Barnított vajas omlós pekándiós csillagok whiskys cukorral

Talán nem ez a keksz, aminek  3 nappal  karácsony előtt kell nekiállni: barnítani kell a vajat, külön megcsinálni a whiskys cukrot, a tésztát muszáj kb. két órára behűteni, na és azután még mártogatni is kell majd. De azok után, hogy én már a múlt héten megsütöttem, és tudom milyen finom, simán nekiállnék most is: minden más tennivaló közé be lehet ütemezni egy-egy munkafázist, a végén pedig a sütés pont annyi, mint bármelyik omlós kekszé.

A barnított vaj finom mogyorós aromája, a pekándió összetéveszthetetlen, juharszirupos íze meg a whiskys cukor karamelles-füstös aromája (bourbon whiskyvel is ki lehet próbálni én egy öregebb, 12 éves Ballantine's-t használtam)  és az étcsoki együtt elég verhetetlen párosnak bizonyult, igen még Martha Stewart pekándiós kekszét is legyűrte.

Hozzávalók: (40-50 db kekszhez a csillagok méretétől függően)

25 dkg vaj

5dkg cukor

5 dkg nádcukor

1 nagy  tojás

25 plusz 3-5  dkg liszt

10dkg aprított pekándió

fél rúd vanília kikapart magja

10 dkg barna nádcukor

2 ek whisky

fél rúd vanília kikapart magja

10 dkg étcsokoládé (65%-os)

A vajat egy vastag aljú lábasban közepes lángon felmelegítettem, míg habot vetett, és ezután gyakran kevergetve addig gyöngyöztettem - kb.8-10 percig -, míg a lábas alján a vajból kiváltak az apró, barna morzsák: a vaj tej-és szárazanyagtartalma.Levettem a tűzről és papírral bélelt szűrőn átszűrtem, hűlni hagytam.

Mikor már épp csak langyos volt, barnított vajból 20 dkg-ba belekevertem a kétféle cukrot, és sót, a felvert tojás 3/4 részét, a vaníliát és a lisztet. Először csak 25 dekát, majd még további 5 dkg-ot: a lényeg, hogy a tészta ekkor gombóccá álljon össze. Természetesen ekkor még lágy, hiszen ha langyos is, a vaj még folyékony volt az összeállítás elején, ezért  több lisztet ne tegyünk bele. Belekevertem az apróra vágott pekándiót.

2 óra hűtés után a tészta kemény lett, de a kézmelegtől gyorsan formázhatóvá vált. A sütőt 175 fokra előmelegítettem. Kettéosztottam, gyorsan kisujjnyinál vékonyabbra nyújtottam lisztezett munkalapon és sütőpapírral bélelt tepsibe raktam, a csillagokat félig megkentem a tojásmaradékával, ott megszórtam a whiskys cukorral és 10perc alatt megsütöttem.

A csillagok másik felét olvasztott étcsokiba mártottam.

Whiskys cukor: Elkevertem a hozzávalókat, sütőpapírra  vékony rétegben elterítettem, majd 120 fokos sütőbe tettem. Kb. 20 perc utána cukor kicsit kezdett megolvadni/összeállni. Ekkor egy fakanállal megtörögettem, hogy durva szemcséket kapjak,  és még 40 percig a sütőben hagytam.

Ez a meglehetősen rusztikus külsejű keksz alakult át nálam karácsonyi sütivé.

Marcipános-narancsos tallérok

A narancs és a marcipán legalább annyira karácsonyillatú, mint a fahéj vagy a dió.Miközben sül a süti  a  aromáik betöltik a házat, és nálunk a marcipánfüggők azonnal a konyhában szimatolnak. A süti omlós, puha  a sütés után, és az is marad, fémdobozva zárva pedig még jobban összeérnek az ízei egy-két nap alatt. Az itt szokásos sütiknél picit édesebb, de az étcsokis behúzás ezt ellensúlyozza, porcukorral semmiképp nem szórnám, és a csokitól meg is csinosodik az ünnepre.

Hozzávalók: (mérettől függően 40-50 darabhoz)

10 dkg marcipán (Oetker)
4 tojás sárgája
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
8 csepp mandulaaroma (nem a zöld!! hanem a  kisüveges Oetker)
20 dkg liszt
1 nagy/ 2 kisebb narancs reszelt héja

 A sütőt 175 fokra előmelegítettem.

A marcipánt lereszeltem, a tojássárgájával a porcukorral és a vajjal( ne legyen hideg a vaj, de ne is teljesen puha, az a jó, ha épp viszi a mixer) kézi mixerrel simára kevertem, (nem kell habosra keverni), közben hozzáadtam a mandulaaromát. Fakanállal hozzákevertem a lisztet és a narancshéjat. Puha masszát kaptam, amit nedves kézzel kis golyókká formáztam ( lemértem az elsőt: 14 gr volt, ehhez méreteztem a többit).

Sütőpapírral bélelt tepsin egymástól 4 centis távolságra raktam, a gombócok tetejét meglapogattam, hogy duci korongok legyenek, majd 10-12 perc alatt a sütő középső rácsán megsütöttem - alulra beraktam egy plusz tepsit, hogy ne barnuljon erősen a sütik széle.

A sütés elején olvadozni látszanak, ijesztő kicsit :), de így lesz belőlük tallér, amikor a szélük szép aranyszélű, lehet kivenni őket.

Ha a vajunk teljesen puha, a sütési idő rövidülhet, és laposabbak is lesznek a sütijeink.

3 kocka apróra vágott étcsokit a mikróban, közben kevergetve  felolvasztottam, a  negyedik kockát is hozzákevertem, fogtam egy darab folpackot, középre kanalaztam a csokit, szorosra összecsavartam a négy sarkánál fogva egy kis batyuvá, alul egy hústűvel pici lukat szúrtam, és gyors mozdulattal végighuzigáltam a szorosan egymás mellé rakott sütik felett.

 

Ezeréves kitépett  újságlapon volt a recept, még az internet előtti időkből....

Zserbó apróban

A beiglik mellé még túlzás lenne, ezért omlós-vajas aprósütivé alakult, le  nem írnám, hogy ökörszem vagy thumbprint cookie, pedig valójában olyasmi, zserbósan. A tészta-töltelék arány az eredetihez képest nehezen tartható, de utóbb kiderült, hogy a házi barackdzsem/darált dió krém jól bírja azt a 10 percet a sütőben, nyugodtan lehet jobban púpozni, és lehet persze a csokivonalon is erősíteni; csináltam félig mártottakat is, de azok nem néznek ki ennyire jól ;). Mindenesetre erősen közelít a zserbó-élményhez, ha  a zserbótöltelék-fetisiszták vagyunk, akkor ragasszunk össze kettőt, csak növeljük az előre elkészített töltelék mennyiségét....

Hozzávalók: (45-50 db-hoz):

20 dkg vaj

30 dkg liszt

15 dkg porcukor

1 kk. vaníliakivonat

 fél csapott kk. só

1,5-2 evőkanál tejföl -ha a tésztát túl omlósnak/ törősnek találjuk, ez a liszttől is függ

-a töltelékhez:

7 dkg darált  dió

kb. két evőkanál sárgabarackdzsem

- étcsokoládé a bevonáshoz

A vajat és a lisztet hidegen morzsássá aprítógépeztem, majd kézzel homogénre gyúrtam a porcukorral, sóval és a vaníliakivonattal. 3 cm átmérőjű két rúddá alakítottam és egy éjszakára a hűtőbe raktam. (De minimum 1 óra szükséges)

A hűtőből kivéve a rudakat kb. 1 centis szeletekre vágtam és golyóbisoztam. Kicsi dió nagyságú az ideális méret, még nem terül a sütőben hatalmasra, de elég tölteléket bele lehet pakolni. A tésztát ilyenkor hagyni kell felmelegedni, mert különben repedezik, amikor a golyók közepét lyukasztgatjuk a töltés előtt. A tésztában nem tévedés, nincs tojás, vagy más folyadék, ezért lesz sokkal omlósabb, viszont kényesebb. Ha valakinek ez nem szimpatikus, inkább kevés tejföllel vagy tejszínnel lágyítsa...

Szóaval a golyók közepébe mély lyukat nyomtam -  nem ujjal, ld.thumbprint, hanem egy gömbölyű végű borosüvegzárral, megtöltöttem a dió-lekvár keverékkel - egészen sűrű, tejfölszerű állaga legyen - , és 180 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütöttem. Ekkor még igen érzékenyek a kekszek, de tovább sütni, kiszárítani nem kell; 2 perc után rácson hűtöttem ki.

A csokimáz opcionálisan kerülhet alulra, féloldalt, áthúzva, kinek hogy szimpatikusabb. A töltelékben nincs cukor, a tészta a klasszikus omlós arányoknál több cukrot tartalmaz.

Linzerkarika - VKF! XXIV.

Nem ragaszkodom tárgyakhoz... Csak a hozzájuk kapcsolódó emberekhez és emlékekhez.

Sötét, ötvenes évek eleji, késő őszi este volt. Vége volt a szezonnak, ácsmester nagyapám csak farigcsált otthon, és azon gondolkozott, meddig lógnak vajon a végrehajtó cetlijei a políros hálószobabútoron. Dehát az adótartozást direkt úgy állapították meg, hogy ne lehessen kifizetni, hátha mégis jobb belátásra tér, és a továbbiakban a kátéeszben építi majd a tetőket meg a szocializmust. Igazából nem is csak az adó miatt fájt a feje, hanem azért is, mert tudta, egyszem lányából tanítónő ilyen osztályidegen háttérrel sosem lesz. Ráadásul nagyanyám is elkezdte piszkálni, mert nagybátyám súlyos télikabátja sehogyse akart megszáradni, hogy találjon már ki valamit, ne csak szelemeneken meg székállásokon járjon az esze. Így került méretes szög a kiskonyhaajtó ajtófélfájába meg az üveges konyhaszekrény külső sarkába, rájuk egy vastag madzag, arra a kabát meg a bricsesz, épp a sparhelt fölé. Ezután már nem kellett sok ahhoz, hogy nagyapám - aki templomtoronytól nagyszállóig épített máig álló tetőket - alkotmánya a statika kiskonyhában is érvényes törvényei alapján magával rántsa a konyhaszekrényt, ami a végrehajtó elől rejtette a nászajándékba kapott, háborút, németet és oroszt megúszott rengeteg féltett porcelánt, a konyha kövére. Nagyanyám a kenyérsütéshez használt nagy szakajtóban hordta ki a porcelántörmeléket, soha-de-soha ilyen porcelánom nem lesz többet, zokogta. Dehogynem, mondta nagyapám mérgesen, veszek én neked sokkal szebbet.




Ez a tál túlélte a porcelán-Armageddont, sajnos az enyém már egy évtizede örökre, csak a karácsonyillat hiányzik a képről, mert a nagymamám-féle karácsonyi diós aprósüteményt mindig ezen szoktam tálalni.

Áprilisban viszont felesleges lett volna karácsonyillatra áhítozni, az csak akkor és nem máskor az igazi, lett hát húsvétra linzerkarika helyette, amit egy nagyon közeli családtagom szeret annyira hogy egyszer még rosszul is lett tőle. De ez már egy másik történet.


Hozzávalók:

25 dkg vaj

30 dkg liszt

10 porcukor+a szóráshoz

1 tojás

1 vaniliáscukor

piros bogyós dzsem


A lisztet összemorzsolom a hideg vajjal - mostanában inkább aprítógépezem. Belekeverem a kétféle cukrot és a tojást, gyorsan összegyúrom, hogy ne vegye át a kezem melegét, mert akkor megég, és legalább 1 órát pihentetem a hűtőben. (Egy éjszaka még jobbat tesz neki.)
Kicsit kevesebb mint fél centi vastagra nyújtom, mert hiába nincs benne sütőpor, szépen megemelkedik a sütőben. Még soha másképp, csak a klasszikus kicsi kiszúróval és egy gyűszűvel (vagy ha nem találom, akkor a homeopátiás bogyók tubusának a tetejével) szoktam karikázni, utána 180 fokon kb 12-15 percet sütöm. Összeragasztani legjobb málnadzsemmel szerintem. Sokáig eláll, a dzsemtől pedig omlóssá puhul. Mivel sok cukor nincs benne, épp jólesik rá egy kis porcukrot szitálni.

Horváth Ilona recept.

Juharszirupos keksz.

Talán inkább hóvirágok között kellett volna fényképeznem, de erőltesssük bele akkor úgy az aktualitást, hogy végre elolvadt a hó és mielőtt nekiállunk - november helyett most - összegereblyézni az ősszel lehullott leveleket, hátha maradt alattuk némi fű, akkor pont ilyen juharlevelekbe akadhatunk. (Vagy ez nem is juharlevél...?) A sütit viszont ki kell vinnünk hozzá a kertbe.
Igaz viszont, hogy ilyentájban, kora tavasszal kell gyűjteni a juharszirupot, jól megfúrni az idősebb juharfák oldalát, és a keservesen összegyűjtött 40 liternyi cukros nedvet 1 liternyi sziruppá kell sűríteni. A legborzasztóbb diéta, amiről hallottam: kizárólag ásványíz, cayenne-bors és juharszirup keveréke fogyasztható hét napig, és azután lehet visszatérni a normális étrendhez. Szerintem meg kétséges, hogy az élők sorába sikerül-e...
Ha nem visszük túlzásba, a juharszirup finom, de nálunk azért az amerikai palacsintánál is inkább a házi barackdzsem rulez, így mielőtt lejár a 250 grammos üveg szavatossága, éppen ideje volt megsütni ezeket a kekszeket.


Hozzávalók:

25 dkg liszt

9 dkg cukor

12,5 dkg vaj

8 dkg juharszirup

1 kisebb tojás sárgája

1 kk. vaníliakivonat/ 1 cs. vaniliás cukor

nagy csipet só

A vajat és a cukrot habosra kevertem, hozzáadtam a juharszirupot, a tojás sárgáját és a vaníliát, rászitáltam a lisztet, beletettem a sót és ezeket is összerobotgépeztem a vajas eleggyel.
Egy éjszakát nem, de néhány órát a hűtőben töltött a tészta - elég lágy egyébként -, azután lisztezett munkalapon átgyúrtam, késfoknál kicsit vastagabbra nyújtottam és kiszaggattam.

Mivel háztartásom - többek között - fájdalmasan hiányolja a juharlevél-alakú kiszúróformát, sőt semmilyen levél alakú kiszúróm sincs, csaltam és csálé szíveket szaggattam, hozzátoldva némi szárszerűséget. A levelek erezete villanyom. Nagyon unalmas munka, kissé elnagyoltam, ez látható. ezután még cukorba is kell nyomogatni, vagy megszórni és meglapogatni.

180 fokra előmelegített sötőben kb 10 perc alatt lettek készen. Mikor a szélük pirulni kezd, már lehet is kivenni.

Finom ropogós keksz lett, és ott bujkál benne a juharszirup enyhén fás íze.

Mogyorós-nutellás süti

Vagyishát mogyorós mogyorókrémes. Adventkor minden hétvégén készül nálunk valamilyen aprósütemény, aminek a felét megpróbálom elmenteni egy jó nagy dobozba, és akkor meg van oldva az ünnepek alatti édes rágcsálnivaló. A mentés néha sikertelen, mert bizony ahhoz nagyon kőszívűnek kell lenni. Tavaly így jártam a mogyorós rudakkal, ami Lajos Mari receptje volt a Nők Lapjában, és olyan jól el voltak benne találva az arányok; megvolt benne minden, ami kell: intenzív mogyoróíz, vajas omlósság, egy kis csokimáz... Már tudtam, hogy az újság már nincs meg, és amíg azon filózgattam, hogy szerezhetném be, az idő csak telt. Persze idén megint volt- épp időben - egy mogyorós receptje, gondoltam nem sokban különbözik, legyen az. Aztán amikor kihalásztam a kamrámból a nagy hóemberes dobozt, alóla kikandikált a kivágott recept. Hát igen, tutira akartam menni tavaly, csak kár, hogy elfelejtettem...
Ami pedig a két receptet illeti: 2-3 dkg-os eltérések ide vagy oda, a lényeg ugyanaz.

Hozzávalók:

30 dkg liszt
15dkg porcukor
15 dkg darált mogyoró
1kk.vaníliaeszencia vagy 2 cs.vaníliás cukor
15 dkg vaj/margarin
1 tojás sárgája
1 nagy ek. nutella (eredeti recept szerint tejföl, de nem tetszett)

étcsoki a díszítéshez

A vajat az aprítógépben a fele liszttel morzsásra dolgoztam, aztán egy nagy tálban gyorsan összegyúrtam az összes többi hozzávalóval. Egyórát pihentettem a hűtőbe, fél centi vastagra nyújtottam, rengeteg kisebb-nagyobb szívecskét szaggattunk belőle a Kisebbbel és a 180 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütöttük.

Részben csokiba mártogattam, és mikor már nagyon untam, a felolvasztott étcsokiba mártott kiskanállal többször átcikáztam a szorosan egymás mellé rakott szívek fölött.

Ropogós süti, lehet hogy a tejföl lágyította volna, de vigyáznom ennek a felére is kellett.

Kicsit vékonyabbra nyújtva valami jó kis ribizli-vagy málnadzsemmel összeragasztva sem lenne rossz.

Levendulás süti

Veszélyes dolog a gasztroblogokon szörfözni. Biztos mindenki esett már bele a szebbnél-szebb képek csapdájába. Megesett már, hogy csupán a kép alapján tudtam, ilyen nekem is kell. De be is váltotta a hozzáfűzött reményeket.
Ez itt már hónapok óta nem megy ki a fejemből. ( És készülök a zöldteásra is. )
Persze messziről jött blogger az ír és fényképez le, amit akar. Jó, jó, hogy Provance-ban mindenbe levendulát tesznek, meg levendulás créme brulée és egyáltalán, de azért voltak fenntartásaim. Kezdetnek egy levendulás porcukorral nyitottam pár hete; hát valószínű, el kellene mennem levendulatermesztőnek. ( Nyugisabb foglalkozás biztos, mint a jelenlegi.) Kertünk új-mexikói talajtani - és egyre inkább éghajlati - viszonyai között a levendula az egyetlen növény, amely mindenféle tutujgatás nélkül kb. huszonötszörösére nőtt pár év alatt. Most kiderült, illóolaj-tartalma is az eget verdesi. 5 szál levendulavirág pár nap alatt kővé változtatott 15 dkg porcukrot, és ha lecsavarom az üveg fedelét, beleszagolva úgy érzem, egy nagy kád levendulás habfürdőt szortyogok befelé.

Most hogy a soha-vissza-nem-metszett bokor újra virágzik, eljött a megfelelő alkalom. A pasik elmentek roncsderbire, senki nem nyaggatott, mikorra lesz ebéd, így nekiálltam, miután megsaccoltam, egy ausztrál bloggernél mennyi lehet az oz és a cup.


Hozzávalók:

6,5 dkg finomított kristálycukor
1 ek. szárított levendulavirág (kimértem: 3,5 gr)
14 dkg vaj
1 teáskanál reszelt citromhéj
24 dkg liszt
3 tojássárgája

1 csésze porcukor

A sütőt 180 C-ra előmelegítettem.

A kristálycukrot és a levendulát összekevertem, habosra robotgépeztem a vajjal, beletettem a citromhéjat is, majd egyenként hozzákevertem a tojássárgákat és a végén kézzel összedolgoztam a liszttel. Pihentettem fél órát a hűtőben.

1,5 cm vastagra nyújtottam, kiszúrtam, porcukorba forgattam és sütőpapírral bélelt tepsiben 15 percig sütöttem. 20 db lett belőle.

Nagyon különleges, de egyszerre-egy-darabot süti. Hihetetlen jól el van találva a citrom-levendula egyensúly, a család viszont megoszlott a megítélésében.

Viszont legközelebb:
- vékonyabbra fogom nyújtani. A széle már enyhén barnult, de belül még nem volt
teljesen átsülve.
-a tészta típusából ítélve jobb mindent jó hidegen összekeverni. Lehet, hogy benne
van a leírásban, csak én nem emlékeztem.