Az egyes számú csokis keksz

A szerény külső - amit még a köss-egy-sárga-szalagot-a-keksz-köré motívuma sem tudott feljebb hozni - ne tévesszen meg senkit. T3d3v3s úgy hívja: A Keksz Ami Bejárta A Várost, szerintem meg ez Az Egyes Számú Keksz. Pár éve, amióta megtanultunk itthon cookies-t sütni, meg mindenféle sablé-kat, igazán lehetett kóstolgatni mindenféle kekszcsodákat. Ez azonban omlósságban, töménységben, a keserű-édes mély ízében bármelyikkel felveszi a versenyt. Nem mellékesen nevetségesen egyszerű, bármelyik gyerekszakácskönyv kitüntetett receptje lehetne, főképp hogy a golyóbisok gyártása fejleszti a motorikus készséget...

Okostojás ajánlott még sok étcsokit a bevonáshoz, de hétköznap este lévén ezt elblicceltem; nem elvetendő ötlet egyébként - eljátszogattam a gondolattal, meg azzal, hogy kettesével összeragasztgatom őket valami ütős savanykás lekvárral - mondjuk vörösáfonya - vagy dulce de
leche-vel, de azután arra jutottam, az már maga lenne a BŰN. Hát tessék...









Hozzávalók:(ebből nagyon sok, kb 80 db lesz)

35 dkg liszt

25 dkg cukor

35 dkg vaj

4 púpozott evőkanál holland kakaópor (hollad mindenképp!)

1 tk sütőpor (ha lehet Váncza, az a legjobb, mert kétfázisú)

csapott kk. só

A vajat a cukorral és a sóval habosra kevertem. Ezután mehetett bele fakanállal keverve a sütőporral kevert liszt és az átszitált kakaópor. A puha de nem ragadós tésztakeverék fél óráig hűtőben pihent, ezután kisebb diónyi gombócokat golyóbisoztam belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe raktam jó 5 centire egymástól, a golyóbisokat ellapítottam olyan fél centi vastagságúra (lehet villával, és akkor kicsít csíkos lesz a keksz a végén, vagy egy pohár aljával, én egy recés kekszkiszúró oladalát használtam) és a 180 fokos sütőben 12 percig sütöttem. Figyelni kell, mert
sütője válogatja, a lényeg, hogy ne kezdjen el pirulni a széle.






És ahogy már mondtam, aki a Bűn Útját választja, nyugodtan kenje még az alját étcsokival, fehércsokival, ragassza dzsemmel, karamellkrémmel, oh, irgalom anyja ne hagyj el, Nutellával.

Csokitorta háromszor

Én bírom Nigellát. Nyilván nem minden receptje tökéletes - mert ki-é az? - biztos csúnya műkajákat is használ az Express-sorozatban - de legalább nem gasztrosznob - de legfőképpen azért, mert sugárzik róla az életöröm, talpra bírt állni személyes tragédiája után és be meri vallani azt, hogy éjfélkor is képes megdézsmálni a desszert maradékát a hűtőből. Szóval nem sztárséf, nem tökéletes szupernő 38-as (vagy angol 10-es) méretekkel, hanem egy ember, akinek nem kell megjátszania magát, amikor megmutatja: örömből főz, olyanoknak, akiket szeret. És aki esetleg nem ért egyet a fentiekkel - tegye nyugodtan, miért is lennénk egyformák??

Nem is volt kérdés, hogy a Házi Istennő-s szakácskönyve első helyek egyikén volt a Jézuskának írt levél listáján. És mivel annnnnnyira jó voltam, meg is kaptam, és azóta olvasgatom, gondolkodom, méricskélem, annyi kedvemre való recept van benne, hogy aztán végül mindig inkább valami más mellett döntöttem. Aztán egy depressziós esős vasárnap muszáj volt valami nagyon csokisat sütnöm, és egyből eszembe jutottak a csokitortái. Ezekből választottam az alábbit, és olyan sikere volt, hogy gyors egymásutánban háromszor is megsütöttem, csak a borításban különböztek egymástól.

Hozzávalók:
12,5 dkg vaj
10 dkg étcsoki
30 dkg narancs-, barack, vagy másfajta dzsem
15 dkg kristálycukor
2 nagy tojás
15 dkg liszt
fél csomag sütőpor

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
A vajat óvatosan felolvasztottam egy lábasban, levettem a tűzről és beletettem az apróra tört étcsokit, és kevergetve összeolvasztottam őket. Ezután beleraktam a narancsdzsemet, a cukrot, belekevertem a felvert tojásokat és a lisztet a sütőporral együtt. Mivel nincs 20 centis kapcsos formám, egy ugyanekkora átmérőjű fém lábas alját sütőpapírral béleltem ki, és abban sütöttem tűpróbáig - ez 50-60 perc volt. 20 perc után a tetejére tettem alufóliát, mert tartottam attól, hogy a tetejét megkapja a sütő. Ezt aztán a vége előtt úgy tízperccel le kell venni, mert akkor meg nem akar átsülni. Ettől eltekintve igazán egyszerű elkészíteni. Csináltam csak barackdzsemmel, ekkor határozottan Sacher-jellege lett.
Egyébként nagyon szép, szabályos formájú torta, nem púposodik lehetetlenül, a sütőből kivéve sem lappad össze, egyszóval csinos, tömör, laktató kis kalóriabomba.

A tejszínhab sose rossz hozzá, de a bevonatok közül a porcukor-kevés-narancslé-cukorszirupban átforralt-narancsszeletek aratták a legnagyobb sikert - ez utóbbi adott a tortának egy kis fanyarságot. Biztos ki fogom próbálni még áfonya- vagy meggydzsemmel is.

Nigella Lawson : Hogyan váljunk házi istenőkké c. könyvéből.

A torta, aminek Ferrero Rocher íze volt

Mindenki, akinek a hetvenes évekre esett a gyerekkora - vagy előbbre - emlékszik még az akkori cukrászdai kínálatra. Rengeteg vajkrémes sütemény, minimális gyümölcs, sűrű tészták és piskóták, igazán édes ízek. Ha volt ettől eltérő kínálat, oda az emberek elskodáztak a szomszéd városból is.
Nekem olyan szerencsém volt, hogy az anyukám minden hétvégén sütött valami házi süteményt, de a tortakrémek akkor is úgy kezdődtek és végződtek, hogy vaj, cukor, cukor vaj. Ezért kicsit félve láttam neki a régóta elővenni készült diótorta-receptnek, amire úgy emlékszem gyerekkoromból, hogy az a dió a köbön. Mert persze ennek is vajas a krémje, és a rég vágyott íz miatt nem is akartam változtatni rajta - kivéve persze, hogy a kamrában búslakodó mogyoróhegyeket akartam megritkítani vele. Ezen az egészen alapvető változtatáson túl még annyit variáltam, hogy Mamma verhetetlen csokimáza borította kívülről, és érlelődött egy napig némi elturmixolt meggy-cseresznye dzsemmel is bevonva a kamrában.

És hát valóban: a család egyemberként megállapította, hogy Ferrero Rocher íze van, majd villámgyorsan eltűnt a torta fele a laza kis nagyszombati vacsora után.
(Én speciel egyébként Pocket Coffee rajongó vagyok (függő, mondhatnám), a szélén lévő e-mail címen lehet érdeklődni, hova lehet kilószám küldeni.)

Hozzávalók:

A tésztához:
(28 cm-es kapcsos tortaforma)

8 tojás
8 ek. cukor
2,5 ek. liszt
2,5 ek. zsemlemorzsa
8 ek. darált mogyoró
1 kk. sütőpor

A krémhez:

15 dkg vaj
5 ek.cukor
5 ek. mogyoró
1 ek. kakaó
1 dl tej

A mázhoz:

12 dkg étcsoki
15 dkg porcukor
2 dkg vaj
4 ek. forró víz



A sütőt 175 fokra bekapcsoltam.A mogyorót (ami kb. 25 dkg volt) tepsiben (de lehet teflonserpenyőben kis lángon kevergetve is) néhány percig pirítottam. (nem árt néha megrázogatni közben) Ezután reménytelen küzdelembe kezdtem, hogy konyharuha között ledörzsöljem a héját, és megelégedtem a 70 %-os sikerrel, majd ledaráltam.

A tojásokat szétválasztottam, a sárgájukat a kristálycukorral sűrű krémesre-habosra kevertem, a fehérjét kemény habbá vertem. Beletettem a sütőporral elkevert lisztet, zsemlemorzsát és mogyorót, és két részletben óvatosan, de alaposan belekevertem a habot. A kivajazott, kilisztezett formában kb. 20 percig - tűpróbáig sütöttem, a kikapcsolt sütőt kinyitottam és megvártam míg kihűl, majd 3 lapba vágtam.

A krémhez a mogyorót a cukrot és a kakaót egy kisebb lábasban a tejjel összekevertem és sűrűbb masszává főztem. A habsora kevert vajhoz kihűlve, kanalanként adtam hozzá, majd a dzsemmel megkent lapok közé töltöttem. A tortát kívülről is bekentem vékonyan a dzsemmel; egy napot alufóliába csomagolva a kamrában töltött.

A mázhoz felolvasztottam vízgőz fölött az étcsokit, hozzáadtam a porcukrot, a forró vizet és a vajat.Simára kevertem és óvatosan átmelegítettem újra a gőz fölött, majd bevontam vele a tortát.


Dióból is nagyon intenzív, finom süti lesz belőle, míg ezt írtam, eszembe jutott, hogy senki ne féljen kipróbálni a krémet vaj helyett 2 dl habbá vert tejszinnel, csak akkor a mogyorós-kakaós kevercset kicsit hígabbra kell főzni, és abba kell keverni 1 ek., meleg vízben megáztatott zselatint, majd óvatosan hozzá a habot.


A kép csúnya lett, dehát nem lehet mindig szép.

A recept anyukám kolléganőjétől származik

Sacher-torta nemcsak karácsonyra

Mivel az ünnepeket a viszonylag sok sütés-főzésen túl az édes semmittevés - gyerekezés, olvasás, alvás gyerekezés, olvasás - luxusával töltöttem, nehéz belelendülni a munkás hétköznapokba. Nem is kezdem 100 %-on csak a jövő héten, viszont a sok új blogbejegyzés némi lekifurdalással töltött el. Nem is tudom mivel kezdjem, Ági kérdésére is fontolgatom a választ, van jópár - bár némileg aktualitását vesztett - receptem és képem, és számos kép nélküli receptem, mert próbáltam a családot és a vendégeinket, illetve az ünnepi hangulatot nem zaklatni a fotózással. Maradékokat pedig nehéz kreatívan fotózni. Vagy inkább az kíván több kreativitást?
Ami vitán felül a legnagyobb sikert aratta, az a Mamma receptje alapján késztett Sacher-torta, a karácsonyi vacsorához. Be van rendelve a Válogatós Gyerektől a nyári szülinapra - sok!!!!csokilevéllel, anya!!!-, ami nagy szó a torta egyszerű eleganciájához képest azután, hogy volt már kívánságként tűzhányó(alakú) torta (megcsináltam) vagy marcipános focilabda-torta (megrendeltem).
Mindenesetre a karácsonyi vacsorán túl az ünnepek alatt kollektíve, amíg tartott, mindenki Sacher-tortát reggelizett, és mondhatom, ennél hedonistább téli szünidős feelinget nem nagyon tudok elképzelni. Stabil helye lesz a karácsonyi menüben (ideértve a reggelit is) mostantól.
Köszönöm, Mamma!

Hozzávalók
(26 cm-es kapcsos formához)

15 dkg étcsoki(min 60 %-os)
12,5 dkg vaj
6 tojás sárgája
6 tojás fehérje
12, 5 dkg cukor
5 dkg étkezési keményítő
5 dkg liszt
5 dkg darált mandula
1 tk. sütőpor
1 csipet só
1 ek. vaníliakivonat (vagy 2 csomag vaníliás cukor)

a mázhoz és a töltelékhez:

40 dkg barackdzsem pürésítve
1 ek. rum( vagy konyak)

csokimáz:
12 dkg étcsoki ( minimum 60%-os)
15 dkg porcukor
2 dkg vaj
4 ek. forró víz



Mindent Mamma instukciói alapján csináltam, mégis úgy izgultam, mintha életemben először sütnék piskóta jellegű süteményt és nem legalább kétszázadszor.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A csokit a vajjal együtt óvatosan felolvasztottam vízgőzön, félretettem, a tojássárgákat fehéredésig kevertem a porcukorral és kemény habot vertem a tojásfehérjéből. A tojássárga-porcukor keverékhez tettem a sütőporral elkevert lisztet, a mandulát, a keményítőt, csipet sót, a vaníliaaromát, majd a langyos  vajas csokoládét, a végén pedig óvatosan két részletben a tojáshabot. (Első részét vagányabban, a másodikat óvatosabban átforgatva.)
A kivajazott-zsemlemorzsázott (csak alul!) tortaformát az előmelegített sütő alsó rácsára tettem, 45 percig sütöttem (35 után letakartam alufóliával a tetejét), aztán a lekapcsolt sütőben hagytam 15 percre.
Gyönyörű magas torta-alapom lett, a közepe persze magasabb volt, de aztán nem is kellett kozmetikázni, szépen visszalapult vízszintesre.

Amikor a torta kihűlt, vízszintesen kettévágtam és az aprítógépemben pürésített jó kis sk. házi barackdzsem jó kétharmadát a két lap közé töltöttem. A tetejére és az oldalára szép vékonyan elosztottam a maradékot, és másnapig félretettem hűvös helyre a sütit.Ezalatt a barackdzsem kicsit rászikkadt-beszívódott kívülről, ami azért jó, mert kevesebb az esélye, hogy esetleg a csikomázzal összekulimászosodik.

A csokimázhoz mindent egy kisebb lábasban összeolvasztottam, és a legnagyobb konyhakésemet használva bátran rákentem a tortára.Gyönyörűen sikerült, csak azt hagytam ki a számításból, hogy a kiskorúaknak annyira ízlett a csokimáz-maradék a kislábasban, hogy amíg 5 percre magára hagytam a tortát, szorgos kis ujjacskák mély árkokat szántottak a kész mázba....(még a Nagyobb is, aki persze azzal védekezett, hogy a Kisebb javasolta...) Restauráltam a mázat, hűvösre raktam a sütit, a futórózsán fellelhető leveleket étcsokival bevontam, a csoki újraszilárdulása után az igazi leveleket lehúztam a csokilevelekről, ezeken, és némi fehércsoki-reszeléken (hó) keresztül gázol a rénszarvas.

Demel vagy Sacher, nekem ez ízlett a legjobban!

A torta kiválóan elállt a hűtőben nemcsak felvágatlanul, hanem kis alufólia-támogatással felvágva is, és csak egyre jobb lett.

Csokoládés körtetorta

Mondtam neki, hogy ez valami tévedés lesz, hogy mindig szeptember elejét lesem, mert nagyon oda kell figyelni, amikor a körtéi a beletörikafogam és a vacakcsöpögős közötti ideálisanmégzöld állapotban vannak. De hiába, a globális felmelegedés - vagy a két kis jégkorszak közötti melegebb időszak - megtette a magáét. Már augusztus elején menteni kellett a menthetőt, ezért telepakoltam a hűtőt körtével, és boldogan rágicsálok a Kisebbel, meg próbálom minél változatosabban frissen feldolgozni, mivel a ropogós körték súlyos megcsúfolása bármilyen körtebefőtt készítése.


Hozzávalók:

a linzertésztához:

15 dkg liszt
12,5 dkg vaj vagy margarin
5 dkg cukor
1 tojás

a töltelékhez

4 szép, ropogós (hozzá nem értők szerint éretlen) körte

6 db babapiskóta
1 csapott ek. liszt
1 ek. kakaópor
3 tojás
5 dkg jó minőségű étcsoki


A linzertésztát gyorsan összeállítottam: a lisztet meg a vajat morzsásra aprítógépeztem, belegyúrtam a tojást ( kicsit megszabadítottam a fehérje egy részétől, mivel tulajdonképpen fél adag tésztát csináltam) meg a cukrot és betettem a hűtőbe. Igazából legalább egy órát pihennie kéne, de most erre nem volt időm, negyedóra múlva kivettem, lecsíptem belőle egy tenyérnyi darabot, nagyjából kört nyújtottam belőle, rányomtam a 26 cm-es tortaformám alját, ott pontosan körbevágtam,beletettem a formába, jól megszurkáltam villával, a maradékot a különvett darabbal összegyúrtam, hosszú gilisztát nyújtottam belőle és feltapasztgattam kb. kétcentis peremnek a tortaforma oldalába. A 180 fokra előmelegített sütőben 15 percet sült elő; én még sose sütöttem babbal vagy ilyesmivel, a szurkálás elég, kicsit felpúposodik, amikor kiveszem újra megszurkálom és nincs semmi gond.

A körtéket meghámoztam és cikkekre vágtam.

A babapiskóta is az aprítógép kései között végezte, a csokival együtt ( aa, de sajnáltam, kétféléből tettem bele egy kicsit, egyik 60as, a másik 70es, ecuadori meg amazonas menti, na szóval ezeket szerintem arra találták ki, hogy este 10 körül csendben olvadozzanak az ember szájában, és nem arra hogy feldolgozzuk). Hozzákevertem még a lisztet és a három tojás sárgáját, a fehérjét habbá vertem és két részletben - az elsőt durvábban, a másodikat óvatosabban - hozzáforgattam a többi anyaghoz.

A körtecikkeket szépen berakosgattam a félig sült linzeralapba, rákerült a csokis öntet és még 10 perc kellett nekik együtt a sütőben. (Itt lehet játszani az elektromos sütővel, ha egy kicsit jobban megpirult már a linzer, át lehet váltani felső sütésre.) A csokis öntet olyan brownies jelleget ölt, lehet lágyabbra is hagyni a hőfokot mérsékelve, de így teljesen sűrű piskótaszerű lett.

Egy doboz creme fraiche pont erre várt a hűtőben, de a szeptemberi lejárat ellenére érdekes rózsaszín képletek bukkantak elő a fólia levétele után, így csak maradt magában, és az utolsó morzsáig elfogyott.

A linzertészta az én alapszakácskönyvem, a Horváth Ilona receptje ( és itt látható, nem vagyok egyedül : -)), az ihlet pedig Jamie Olivertől jött, de a kamrám aktuális tartalma erősen átalakította az ő receptjét. A liszt illetve a bababpiskóta helyett nyugodtan kipróbálható darált dióval vagy mogyoróval vagy mandulával, tökéletes párosítás.