Szeged, Mórahalom, Királyhalom és Csodarét

by PO

A hétvégi kirándulásomnak néhány tanulsága álljon itt:

- Szeged a napfény városa, de tényleg. A hidegpontja a Venesz-díjas Halászcsárda teraszán van - és mi azt megtaláltuk.

- Borika egy tünemény. Ha lesz még egy lányom, biztos, hogy Bori lesz valamelyik neve. Ilyen impulzusokból születnek a nevek iránti szimpátiák.

- A Csodarét mostantól nem a fenekeszegekről fog eszembe jutni, hanem a bárányraguról, a szarvasbélszínről, Süllőcske kedves családjáról.

- A böglyök gonosz állatok. Megérdemelték volna, hogy Robi falbontó hangját hallgassák vagy két napig (mi is...).

- Melegben ne igyunk vodkát, Hanem inkább jeges gyümölcsteát, amelyet szeretettel készítettek és kedves szavakkal kínáltak ;)

Ez a poszt voltaképpen egy vizualizáció. Aki ott volt, felidézheti, aki nem, az elképzelheti végre.

Nemcsak...

...egy pénzügyminiszter reggelije lehet említésre méltó. Néha én is belenyúlok érdekes dolgokba. Pénteken este például ilyeneket kóstolgattam:

Ez egy újhagymahab leves volt, medvehagyma fúzióval, szarvasgombás kecskesajt csipsszel.

A fő fogás burgundi bárányborda volt, vargányás burgonyapiskótával, kerti zöldségekkel.

Mindez az Agráron, az I-Klubban történt, ahol Elek Richárd, az Olíva Bisztró és Gasztroház séfje tartott bemutatót.

Még a desszertet is ő építette:

Az pedig ilyen lett:

A desszert nevére sajnos nem emlékszem, mert közben elkezdtünk valami tésztaevésről, meg a szakállamról beszélgetni és én nem nagyon tudok egyszerre több dologra is figyelni.