Ez bizony nem az a diós-lekváros. Az ennek szerintem a nyomába se érhet. (Vagy változatlanul elég nekem egy évben egyszer valami zserbószerűség.)
Miután ezt tisztáztuk, még előrebocsátanám, hogy ezt tényleg inkább tapasztaltabb, türelmes és emellett elszánt hobbiszakácsoknak ajánlanám. Az elszántság nemcsak a megvalósításhoz szükséges, hanem számolni kell kipróbáláskor azzal is, hogy ezt követően családunk tagjai úton-útfélen ezt fogják követelni tőlünk, mindegy, mi van, egyszerű hétköznap vagy valami ünnep, és az alapmennyiség méretre inkább egy könnyű desszertféleség 4 személyre. Ki lehet nevezni sűrűbb leves után másodikfélének is, csaképp lehet úgy járunk mint én: az üres tányér felett rámvetett szemrehányó pillantások hatására kénytelen voltam megígérni egy záros határidőn belüli tíztojásos verziót. A türelem meg azért szükséges, mert a tészta titka a nagyon lassú tűzön sütés, azaz egy palacsinta 4-5 perc alat készül el, legjobb ha van két nagyjából egyforma serpenyőnk a sütéshez, úgy némileg haladósabb lesz.
A recept a főnökömé: ahogy mondani szoktam, van aki gasztroblogot firkálgat, van aki meg főz, mondjuk egy kisebb létszámú hétvégén úgy alig 20 emberre. De ha épp mindenki ráér, simán vannak negyvenen egy szülinapon, úgyhogy ő ennek 50 tojásból is neki szokott állni...
Hozzávalók:
5 tojás
5 dkg cukor
5 dkg vaj
5 dkg liszt
4 dl tej
4 csomag vaníliás cukor
2 citrom lereszelt héja
olvasztott vaj a sütéshez
A tojások sárgáját sűrű, habos, világossárga krémmé kevertem a cukorral, hozzákevertem a puha vajat, a tojások fehérjét pedig kemény habbá vertem. A sárgájához kevertem a lisztet, majd a tej felét, fokozatosan, hogy sima legyen - legjobb a kézi robotgépet el se tenni.
Ezután a masszához kevertem a tojáshab felét, óvatosan, egy fakanállal. Ezután került bele a tej második fele, majd a hab maradéka - ekkor nem baj, ha nem keverjük el tökéletesen - nem is nagyon lehet, mert viszonylag híg palacsintatészta magasságában járunk.
Kár, hogy nem készítettem fázisfotókat, mert azt kell mondjam, ekkor a tészta állaga kissé ijesztő :) Alul a sűrűbb sárgás tészta, felül pedig a hab - mintha furcsán szétválna a kétféle állagú rész. De ez így van jól.
Ezután rögtön sütni kell, nehogy összeessen a tészta.
A 28 cm-es - nem a palacsintasütő!!! - valamiért abban ez nem működik!! - szeletsütő (thát magasabbb oldalfalú) 26 cm-es teflonserpenyőmet jól kikentem vajjal, megforrósítottam, és beleöntöttem 1 merőkanálnyi tésztát. Úgy kell kanalazni, hogy előtte óvatosan keverni kell rajta egyet, hogy kerüljön bele a tetején úszkáló habocskákból is. Kb. 3 mm vastag lesz a tészta a serpenyőben- a klasszik tésztához képest emiatt nem is kell "kanyarítani" a serpenyőben. Ezután rögtön levettem a lángot majdnem teljesen takarékra, és türelmesen vártam, úgy 4-5 percig. Ekkorra az alja kellemesen megpirul, a teteje pedig rezgős-habos marad. Amikor már láttam, hogy enyhe rázogatásra csúszkál a serpenyőben a tészta, tálra csúsztattam, és kezdtem előlről az egészet. A palacsintákat sorban megszórtam a citromok lereszelt héjával elkevert vaníliás cukorral.
Ebből a mennyiségből 8-10 db palacsinta lesz, az utolsó a sült, alsó felével felfele kerül a többi tetejére.
Lehet persze négyrét hajtogatva egyenként is tálalni, de egy-egy darabbal tuti nem elégszik meg senki...
Ha csinálunk hozzá esetleg valami kis narancsmártást, akkor végképp ünnepi desszertet varázsolhatunk belőle, bár nálunk ezt eddig senki nem reklamálta.
Egy évvel ezelőtt: Rokfortos pite
Két évvel ezelőtt: Currys lencsekrémleves
Miután ezt tisztáztuk, még előrebocsátanám, hogy ezt tényleg inkább tapasztaltabb, türelmes és emellett elszánt hobbiszakácsoknak ajánlanám. Az elszántság nemcsak a megvalósításhoz szükséges, hanem számolni kell kipróbáláskor azzal is, hogy ezt követően családunk tagjai úton-útfélen ezt fogják követelni tőlünk, mindegy, mi van, egyszerű hétköznap vagy valami ünnep, és az alapmennyiség méretre inkább egy könnyű desszertféleség 4 személyre. Ki lehet nevezni sűrűbb leves után másodikfélének is, csaképp lehet úgy járunk mint én: az üres tányér felett rámvetett szemrehányó pillantások hatására kénytelen voltam megígérni egy záros határidőn belüli tíztojásos verziót. A türelem meg azért szükséges, mert a tészta titka a nagyon lassú tűzön sütés, azaz egy palacsinta 4-5 perc alat készül el, legjobb ha van két nagyjából egyforma serpenyőnk a sütéshez, úgy némileg haladósabb lesz.
A recept a főnökömé: ahogy mondani szoktam, van aki gasztroblogot firkálgat, van aki meg főz, mondjuk egy kisebb létszámú hétvégén úgy alig 20 emberre. De ha épp mindenki ráér, simán vannak negyvenen egy szülinapon, úgyhogy ő ennek 50 tojásból is neki szokott állni...
Hozzávalók:
5 tojás
5 dkg cukor
5 dkg vaj
5 dkg liszt
4 dl tej
4 csomag vaníliás cukor
2 citrom lereszelt héja
olvasztott vaj a sütéshez
A tojások sárgáját sűrű, habos, világossárga krémmé kevertem a cukorral, hozzákevertem a puha vajat, a tojások fehérjét pedig kemény habbá vertem. A sárgájához kevertem a lisztet, majd a tej felét, fokozatosan, hogy sima legyen - legjobb a kézi robotgépet el se tenni.
Ezután a masszához kevertem a tojáshab felét, óvatosan, egy fakanállal. Ezután került bele a tej második fele, majd a hab maradéka - ekkor nem baj, ha nem keverjük el tökéletesen - nem is nagyon lehet, mert viszonylag híg palacsintatészta magasságában járunk.
Kár, hogy nem készítettem fázisfotókat, mert azt kell mondjam, ekkor a tészta állaga kissé ijesztő :) Alul a sűrűbb sárgás tészta, felül pedig a hab - mintha furcsán szétválna a kétféle állagú rész. De ez így van jól.
Ezután rögtön sütni kell, nehogy összeessen a tészta.
A 28 cm-es - nem a palacsintasütő!!! - valamiért abban ez nem működik!! - szeletsütő (thát magasabbb oldalfalú) 26 cm-es teflonserpenyőmet jól kikentem vajjal, megforrósítottam, és beleöntöttem 1 merőkanálnyi tésztát. Úgy kell kanalazni, hogy előtte óvatosan keverni kell rajta egyet, hogy kerüljön bele a tetején úszkáló habocskákból is. Kb. 3 mm vastag lesz a tészta a serpenyőben- a klasszik tésztához képest emiatt nem is kell "kanyarítani" a serpenyőben. Ezután rögtön levettem a lángot majdnem teljesen takarékra, és türelmesen vártam, úgy 4-5 percig. Ekkorra az alja kellemesen megpirul, a teteje pedig rezgős-habos marad. Amikor már láttam, hogy enyhe rázogatásra csúszkál a serpenyőben a tészta, tálra csúsztattam, és kezdtem előlről az egészet. A palacsintákat sorban megszórtam a citromok lereszelt héjával elkevert vaníliás cukorral.
Ebből a mennyiségből 8-10 db palacsinta lesz, az utolsó a sült, alsó felével felfele kerül a többi tetejére.
Lehet persze négyrét hajtogatva egyenként is tálalni, de egy-egy darabbal tuti nem elégszik meg senki...
Ha csinálunk hozzá esetleg valami kis narancsmártást, akkor végképp ünnepi desszertet varázsolhatunk belőle, bár nálunk ezt eddig senki nem reklamálta.
Egy évvel ezelőtt: Rokfortos pite
Két évvel ezelőtt: Currys lencsekrémleves