Milyen ciki név már az, hogy répatorta.
Egy nyulat, lehet, lázbahozna, de nincs olyan édesszájú, aki említésekor ne arra gondolna, hogy miért kell elrontani valamit répával, jó az a húslevesbe, valami jó kis nagyon húsos raguba, meg nyersen rágcsálva is jó, de minek úgy csinálni, mintha ettől cseppet is egészségesebb, "reformosabb", kalóriaszegényebb lenne egy sütemény, holott ha igazán egészségesen meg reformosan élnénk, a sütemény szót, úgy, ahogy van, kihúzhatnánk a szótárunkból.
Nem is propagálnám így ezt a sütit, nem érdemli meg a répatorta nevet, főleg, hogy van benne rengeteg fehérliszt, cukor, kókuszreszelék, ananász és persze répa is, mellékesen, bár lehet, hogy simán ki lehetne hagyni, és akkor is pont ugyanilyen szuperfinom lenne, és például a kókusz, az ananász és a fehérrumos (ami egyébként itt Malibu képét ölti) máz miatt akár lehetne karibi tortának is hívni, és vigaszt nyújthatna a januári hóban-ködben-fagyban a hamisan diétás csengésű répatorta helyett.
Hozzávalók: 26 cm-es formához, 16 szelethez)
3 nagyobb, egész tojás
35 dkg kristálycukor (eredetileg 50, tejóég :))
25 dkg liszt
1,5 tk sütőpor
10 dkg kókuszreszelék
10 dkg darált dió vagy mogyoró
25 dkg aprított ananászbefőtt, lecsorgatva és kicsi darabokra aprítva
25 dkg sárgarépa reszelve
2 dl (lehetőleg) olívaolaj
2 kk. vaníliakivonat/2 vanílás cukor
fél kk. őrölt fahéj
Az egész tojásokat és a cukrot egy nagyobb, mély tálban 10 perc alatt sűrű, krémes, világosszínű habos krémmé vertem a kézi mixerrel. A lisztet a sütőporral elkeverve rászitáltam és beleforgattam, majd sorban hozzákevertem a többi előkészített hozzávalót. A kapcsos tortaformát kibéleltem sütőpapírral és 165 fokos sütőben a sütő alsó harmadában egy órát sütöttem a tortát - gyönyörűen magasan, és egyenletesen jött föl. Tűpróbázzuk, és a tetejét lazán takarjuk, ha barnulni látszana.
A történeti hűség kedvéért el kell mondanom, hogy a recept tartalmaz eredetileg még 2 dl tejet is, ez sajnos csak akkor jutott eszembe, mikor a massza már a formában volt, de mivel az így is piskóta-állagú volt, gondoltam, ezzel nem foglalkozom a továbbiakban...Nem bántam meg: így is tökéletes állagú lett a torta, az eredeti recepttel összehasonlítva nem annyira szaftos és nedves a tésztája, de így is jól bírta, és még 2 nap után sem száradt ki.
A tetejére 3 ek. porcukor került Malibuval folyósra kikeverve, kókuszcsipsz, meg némi gránátalmamag csakhogy a répatortaságról teljesen elfelejtkezzünk. Egyet nem tennék rá, csokit, mert az agyonütné az ananász-fahéj-kókusz kombót.
Tejszínhab mellé nem rontja el.
Az eredeti receptet egy kedves kolléganőmtől kaptam, ő pedig a fiától, aki szakács, de ezek szerint a cukrászatról is tud valamit...