Hideg töltött paradicsom caprese

És egy kevés olajbogyó. Tökéletes grillezett húsok mellé, kompakt, látványosabban tálalható, mint egy nagy tál kevercs, igaz, lapátolni állva nem lehet.De ha jó minőségűek az alapanyagok, már csak egy jó szelet kenyér kell hozzá, hogy a tányérra kicsurgó olívás-fűszeres paradicsomlevet is feltunkolhassuk.

És hideghideghideg.

Hozzávalók: (köretként szerintem kétszemélyes)

4 nagy húsos paradicsom
1 csomag mozzarella sajt
20-25 szem olajbogyó
2 ek. extra szűz olívaolaj
néhány levél friss bazsalikom aprítva
só
bors

A paradicsomok tetejét 1 centi vastagon levágtam, a belsejét kikapartam (nagyon klassz szűrt paradicsomlé lesz belőle, erről majd máskor). A mozzarellát kis kockákra vágtam, az olajbogyót is kettébe, átkevertem a fűszerekkel és egy ek. olajjal, betöltöttem a paradicsomokat, behűtöttem és tálalás előtt még rácsorgattam a másik evőkanál olajat is.

Caprese toast

Hát igen, úgy kellett volna írnom, hogy mozzarellás-paradicsomos-bazsalikomos pirítós, de megfogadtam, hogy hacsak nem kikerülhetetlen, soha nem írok kétsoros ételneveket a blogra, mert olyan kényelmetlenül érzem magam tőle, és különben is ez egy caprese toast/panini.
Nem hiszem, hogy bárkinek, aki gasztroblogokat böngész, magyarázni kéne a caprese salátáról, rendszeresen esszük mi is, és annyi helyen megtalálhatja, aki esetleg nem tudja, mi az, hogy értelmetlennek tartottam feltenni még főzés-ínséges időkben is.
Ez a szendvics pedig arra jó, hogy akkor is együnk valami meleget, mintha-ebédet, ha a pirítóst akár a terasz kövén is meg lehetne csinálni.

Hozzávalók: (4 szendvicshez)

8 szelet ízlés szerinti toastkenyér

1 gombóc mozzarella

2-4 igazi paradicsom (méretfüggő)

egy marék bazsalikomlevél (nálam görögbazsalikom)

olívaolaj

só

bors

A mozzarellát és a paradicsomokat fél centinél kicsit vékonyabb szeletekre vágtam. A kenyerek egy-egy oldalát olívaolajjal megkentem, ezekre az oldalakra osztottam el igazságosan a sajtot, sóztam, borsoztam, paradicsomszeletek, só, bors, majd betakartam a bazsalikomlevelekkel és ráborítottam egy másik szelet olívás kenyeret.

Ezután csak a kb. két percnyi sütés volt hátra, és már lehetett is várni, hogy végre ne legyen a paradicsom annyira forró, és lehessen érezni a bazsalikom intenzív, felerősödött, enyhén édeskés ízét.

(Ha gyorsétterem lennék, akkor feltétlenül kiírnám a szalvétára nagybetűkkel, hogy a forró paradicsom égési sérüléseket okozhat - valamiért jobban melegszik, mint a sajt vagy a kenyér.)