Paprika hírek

by PO

A nyár végén összeszedtünk egy csomó alapanyagot. Most a legzamatosabb a paprika, a paradicsom, a padlizsán... Ideje van a zakuszka készítésnek, ezt mi kalákában oldottuk meg. Íme néhány kép róla:

Aztán most következnek a paprikák! Először a Jalapeño típusú paprikához nyúltam, az hálás alapanyag. Egy csendélet paprikákkal és koktélparadicsomokkal:

A Jalapeñót kicsumáztam, de a maglécet és a magot benne hagytam. Aztán meleg füstre tettem, vigyázva, hogy ne forrósodjon fel a paprika. Néhány óra után ledaráltam és 20% sóval keverve üvegekbe zártam a nyár ízeit. Az E. Pista alapanyaga cseresznyepaprika, az megkíván egy kis pritaminpaprika, vagy kápia társítást, mert elég száraz lenne a lekvár. A Jalapeño viszont húsosabb, lédúsabb, magában is jó konzisztenciát ad.

Íme, egy kis ízelítő a munkánk gyümölcseiből:

Most kezdem a füstölt paprika készítését. Jut eszembe! Megkérek mindenkit, hogy aki kapott kóstolót a tavalyi füstölt paprikámból, néhány mondatban fogalmazza meg tapasztalatát és juttassa el hozzám az ismert ímél címemre. 

Elő a lepénykenyerekkel!

by PO

Kenyeret igen keveset fogyasztok, legfeljebb a sajátomat. Bizonyos ételekhez (hummusz, lecsó) viszont jól használhatók a különböző lepénykenyerek is. Kóstolgattam már az arab ízlésű, nem kelesztett változatokat és a vastagabb, kelt tésztából készült pitaféléket is, de egyiket sem próbáltam még elkészíteni.

Aztán nemrég belebotlottam egy "teljes őrlésű lisztből" készült pitába és bosszantott, hogy ez egy finom csúsztatás. Korrektebb lett volna úgy jelölni, hogy "nyomokban teljes őrlésű lisztet is tartalmaz". Ekkor eldőlt, hogy én egy kérgesebb, rusztikusabb lepényt szeretnék, ehhez tényleg teljes őrlésű lisztet kell majd használnom.

A sok lehetőség közül én a török joghurtos változatot választottam, a bazlamáról trollanyunál és Alana blogjában mindent meg lehet tudni. Aki szeret törökből fordítani, azoknak jó szívvel ajánlom, hogy tekintsenek meg eredeti forrásokat is.

Szóval készítsünk elő teljes őrlésű lisztet, fehérlisztet, élesztőt, tejet, joghurtot, sót, olíva olajat és valami zsiradékot a sütéshez (én sült vajjal készítettem).

A 60 dkg lisztet keverhetjük különböző arányban. A teljes lisztet magában nem javallom használni, mert olyan ijesztően sötét lesz a lepény, hogy rajtam kívül senki nem eszi majd meg szívesen. Kezdésnek legyen inkább fele-fele, az eredmény majd közelebb áll a megszokott színvilághoz.

A liszthez hozzáadjuk a mintegy 2 dkg élesztőt, amit előzőleg egy kis langyos, cukros tejben felélesztettünk, 2 ek olívaolajat, 2 dl joghurtot, 2 tk sót és egy kis langyos vízzel nyakon öntve szükség szerint összedolgozzuk. Én az ilyen dagasztást géppel szoktam, de mindenki végezze úgy, ahogy a legjobban a kezére esik.

A kézhez nem ragadó, sűrű tésztát letakarva fél órányit pihentetem (tehát kelesztem), majd 8 egyenlő részre osztom. Úgy fog kinézni, mint Süllőcske leppencse, amit kövön sütöttek meg.

A tésztát nyújtottam, majd mindkét oldalát sült vajjal megkenve, serpenyőben kisütöttem. Az első oldal sütésekor a gőz belül elkezdi feszíteni a felső lapot, ilyen vidám képet nyújtva:

Itt most egy zakuszka ízű lecsót tálaltam hozzá, amiről már régebben írtam, de hamarosan a Blogkocsmában  is beszélek róla.

Wannabe zakuszka

Vannak kaják, amiket csak nagy tételben készítünk el, aztán rájárunk egész télen. Mert nem éri meg kolbászt tölteni csak egy lakoma kedvéért. Vagy lekvárt főzni csak a holnapi reggelihez. 

Sok alapanyag csak szezonálisan áll rendelkezésre, ezért rég kialakultak azok a technikák, amelyekkel például a barackízt hosszú időre hozzáférhetővé tesszük. És mamutot sem kell minden nap leteríteni. Hosszan beszélgethetnénk arról is, hogy eleinte a tartósítás volt a fő cél, aztán ezek némelyikéből önálló ételt eredményező technika is lett. Szóval elég komplex kérdéskör ez, ebből is látszik, hogy a blogírás egy multidiszciplina.

Talán említettem már, szeretem a zakuszkát. Elég sok munka van vele, jóval bonyolultabb, mint egy kolbásztöltés. De sokan mégis bevállaljuk, mert a végeredmény egy fantasztikus téli csemege.

Tavaly nyáron kikísérleteztem, hogy a zakuszka alapanyagaiból a lecsókészítés logikája szerint is lehet egy pompás ételt alkotni. Nem bonyolult,  természetesen bográcsban is készülhet. Most, a téli ínséges időkben meg arra jöttem rá, hogy nem probléma a négy fő alapanyagot beszerezni  és egy serpenyőbe összeterelni. Jó, jó, az alapanyagok terén kell kötni kompromisszumokat, de néha télen még ennyi belefér.

Esettanulmányomban egy rurális változatot írok le.

Végy  egy kis darab füstölt szalonnát és egy darab húsos szalonnát. Felkockázva kezdd el izzítani, először a zsírosat, később add hozzá a húsos szalonnát. Ha sok zsír sül ki, le kell önteni belőle.

Dobj hozzá 2-3 felkockázott hagymát és párold. Pár perc múlva adj hozzá két meghámozott, kockára vágott padlizsánt. Dobj hozzá 2 babérlevelet, adj hozzá egy mokkáskanálnyi frissen őrölt borsot. Sózzad . Addig párold együtt fedő alatt, amíg a padlizsán meg nem puhul. Néha meg kell kevergetni.

Amikor a padlizsán már menthetetlen, dobj hozzá 2-3 szem paradicsomot, 2-3 pritamin paprikát, ízlés szerint kockázva, csíkozva. Lényegesen érdekesebb, ha belekarikázunk egy cső csípős zöldpaprikát is. Később néhány evőkanál házi paradicsomsűrítmény is adható hozzá.

Amikor minden alkatrész megpárolódott, érezhető a zakuszkára jellemző illat, és a zöldségek leve is nagyrészt elfőtt, akkor üss rá néhány tojást. Ezzel lehet a tömeget növelni, a várakozók számától függően. Jó étök lészön!

A zakuszka stílusú lecsóm paleó. A kenyerem nem.