Kakaós csiga

Sokmindent nem tudok "saját levében" gondolataihoz hozzátenni, talán csak annyit, hogy engem a mostani, a kakaós csiga nevet meg sem érdemlő péksütemények igazából valami derékszíjszerűségre emlékeztetnek, és szerintem nemcsak a gyerekek tologatják a tányér szélére a szélét... Viszont ha kerek formában helyezzük el - és ez egy 26 cm-esben is csak négyszemélyes, alig-egy-ebédre-való adag, akkor jelentős hosszban redukáljuk a nemkívánatos széleket.
Bár kelttésztában (is) Horváth Ilona rulez, most egy másik receptet próbáltam ki, és azt kell mondjam, abszolút hozza a 70-es, 80-as évekbeli Igazi Kakaóscsiga Íz-t.
Ha pedig az édes jó anyukánk/feleségünk nem gasztroblogger, akkor vágni se muszáj tortaszerűen,(fényképezésről már nem is beszélve) egyszerűen sorban eltépkedjük egymástől a tekercseket.

Hozzávalók:

30 dkg liszt

3 dkg élesztő

3 dl tej

1tk. cukor

2 tojás sárgája

3 dkg vaj

nagy csipet só

töltelék:

4 ek. kakaó

8 dkg cukor

10 dkg vaj


A mikróban meglangyosított lisztbe mélyedést csináltam, beleöntöttem 1 dl langyos tejet belemorzsoltam (vagy szórjuk, ha por) az élesztőt, megszórtam a cukorral és a széléből annyi lisztet kevertem hozzá, hogy lágy galuskatészta legyen belőlük a lisztkupac közepén. Letakartam, 15 perc múlva összedagasztottam a liszttel, a tejjel, a két tojás sárgájával és az olvasztott vajjal, és csak a legvégén sóztam. ( A tészta ekkor nagyon lágynak, majdnem egy sűrűbb nokedlitészta-állagúnak tűnik, de ez így helyes, később kénytelenek leszünk bele némi lisztet gyúrni úgyis a formázás során) Addig dagasztottam a mixer dagasztóspiráljával, míg szép fényes lett, és körben elvált a tál falától. ( Kb 5 perc :D)
Egy órát kelt a napsütötte konyhaablakban, azután (többször) jól lisztezett munkalapon átgyúrtam, és kb. 30x20-as - fél centi vastagságú - téglalappá nyújtottam.
Vajjal jól kikentem egy 26 cm-es forma oldalát, az aljára sütőpapír került, hogy ne égjen meg a kakaós cukor, a maradék vajat a tésztalapra kentem, a hosszanti széleket kicsit kihagyva megszórtam a cukorral elkevert kakaóval, feltekertem, 12 csigára vágtam, egyenletesen elosztottam a fomában, újabb fél órát kelt, majd 200 fokos sütőben 45 perc alatt sült meg. Az első 10 perc után jó lazán fóliával takarni, legalábbis az én sütőmben.

Juhtúrós pogácsa

Unja a gyerek a muffint. Ami nem olyan nagy baj, mert már én is. Sütni. Jóanya ugyanis nem engedi el a gyerekét műtízóraival és műuzsonnával az iskolába -na jó, de, csak néha - hanem teljesőrlésű lisztből, szárított gyümölcsökkel - és ha már olyan egészséges, akkor legalább a gyerek kedvéért - rengeteg étcsokidarabbal kevert muffint süt vasárnap este hajmosás közben. Fel se tettem ide sose, mert bár az alaptészta, amit használok, rengeteg változatosságot elbír, de annyira nem is érdekes. Ami érdekes még, hogy Jóanya a többi kőszívű jóanya-társával együtt megszavazta, hogy a gyerekek nem vásárolhatnak az iskolai büfében, így aztán rá lehet fogni a többiekre, miért nincs uzsonnapénz, sőt még azt is, miért nincs uszodai büfépénz. Ahol viszont az úszástól kiéhezett kiskamaszok úgy bámulják a fornettisütőt, hogy Jóanya szíve megesik, és akkor süt juhtúrós pogácsát, ilyet. Állítólag sokáig puha marad, de azt a soká-t bizony még sose érte meg szegény.



Hozzávalók:


50 dkg liszt
3 dkg élesztő
25 dkg margarin
25 dkg juhtúró
2 tojás sárgája
2 dl tejföl
1 csapott ek. só
1/2 dl tej
tojássárgája a kenéshez


A sütőt 175 fokra előmelegítettem.
Az élesztőt kevés cukorral a langyos tejben megfuttattam, addig a margarint a lisztet és a juhtúrót összemorzsoltam. A keverékben egy mélyedést csináltam, beleöntöttem az élesztős tejet, hozzáadtam a sót, a tejfölt és a tojássárgákat és jól összegyúrtam. Letakarva egy óráig kelt, azután jó centi vastagra nyújtottam, tetejét késsel megvagdaltam, tojássárgájával kentem, kisebb szaggatóval szaggattam ( lehet nagyobbakat is, akkor nem egy harapás) és 10-15 percig sütöttem. Ilyen méretűből legalább 90 darab lesz, lehet persze haladósabbra fogni. Tény és való, a muffin egyszerűbb.

Semmi faxni, csak Horváth Ilona.

Fánk farsangra

Sütöttem én fánkot, hogyne. Mint mindig, természetesen, ahogy illik, farsangkor, másfél adag, baracklekvár, horváthilona. Így nézett ki, jó lett. Elégedett Kiskorúak, elégedett Ember. Mi kell még? Hát a három tojás sárgája. Az kellett volna. Mert az kimaradt. Észrevettem, persze, öt perccel azelőtt, hogy elkezdtem volna kisütni. Hogy írjam akkor most be hitelesen a receptet, a fortélyokat, meg minden?? Marad a kép, meg az okosság: tojásallergiások is vágjanak bele bátran!!