Meggyes-marcipános brownie

A brownie nemcsak azért jó mert csokis, és mindig sikere van bárminek, ami csokis, hanem mert jól bírja a mindenféle idénygyümölcsöket, így legalább látványra megnyugtatóan egészségesnek tűnik. Itt van mindjárt egy tavalyi epres-tejfölös, és a málnásat is biztos kipróbálom majd az idén, a brutális málnaárak miatt jó is egy  olyan süti, amibe elég 20 deka...

A mandulás brownie alapból indultam ki és mindenféleképpen ki akartam próbálni a mandulakrémet, amit a CSIKOS receptverseny díjátadóján kaptam. (Erről még tartozom egy beszámolóval.) A mandulakrém tulajdonképpen semmi más, csak mandula, amit egy speciális gépen úgy darálnak át, hogy közben az olajtartama is kinyerődik. Ezért csökkentettem a vaj és a darált  mandula (3 és 5 dekával, és tettem bele pici lisztet is)  mennyiségét, de a süti mégis krémesebb és nagyon-nagyon finom mandulaízű lett.

Hozzávalók:

10 dkg darált mandula
3 dkg liszt
3 dkg kakaó
1/4 tk. só
5 dkg mandulakrém  (a Donum Terrae nagyszerű mandulakrémjét használtam)
3 tojás
1 ek vaníliakivonat
10 dkg cukor
7 dkg vaj
10 dkg étcsoki

20 dkg meggy
5 dkg marcipán

Az első 4 hozzávalót és a második 4 hozzávalót külön-külön összekevertem. A vajat mikróban közepes fokozaton  összelangyosítottam a felaprított étcsokival, simára kevertem, hozzáadtam a cukros-tojásos keverékhez, rászitáltam a száraz hozzávalókat és elkevertem.

Sütőpapírral bélelt ( ha a széle túllóg két szemben lévő oldalán, akkor ki is lehet majd emelni )20X20-as    formába öntöttem, a tetejét megszórtam a kimagozott meggyel és  a marcipánból gyurmázott kisebb-nagyobb gombóckákkal.

175 fokra előmelegített sütőben 30 percet sütöttem. (Az utolsó 10 percben alufóliával lazán takarva nem is pirul meg a marciipán annyira, mint nálam :) ). Rácsra téve, de a formában hűtöttem.ki.

Konyakos-körtés süti

Az nem baj, ha mindjárt eperszezon van, mert ezt a sütit már a fejembe vettem vagy két hónapja, és csak a megvalósításra vártam. Amikor van értő közönség,  ne tologassák cukifalat kis gyerekkezek a tányér szélére, előadva, hogy teljesenjóllaktamésesetlegbrownietmikorsütszmáranya. És még mindig sajnálom a körtéket, mert olyan árván kucorognak mindig az összes gyümölcsstandon. 

Hozzávalók:

8 dkg vaj

8 dkg cukor

1 tojás

12 dkg liszt

1,5 teáskanál sütőpor

3 dkg kakaó

0,5 dl tej

0,5 dl konyak

3 kisebb, kemény  körte

A lisztet, sütőport és a kakaót összekevertem, átszitáltam. (Ez utóbbi nem megúszható, lazítja a tésztát.) A vajat habosra kevertem a cukorral, majd belekevertem az egész tojást, hozzákevertem a lisztes keveréket,  a végén tejjel és a konyakkal lazítottam. Sütőpapírral bélelt 18 cm-es dobozformába kanalaztam, és szépen a masszába állítottam (bele is nyomtam) a megmosott, leszárított körtéket.

200 fokra előmelegített sütőbe raktam, 5 perc után 180 fokra állítottam, majd 15 perc után a körték tetejére raktam egy alufóliát is. Összesen 35 perc sütés kellett ahhoz, hogy a sűrű, vajas-csokis tészta átsüljön.

Tejszínhabbal majdnem tökéletes volt, legközelebb mascarpone lesz mellette.

Legjobb a tálalás előtti este sütni, mert a picit átsülő körtékből kijövő lé szép egyenletesen beszívódik mindenütt a süteménybe.

Csokoládés-mascarponés brownie

Szerintem ez nyert eddig a a blogon - és a konyhámban - az 1. számú csokis édesség kategóriában...

A brownienak, mióta kb. 100 éve ki- vagy feltalálták (vagy csak egyszerűen elfelejtettek sütőport tenni egy kakaós-vajas piskótába) annyi variációja létezik, ahány szakács készíti. Én is csináltam már többféleképpen, és sietség ide-vagy oda, alapvetően nem a "gyorsan süssünk egy kockákra vágható, just-for-dummies" fajta brownie híve vagyok. Olyankor nem brownie-t sütök, hanem egytojásos kakaós lepényt a horvátilonából. Annak is megvan a helye a hétköznapokban, ez a brownie viszont annnyira dekadens, bűnösen sűrű csokoládés, a mascarponetól lágyan olvadó, hogy tulajdonképpen kockákra vágni és csak úgy megenni értelmetlen pazarlásnak tűnik.

Annyira szenzációs állaga és íze van, hogy valamilyen formával kiszaggatva, szobahőmérsékleten, mellé jéghideg cukrozatlan felvert tejszínnel vagy savanykás gyümölccsszósszal tálalva egy nagyobb vendégséghez elég, ha tányérdesszertet kreálunk belőle. A másik, szintén nem elvetendő lehetőség, hogy megsütjük, felvágjuk, néhányan pár óra alatt eltüntetjük és azután veszünk egy bérletet a konditerembe.

Hozzávalók: (16 adag, ha kockákra vágjuk, és egy ebéd után még sok is)


22 dkg vaj

12 dkg étcsoki (75 és 60% os kakakótartalmú kombóval l dolgoztam)

20 dkg cukor

5 dkg kakaó

12 dkg mascarpone

3 nagy tojás

csipet só

2 tk vaníliakivonat

6,5 dkg liszt

-a tetejére:

17 dkg étcsoki

6 ek. tejszín

3 dkg vaj




A sütőt 160 fokra előmelegítettem.

A vajat felolvasztottam, fel is melegítettem, és beletördeltem a csokoládét, vártam egy kicsit, míg az is megolvadt és simára kevertem. Hozzáadtam a cukorral elkevert kakaót.

A kézi robotgéppel összekevertem felvert egész tojásokat a mascarponéval, belemixeltem a csokis keverékbe (nem kell agyonkeverni, épp csak legyen egynemű), hozzáadtam a csipetnyi sót és a vaníliakivonatot, majd belekevertem az átszitált lisztet is.

Mivel nem bíztam a 20x20-as formámban, annak ellenére, hogy a brownie, mondjuk így, nem mentes a zsíradéktól, kibéleltem sütőpapírral és elegyengettem benne a sűrű masszát.

45 perc sütés után a süti felülete(és az oldala is, ahogy a képen látszik) száraznak tűnt, de épp ekkor tökéletes: a hajszálvékony felület alatt egyenletesen krémes, sötét csokoládés belső rejtőzik.

A formából kiborítottam, és a tulajdonképpeni alsó részét vontam be a mázzal:

A tejszínt felforrósítottam, belekevertem az apróra tördelt csokit, simára kevertem, és a végnén hozzáadtam a puha vajat is.

A teteje tulajdonképpen egy ganache, egy kicsit be lehet tenni a hűtőbe, hogy dermedjen, de a sütit inkább szobahőmérsékletesn tálaljuk.

Persze el lehet hagyni a tetejéről a csokikrémet, de minek??? Hiszen egy kockán az csak alig 1 dkg plusz csokit jelent...ugyanmár...

A Recipezaar receptje, kicsit kevesebb cukorral, és kakaóm épp 5 dkg volt csak otthon.

Csokis zabpehelykeksz

A Gondos Szülő megpróbálja elterelni a gyermekei figyelmét az állandóan akciózott Győriédespiskótatallérokról, meg AmericanCookies-ról, meg Étcsokis ButterCakes-ről, és erőlködik. Boldog, mikor ígéretes csokis zabpehelykekszet lát a képen, na akkor ezen a héten eheti mindenik, aki annyira éhesen esik haza délután, hogy nem bír várni vacsoráig, de azért meg annyira nem éhes, hogy esetleg egyen egy normális szendvicset (netán joghurtot, vagy kevés gyümölcsöt). Olvassa boldogan az egészséges hozzávalókat, rakja össze sorba, kicsit lecsalva a cukorból, de csak kicsit, mert kiszúrják, egyből, és akkor elér az utolsó sorhoz.

36 dkg csokoládé.

MI????

Hát biztos gyorsabban (azonnal) elfogyott volna az a 22 db keksz, ha benne van közel fél kiló csoki, de ez azért mégis túlzás.


Hozzávalók:

12 kg vaj

12 dkg barna(nád)cukor

1 tojás

10 dkg zabpehely

1 ek. tej

1 tk vaníliakivonat

13 dkg liszt

1/2 tk. sütőpor

1 ek. kakaópor

15 dkg étcsoki, egy dekával se több...


A vajat és a cukrot habosra kevertem, jól kikevertem még a tojással, zabpehellyel és a tejjel (picivel többet tettem bele) és hozzáadtam a többi hozzávalót is.

A sűrűnek ítélt tészta miatt nem gombócoztam, hogy cookie-vá lapuljanak,(mert úgy gondoltam, nem fognak....) hanem lisztezett munkalapon fél centi vastagra nyújtottam és kiszaggattam.

180 fokos sütöben 12-15 percig sütöttem. Mint a cooki(szerű) sütiket általában, ezt sem szabad kiszárítani, mert a levegőn még keményszik kicsit, és ropogós lesz.

Már nem az első tapasztalatom a "Csokoládé - több mint 100 fontos recept" c. szakácskönyvvel, a képek gyönyörőek, a receptek egyszerűek, viszont kissé mindig más sül ki a dologból...

Csokis-túrókrémes brownie

Haladok szépen tovább a Csokoládé szakácskönyv bekönyvjelzőzött receptjeivel, hogy ne érhessen szemrehányás az elsőszülött felől, ő most úgyis növésben van, semmi kalória nem elég neki, és mégis mindig felfele hasznosítja, sose széltében.

Velem ez miért nem tud megtörténni?? Mindig szerettem volna magasabb lenni...

Bár ennek a receptnek a méretezése sem volt tökéletes, (ja és az eredeti recepthez képest kicsit csökkentettem a cukor, és növeltem a túró mennyiségét) de sikerült újabb, egyszerű hipp-hopp családi kedvencet találni, ami mindenkinek tetszett, még jó, hogy az uncsitesók egyelőre tudományos alapon esznek, így épp elég volt hatunknak ozsonnára. Egyéb esetben ajánlatos duplázni a mennyiséget.
A brownie alapból sosem száraz, de ennek adott még egy kis pluszt a túró, meg jól is jött valami könnyebb rész a süti közepén. Kerek tortának is el tudom képzelni, mert a még ennél is precízebb kivitelezés esetén teljesen olyan, mintha egy túrókrémes csokitortaszelet lenne.



Hozzávalók:

10 dkg liszt

1 tk. sütőpor

2 tojás

18+ 2 dkg cukor

3 ek. kakaópor

10 dkg vaj

5 dkg durvára vágott dió

25 dkg túró

1 tk. vaníliakivonat

- a tetejére:

100 gr étcsoki és 20 szem fél dió (opcionális)


A sütőt 180 fokra előmelegítettem.


A vajat és a kakaót összeolvasztottam. 18 dkg cukrot a tojásokkal fehéredésig habosra kevertem.
A túrót összetörtem, hozzákevertem 2 dkg cukrot, a vaníliakivonatot és a tojásos masszából még két evőkanálnyit, hogy kenhető állagú legyen.

A kakaós vajat a tojáskrémbe kevertem, hozzászitáltam a sütőporral elkevert lisztet és belekevertem a diót is.

A csokis tészta felét egy vékonyan kivajazott 24X16cm-es jénai tál aljára simítottam, erre jött a túrókrém, majd a tészta másik fele. (Ez kisebb volt, mint a recept szerinti sütőtál, de így épp el lehettett simítani egyenletesen a rétegeket.)

40 perc alatt készre sült, de finom puha maradt.

A csokimáz és a dió kifejezetten csinossá varázsolja, de simán porcukorral szórva is nagyon finom.

Update: 20x20-as fémformába is beügyeskedhető, viszont a fémformában 25 perc csak a sütrési idő, hiszen jóval gyorsabban melegszik.

Körforma esetén 20-22 cm-eshez elég ez a mennyiség.

A " Csokoládé - több mint száz fontos recept" c. szakácskönyvből.

Csokis-mogyorós pöfetegsüti (Crinkles)

Ha jól emlékszem, t3v3d3s-nél láttam meg először a szépséges pöfetegeket, és már jó régen. Azután pár hete, mikor volt egy kis időm szörfözni, egy nagyon menő amerikai blogon - és egyszerűen nem találom újra... - kiszúrtam egy szimpatikus, vastag tésztájú(nak látszó) csokis kekszet, tele volt velük két nagy befőttesüveg a fényképen, és mivel mogyoró is volt benne, ami nálunk még ládaszám áll a tavalyi termésből, úgy gondoltam, legyen akkor valami új csokis. Megrökönyödésemre ezek a jól ismert, bár még soha nem próbált pöfetegek lettek belőle, és semmi hasonlóságot nem lehetett felfedezni köztük és a képen lévő kekszek között. Cseppet sem bántuk, nagyon-nagyon finomak, irtó mutatósak, a tanulság az, hogy még a legnagyobbaknak sem sikerül mindig minden...


Hozzávalók: (kb 22-25 darab)

100 gr nagyon jó minőségű étcsoki (legalább 60%)

2 dkg vaj

1 tojás

3 dkg cukor

1 ek. rum

6 dkg mogyoró

3,5 dkg liszt

1 kávéskanál sütőpor

negyed kk. só

kristálycukor és porcukor


A vajat és a csokit óvatosan összeolvasztottam a mikróban. A cukrot, a rumot és a tojásokat habosra kevertem és a csokihoz kevertem. Ezután került bele az előzőleg megpirított, lehéjazott darált mogyoró a liszt és a sütőpor keveréke. A massza nagyon lágy, két órát kell pihennie a hűtőben.

Amikor már megdermedt, egy kiskanál segítségével, vizes kézzel gyorsan dióméretű gömböcöket gyártottam belőle, majd egy mély tálkában kristálycukorba, azután pedig porcukorba forgattam. ( Állítólag az először kristálycukorba forgatás a titka az egésznek.) A porcukor azonnal, nagyon vastagon beburkolja, de ez pont jó, kell a havas külsőhöz. Mivel igazán minimális cukor van a tésztában, így meg is van az egyensúly.

180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben 12 perc pontosan elég volt neki.

Barmacukrosat is csináltam, de az ismeretlen gasztrofizikai okból nem repedezett ennyire tökéletesen.

Azóta kiderítettem, hogy az amerikai dél tipikus karácsonyi édessége; változata, mint csillag az égen, a kakaópor helyett étcsoki miatt nagyon luxus-selymes variáció.

Az egyes számú csokis keksz

A szerény külső - amit még a köss-egy-sárga-szalagot-a-keksz-köré motívuma sem tudott feljebb hozni - ne tévesszen meg senkit. T3d3v3s úgy hívja: A Keksz Ami Bejárta A Várost, szerintem meg ez Az Egyes Számú Keksz. Pár éve, amióta megtanultunk itthon cookies-t sütni, meg mindenféle sablé-kat, igazán lehetett kóstolgatni mindenféle kekszcsodákat. Ez azonban omlósságban, töménységben, a keserű-édes mély ízében bármelyikkel felveszi a versenyt. Nem mellékesen nevetségesen egyszerű, bármelyik gyerekszakácskönyv kitüntetett receptje lehetne, főképp hogy a golyóbisok gyártása fejleszti a motorikus készséget...

Okostojás ajánlott még sok étcsokit a bevonáshoz, de hétköznap este lévén ezt elblicceltem; nem elvetendő ötlet egyébként - eljátszogattam a gondolattal, meg azzal, hogy kettesével összeragasztgatom őket valami ütős savanykás lekvárral - mondjuk vörösáfonya - vagy dulce de
leche-vel, de azután arra jutottam, az már maga lenne a BŰN. Hát tessék...









Hozzávalók:(ebből nagyon sok, kb 80 db lesz)

35 dkg liszt

25 dkg cukor

35 dkg vaj

4 púpozott evőkanál holland kakaópor (hollad mindenképp!)

1 tk sütőpor (ha lehet Váncza, az a legjobb, mert kétfázisú)

csapott kk. só

A vajat a cukorral és a sóval habosra kevertem. Ezután mehetett bele fakanállal keverve a sütőporral kevert liszt és az átszitált kakaópor. A puha de nem ragadós tésztakeverék fél óráig hűtőben pihent, ezután kisebb diónyi gombócokat golyóbisoztam belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe raktam jó 5 centire egymástól, a golyóbisokat ellapítottam olyan fél centi vastagságúra (lehet villával, és akkor kicsít csíkos lesz a keksz a végén, vagy egy pohár aljával, én egy recés kekszkiszúró oladalát használtam) és a 180 fokos sütőben 12 percig sütöttem. Figyelni kell, mert
sütője válogatja, a lényeg, hogy ne kezdjen el pirulni a széle.






És ahogy már mondtam, aki a Bűn Útját választja, nyugodtan kenje még az alját étcsokival, fehércsokival, ragassza dzsemmel, karamellkrémmel, oh, irgalom anyja ne hagyj el, Nutellával.