A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sinkakutya. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sinkakutya. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. április 3., vasárnap

Elloptuk!

A Pásztortűz főzős-evős-ivós élményblog Pásztorkutya sorozatának indításánál egyszerűen elloptuk az egyik velőtrázóan szellemes mosóporreklám szlogenjét. Bizony, mondom néktek, jobbat én sem tudtam volna! 
Így:

Előtte   -   utána!

Blogunk mai meglepetésvendége csak nektek meglepetés, én naponta hallgatom az ugatását. Fertályórára sem lehet róla elfeledkezni, még ebben az ingerszegény, erdő melléki helyen is mindig talál ugatnivalót. Származása szerint vegytiszta pumi, akkora akaraterővel és energiával, hogy neki sosem hajlik vissza a füle (pedig a terriereknél kéne).
Itt a tavasz, ilyenkor nincs mese, meg kell újulni neki is. Rendszerint vele kezdem a nyírást, mert ő jól tűri az ollót, később jön a másik, az nagyon ördögfattya, őt csak kb. egy hét alatt lehet lerendezni, pedig a puliról nem jön le egy vödör szőr.

Buksi, a pumira jellemzően aktív, éber, intelligens, agilis, érdeklődő. Annak idején végigasszisztálta mellettem a járdaépítést, tényleg minden érdekli.
Nagyon szeretem benne azt, hogy fegyelmezett, nincsenek kiszámíthatatlan reakciói, két éve a tipegő kislányunk legbiztosabb támasza volt. Kinti főzéskor meg nem dézsmálná az elérhető magasságban hagyott dolgokat. Ha vendégek vannak, nem koldul, hanem illedelmesen, a tűzhöz közel hallgatja a beszélgetést.


Nincs birkanyájam, sem kecském, így Buksi látszólag munkanélküli. Ő viszont mindig talál magának valamit, megpróbálja az őrzésvédelemben megvalósítani önmagát. Hiába a nyugodt, erdei környezet - az a gyanús, ami nem gyanús - az ő figyelme nem lankad. Bár, amióta van egy hyperaktív puli társa, inkább már csak a főnököt játssza.

A pumi a nemrég kialakult sinkakutya nem is olyan távoli rokona, az újkeletű fajtában neki is van egy téglája.

2010. november 6., szombat

A Tökéletes Pirított Tésztaleves

Hmmm, ez nem is rossz novemberben. Süt a nap, szerintem ma is meleg idő lesz. A „...just a perfect day... dallamára andalogtam a fürdőszobába, tök jó lenne a déééééjnél berekeszteni, mint egy megasztáros. Rendbe hoztam az ábrázatomat. Kinyitom az ablakot, huhhhh, ez a dohányillat! Ilyen csak a tölgyavarnak lehet? Fantasztikus!
Na, ma lesz a napja, hogy veszek egy diófa csemetét, már régóta terveztem, hogy ültetek egyet az arrogáns mórabóra szilvafa helyére. Dió oltványt kérek. Van. Milyen? Milotai, Szentiváni… Alsószentiváni? Remek! Pont ezt kerestem! Diófát ültetni férfias dolog, mindazonáltal.


Hazafelé azon gondolkodtam, mit főzzek ma. Kint kellene, ezt nem hagyom ki. Eszembe jutott, megütötte a fülemet a minap, Jamie Oliver spanyolba ment, ott főzött egy Tökéletes Paellát. Másnap meg hallom, hogy Milánóban téblábolt, ott meg valami olasz kollégával megcsinálták a Tökéletes Rizottót. Hehe! Ez már csiklandozta kissé a humorérzékemet. Aztán a minap a Karajon P. Anna miről posztolt? Hát a Tökéletes Húsostepsiről! :-))
Na neee, ebből én sem maradhatok ki! Miért ne legyek tökéletes? Kiröhögtök úgyis. Miért legyek tökéletes? Kiröhögtök úgyis.
Én pedig megcsinálom a Tökéletes Pirított Tésztalevest!  Lebbencsleves? Ne nevezzétek már  így, azt a menzán találtok, én nem is tudok olyat. Gyerekek, egy ilyen is lehet tökéletes, de még mennyire! Ízlelgessétek: pirííított tííísztaleves… Ehehehh, a Palócprovance-on nem ilyen egyszerű visszaadni az étel hallható zamatát... :-)))

Előkaptam a hozzávalókat, hű de kevés ez a száraztészta, nem baj, lesz benne egy kis tarhonya is. Mangalica szalonna, aha, most látom, van még itt egy kis húsos szalonna is. Kolompír. Jöhet! Tavaly vettem egy öntöttvas bográcsot, most legalább felavatom!

A Youtube-on kijelölök vagy 20 nótát, főzni csak hangos zenére szeretek. Ablakot bukóra, hadd halljam kint is!

Felaprítom a szalonnát, felkockázom a hagymát. Meghámozom a krumplit, kockára vágom, így ni.
„… kunságifi, nékem nem parancsol senki! Se a Jászság, se a Kunság…” Hát… szerintem ez a Berecz András nemigen halt volna éhen, ha nótázással kellett volna megkeresni a betevőt…




Dobom a szalonnát a bográcsba, öntök rá egy-két korty vizet is, mert így jobb. Mikor izzad, hozzáteszem a húsos szalonnát is. Buksi, te menjél arrébb, ne lábatlankodjál! Különben is, ilyen felálló füllel már nem is lehetsz Tökéletes Pumi, legfeljebb egy sinkakutya! :-)))

Beleteszem a száraztésztát, meg egy kis tarhonyát, kevergetem a forró zsírban. Kevergetem. Kevergetem…
Bolondítom, hevítem, kiáltozza a nevem!” Tyű ez a Palya Bea! Ha egyszer király leszek, ő lesz az udvari dalnokom! Meg Tóth Ilona Csilla.

Amikor a tészta kissé elszíneződött, levettem a tűzről. Hú, ezzel vigyázni kell! Nem úgy viselkedik, mint a többi bogrács. Ez a vastag öntvény még akkor is fűti, amikor már nincs alatta tűz. A megpirult tésztára piros porpaprikát szórok, édeset is, csípőset is keveset. Összekeverem. Aztán, nehogy égjen és megkeseredjen a paprika, hozzáadom a felaprított hagymát, az visszahűti az egész cuccot. Keverem-kavarom. Jó ez a kis bogrács, de szokatlanul nehéz.
Felöntöm vízzel, aztán visszaakasztom a tűzre.

Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már? Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már?” Hát igen… a két ősz bárd. Milyen jók így együtt, túl az ötvenen is… „Maradunk itt, ittmaradunk.”

Teszek bele egy kis sót. Szórok bele egy marék kölest is. Bandi bátyátok azt mondta, jobb ízt ad neki. Tényleg. Azóta én is mindig teszek bele. Karikázok bele egy kis csípős zöldpaprikát is, szeretem, ha pikáns. Dobok bele egy kis paradicsomot felnégyelve.

How many times must the cannonballs fly, before they are forever banned…” Emlékeztek még, mit mondtam Palya Beára??? Na, Alanis Morissette-re is ugyanez vonatkozik! :-D 

Elkezd bugyogni a lé, hozzáteszem a felkockázott krumplit. Na, már lassan a végére érünk. A krumplinak is kell még vagy 10 perc.

…tequila sexo e marijuana!” Erről eszembe jut, hogy már évek óta ez a csengőhangja az íjászcimboráknak. Szeretem ezt a nótát, kicsit fallokrata ezzel az utolsó sorral, de tán épp ettől olyan jó. Nem cserélem le!

Végül teszek bele négy tojást is. Csak finoman beletöltöm a pohárból, hadd maradjon meg egyben. Utána még 10 perc kell, de már nem kavarom.

Hát eddig úgy alakult minden, hogy ez tényleg tökéletes lesz! 
Végre kész! Érdekes, azt gondoltam, ez az öntöttvas bogrács lassabban veszi az akadályt de nem volt vele ilyen gond. Bravúrosan helytállt! Hátizsákos túrára ugyan nem való, de nagyon korrekt kis edény. Elégedetten mustráltam a végeredményt, kicsit eklektikus lett, le sem tagadhatnám, hogy A kőleves volt az egyik kedvenc mesém. Igaz, nem egy maradandó alkotás, nem az örökkévalóságnak készült, de annyi azért megmarad, hogy a "tökéletes pirított tésztaleves" keresőkifejezésre a barátotok a Pásztortüzet hányja ki elsőre! :-))



Amikor kiszedjük, várom, hogy valaki bökje már ki – de ne én!  – azt a szót, hogy Tökéletes! De csak nem jön…
-         Na, milyen lett?
-         Apa, ugye főzöl még az idén egy slambucot is? 

Szerintetek az olaszon kívül lehet találni valahol magyar öntöttvas bográcsot?

2010. szeptember 30., csütörtök

Slambuc, a mezítlábas

A The True Story of Slambuc sorozatunk második részében megnézzük, honnan indult ez az étel. A harmadik részben pedig bemutatjuk, mivé lett a mai ember bográcsában.

Az ún. mezítlábas változat a legegyszerűbb, legkevesebb alapanyagot kívánó slambuc, mondhatjuk úgy is, ez egy belépőmodell. Magán viseli az étel minden jellegzetességét, alkalmas arra, hogy másokkal is megkedveltessük ezt a szikár, de laktató pásztorételt. Amikor elég érett lettem arra, hogy én is megtanuljam a főzését, munkatársam és barátom jóvoltából ezt a mezítlábas változatot tanultam meg.

Lássunk neki!

Végy egy tiszta bográcsot. Vasbogrács legyen, amit nem szoktál mosószerrel mosni, csak száraz homokkal kisúrolni, sótlan zsírral eltenni, majd használat előtt forró vízzel kiöblíteni.
Sós szalonnát (de lehet házi füstölt is) felaprítunk, és kis tűzön megolvasztjuk a bográcsban. Amikor kész, a sült szalonnakockákat kiszedem és elrejtem a kíváncsi tekintetek elől (mert ha nem, az egyre éhesebb társaság feléli). Az a jó, ha sok forró zsír van a bográcsban, később annál egyszerűbb lesz a forgatás.
A forró zsírba beleteszem a vékony karikákra vágott krumplit és nagy tűzön üvegesre pirítom. Kavargatni kell, mert könnyen leragadhat.
Az egészet felöntöm vízzel, sózom és nagy tűzön forralom. Amikor a bográcskanál hátával a krumplit szét lehet nyomni, beleszórom az apróra tördelt száraztésztát (mai nevén lebbencstészta). Jó arányoknál a lébe nyomkodott tésztát éppen ellepi a zsíros főzővíz.
Lassan, odafigyelve főzzük, de nem szabad megkavarni, mert akkor vége a slambuc-sztorinak, végképp letértünk az igaz útról, már csak egy krumplistészta jöhet ki a dologból. ;-)
Amikor elfőtt a lé, óvatosan megrázzuk, előbb-utóbb a massza megfordul. Fordítás után nem kavarjuk, hanem a kanál hegyével alákotorunk a gombócnak, így előzve meg, hogy leragadjanak bizonyos részek. Jó sokáig kell forgatni, ami az eleinte lelkes vendégseregből kihozza az éhes vadállatot :-)) (Ezért kell a pörcöt biztonságba helyezni, vagy a tömeghangulat befolyásolására a megfelelő időben bevetni.)
A végeredmény egy olyan, zsírjára sült massza lesz, ami egy nagy gombócként forog a bográcsban. Látszólag nagyon kevés lett a cucc, összesült, de nem kell aggódni, tömény kaja, az a néhány túlélő jóllakik belőle!
A végén, az utolsó forgatásnál beletesszük a megmentett pörcöt és elmagyarázzuk az életben maradt barátainknak, hogy erre azért van szükség, hogy ne lehessen észrevenni a közben belepotyogott cserebogarakat. Végül - irodalmár barátaink nagy épülésére - rámutatunk, hogy Móra Feri bácsi ezt a poént már egyszer elsütötte a Disztingváljunk c. novellájában :-))
Néhány ember szívesen eszik hozzá kovászos uborkát, savanyú uborkát. Volt már olyan vendégem, aki kenyérrel ette, mert túl töménynek találta. De ő is túlélte. Sőt!

Nem akarok cönogasztonómiai mélységeket feltárni, legyen elég annyi, hogy legalább annyian szeretik hozzá a sört, mint a laza fröccsöt :-D

Mielőtt elmondanám féltve őrzött műhelytitkaimat, nézzünk meg a téma feldolgozásához egy rövid oktatófilmet.
Simor Anti bácsi egy pásztorember. A beszéde alapján hortobágyi lehet, a ruházata alapján gulyás, de semmiképpen nem csikós. Ő nem egy operett-pásztor, látom a szandáljáról. A kamu pásztorok nyáron, a filmekben tükörfényes csizmában járnak és folyton csergetnek. Anti bácsi bizonyára egy sinkakutyával tereli a jószágot, a bicskáját egy rendes bicskatokban tartja, de a dohányát már nem kostökzacskóban, mert már modern módon cigarettázik.

Láthattátok, Anti bácsi már nem a mezítlábas változatot csinálta. Az ő slambuca annyival volt figurásabb, hogy szórt bele az elején egy kis piros paprikát, tésztát pedig kétfélét is használt. Ugyanakkor nem vacakolt azzal, hogy kiszedje a pörcöt és később visszategye.

Befejező rész. Cselek és fortélyok:
  • Zománcos bogrács ide NEM jó. A rozsdamentes sem! Megmodtam: vasbogrács!

  • A fehér sós szalonnával könnyű bánni. A húsos szalonnával vigyázni kell, mert ragadhat és időnként ijesztően barna lesz a kiolvasztott zsír. De ha a kiszedett pörcöt a vendégek fogják elropogtatni, akkor mégiscsak a húsos a finomabb.

  • Lehetőleg öreg, tavalyi krumplit használjatok. Az újkrumpli ragad, mint a bélyeg. Azért ebből is meg lehet csinálni, de az elegánsabb, könnyebb forgatás helyett egy fárasztó, munkaigényes kapargatás vár reánk, a végén szülői kényszerre fogunk hivatkozni a témaválasztást illetően.

  • A krumpli főzővizét alaposan meg kell sózni, a tésztára is gondolva - de ezt Anti bátyátok is mondotta.

  • Én már egy ideje nem fehérlisztből, hanem teljes őrlésű lisztből készült tésztát használok. Ezt különben házilag is könnyű előállítani.

  • A krumpli főzésekor lehet bele dobni egy fél marék kölest. Vigyázni kell vele, mert elég sok vizet (és sót) vesz fel és könnyebben ragadhat tőle a massza. Legfeljebb egy keveset, az íze miatt.

  • Kisebb bográcsot a fülénél fogva is lehet forgatni, a nagyobbakat két kézzel, a pereménél kell fogni (A Slambuchegyek Hajdúdorogon c. videómban lehet látni, hogyan csinálják.)

  • A slambuc főzése időigényes. A krumpli hámozásától a 32. forgatásig eltelik 3-4 óra is. Erre akkor is gondoljunk, ha vendégeket hívunk és akkor is, ha ilyen vacsorára invitálnak bennünket! :-D

  • Ha délre akarunk slambucot csinálni, akkor nagyon ügyelni kell a folyadékbevitelre! A tűző napon, egyedül, órákig főzni elég nagy szívás, bár vannak ettől rosszabb élethelyzetek is. Lehetőleg árnyékos helyen csináljuk, akkor társaságunk is lesz. Ha estére lesz, lehetőleg ne éjfélre készüljünk el vele, ebből is lehet néhány probléma :-D

  • Bográcskanál! Majd elfelejtettem! Hosszú nyelű, kerek fejű fém kanál, erős nyakkal. A vége olyan legyen, hogy ne törjön a kezünkre vízhólyagot. Fakanál nem jó erre a célra.

  • Amikor haladunk a forgatásokkal, a tömeg elégedetlensége fokozódik. Ezt is tudni kell kezelni! Készüljünk fel, hogy meg kell védenünk a 32 forgatás indokoltságát, erre megfelelő néprajzi kutatást követően mindenkinek legyen saját meséje! :-)))

Legközelebb megnézzük, hogy a mai posztmodern, vacsoracsatás, celebkurvás, látványpékséges, főzőversenyes világban milyen slambucok vannak, vagyis: hogyan csinálják mások?