Csokoládés briós

Igaz, nem a klasszikus briósformában, ráadásul töltve, na és a tekerjük fel-vágjuk félbe-csavarjuk össze formában, de eredeti, rengeteg vajat tartalmazó francia recept alapján. Száz százalékosan pontosan működött minden a receptben, tökéletesen megkelt a hosszú hűtőben kelesztés ideje alatt a a minimális élesztő mellett és a rengeteg zsiradék ellenére; pillekönnyű foszlós volt a sütés után. és bár ez egy nem túl nagy, 22 centi hosszú forma épp a sok vaj - na és a töltelék miatt - nagyon laktató, igazi nagyágyú egy tartalmasabb leves után. Hamarosan jön az igazi baba a rhum is!

Hozzávalók:

35 ml langyos tej

1,5 dkg cukor

2 gr szárazélesztő (egy zacskó harmada vagy 7 gr friss élesztő)

25 dkg liszt

csipet só

3 tojás

17,5 dkg puha vaj

1,5 dkg cukor

még 6-8 dkg vaj, olvasztva

6 dkg cukor

4 dkg holland típusú kakaó

Az élesztőt a cukrozott tejbe kevertem és 10 perc alatt felfuttattam. Ezután az álló mixert használtam: elkevertem a dagasztókarral a lisztet sót és a tojásokat, majd hozzáadtam a felfuttatott élesztőt. Kis részletekben állandó keverés mellett simára kevertem a vajjal, majd 10 percig dagasztottam (vagyis inkább kevertem) a lágy tésztát.

Enyhén aláliszteztem - még ekkor is nagyon lágy volt - és két órát langyos helyen folpackkal szorosan lefedve kelesztettem.

Ezután nagyon enyhén átgyúrtam, és lefolpackozva betettem a hűtőbe éjszakára.

Másnap egy fél órát pihentettem még a meleg  konyhában, majd ezután kinyújtottam a rugalmasan lágy tésztát kb. 60x40 cm-es méretűre, megszórtam a cukorral elkevert kakaóval, meglocsoltam a vajjal (lehetőleg mindenhova jusson,mert megkönnyíti a formázást, amikor ketté kell vágnunk a tekercset.) a hosszabbik oldala felől feltekertem. A tésztarudat középen éles késsel hosszában kettévágtam, majd a két fél tekercs végét összenyomtam, a fél tekercseket egymást keresztezve "összefontam", hogy a vágási felületek legyenek felül.

A 23x12 cm-es, de sütő papírral bélelt formába szuszakoltam, egy jó félórát hagytam még pihenni, és 200 fokra előmelegíttett sütőben kb 40-45 percig (tűpróbázni kell) sütöttem.

A recept Michael Roux  Tésztavarázs című könyvéből van.

Hercegnő kalács

Megérdemli a nevét, ne hagyjátok ki. Nemcsak jól néz ki a szokatlan töltési mód miatt  hanem full aromás a narancstól, a likőrtől meg a rengeteg étcsokitól tökéletes téli wellness süti, 500 kalória egy szelet...Nem, nem, csak a fele, olyan 250 körül. Hólapátolás után több szelet jár!

Nekem húsz éve van meg a szakácskönyv, amiben a receptje van, kb. azóta akarom megcsinálni. Csak mindig elétolakodott valami más ebből a könyvből, ami azután meg  állandó szereplő lett, mert még egyetlen receptben sem csalódtam innen Na és a fotók... Amikor 20 éve még sehol se volt a digitális technika...Gyönyörűek, bevilágítva, minimál design, semmi fél tonna zöldségespult harsányan a háttérben elrendezve, vintage(!) kiegészítők,  nem mellesleg a kaja tényleg úgy néz ki, ha elkészíted, mint a képen...

És bár levettem a mennyiségekből, mert az én formám kisebb, sőt az egyik kanál sütőpor helyett habfixet sikerült tennem a lisztbe, a süti szuper lett, és rettentően kiadós is, ha van hozzá egy kis mascarpone, vagy tejszínhab, akkor vendégeket is lehet rá hívni nyugodtan, simán kijön 20-25 szelet - mondjuk a csokit nem sajnáltam ki belőle.

Hozzávalók: (22cm-es szögletes formához)

18 dkg vaj

15 dkg cukor

3 tojás

2 kisebb  narancs lereszelt héja

2 csapott tk. sütőpor

18 dkg liszt
6 dkg étkezési keményítő

0,5 dl narancslé a két narancs levéből

0,5 dl narancslikőr (vagy több narancslé és kevesebb vodka, esetleg konyak)

20 dkg bevonó étcsoki

5 dkg tejcsoki

A szobahőmérsékletű vajat és a cukrot habosra kevertem kézi mixerrel, egyenként hozzáadtam a tojásokat is, és belereszeltem a narancsok héját. Hozzászitáltam a sütőporral és az étkezési keményítővel elkevert lisztet ( szerintem a szitálást nem jó kihagyni, mert az is ad plusz levegőt a sütibe), és egy fakanállal egyneművé kevertem a tésztát - sűrű, de ilyennek kell lennie.

A szögletes, magasfalú sütőformát (22 cm hosszú, 12 cm széles felül) kivajaztam és kiliszteztem, beleegyengettem a masszát, a sütő alsó rácsán és 200 fokon 1 órát sütöttem, az utolsó 20 percben alufóliával takarva a tetején. 10 percig rácson a formában, azután abból kivéve hűtöttem ki.

A sütit hosszában hatfelé vágtam, meglocsolgattam a szeleteket a narancsos-likőrös keverékkel. A csokikat a mikróban - félpercenként átkeverve - 800 watton felolvasztottam, megkentem a hosszú sütiszeleteket, összeállítottam a kalácsot eredeti formájába és kívülről is bevontam a csokival. Ha megdermed a máz, már ehető is, de nem tesz rosszat neki kevés pihenés, mert úgy jól összeérik a narancs-likőr-csoki kombó - ekkor csomagoljuk alufóliába.

Ui: Én az Aldiban még karácsony előtt vett étcsokibevonót használtam, ami nagyon jó minőségű ( 20 dkg-os, és  celofánba van csak csomagolva). Mást nem mernék ajánlani, de helyettesíteni inkább 20 dkg étcsoki és  1 dl tejszín lassan összemelegített  keverékével helyettesíteném inkább, hogy megdermedjen, de szépen vágható legyen.

Nova Szakácskönyvek: Édességek darabjából.

Duplacsokis kenyér

Nem is duplán szerintem, hanem inkább triplán és nagyon-nagyon. Eddig is tudtuk, hogy az amerikai receptek alapján készült sütik  egyik durva véglete a tíz dekánként ezer kalória, de valljuk be őszintén,  nem esnek jól ??? De, nagyon is jólesnek. Mert finomak. Mert édesek. Mert tele vannak vajjal. Cukorral. Csokival. És megérdemlünk néha valamit, ami jó,  erkölcstelen, és hízlal ? IGEN.

A Baked fiúk második könyvükben csupa amerikai klasszikust idéztek fel, és nekem úgy tűnik, még rátettek a klasszik receptekre egy lapáttal. Nálunk még nem fordult elő, hogy valamiből, ami csokis, két szerény szelet után, - egy nagy bögre tejjel, csakhogy legyen a vacsorában valami, ami egészségtudatosnak minősíthető - a gyerekek felállnak az asztaltól és azt mondják: "köszi Anya, ez szuper, de egyszerűen nem tudok többet enni...." - pedig mogyoróvaj nem is volt hozzá. Így tulajdonképpen  két legyet ütöttem egy csapásra: a kenyér másik  fele szuper desszertalap maradt fagyihoz.

Mindemellett a hozzávalók listája - talán az összesen 20 dkg cukrot kivéve - nem is igazán rémisztő, elkészíteni - lévén hogy igazi jó amerikai módra csak mindent össze kell keverni - igazán egyszerű. A cukrot pedig, szokásommal ellentétben  nem csökkentettem le, és szükség is van rá a rengeteg kakaó miatt. Az egyszerű hozzávalók és az egyszerű elkészítés ellenére egy magasabb osztályú sütemény kerül ki a sütőből - ez az igazi mesterek titka.

Hozzávalók:

15 dkg nádcukor

12 dkg kakaópor

6 dkg liszt

5 dkg cukor

1,5 tk. szódabikarbóna
1 csapott tk. sütőpor

1 tk. só

2 tojás plusz egy tojássárgája

2 dl tej ( A receptben író van, egy éve nem látok sehol...)

1 tk. vaníliakivonat

1,2 dl étolaj

20 dkg étcsoki

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

Az első hét hozzávalót egyenletesen elkevertem. A következő négy hozzávalót kézi mixerrel simára kevertem, majd fokozatos, lassú sugárban a mixer legkisebb fordulatán a száraz hozzávalókhoz öntöttem . Csak addig kell keverni, míg sima lesz, nem kell túlkeverni! Az apróra tört étcsokit fakanállal forgattam bele.

Szögletes, 22X12-es, kilisztezett és vajazott kenyérformában sütöttem, pontosan a recpet szerinti egy óra tíz percig, ekkor már jó volt a tűpróba. 

Először lassan mozdul a tészta, de azután gyönyörűen felemelkedett, kitöltötte teljesen a formát. Úgy a 40. perctől kezdve takartam a tetejét, mert a sok kakaó miatt ijesztően feketének nézett ki - mintha égett lenne, de hogy átsüljön, az utolsó 10 percben levettem az alufóliát. Kisülés után 10 percig a formában hűlt, majd rácsra raktam ki. Ekkor a külső "héja" vékony és picit  ropogós,  másnapra, alufóliába csomagolva volt szerintem tökéletes, ekkor egyenletes, nagyon csokis, sűrű, de mégsem fojtós, tömör gyönyörűség lett belőle.

Legközelebb a csoki fele megy a tésztába, másik fele pedig csokis bevonatként kerül a süti tetejére.