Hideg kutya

Jöhet bármi, ami hideg? Egy kutya is? Kalter hund - így hívják ezt a német eredetű, sütés nélküli, tízezer kalóriás édességet. Szerintem a kép magáért beszél: nem sajnáljuk a csokit, tejszínt, a vajas kekszet, csak a nutellával spórolunk kicsit, és már kész is a sütemény. Egy húszéves szakácskönyvemben van kakaóporos-vajas kenegetős verzió,  (nem szólva a netes full  margarinos cuccokról) de ezt a ganache-os változatot próbáltam ki inkább, és nem bántam meg. Hogy figyeljek az egészséges életmódra  ;), teljes kiőrlésű kekszet használtam hozzá, és szerintem jobb is így, mert van egy kis teste és tartása a keksznek, és a puhasága ellenére picit mégis ropogós érzetet ad.

Elméletileg nagyon vékony szeletekre kell vágni, és ezért jó kiadós, így is van - vagyis így lehet, de hogy nálunk olyan sebességgel tűnt el, mintha legalább tíz vendég is lett volna, az biztos. Ha csokit 20 dkeára vesszük le, és arányosan a többi hozzávalót is, 6 kekszréteg lesz, így viszont a nyolc réteg keksz majdnem kitöltötte a sütőformát és szép magas lett a hideg kutya.

Hozzávalók: (x cm-es liter űrtartalmú fém formához)

26-28 dkg teljes kiőrlésű vajas keksz ( Én az Aldiban vettem)

25 dkg étcsoki

2,2 dl tejszín

1 ek. nutella

1 dl tej

1 tk porcukor

1 nagy teáskanál holland kakaópor

A formát pontosan, hogy nehogy aláfolyjon a csoki, sütőpapírral kibéleltem.

A csokit apróra törtem, egy mélyebb tálba raktam, a tejszínt felforrósítottam, ráöntöttem, és 5 perc várakozás után a rugós habverővel simára kevertem, a végén a nutellát is hozzáadva.

A kakaót elkevertem a cukorral, kevés tejjel, felforrósítottam a mikróban, hozzáadtam a tejet és egy lapos tányérba öntöttem a kakaót.

Vékonyan rétegezve, és a formát mindig majdnem kitöltve - ezért el is kellett felezni-harmadolni  a kekszek egy részét -  leraktam a csokikrémet és a kakaóba forgatott -nem szabad eláztatni! - kekszeket, és a fomát 6 órára a hűtőbe raktam.

Mikor teljesen megdermedt, kiborítottam, óvatosan lehúztam a sütőpapírt, kevés, sütőpapíron vékonyra elkent olvasztott, majd visszadermesztett, eltördelt étcsoki lapkával díszítettem.

Mindig hűtőből tálalandó!

A recept erről a francia oldalról származik.

Karamelles-mogyorós-tejcsokis gombóc

Ez a totális jutalomfalat, embereknek. A legeslegjobb eddig az összes közül.

Senki ne hagyja ki, aki egy kicsit is édesszájú. És azoknak is ideális - pédául nekem - akinek nincs elég kézügyessége, türelme és ideje a bonbonozáshoz, a temperálásról nem is beszélve. És bár gasztroajándék kategóriában indulna, szerintem ez az ideális édesség akkor, amikor egy kicsit magunkra gondolunk. Igen, mert megérdemeljük!!!

Hozzávalók: (35-40 darabhoz)

12 dkg porcukor
6 dkg olvasztott langyos  vaj és egy csipet só
0,8 dl forró tejszín
8 dkg dió
8 dkg mogyoró
10 dkg olvasztott  tejcsoki

- a bevonáshoz:

20 dkg étcsoki

A  mogyorót és a diót durvára vágtam, és egy teflonserpenyőben kb. 5 perc alatt, nagy lángon, kevergetve megpirítottam - ekkor, ha a kezünk bírja, egész jól le lehet szedni a héját is, egymáshoz dörzsölgetve a darabokat a tenyerünk között. (Ha nem bírja, sajnos kénytelenek vagyunk beáldozni egy tiszta konyharuhát.)  

A porcukrot egy vastagabb aljú lábasban kis  lángon karamellizálni kezdtem - az elején nem kell kevergetni, azután igen, és fog egy kicsit csomósodni, de ahogy óvatosan kevergetjük tovább, le-lehúzva a tűzről,  a csomók szép lassan felolvadnak. Amikor a cukor  sötét-arany színű lett, akkor  lehúztam a tűzről, vártam kicsit, majd hozzáadtam a megolvasztott vajat és a felforrósított tejszínt, visszatettem kis lángra és melegítés közben simára kevertem. 

Amikor már langyosra hűlt, belekevertem a mogyorót-diót és a megolvasztott tejcsokit. 

Hűlni hagytam a kamrában, majd egy teáskanál segítségével  alig  féldiónyi gombócokat készítettem - kicsinek tűnnek, de erre jön még majd a csokibevonat, és hát elég  ütős is, nem kell túrógombóc méret belőle, hogy úgy érezzük, ettünk valami édességet... (Nem ragad igazán a vaj miatt, gyorsan lehet vele dolgozni, és nem lesz tökéletes golyóbis a dió/mogyoró miatt.)

Éjszakára hűtőbe raktam (min.2 óra kell neki) majd egy villa és egy kiskanál segítségével étcsokiba forgattam, sütőpapíron hagytam dermedni. Hűtőben sokáig eláll, szobahőmérsékleten belül enyhén olvadós, kívül ropogós gyönyörűség.

Miután egy adagot már felfaltunk leteszteltünk,  szerintünk úgy a legjobb, hogy a hűtőből kivéve áll egy fél órát szobahőmérsékleten.

A La bible des macarons et mignardises szakácskönyvből.

Csokimousse

Még egy gyerek is el tudja készíteni.

El is tudta!

Igaz, amikor a tejszínhabot kellett felverni, akkor egy perc után közölte, hogy fáj a karja - a mixer tartásától... - és a tojások szétválasztását is kell még gyakorolni, a matek gyakorlása viszont adott, mert mennyi tejszín is kell, ha 150 gr csokihoz kell 5 deci, de mi csak 100 gr csokiból csináljuk?

Így is elég 4 normál vagy 6 csini kis adagra,azzal, hogy az igazi jó kis hab állagot közel egy napi  hűtés után éri el.

Hozzávalók:

10 dkg étcsoki

2 tojás

2 tk.cukor

3 dl tejszín ( ha matekozunk is közben akkor  3 egész 1/3 dl)

1 csipet só

A csokit apróra tördelve a mikróban 2x 30 mp alatt, egy kevergetést közbeiktatva felolvasztottuk.

A tojások sárgáját cukorral gőz fölött könnyű, világossárga habbá vertük. A tojásfehérjékből  - csipet sóval - és a tejszínből kemény habot vertünk. A  már csak langyos csokiba belekevertük a tojássárgájás krémet, azután kézi habverővel óvatosan beleforgattuk a fehérje- majd a tejszínhabot. Kis poharakba szedtük, és  egy részét tényleg másnapig hűtöttük.

Kiindulópont Lajos Mari 99 Desszert c. könyvében - szerintem a tojásfehérjét jobb habbá verni;, így a 3 dl tejszín is épp elég; az alkohol pedig, érthető okból, kimaradt.