Epres flognarde

Ez nem clafoutis. Azért nem, mert a franciaországi Limousine régióból származó, és az okcitán nyelv "megtölt" jelentésű szavából származó elnevezést csak akkor használják, ha a süti cseresznyével - eredetileg ki sem magozottal - van töltve. Minden más gyümölcs esetén a becsületes flognarde névre hallgat, lehet az alma, szilva vagy bármilyen bogyós. Ennyit az etimológiáról, hozzátéve, hogy életemben először tejespitéről Ízbolygótól hallottam vagy két éve, nálunk soha senki nem csinált ilyet a családban, pedig még ettem kemencében sült almás pitét meg rétest a nagymamámnál.

És ha már francia, akkor kipróbáltam a híres-nevezetes Julia Child receptjét, a Mastering The Art of French Cooking c. könyvéből, és azt kell mondjam Váncsa mesteré állja a próbát.

Igazából helyes, napsütéses, akácillatú tavaszi-nyári délutánokon kellene bekanalazni, de egy ilyen ronda esős napon langyosan igazi vigasztaló uzsonna vagy vacsora, és ráadásul igazán egyszerű.


Hozzávalók: (24 cm-es formához)


3 dl tej

14 dkg kristálycukor

3 tojás

1 ek vaníliakivonat/2 cs. vaníliás cukor

1 csipet só

5 dkg liszt

30-40 dkg eper

porcukor a megszóráshoz


A sütőt 175 fokra melegítettem elő.

Turmixban (késes aprító is jó) 1 percig kevertem a tejet, a tojásokat, a vaníliakivonatot, a sót, és a cukor felével előzőleg összekevert lisztet.

Sütőpapírral béleltem a forma alját, beleöntöttem a tészta egyharmadát és 2 percig közepes lángra tettem a gázra, hogy ez az alsó réteg megszilárduljon. Ezután rászórtam a félbevágott epret, megszórtam a cukor másik felével, ráöntöttem a tészta többi részét (mégha ez eredetileg a posztban nem is szerepelt :)) és 55 percig sütöttem a sütő középső rácsán. A tetejére lehet lazán alufóliát tenni félidőtől, de nálunk így pirultabban is nagy sikere volt; Langyosan, porcukorral megszórva a legjobb.

Clafouti

Ez egy régi terv volt, csak valahogy sose volt neki hely. Pedig igazi nagy sikere lenne a gyerekeknél az " E-mentes vacsorák" sorában. Láttam sok blogon is, például itt, ami sütisblog, és ahogy elnézem, ez a blogocska is errefelé halad. Persze, mert a Válogatós Banda egyben egyetért : bármilyen édesség jöhet bármikor.
Receptügyben végül Váncsa mesterhez fordultam, mivel egyetlen francia szakácskönyvem legnagyobb megdöbbenésemre a clafoutit omlós-vajastészta-közötte-gyümölcs formájában készíttetné.
Mindjárt dupla adaggal indítottam, desszert kategóriája ellenére igazi szombati ebédnek készült, borsóleves plusz édes tészta.


Hozzávalók:


3 dl tej
2 dl tejszín
4 tojás
2 tojásfehérje
12 dkg liszt
12 dkg porcukor
2 ek. konyak
50 dkg cseresznye

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra.

A folyékony hozzávalókat összerobotgépeztem, belekevertem a jól összekevert lisztet és porcukrot (így nem lett csomós), felvertem a tojáshabot, és beleforgattam a keverékbe. A kivajazott, kilisztezett ( csak az alsó lapját! ) 26 cm-es magas formát teleszórtam a cseresznyével, ráöntöttem a tésztát (ijesztően folyékony volt), és 50 percig sütöttem.

Az előrelátás a forma magasságával kapcsolatban helyesnek bizonyult: a dupla adag miatt nagyon megnőtt.
Viszont majdnem duplájára nőtt a sütési idő (le is kellett takarnom sütőpapírral), és ez azt is jelentette, hogy a közepe 30 percnél még majdhogynem lötyögött. De aztán happy end, felfaltuk. Átment a vizsgán, csinálhatom máskor is.

Ja és a dupla adag miatt igazából 6 ek. konyak járna bele, de a kiskorúakra tekintettel ezt viszont harmadoltam. Szerintem nem is kell bele több, nagyon jó konyak volt, érződött tökéletesen.

A két tojásfehérje a Cakes-ről jött bele, a mélyhűtőből meg kifele.

Na és még egy: legközelebb ekkora adagot nagyobb formába teszek. Négyzet alakú lesz; nem stílusos, ez van.