Padlizsáncurry földimogyoróval és kókusszal

Az elmúlt évek alatt szép csendben curry-rajongók lettünk, többször készül, mint bármilyen pörkölt: a gyerekek kedvence még mindig a csirke tikka masala (naan kenyérrel, sokkal) én jobban szeretem a kifinomultabb mughlai curry-t, de ez a tavalyi kókuszos kesus is nagyon bejött, ha kapok zöld currypasztát, akkor biztos van belőle szintén csirkével, csináltam már marhahúsból is, de azzal nem volt annyira átütő, hogy ide felkerült volna, meg lemaradt mellőle a szezámmagos laposkenyér, azzal lett volna az igazi... 

Ezt a zöldségcurry-t pedig kétszer is csináltam már ősszel, ahogy a piacon el lehet kapni még az utolsó padlizsánokat, amik már nem nőnek csak kicsi ökölnyire - ők a legfinomabbak.

Nyilván gyerek egyben még ekkora zöldséget sem eszik meg,ezért kétszemélyes adag készült, de majd fogom ezt a fűszerkombinációt húshoz is használni, mert nagyon finom: a mogyoró-kókusz-tamarindpaszta (ázsiai/kínai élelmiszerboltokban kapható/online is elérhető itthon is, de lehet helyettesíteni is simán) édes-sós-pörkölt-savanykás kombinációja a sok klasszikus curry-fűszerrel nagyon ütős lett. 

A második adagot egy kis habaneroval küldtem meg, mert már nem volt elég sima chili itthon, igen, ebben  azért inkább a csípős (nagyon csípős) dominált :)

Hozzávalók: (2 személyre)

40 dkg bébipadlizsán
-a fűszerezéshez:
1ek. római kömény
2 tk.chilipor
2 tk.őrölt kurkuma
1 tk só

1 vöröshagyma, apróra vágva
1tk. fehér mustármag
2 ek.olaj

4 dl víz
4 dkg kókuszreszelék
4 dkg pörkölt földimogyoró
2 ek. tamarindpaszta (vagy: 1 lime leve és 2 ek.sűrű házi barackdzsem)
2 szárított thai chili

2 tk. barna nádcukor(kókuszvirágcukor, annak, aki tart otthon)

köretként: főtt rizs

 A fűszerezéshez a hozzávalókat elkevertem (a római köményt mozsárban megtörtem), a padlizsánokat alul keresztben félig bevágtam és kissé szétnyitva, kiskanállal a vágásokba szórtam az elkevert fűszerek kb. felét.Félreraktam.

Az olajat megforrósítottam, hozzáadtam a mustármagot, megvártam, míg pattogni kezd, majd beleraktam a hagymát és kevés sóval kevergetve üvegesre pirítottam. A padlizsánokat a hagymára rakosgattam és minden oldalukon átforgatva kissé átforrósítottam. Hozzászórtam a kimaradt fűszert és aláöntöttem kb. egy decit a vízből, lefedtem és hagytam párolódni.

Botmixerrel pürésítettem a kókuszreszeléket, a földimogyorót,a chiliket  és a tamarindpasztát a maradék vízzel együtt, és mikor a padlizsánok már félig megpárolódtak (ez kb. 15 perc) hozzáadtam, belekevertem a nádcukrot is és további 10 percig főztem, ekkorra a padlizsánok is átpárolódtak, de a húsuk még nem esett szét.

Szükség esetén a végén sózzuk: én sós földimogyorót használtam, így pont elég sós lett.

A recept erről a szépséges indiai blogról származik.

Krémsajtos-jalapenos töltött sült krumpli

A "jalapeno popper bites" igazi amerikai meccsnézős bulikaja, nálunk meccstől és bulitól függetlenül mindenki imádja, hiszen van benne minden,ami abszolút prioritás nálunk: krémsajt, csípős cucc és bacon.

Ez a krumplis változatát is olyan könnyű jalapeno popper twice baked potato-nak nevezni, csak magyar nevet nehéz neki adni - na és főleg nem burgonya, mert nálunk még sose kérdezte meg még senki vacsora közben, hogy kaphat-e még egy kis burgonyát...

Mondanom sem kell, hogy ez igazi bekuckózós, esős őszi hideg téli vacsora,és ha valaki nem kap jalapenot sehol - amit én most  az Alföld közepén,az útmenti kis termelői bódéban vettem, ahol hosszú évek óta veszem nyáron a dinnyét,ősszel a szőlőt, paradicsomot, paprikát meg a télálló krumplit- akkor a klasszikus csöves, erős, sötétzöld paprikával is helyettesítheti.

Hozzávalók: (4személyre)

8 közepes méretű krumpli
10 dkg bacon
20 dkg natúr krémsajt
4 ek. tejföl
5 dkg vaj
2 gerezd fokhagyma
2 jalapeno paprika

-a tetejére:
10 dkg cheddar sajt, reszelve

A jól megsikált krumplikat villával megszurkáltam  és  200 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütöttem.

Közben a bacont hideg serpenyőbe téve, kis lángon lassan ropogósra pirítottam, papírtörlőre szedtem, mikor kihűlt, apróra tördeltem. 1 evőkanálnyit félreraktam.

A krémsajtot elkevertem a tejföllel és belereszeltem a fokhagymát. A paprikákat kissé kimagoztam (nagyon erősek) apró kockákra vágtam.

A kissé meghűlt krumplikat hosszában kettévágtam, a megsült belsejüket kikanalaztam,körben kis peremet hagyva és összekevertem a többi előkészített hozzávalóval. Visszatöltöttem a félbevágott krumplikba, megszórtam a cheddarral és megszórtam a félrerakott,apróra tördelt baconnal.

10percre visszaraktam a forrósütőbe,míg a krumplik átforrósodtak és a sajt is ráolvadt a tetejére. Kis snidlinggel szórtam tálalás előtt.

Nagyjából ezt a receptet követtem

Sült paradicsom krémleves cheddaros pirítóssal

Nemcsak az (volt) a jó meghosszabbított nyárban, hogy nyár van, hanem az, hogy a szeptember végi piac még mindig tele volt a  jobbnál jobb nyári zöldségekkel.

Ez a leves pedig annyira jó lett az édes paradicsomokból, hogy gyorsan vettem még a hétvégén megint  pár kilót, meg is sütöttem, lemixeltem, és a fagyasztóban várja a csúnya novemberi hétvégéket, amikor majd egy kis nyarat varázsol az asztalra - akkor, amikor az igazi paradicsomokra még hosszú hónapokat kell várni.

Hozzávalók:( 4 személyre)

1 kg paradicsom
3 ág friss rozmaring
1ek.nádcukor
4-6 dl húsleves
2 gerezd fokhagyma
friss bazsalikomlevelek
4ek. tejszín
2 tk.só
bors

15 dkg cheddar sajt
4 szelet kenyér

A paradicsomokat félbevágtam,sótőpapírral bélelt nagy tepsiben raktam, megszórtam a cukorral, sóztam, rámorzsoltam a rozmaringleveleket és 180 fokos sütőben kb. egy órát sütöttem - ekkorra már kezdett megpirulni a szélük, és szemmel láthatóan összeestek.

Botmixerrel pürésítettem, annyi levest öntöttem hozzá, hogy kb egy liter legyen, hozzáadtam a szétnyomott fokhagymát, a felaprított bazsalikomleveleket, átforraltam és kevés tejszínnel kerekítettem. Ekkor kell még utánakóstolni, hogy kell-e bele só,vagy más kedvünkre való fűszer.

A kenyérszeletek egyik oldalát megpirítottam,a másik oldalát megszórtam a cheddarral és pár percre a grill alá tettem. 

Cukkinis-parmezános csirkemell

Igazi gyors és egyszerű kis nyári kaja ez, és hát a legjobb a frissen, a kertből szedett, zsenge cukkinivel. Annyira meggyőző, hogy még a Kisebb is képes volt megkóstolni a cukkinit, sőt, ilyen formában kifejezetten ehetőnek találta. Legyünk azért őszinték,  a sztár ebben az ételben azért nem a cukkini, hanem a jó sok vaj meg a parmezán, ezek mellett a  kis fokhagyma-bors fűszerezés pedig az unalmas csirkemell-íz nélküli cukkini Hamupipőkéből is hercegnőt varázsol.

Hozzávalók: (4 személyre)

60 dkg csirkemell
8+4 dkg vaj
3 ek zsemlemorzsa
5 dkg parmezán
35 dkg zsenge cukkini
3 nagy gerezd fokhagyma
só,bors

A csirkemelleket kisujjnyi vékony szeletekre vágtam, a cukkinit felkarikáztam, mindent sóztam,enyhén borsoztam. A vajat felolvasztottam. A zsemlemorzsát elkevertem a reszelt parmezánnal. A vaj nagyobbik felét  teflonserpenyőben felforrósítottam. A csirkemelleket a maradék vajjal mindkét oldalon megkentem, sóztam, majd a parmezános morzsába mártottam. közepes lángon, oldalanként 3-3 perc alatt megsütöttem, félreraktam. A maradék vajat felforrósítottam, rádobtam a vékony szeletekre vágott fokhagymát, megfuttattam, kiszedtem a vajból, hogy ne égjen meg, a cukkinikarikákat és 4-5 perc alatt  - a sütés közben 2 percre fedő alatt is párolva, és újra hozzáadva a fokhagymaszeleteket - enyhén átsütöttem, ezalatt jutott rájuk a serpenyőben maradt, finom sajtos-vajas morzsából.

A recept kis átalakításokkal innen.

Sült paprika-krémleves

Szóval, az Ember azt mondta, hogy ez tulajdonképpen töltöttpaprika-krémleves, és felejtős. Én meg imádom a töltött paprikát, és tényleg emlékeztet rá az íze, úgyhogy ezután csak egy adagban készül, ha itthon dolgozom, és ebédfőzésbe fojtom a rengeteg munka feletti bánatom. Ha valaki a töltött paprikánál egzotikusabbra vágyik, tolja meg egy kis gyömbérrel meg chilivel, szerintem jól illik hozzá, de mivel nálunk előző nap ilyesmi sárgarépa-krémleves volt, ez a fajta ízesítés újra nem jöhetett szóba ( Az meg túl erős (!!!) lett az Ember szerint,aki a húsleves úgy eszi, hogy narancssárga lesz a chilikrémtől (mert az Erős Pista már gyenge neki...) - szóval jobb lesz, ha maradok a macaronsütésnél, az már biztos.)

Hogy a gyerekek milyen levest ettek a hétvégén?? Hát semmilyet. És örültek.

Hozzávalók: (2 személyre)

3 kápia paprika
10 dkg burgonya
1 kis fej lilahagyma
2 dkg vaj
1 tk paradicsompüré
fél liter csirkehúsleves
1 ek mascarpone (vagy 1 dl tejszín)
pici só és bors

A paprikákat 200 fokos sütőben 20 percig sütöttem, majd alufóliába csomagoltam, és 10 perc után könnyen le tudtam húzni a héjukat.

Közben az apróra vágott lilahagymát a vajon megfuttattam, sóztam, hozzáadtam a paradicsompürét, a vékony szeletekre vágott krumplit, felöntöttem a levessel, fedő alatt főztem, és mikor már majdnem megpuhult a krumpli, hozzáadtam a megtisztított, kimagozott paprikát is. Kissé összeforraltam, botmixereztem, belekevertem a mascarponét és kész.

Almás-kakukkfüves linzer

Nálunk a legmenőbb alma az, ami nagyonzöld, kicsi, sűrű, elég savanykás. A menőség azt jelenti, hogy a gyerekek képesek, és maguktól esznek belőle, nem kell tukmálni, meghámozni, felvágni, megmosni, tányérra tenni és szónokolni hozzá a napi szükséges vitamin- és rostbevitelről, mint  lényegében minden más gyümölcsnél, talán a mandarint kivéve. Jól tettem, hogy felvásároltam a piacon, amit csak megláttam - szerintem senkinek se kellettek, olyan aprócskák voltak, és bár az eledó szerint mutsu fajta volt, szerintem inkább jó éretlen, savanykás Granny Smith :) .

Volt egy kis maradék linzertésztám a hűtőben hétvégéről, néhány  keksznek kevés, de sajnáltam kidobni, így jött az ötlet, hogy párosítsam az almával, így pont elég volt uzsonnára egy kis tejjel, és legnagyobb meglepetésemre a kakukkfűvel megbolondított verziónak is sikere volt - a savanykás alma, az édes vaníliás linzer és a friss kakukkfű tényleg klassz triót alkotott.

Hozzávalók: ( 12-14 darabhoz)

Hozzávalók:

15 dkg liszt

csipet só

10dkg hideg vaj

5 dkg porcukor

1 tojás fele, felverve

negyed rúd vanília kikapart belseje (vagy egy vaníliáscukor)

2-3 db kicsi, savanykás alma

 A lisztet a sóval elkevertem, a vékony lapokra vágott hideg vajjal gyorsan elmorzsoltam (aprítógép tökéletesen jó hozzá), a vaníliarúd magjait elkevertem a porcukorral, hozzáadtam a vajas morzsához, összekevertem, hozzáöntöttem a tojást és gyorsan homogén masszává gyúrtam. 

(Lehetőleg ne melegedjen fel a tészta a kezünktől, akkor nem tartja meg majd szépen a formáját és könnyebben odakap. Akár hűtőbe tehetjük előtte egy fél órára a lisztet, ha nem hideg a kamránk.)

Ujjnyi vastag lappá nyújtva, folpackba csomagolva egy félórára hűtőbe raktam.

A hűtőből kivett tésztát megfeleztem, egyik fele várt a hűtőben, a másikat két folpack között 3 mm vékony lappá nyújtottam. Ezzel el lehet kerülni a folyamatos lisztezést, a tészta állaga pontosan ugyanolyan marad. A maradékokat is gyorsan kinyújtva használtam fel a tészta felét, ezután jött a másik fele.

A tésztalapból 7 cm átmérőjű kiszúróval köröket vágtam. Az almát egészen vékony szeletekre vágtam - pont  sütiméretűt persze csak a középső négy szelet adott -, ezek egy-az egyben kerültek a linzerek tetejére,picit rá is nyomkodtam,  a fennmaradó két részt cikkekre vágtam, és hármasával-négyesével sorakoztattam a sütikre. Friss kakukkfűvel megszórtam (párat :) )

180 fokra előmelegítettem a sütőt, de a sütési idő első felében csak alsó lángon sütöttem, csak a második felére adtam rá a felső lángot is, hogy az alma ne piruljon meg. 10-12 perc kellett a sütéshez, és rácson hűtöttem ki, hogy az alma szaftja ne áztassa el a tésztát.

Marcipános szilvásgombóc

Mióta először sikerült normális gombóctésztát készítenem - mindegy, milyen a krumpli, de csak óvatosan a liszttel - van egy évben kétszer: barackszezonban, és ilyenkor ősszel a klasszikus szilvás. A sima fahéjas-cukros töltelék helyett marcipánt használtam, és ezzel a gombóc ugrott egy minőségi osztályt: az együnk a bableves után valamit egyszerű, de népszerű kategóriájából hirtelen menő desszertté lépett elő. Ha kapok még ilyen aprószemű szilvát a piacon, biztos lesz idén még egyszer, olyan sikere volt. Teljesen átjött a marcipán íze, a szokásosnál jóval kevesebb fahéjas cukorból enyhén a fahéjas íz - csak arra kell vigyázni, hogy a krumplis tészta megmaradjon háttérzenésznek, ne fojtsa el a szilva-marcipán-fahéj szuper kombinációját.

Hozzávalók:

1 kg főtt krumpli
kb.20- 25 dkg liszt a tésztához és kevés a gombócozáshoz
1 tojás
só

5 dkg vaj
10 dkg zsemlemorzsa

25 kicsi szilva
2 ek cukor
2 tk fahéj

kb.15 dkg marcipán

A krumplit sós vízben megfőztem, áttörtem és langyosra hűtöttem. Összedolgoztam a tojással és a liszttel. A lágy, ragadós tésztát jól kilisztezett munkalapon hengerré formáltam és késsel 25 részre osztottam. A kimagozott, kicsi, egész szilvákba egy-egy darab marcipánt tettem, megszórtam a fahéjas cukorral is, és lisztes kézzel a tésztába csomagolgattam őket. Forrásban lévő vízben, óvatosan megkeverve a felszínre emelkedéstől további kb. 3 percig főztem a gombócokat.

A legnagyobb teflonserpenyőmben vajon, folyton kevergetve kicsit megfuttattam a zsemlemorzsát, belepakoltam a gombócokat és gyengéden rázogatva-forgatva bevontam őket az aranyló morzsával.

Fűszeres, banános fordított süti

Sütis hét lesz. Összegyűlt az elmúlt hetekben pár recept, amit jó lenne nem elfelejteni, mielőtt végképp elszóródnak a konyhai papírfecnik, amire gyorsan lefirkantottam őket. Emellett két újabb adag  segítsüti-macaron is eljutott jogos tulajdonosához, és írnék majd egy újabb könyvről - süteményes, persze - úgyis itt a levélírás ideje. Ééés ígérem a hétvégére az összes fejlécben kiemelt   címke  is működik  majd,  lesz  egy időleges  karácsonyos címke is, de advent előtt nem fogok karácsonyozni, mert úgy gondolom,  a világban mindennek megvan a maga jól megszabott ideje.

Ez a banános nem véletlenül készült el három napon belül kétszer is. Bevallom, először alapvetően a külcsín csábított el - ami, valljuk be,  csúnya csalódásokat és tökéletes konyhai kudarcokat  is tud okozni, ha  pusztán a fotó alapján választunk -  legyen az szakácskönyv vagy recept a netről - de itt a fordítottja történt. Egyértelműen ez a legjobb banános süti, amit eddig kóstoltam vagy készítettem. Semmilyen komolyabb konyhai tudás nem kell hozzá - nagyjából: mindent összekeverünk - , és mégis annyira finom lesz, hogy nyugodtan lehet vendégek elé tenni, vagy vendégségbe vinni,  a kicsit ünnepélyesebb tálaláshoz elég pusztán kevés tejszínhabot, mascarponét vagy görög joghurtot melléadni. Jó, nálunk másodjára tejcsokiszószt rendeltek hozzá a Népek, azzal az eleganciának lőttek, viszont egyenesen büntetőjogi kategória lett a fogyasztása. 

Én nem nagyon csípem a karácsony körül minden süteményt elárasztó egyenmézeskalácsfűszer-ízt, ezért  csak  szegfűborsot használtam, és mondhatom nagyon jól tettem: megmaradt a téli süti-érzés, de a szegfűbors nagyon élénk és izgalmas aromát adott önmagában a sütinek -a második fotón pedig talán látszik, mennyire könnyű a tésztája. A juharszirupot részben elhagytam, nem éreztem, hogy plusz adott volna  a többi domináns íz mellett, és meglocsolni sem szükséges, mert nem jön át így sem az aromája, bár kétségtelenül menő hozzávaló, aranyárban.

Hozzávalók: (20x20-as tepsihez)

egy 175  gr-os joghurt, lecsöpögtetve

7+1 dkg vaj

2 ek. porcukor

14 dkg cukor

1 érettebb és még 3 banán

2 tojás

14 dkg liszt

8 dkg darált dió

3 szegfűbors frissen porrá törve

1kk. sütőpor

1kk.szódabikarbóna

fél citrom leve

A sütőt 160 fokra előmelegítettem. A formát sütőpapírral béleltem, 1 dkg vajjal megkentem és egyenletesen rászitáltam a porcukrot.

A lisztet, a diót, a szegfűborsot, a sütőport és a szódabikarbónát elkevertem.

A vajat kézi mixerrel habosra kevertem a cukorral, hozzákevertem a villával pürésített banánt, egyenként az egész tojásokat,  és   rászitáltam a száraz hozzávalókat. Egynemű masszává forgattam, a joghurttal lazítottam.

3 banánt meghámoztam, lapjában félbevágtam és a vágott felületet megkentem a citrom levével. Lefele fordítva a formába rendeztem, rákanalaztam a tésztát és óvatosan elegyengettem. 35-40 perc alatt sült készre, tűpróba után kivehető. Kicsi hűlés után rácsra kifordítottam, így hűlt ki teljesen, a tetejét még juharsziruppal locsoltam ( Az eredeti recept szerint a forma aljára is juharszirup kell.)

A süti alapja a Good Food-ról jött, de a netes kommenteket - szerencsére - olvasva sokat változtattam a mennyiségeken.

Tárkonyos-gombás csirke

Mert nemcsak süti van, bár abból könnyebb mindig újat produkálni: olyan nem fordult még nagyon elő, hogy nemet mondott volna nálunk bárki bármilyen újdonságra, amiben cukor van, esetleg még egy kis csoki, dió-mandula-mogyoró, na jó, hébe-hóba valami gyümölcs is, esetleg. 

De ha  úgyis van süti/desszert is, akkor, ha lehet, igyekszem a leves mellett még egy főétellel megúszni legalább az egyik hétvégét, és még így is szemrehányó tekinteteket kapok, hogy de miért nem rántva... A csirkemell az alap, és akkor kiegyezünk natúrban, nekünk meg lehet kitalálni valamit mellé, ami majdnem ugyanannyi idő alatt kész van. Ilyen ez a semmi kis mártás is, és mégis ettünk valami felnőtteset, ráadásul 10 perc alatt kész, ha a köretet megoldjuk még valahogy menetközeben.

Hozzávalók:(2 személyre)

1 nagy vagy 2 kisebb csirkemell

20 dkg  barna csiperke

1 evőkanál vaj

1 dl tejszín

1 kk. zöldbors

1 tk. szárított tárkony

só

1 kk.étkezési keményítő

2 ek víz

pár csepp citromlé

Egy vastagabb aljú teflonserpenyőben a felforrósított vajon oldalanként 2 perc alatt megsütöttem az enyhén kiklopfolt, enyhén sózott csirkemelleket. Kivettem a vajból és félretettem. A megmosott, 3mm-esre szeletelt gombát mindkét oldalán  a forró serpenyőben a zöldborsssal együtt nagy lángon átpirítottam, majd sóztam, felöntöttem a tejszínnel, visszaraktam a húst is, hozzáadtam a tárkonyt, és jól lefedve néhány percig  pároltam.A z étkezési keményítőt a vízzel simára kevertem, a mártáshoz adtam, és éppcsak addig forraltam, míg a szósz picit besűrűsödött. A végén minimális citromlével lehet picit frissebbé tenni a mártás ízét.

Köretként nálunk csak krokett jöhet szóba.

Semmi kis mogyorós sütemény

Back to the basics Horváth Ilona Kossuth kifli ( sose értettem, hogy miért kifli, ha egyszer kiszúróval vágunk félholdakat a kisült tésztából), aminek az illatára a népek kicsődülnek a konyhába, hogy mikorleszmárkész.

Szívesen mellécsaptam volna kevés vaníliás mascarponét, de az ősz miatt inkább a juharszirup mellett döntöttem, (az alja nem megégett, hanem beszívta a szirupot) nem tett vele rosszat, mondhatom;  a Válogatós Banda persze csokiöntetet követelt, az se volt rossz.

Mogyoróval pont ugyanolyan finom, mint az eredeti diós változat,  a forma   miatt ez mondjuk  inkább elegáns ötórai teához való, főleg, hogy a méretéből következően   pár percet élt meg nálunk. 

El tudom képzelni kétszer kisütve, egy klassz kis étcsoki-ganache alá rejtve tortaként is.

Hozzávalók: (22 cm-es kerek formához)

10 dkg vaj

10 dkg porcukor

2 tojás

9 dkg liszt

fél kk. sütőpor

fél citrom reszelt héja

5 dkg mogyoró

A vajat habosra kevertem a porcukorral és egyenként belekevertem a tojássárgájákat. A fehérjét habbá vertem. A lisztet a sütőporral összeszitáltam és a habbal együtt felváltva, három részletben a vajas krémhez kevertem. 

A kerámiaformát vékonyan kivajaztam és kiliszteztem, és a tésztát elegyengettem benne. A tetejét durvára vágott mogyoróval szórtam.

200 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig, jó 20 percig sütöttem, az idő felétől a formát sütőpapírral takarva.

Karamellás-diós-mogyorós-mandulás pie VKF-XXIII.

Volt egy körkérdés, amit szerintem elfelejtettem megválaszolni, de akkor most itt egy a hétből: kényszeresen szeretek kipróbálni újdonságokat, ha jön valaki hozzánk. Ez ugye minden háziasszonyi józan észnek ellentmond, de ez legyen az én bajom. És lett is. Amikor ezt a tortát először csináltam.

A tésztakosárral kezdődött, amit előre meg kell sütni. Mivel szokás szerint ( na még egy a hétből) ötvenhárom dologba fogtam bele egyszerre vasárnap délelőtt, úgy gondoltam, nem vacakolok a vaksütéssel, különben is mindig nedves marad a pite alja, menjen csak be úgy a sütőbe, ahogy van. Félidőben azért ránéztem a tésztára, és sajnálattal kellett tudomásul vennem, hogy a majdan a karamellszószt benntartani hivatott széle kellemesen rálapult a torta belsejére. Tortaforma ki, a szélek még nem sültek össze az aljával, ezért előkaptam pár villát, és visszaszobrászkodtam a szélét a forma oldalához, kitámasztva a villákkal. Nem mondom, hogy tökéletes egyenletes, mintaszerű lett körben, mikorra megsült, de nevezhettük mondjuk... kellemesen rusztikusnak.
A recept szerint - és ezt még sosem hallottam - a mogyoró lehéjazására biztos módszer a 30 mp-ig történő szódabikarbónás vízben forrázás - nosza. Ez a zsúfolt délelőtt ideálisabbnak tűnt, mint az állandó felügyeletet igénylő sütőben történő lassú pirítgatás. Igaz, a konyharuhát így is úgyis kidobom a dörzsöljük-le-a-héját művelet után, viszont időt nyerek. Hát nem. Nem tudom ezt honnan vették a recept szerzői, vagy rossz a fordítás, vagy az én szódabikarbónám, vagy a vizem - a héja maradt úgy, ahogy volt. A konyharuha boldog kis hangokat hallatott, hogy nem végezte a kukában, én meg úgy döntöttem, marad a mogyoró héja.
A recept ezután a tortába dobálandó olajos magvak sütőbeni pirítását írja elő. Ez kiválóan sikerült volna, ha a dió valamiért nem kezd el előbb pirulni, mint a mandula meg a mogyoró. Így a megégett diószemeket kidobáltam, és hozzáadtam ugyananyit, de mostmár pirítatlant.
Jöhet a karamellszósz. A tejszínt összeolvasztva a cukorral nekem abszolút nem sűrűsödött be, sőt hígabb lett. Akkor forraljuk még, gondoltam. Persze sikerült kifutnia, amíg én térültem-fordultam, tejszín meg már nem volt több otthon, mit csináljunk, ennyi szósz lesz, amennyi...

A végső fázisban, amikor pedig össze kellett sütni az egészet, a tésztalapot, a csonthéjasokat, a tejszínt, a karamellszószt, akkor pedig a sérült tészta persze átengedte a szószt, ami a kapcsos tortaforma titkos résein leszivárgott a sütő aljába és szmogot produkált a konyhában és a tetejét is sikerült odaégetnem, ami egyrészt annak volt köszönhető, hogy a karamellszósz nem fedte be teljesen a magokat, másrészt meg annak, hogy persze megint nem(csak) erre figyeltem. ( A légzőlészülékem üvegjét törölgettem egyfolytában.)


DE ez nem most volt, hangsúlyozom, sokat tanultam az esetből,a torta pedig nagyon-nagyon finom, jó szívvel ajánlom mindenkinek. De tényleg...

A tejszínnel egyébként annyi csak a gond, hogy szerintem az amerikai recept double-cream-et ír, ami 48%-os zsírtartalmú tejszínnek felel meg, de vergődő és piacvesztő mezőgazdaságunk termékei között ez nem/sem található.


Hozzávalók:

a tésztakosárhoz:

37,5 dkg liszt

30 dkg vaj

2,5 ek. cukor

2,5 ek. hideg víz

pici só


Töltelék:

7 kg mogyoró

3dkg mandulapehely

5 dkg dió

4 dkg mandula

3 dl tejszín

27 dkg cukor


A lisztet összemorzsoltam a hideg vajjal (legjobb az aprítógép, de csak két részletben fért nekem be) és a cukorral, majd a hideg vízzel gyorsan tésztát gyúrtam belőle. 30 percig a hűtőben pihentettem.

Ezalatt a tejszínt összeforraltam (és így besűrítettem) a cukorral, kis lángon, 10 perc alatt.
A héjas mandulát héjas, lobogó vízbe dobtam, fél perc után leszűrtem és a héjából kipattintottam. A magokat kissé felaprítottam, és serpenyőben kevergetve megpirítottam. A sütőt előmelegítettem 200 fokra.

A tészta 2/3-adát kerekre nyújtottam, az ment a 28 cm-es forma aljára, majd a maradékból széles peremet csináltam, jól hozzányomkodtam a formához és az alsó tésztalaphoz.
Nem mertem mostmár vaksütés nélkül nekivágni persze, 10 percig kell a babbal sütni -igen, nedves maradt az alja -, ezután a széle már elég merev, így kivettem a babot és az alufóliát és további 20 percig világos aranyszínűre sütöttem a tésztát. Fel is púposodik sütés közben ezután, muszáj volt kicsit megszurkálnom, de csak óvatosan, hiszen ebbe jött azután a tejszín.

Ezután kis pihentetés szükséges, mert tovább kell sütni a tésztát a tejszínnel meg a csonthéjasokkal, és megégne, ha nem hűlne egyet - szóval némi hüledezés után beletöltöttem a magokat, rálocsoltam a cukros tejszínt és 40 percig 200 fokon sütöttem, míg szép karamelles lett a töltelék. (Sütés közben helyes buborékokat fúj) Nem szabad túlsütni, mert akkor szabályszerűen megkeményedik a teteje, miután kihűlt; legyen inkább szép sárgás-világosbarna, kinézetre egészen sűrűn folyós.

Macerás, finom, aki viszont diétázik, vegyen inkább két Mars szeletet.


A recept az Évszakok konyhái című szakácskönyvből való.

Fokhagymakrémleves

Ha kicsit utánajárunk a fokhagymának, akkor rájöhetünk, hogy talán egyedül ördögűzésre nem jó. Viszont kiválóan hat szemmelverés ellen, amulettként hordva megvéd minden betegségtől, a benne lévő, a roncsolás során felszabaduló vegyületek pedig antibakteriális és gombaölő hatásúak. (Azaz a fokhagymával úgy kell bánni, mint a vitaminos rágótablettával; egyben lenyelve nem hat.) Emellett serkenti az immunrendszert, csökkenti a vérnyomást, a koleszterinszintet és legyilkolja a tbc-baktériumokat. Egyedül influenza ellen nem hatásos, mert azt vírus okozza.
Akinek pedig nehezére esik társas kapcsolatokat fenntartani, de született gátlásossága megakadályozza abban, hogy nyíltan szakítson embertársaival, csak rágcsáljon el pár gerezdet. Ezt a levest viszont hiába eszi: a citromlé és a selymes tejszín (meg a 20 perc főzés, nyilván) valahogy semlegesítik a fokhagyma hmmm..tolakodó kénvegyületeit, az íz marad, mégsem szorulunk utána petrezselyemre, többszöri fogmosásra és nem kell magányosan üldögélnünk a főétel fölött.
Persze lehet fokhagymátlanított fokhagymát is kapni, az ilyet szerintem konyhadísznek lehet használni, füzérben, másra nem jó. Akkor inkább főzzünk egy meggylevest a mélyhűtőből.



Hozzávalók:(4 személyre)

12 gerezd fokhagyma (legyen 2, 5 dkg pucolva)

1 közepes fej vöröshagyma

5 dkg vaj

2 ek.liszt

7,5 dl csirkehúsleves

2,5 dl tejszín

1 ek citromlé

szerecsendió

őrölt bors

só


A felaprított vöröshagymát a megolvasztott vajon kevés sóval üvegesre dinszteltem , hozzápréseltem a fokhagymát és nagyon kicsi tűzön, kavargatva pároltam tovább. (Nem kell sokat erőltetni, nehogy véletlenül a fokhagyma megégjen, mert akkor keserű lesz és kezdhetünk mindent előlről.) Ezután rászórtam a lisztet és együtt kicsit lepirítottam, majd kevés hideg vízzel simára kevertem, azután hozzáöntöttem a levest és a citromlevet, és belereszeltem kevés szerecsendiót. 20 perc főzés után összeturmixoltam és leszűrtem, óvatosan hozzáadtam az eredeti fazékjába öntött tejszínhez (így nem csapja ki), összeforraltam, borsoztam. Só attól függően kell bele, hogy a levesünk mennyire volt sós.

Aki nem őrült fokhagymarajongó, az megúszhatja 8 gerezd fokhagymából is, persze minden attól függ, mennyire igazi fokhagymánk van otthon.


A Mindmegetté-n találtam ezt a szuper receptet, már sokszor kipróbáltam, és mindig sikere volt.

Szégyenkezős körteleves csak úgy

Szóval sikerült önmagamat alulmúlva szerény 47 órával lecsúsznom aVKF-ről, ami azért olyan nagy beéégés a tetejébe, mert egyik (ha nem A) kedvenc blogszerzőm, a már személyesen is megismert Cserke volt a háziasszonya. Magyaráztam én ezt neki alig egy hete, hogy van ám levesem, de már nem is olyan friss, meg nem is ilyet akarok, meg majdén... na ez lett belőle. Olvassa aki még idekattint néha, főzze, egye, mert végülis a hideg zimankós kanalaznivaló kitalált pályaművet elmosta a novemberi április, így ha behúzódunk teraszunk vagy erkélyünk napsütötte szegletébe, jól tud esni egy ilyen hideg leves még most is szerencsére.


Hozzávalók:

4-5 közepes méretű, illatos körte
fél citrom leve
5dl víz
1 nagy ek.méz
kevés cukor
2 dl tejszín
1 ek. étkezési keményítő (NEM liszt)
1 kk. vaníliaaroma (ezzel igazán tökéletes)
1 ek. Vilmoskörte (elhagyható)


A körtéket meghámoztam, kivágtam a magházukat és fél citrom levével, a vaníliakivonattal és a mézzel elkevert 3 dl vízben megfőztem. (Kb. 10 perc)

A maradék két dl. vizet hozzáöntöttem a tűzről már levett leveshez, (így elég langyos lesz elméletileg ahhoz, hogy ne rántsa össze a tejszínt) az étkezési keményítőt egy kevés cukorral elkevertem, simára kevertem a hideg tejszínnel, hozzákevertem a körtés léhez és pár percre visszatettem a tűzre, hogy összeforraljam. A tűzről levéve összebotmixereztem a levest és jól behűtöttem.

Egy kis pirított mandulaforgáccsal lehet sikkesíteni rajta.

Egy Klassz étteremben ettem a nyáron ilyet és egész tűrhető reprodukciója lett.

Roquefortos pite

Jólesett, meg el is szégyelltem magam, - mikor Ízbolygó kedves invitálását olvastam - , hogy így ellustultam a szabadság alatt. Pedig enni eszünk rendeset (meg nem rendeset) van kép is erről-arról, de hát nem lehet mindig újdonságokat főzni, (ismétlés itt nem a tudás, hanem az unalom anyja), továbbá igen érdektelen lehet mindig konzervatív ízlésű csemetéimre történő hivatkozásaimat olvasni.
Ezért amikor ez az ebéd készült, akkor persze lett mindjárt kétféle második, egy édes (majd később) és ez a felnőttes sós. A camembert-ig már eljutott az egyik kölök, de a roqueforthoz még nőni kell...

Hozzávalók:

leveles vajastészta a mélyhűtőből
5 tojás
fél doboz tejföl
10 dkg angolszalonna
4 nagy paradicsom
10 dkg roquefort
snidling
só

A sütőt 200 fokra előmelegítettem. A (szép emlékű) plus-os vajastésztalapokat hagytam kicsit kiengedni, azután kibéleltem vele az ovális sütőtálamat ( Kb. egy 26 cm-es kerek tálnak felel meg ) úgy, hogy legyen 3 centis pereme is.

A tésztát jól megszurkáltam, rárakosgattam az angolszalonnát, a paradicsomokat sóztam kicsit és leöntöttem a tejföllel jól elkevert, felvert tojásokkal.

A sütőben 15 percet sült, ekkor került rá szeletelve-morzsolva, - ahogy sikerült - a roquefort és snidling. Még tíz perc és készre sült.

Ha valaki csinos kicsike tálakban, vagy felfújtformákban csinálja, látványos vendégetető lesz belőle. A tojás és a tejföl szép homogén sárgás tölteléket képez, étvágygerjesztő látvány szeletelve is.

Valahogy most az "Egészséges finomságok" c. szakácskönyv van soron, mondanom sem kell, hogy megint elblicceltem a teljesőrlésű linzertészta-készítést.

Mandulás őszibaracktorta

Akinek szombat délelőtt fél tizenegykor még fogalma sincs róla, mi lesz az ebéd (már amit ő csinál, ugye) az halgasson inkább. Lehet persze magyarázkodni, hogy meg lehet szokni a terülj-terülj büféasztalt, majd egy gyors váltással a lángosost-palacsintást, de a Népnek akkor is enni kell adni. Persze a Nép nem könnyíti meg az ember lánya életét, ha a végső mentsvárként feltett kérdésre - hátha nekik van valami ötletük - rizsfelfújtat kérnek. Rizsfelfújtat, augusztus közepén.
A Nép óhaja tehát semmibe lett véve.

De szombat lévén legyen hát valami édes tészta, meg az idegenben úgy hiányolt jó kis húsleves, amit nálunk csak cápalevesnek hív mindenki, de az egy másik történet.
Ezzel mindjárt időt is nyerünk, hiszen egy húslevesnek minimum három órát kell gyöngyözve forrdogálnia, addig meg csak kisül valami másodikféle. Mondjuk egy jó nagy tepsi stíriai almás pite.
Csak a lényeg, az alma kevés hozzá itthon, de akkor leszaladunk a boltba, kell ez meg az még.
Mikor visszatérünk, konstatálhatjuk, hogy ezt-azt vettünk, csak almát nem...
Akkor legyen barackos süti...a sok precíz német szakácskönyv úgyis tele van velük.

Ezután csak azzal kell megbirkózni, hogy: elromlott a mérleg, tehát evőkanállal kell kiadagolni a mennyiségeket, a vajat meg szemre; kevés a darált mandula, tehát forralni kell vizet, mandulát beledobni, héjazni, darálni, tisztára mintha karácsony lenne; a tortát pedig összesen 60 percig kell sütni, három részletben. ( A precíz német szakácskönyv szerint " Egyszerűen elkészíthető" )

Viszont minden viszontagság ellenére fél háromkor már eszünk is - és a torta ha nem is egyszerűen elkészíthetőnek, de egyszerűen elpusztíthatónak bizonyult :)

Hozzávalók: (28 cmes formához)

30 dkg liszt
18 dkg vaj
16 dkg porcukor
4 tojás
12 dkg darált mandula
fél kk. sütőpor
1 ek citromlé
4 ek rum
5-6 db őszibarack


A sütőt 180 fokra előmelegítettem és a kerek tortaformát kivajaztam.

A lisztből, sütőporból, 6 dkg cukorból, a hideg, felkockázott vajból, és egy tojás sárgájából gyorsan omlós tésztát gyúrtam és betettem fél órára a hűtőbe.
Addig megküzdöttem a mandulával, a maradék 3 tojássárgát a maradék 10 dkg porcukorral, a rummal, a citromlével és a darált mandulával habosra kevertem.
Ezután a tortaformát kibéleltem a kinyújtott tésztával, úgy hogy 4 centis pereme is legyen, és jól megszurkálva 20 percig elősütöttem. A 4 tojásfehérjéből habot vertem, összekevertem a mandulás tojássárgájával és beleöntöttem a tésztakosárba. Ezután további 15 percig sült, majd rátettem a tetejére a meghámozott, kimagozott fél őszibarackokat ( akik egyébként identitászavarban szenvedve nem tudták, hogy ők magvaválók ) és 20 percig sütöttem még. (Megjegyzem, ha nem alkalmazok szelíd erőszakot, a barackok sohasem süllyednek bele a mandulás habba, úgyhogy legközelebb 5 perc sütés után ráugranak a hab tetejére)

A Nép véleménye mellőzésén könnyen túllépve együltő helyében felfalta a tortát a leves után.Ennyit a demokrácia hasznáról és értelméről.

Viszontagságosnak tűnő elkészítési módja ellenére ajánlom mindenkinek. Az őszibarack, a rum, a mandula és a citrom nagyon finom párosítás.

A Nova Szakácskönyvsorozat "Édességek" részéből.

Megint gazpacho

Hát nyilván nem egy nagy találmány két hét után megint majdnem ugyanazzal jelentkezni, de még azért van rá esély, hogy idén is jól fog esni egy meleg napon valakinek.
Igazából ez a recept megközelíti azt az ízt, amit egy spanyolországi nyaraláskor kóstoltunk, és mivel helyiek ajánlotta turistamentes étterem volt (legalábbis amíg be nem mentünk) így azóta is elhisszük, hogy ez az igazi, és kész.

Hozzávalók 2 személyre:

0,5 kg lehéjazott paradicsom
1 csokor petrezselyem
2 ek 10%-os ecet
1 tk. cukor
1 tk. apróra vágott bazsalikom(ha nem zöldfűszer, akkor több kell bele szerintem)
4 ek. olivaolaj
2 gerezd fokhagyma
csipet só

A paradicsomot reggel forró vízzel leöntve 10 percig állni hagyjuk, ezután lehéjazzuk és az össszes többi hozzávalóval összeturmixoljuk. ( A receptemben nem szerepel, hogy ki kellene magozni a paradicsomot, így aztán ezzel nem is szoktam vesződni...)
Ezután délig vagy estig a hűtőbe dugjuk a levest, majd ha eljött az ideje, pirított kenyér-kockákkal, kockára vágott uborkával, keménytojással tálaljuk - vagy csak úgy magában bekanalazzuk.

A forrást úgy tudom megadni, hogy ez a szürkeborítós szótárfüzetembe van felírva, amire a tesóm egy sünit rajzolt.

Sült-padlizsán saláta VKF.! XVI.

Ott vagyok, ahol a part szakad. A halas fordulónál. Mert a saláta jó, a saláta egészséges, a saláta olyan sokféle lehet, csaképp Ember salátán meg nem él. A kiskorúakat hagyjuk is.
Szóval a saláta legfeljebb szerény kiegészítő lehet valami massszív húsétel ÉS köret mellé. De főszereplő...
Na jó, persze eszünk mi, hogyne. Caprese-t vacsorára, de legyen mellé friss kenyér és valami húsféle. A sokak által lenézett jégsalátát mindenféle más zöldséggel, ami kerül mellé a hűtőből, egy kis olivaoloajos-citromleves-fűszeres ilyen-olyan öntettel, görögsalátát nyáron rogyásig. A Waldorf is nagy kedvenc, de valahogy az nálunk téli játékos, a klasszikus majonézesekben meg a nagymamák járnak elöl.

Én csak egyet rontok el mindig: a cukros-ecetes levet arra a jó kis fejessalátára. Az nem sikerül sose.

Hozzávalók:

1 nagyobb padlizsán
1 doboz natúr joghurt
fél citrom leve és lereszelt héja
2 kk. méz
1 nagy gerezd fokhagyma
1 chilipaprika
1 kis csokor petrezselyem
3 ág menta
só
bors
olivaolaj

A megmosott padlizsán két végétől megszabadultam és 1 centis karikákra szeleteltem, a nagyobbakat még félbe is vágtam.

A szeleteket megsóztam, megborsoztam és a kiolajozott teflonserpenyőben oldalanként 4-5 perc alatt szép aranybarna-foltoskásra sötöttem.

Amíg sült, összedobtam az öntetet: A joghurtot összekevertem a mézzel, a citromlével és a lereszelt héjával, a kimagozott és apróra vágott chlilipaprikával, belepréseltem a fokhagymát és hozzáaprítottam a zöldfűszereket.
A kisült padlizsánszeleteket forrón forgattam az öntetbe, aztán jól behűtöttem.

Ideális kísérője volt a vasárnap déli rántott húsnak, ami egyébként a nagyobb kiskorú gasztronóm szülinapi ebédrendelése volt.:)



A kiindulópont Stahl Judit padlizsánsalátája a Büntetlen örömök c. könyvéből.

Almás-szezámmagos csirke

Van amihez idő kell meg türelem, van amihez meg nem kell, csak 15 perc. És mivel időből van mindig a legkevesebb, nyilván a főzést kell sokszor minél gyorsabban megoldani annak, aki gyermekei építő fejlesztése elmaradása miatt állandó lelkifurdalással küszködik. Nem is szólva a hétköznapi ebédekről, amikor a tornyosuló munkahegyek valami különös oknál fogva 11 óra körül már semmilyen lenyomatot nem hagynak a mit-együnk-délben problémával küszködő elmémben.( Ennyit a januári gasztrofogadalomról.) Ha nem kelt tészta, amikor vannak stratégiai játékkal és Bambi-színezővel kitölthető kelesztési idők, akkor a gyöngyöző leves mellé jöhet valami gyors, fehérjedús főétel - vagy palacsinta, szimultán két serpenyőben.

Ez a recept - és majd a társai - nem különböznek komolyan egymástól. Csak némi ötletelésről szólnak, akkor amikor arról van szó, hogy főzzünk is valamit, meg szinte ne is.

Hozzávalók:

1 egész csirkemell
néhány ek. olaj
5 ek szezámmag
2 nagy alma
4-5 ek szójaszósz
egy ek. méz
só
bors

Egy teflonserpenyőben megforrósítottam az olajat, az almákat pedig kimagoztam és nyolcadokra vágtam.
A csirkemellet feleztem, kétszer félbevágtam, kicsit kivertem, sóztam és beleforgattam a szezámmagba. A teflonserpenyőben felforrósított olajba dobtam és oldalanként 2-2 perc alatt nagy lángon megpirítottam. Rácsorgattam a mézet, azzal is pirítottam egy percig, rálocsoltam a szójaszószt, levettem a lángot és lefedtem.Rádobtam a nyolcadokra vágott almát és öt percig pároltam együtt.

Ennyi. Míg készül, lehet rizst főzni mellé, vagy csak az almát tekinteni köretnek.

Francia hagymaleves

Hát igen, francia hagymaleves az sokféle van. Ahogy láttam, ebből a francia parasztételből mindenkinek megvan a maga verziója. Liszttel pirítva, turmixolva, szinte krémlevesnek, fűszerezve így-úgy-amúgy. Én már hosszú évek óta ragaszkodom ehhez a változathoz, jól bevált, könnyen elkészíthető -egyedényes -, kevés hozzávalóból egyszerűen jóízű lesz. Nyilván van valami gyógyhatása is, bár szerintem ahhoz a vöröshagyma héját is bele kellene tenni a levesbe, de ilyenkor- amikor eldugult orrunkkal megvannak hozzá a tökéletes nazális hangzók is, ha már franciát eszünk - a puszta forró leves önmagában elixír.

Hozzávalók (3 személyre) :


3 nagy fej vöröshagyma
5 dkg vaj
1 liter csirkehúsleves (vagy kockából)
0,5 dl konyak vagy 1 dl fehérbor
só
bors
pirított kenyérszeletek
10 dkg reszelnivaló sajt

A megpucolt hagymákat félbevágtam és a legélesebb késemmel a lehető legvékonyabb fél-karikákra szeleteltem. (Szuper-konyhagép vagy TVshopos szeletelő -tulajdonosok ezt megoldják nyilván sírás nélkül.)
A felforrósított vajra dobtam a szeleteket és nem pirítottam meg(!), hanem csak átforgattam rajta,hozzáöntöttem a konyakot, aztán óvatosan sóztam (merthogy só a levesben is van), és lassú tűzön, lefedve, a konyakon és a saját levében puhára pároltam a hagymát. (Ez csak néhány perc, ha tényleg vékonyra sikerül felvágnunk) Ezután kapott jó sok frissen őrölt borsot, hozzáöntöttem a levest, összeforraltam és főztem együtt még tizenöt percig.
Klasszikusan most cseréptálba kéne tenni, alul a kenyérszeletekkel, tetejére sajtot szórva és be a sütőbe, de bevallom, én még sose fejeztem be így. Fejenként egy nagy kenyérszeletet mindkét oldalán megpirítok, azután ráolvasztom a sajtot is a kenyerekre, ez megy a tányérba, és erre jön a forró, illatos leves - ha gyerek nem eszik belőle, mehet bele a végén is egy kicsi alkohol.

Almás morzsatorta ahogy Mamma csinálja - és mostmár én is

Jó lett volna meggyőzőbb fotót készíteni, de sajnos nem sikerült! A vendégeknek desszertként feltálalt édesség olyan sikeres volt, hogy a lányokat pusztán az (ünnepi) kalóriák miatti bűntudat tartotta vissza a repetától, a gyerekek már a Mikulás óta tele voltak édességgel, a fiúk viszont addig ismételtek, amíg egy féladagnyi maradt lefotózni.
A sütit Mammánál szúrtam ki, és a mandula-alma-narancs-tejszínes karamell-vaníliafagyi összeállítás rögtön meggyőzött. Egyébként is igazi karácsonyi-vendégség-ízű-nek tetszett, de megragadnám az alkalmat, hogy itt kampányoljak a süti mellett: a receptet azonnal kérték a vendégeink, és legközelebb csakis dupla mennyiségből csinálom: mindenki lelkesen helyeselt, amikor felvetettem, hogy nemcsak desszertként, de egy sűrűbb leves után szombatonként bevehetnénk másodikfélének.
Szóval fotó ide vagy oda, ki kell próbálni!!


Hozzávalók: (desszertként 6-8 személyre)

1 kg alma
7dkg vaj
7,5 dkg barna cukor
1 narancs héja
1 narancs leve
1,25 dl tejszín

a morzsatésztához:

- a hozzávalók legyenek hidegek

10 dkg vaj
10 dkg darált mandula
7,5 dkg liszt
7,5 dkg cukor
nagy csipet őrölt fahéj és szegfűszeg
1 csipet só

vaniliafagyi

A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

A meghámozott almákat (keményebb húsú savanykásabb fajta legyen) felkockáztam, a vajon a narancs héjával, levével, 5 dkg cukorral kb. 10 perc alatt megpároltam.

Amíg párolódott, az aprítógépembe tettem a tészta hozzávalóit, és rövid úton morzsásítottam őket. Akinek nincs aprítógépe, a kis kockákra vágott hideg vajat egy mélyebb edényben a konyhai robotgéppel, vagy egyszerűen egy nagyobb késsel elegyítse a többi anyaggal. Mamma két villát és olvasztott vajat használ a morzsa előállításához. Picit lehet kézzel is morzsálgatni, de csak óvatosan, nehogy a végén még összeálljon :-))

A félig megpárolódott almát szűrőkanállal kerek jénai tálba szedtem, rászórtam a morzsát és mehetett is az előmelegített sütőbe 20 percre.
A visszamaradt lébe öntöttem a maradék cukrot és a tejszínt és sűrűre beforraltam néhány perc alatt.

Ha nem vendégeknek készítjük, az időzítés könnyebb, mert igazán forrón, a jeges fagyival a legjobb, de a kikapcsolt sütőben alufóliával letakarva hagyhatjuk a mártással együtt, vagy előre elkészítve csak a sütést időzítjük a vacsora/ebéd végére.

Ahogy a leírásból látszik, az alma hámozása után kb. 15 perc alatt, összesen 5 percnyi munkával össze lehet dobni, és mehet a sütőbe.

A vaniliafagyival együtt kerek , megjutalmazom-magam fogás ;-))