.

Arany keksz

Inkább plecsnisüti lehetne a becsületes neve, hiszen abba a fajtába tartozik, ami többszörösére növeli átmérőjét sütés közben. ( Viszont milyen jól hangzana angolul: GoldenCake) Emellett ez a változatot mondhatjuk maximálisan egészségesnek, (márha a szénhidrátok fogyasztása az) mivel rengeteg zab- és búzapelyhet, aszalt gyümölcsöt, cukor helyett pedig részben mézet tartalmaz. Nem is értem, hogy a kiskorúak miért szeretik jobban mégis a csokis variációját, nem tisztelve a zanyjuk erőlködését az egészséges, rostdús stb. étkezés terén, arccal a Szuperanyaság felé. Mindenesetre kevesebb lekifurdalással jár ennek elrágcsálása, vagy a hazaérő kölkök kezébe nyomása"ezzel bírd ki a vacsoráig" felkiáltással.


Hozzávalók:

5 dkg zabpehely
10 dkg búzapehely
15 dkg liszt
1 kk. szódabikarbóna
15 dkg vegyes aszalt gyümölcs (most eper, sárgabarack és mazsola)
5 dkg durvára vágott dió
20 dkg vaj vagy margarin
25 dkg barnacukor
2 ek. méz
2 tojás

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

10 dkg búzapelyhet egy teflonserpenyőben 2-3 perc alatt közepes lángon megpirítottam. (Akkor jó, amikor kezd kicsit diós, kicsit kávés illat felszállni, ekkor gyorsan le kell kapni a tűzről és vadul kavargatni még, nehogy magán a forró serpenyőn megégjen.) Amikor kihűlt, kávédarálóban két részletben megőröltem.
Amíg hűlt, robotgéppel habosra kevertem a barnacukrot meg a vajat és a tojásokat, a végén belekevertem a két ek. mézet is.
Hozzáöntöttem a lisztet, az őrölt búzapelyhet, a szódabikarbónát és a zabpelyhet, hozzáadtam a mazsolát, a felkockázott epret és barackot, meg a durvára vágott diót és mindent szépen összedolgoztam.A tészta elég lágy és némileg ragadós lett, ezért gyorsan némi liszt segítségével hosszú, 4 cm átmérőjű hengert formáztam belőle és alufóliába csavarva a hűtőbe tettem, ahol egy fél órát pihent.
Ezután centis darabokat vágtam le belőle, lisztezett kézzel gombócot formáztam, majd kicsit kilapítva sütőpapíros tepsire tettem (12-t egy nagy gáztepsibe, hogy ne nőjenek össze) és 8 percig sütöttem.

A búza-zabpehely arány merőben önkényes, mivel ilyen arányban voltak itthon.

A pehely pirítása macerásnak tűnik, de nagyon egyszerű, és ad egy finom plusz zamatot a sütinek.

40 db lett belőle.

A kiindulópont Stahl Judit Csokis-zabpelyhes keksze volt a Büntetlen örömök-ből.

Kókuszos sarkok

Az idén a csonthéjasokkal készült sütiké volt aprósütiben a főszerep. Ebbe a sorba illeszkedik a kókusz is, meg különben is régen tervezgettem, két szakácskönyvemben is szerepel meggyőző fotókkal, továbbá van kókuszrajongó a családban és nem mellélkesen kicsit untam már a szaggatást, a gyerekek nemkülönben.
Nem volt rossz választás, gyors, omlós, kókuszos, lehet csokiba mártani, ami ugye Bounty-felhangokat ad az ügyhöz, és nem utolsósorban csak felvágjuk a tepsiben és kész is.

Hozzávalók:

15 dkg liszt
fél teáskanál sütőpor
1 tk. vaníliaaroma, vagy egy jobbféle vaníliáscukor
6,5 dkg cukor
1 tojás
6,5 dkg puha vaj vagy margarin.

A fentiekből nagyon egyszerűen, mindent bele alapon tésztát gyúrunk (Én belezúdítottam az aprítómba és már kész is volt.) Beparkoltam a hűtőbe.

továbbá:

10 dkg vaj
10 dkg cukor
1 tk vaníliaaroma vagy 1 tk. vaníliáscukor
2 ek. víz
20 dkg kókuszreszelék.

A vajat (csak vaj jó!) a cukrot, vaníliát és a vizet lassan felmelegítettem, összeolvasztottam és belekevertem a kókuszreszeléket.

A tészta nagyon jól nyújtható lett; gáztepsi nagyságúra nyújtottam (kb 30X32 cm), rákentem a kókuszos masszát és 175 fokos sütőben 25 perc alatt megsütöttem. A végén vigyázni kell, a kókusz ne barnuljon, de az alja is süljön át. Ez sütőfüggő, lehet esetleg alufóliát tenni a a tetejére.

4x4-es kockákra vágtam jó éles késsel még langyosan, aztán meg háromszögekre. A csücskök felolvasztott étcsokiba mártóztak.