A zöld diós kaland vége

by PO

Előzmények  itt.

Ott hagytam abba, hogy jól elriasztottam sokakat a zöld dió befőtt készítésétől, mondván, hetekig kell áztatni.

Van egy jó hírem: ha a dió hámozott (és nem szurkált), akkor elég neki 7-10 nap áztatás, napi 3 vízcserével.

Két liter vízből és 4 kg cukorból szirupot főztem. Beletettem a villával megszurkált diót, majd leszedtem a fölösleges szirupot, majd jó lesz valamire. A szirupban fél órán át főztem a diót, majd lassan lehűtöttem.

Másnap este egész fahéjjal, egész szegfűszeggel, csipetnyi szerecsendióval fűszereztem a szirupot, majd újból fél órán át főztem csendes forrásban, majd lehűtöttem, állni hagytam a főzetet.

Harmadik este tettem a szirupba egy kis citromsav-hidrátot, újból fél óra főzés és KÉSZ!

Kiforralt-sterilizált üvegekbe töltöttem és lezártam őket.

Először csak magában kóstolgattuk.
Utána török rizspudingot díszítettem véle. Bravúrosan helytállt!

A sikeren felbuzdulva mazsolás rizset ízesítettem a zöld dióval. Ez is bevált!

Majd egy másik posztban lesz komplett recept is.

Mondom: zöld dió!!!

by PO

Az a helyzet, hogy öles léptekkel gyalogolunk bele a nyárba. Ilyenkor sok a teendő, füvet kell nyírni, fel kell kötözni a paradicsomot, szalonnát kell sütni, grillezni kell, le kell legelni a cseresznyefát, de álljunk meg egy pillanatra! Mi most a legfontosabb?

Igen, az, hogy szedjünk zöld diót, befőttnek.

Mert a zöld dió Szentivánig még zsenge, bele tudom szúrni a fogpiszkálót. Utána már befőtt célra nem nagyon alkalmas.

Ez egy dinamikus poszt lesz, mindig írok hozzá új fejleményeket. Eggyel több ok, hogy látogassátok a Pásztortűz főzős-evős-ivós élményblogot.

Első lépés: kiszemeljük a kívánatos diófákat. Mivel a múltkor már szóltam erről, remélem, ezzel már mindannyian megvagytok (ha nem, úgy jártok, mint én a viricseléssel). Többet is meg kell célozni, mert az egyiken lefagy a virág, a másikon meg atomrakéta módjára fejlődik.

A napokban meglátogatjuk a diófát, leveszünk egy olyan szemet, amelyik már ütődött, sérült (jégverés, szélvihar miatt) és átszúrjuk egy fogpiszkálóval, azzal a keménnyel. Ha átmegy rajta, örvendezzünk, hogy nem késtünk még el.

Egy kosárba szedjük le a befőzni kívánt zöld dió mennyiséget. Óvatosan, ne ütődjön.

Ki kell áztatni a héjából a különböző anyagokat (juglon, hidrojuglon glikozidok, cseranyagok), amik keserűvé, élvezhetetlenné teszik a zöld diót. Régen megszurkálták a héjat és vízben jó sokáig áztatták.
Én meghámozom és sokáig fogom áztatni. Ezekkel a mai kis hámozókkal viszonylag vékony réteget lehet lefejteni a héjból, a víztaszító, viaszos külső réteg eltávolítása után a nagy felület miatt gyorsabban kioldódnak az ízrontó anyagok.

Itt a kesztyű használata javallott, különben befogja a kezünket a zöld dió leve. Aztán nem zöld lesz, hanem barna, vagy egy hétig. Állítólag citromlével lehet tisztogatni.

A meghámozott diót hideg vízben áztatjuk. Naponta kétszer-háromszor cseréljük le a vizet. A cuccot hűvös helyen tároljuk.

Mostanában már a kamrában sincs hűvös, de nem akarom a hűtőben tárolni. PET-palackban teszek vizet a hűtőbe és minden vízcserénél ezzel a 10 fokos vízzel öntöm nyakon. Utána 8 óra pihenés, megy az újabb palack víz a hűtőbe.

Olyan receptet szereztem, amiben 3 hét áztatás van. Nem merem hamarabb abbahagyni, nehogy keserű legyen a sok munkával elkészült dió.

Folyt. köv., fotókkal.