Krémsajtos táskák chilis-babos töltelékkel

Mivel a hét majdnem minden napján főzök egy férfira - aki nem bírja az iskolai menzát :) - nagyon jól tudom, hogy milyen kajákkal lehet levenni a lábáról - és nemcsak édességgel. És tudom, már első ránézésre, hogy egy újdonság bejön-e neki, vagy az "inkább legyen legközelebb egy egyszerű chilis bab, anya" kategóriába kerül. Ennél a receptnél biztosra mentem, a maradékot elmentettem vacsorára, és ha nem is vesztek össze rajta, azért le kellett játszani, hogy akkor most háromból kettő az Emberé lesz, mivel ő nem evett belőle ötöt ebédre, hanem kénytelen volt a munkahelyi menza választékán tengődni.

Aki esetleg még nem gyakorlott ezen a téren, annak tökéletes választás  az "Etetni bolondulásig" szakácskönyv, amit egy fiús anya írt - Lucinda Scala Quinn, akinek a sorozata a TV-Paprikán is megy és itthon  a T.bálint kiadó adta ki a könyvét -, kifejezetten a család négy férfitagjára hangolva. Bár én minden szakácskönyvet az édességeknél kezdek megnézni, el kell ismerjem, ebben nagyon meggyőző a szuper reggelik és az ebédek-vacsorák fejezet. Emellett kezdőknek is rengeteg jól hasznosítható tanács van benne szervezésről, eszközökről és férfibarát éléskamráról - ha valaki ilyet kap ajándékba, akkor nemcsak ő, hanem a család férfi tagjai is ajándékot kapnak :). 

A szuper tésztarecept ebből a könyvből való, ezerféleképpen variálható, nagyon gyorsan kész van, előre is elkészíthető - és én a maradékból sütöttem pár pici pogácsát is.

Hozzávalók:

22 dkg liszt (plusz kevés a nyújtáshoz)
10 dkg vaj
12 dkg natúr krémsajt (Philadelphia vagy sajátmárkásak)
0,5 dl tejszín
fél tk. só

-a töltelékhez:

25 dkg darált sertés vagy marhahús
2 ek. olaj
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 vörösbab-konzerv, lecsöpögtetve
2 ek. sűrített paradicsom
2 dl víz
só
bors
1 szárított chilipaprika
fél tk. szárított oregano
1 tk. szárított kakukkfű
egy csipet őrölt kömény
egy csipet fahéj

A puha vajat, krémsajtot és tejszínt mixerrel összedolgoztam. A legalacsonyabb fokozaton adtam hozzá a lisztet és a sót,  majd kézzel gyúrtam gyorsan egyneművé. Két részre osztva és kisujjnyi vastag körlappá  nyújtva folpackban fél órát pihentettem a hűtőben. Kivéve egyenként, lisztezett munkalapon két nagy, késfok vékony körlappá nyújtottam, és 12 cm-es korongokat vágtam ki belőle egy kistányér segítségével. A korongokra középre 1-1 nagy evőkanál tölteléket halmoztam, félbahajtottam őket, szélüket  körben haladva ujjnyi felhajtással összenyomkodtam, a felvert tojással a tetejüket megkentem és 190 fokos sütőben 25 percig sütöttem.

A töltelékhez az apróra vágott hagymákat megdinszteltem az olajon, sóztam, a húst is átpirítottam rajta, hozzáadtam a paradicsompürét, a vizet és a fűszereket és 15 perc alatt közepes, majd kis lángon csendesen főztem - a főzési idő végére a szósz teljesen besűrűsödik, így nem áztatja el a tésztát.

Epres-rebarbarás desszert

Hogy honnan lehet megismerni egy jó receptet? Ma, amikor tele receptekkel az internet, annyira könnyűnek látszik finomat, látványosat, mindenkit elkápráztatót főzni. Hogy az eredményben mennyire bízhatunk - hát igen, a mennyiség nem mindig jár kéz a kézben a minőséggel. És bár ízlésről felesleges vitatkozni, azt elismerhetjük, hogy tökéletes receptek igenis léteznek, csak  a tökéletes recepthez nem elég simán főzni tudni: rengeteg gyakorlat, még több tapasztalat, arányérzék, ízlés és   tudás szükségeltetik hozzá - és az, valljuk be, igazából  a profik sajátja...

Ez a desszert egy ilyen tökéletes recept szerintem: az édes és savanykás, friss és selymesen zsíros, lágy és ropogós tökéletes egyensúlya. 

De egy könyv kellett hozzá... Neil Perry ausztrál séf csodálatos és inspiratív szakácskönyvét  a T.Bálint kiadó adta ki, és  nekem egyből kiütötte az eddigi összes (tévés)sztárséf színes-szagos könyvét az első helyről. És ha csak a receptjei fele ilyen jó, mint ez, akkor is ez az eddigi legjobb séfszakácskönyv, amit olvastam. Eltér az átlagtól abban is, hogy - pár kép kivételével - nincsenek rajta hangulatfotók, semmi családi vacsora meg baráti összejövetel, csak az étel a lényeg. Nincsenek vibráló színben játszó fancy kiegészítők,  csak pár fehér, bézs, barna háttér, tányér és szalvéta, a fotók mégis gyönyörűek. Meleg, barátságos, otthonos, amit először legjobb  elolvasni egyszerre, mint egy könyvet, azután pedig sorban megfőzni- megsütni az egyszerű és mégis kifinomult, otthoni főzésre szánt fogásokat.

Hozzávalók: (szerintem inkább  6 személyre)

12,5 dkg eper
50 dkg rebarbara
10 dkg   cukor
1 citrom leve
fél rúd vanília/ 1 tk. vaníliakivonat

30 dkg mascarpone
3 tojás
8 dkg cukor

 6 babapiskóta

6 dkg pisztácia vagy más csonthéjas (én pekándiót használtam)
10 dkg cukor

A rebarbarát megtisztítottam, kisujjnyi darabokra vágtam, megszórtam a cukorral, rálocsoltam a citromlevet, hozzáadtam a vaníliát és nagyon kicsi lángon, szoros  fedő alatt pároltam jó 15 percig. Az utolsó 5 percre tettem hozzá az epret is.Hűlni hagytam.

Amíg párolódott, a cukor felét  és a tojások sárgáját világos, habos krémmé vertem fel a kézi mixerrel, majd kanalanként hozzákevertem a mascarponét is. Habbá vertem a fehérjéket a cukor másik felével, beleforgattam a krémbe, hűtőbe raktam.

A grillázshoz a cukrot három evőkanál vízzel felforraltam, majd addig melegítettem, amíg a víz el nem párolgott,  a cukor karamellizálódni kezdett, és szép sötét borostyánszínűvé vált. Beleszórtam a durvára aprított  pekándiót, kivajazott alufóliára öntöttem a keveréket, vajas késsel elsimítottam, majd mikor megszilárdult, durvára törtem két réteg folpack között.

A pohár aljára került az összetört babapiskóta, rá a rebarbarás keverék, majd a krém, tetejére a grillázs.