Nem kerülgetjük tovább!

by PO

A híres bölcselő szerint egzakt dolog csak egy van, a balegyenes! A címlapfotó is azt sugallja: itt valami bunyó lesz! Most aztán úgy bemosunk valakinek akkorát, hogy a fal adja a másikat!

A Pásztortűz főzős-evős-ivós élményblog régi - tehát igen nyájas - olvasói már ebből is sejthetik, hogy itt nem valami unott oldalköpés várható, hanem egy atomvillanás, valami káros társadalmi jelenség alapos körüljárása, a téma értő feldolgozása. A problémák felvetése, elmélyült elemzése, majd iránymutatás: ki hova álljon, mit csináljon. Bízhattok bennünk:  a Pásztortűz blog megmondja a tutit!

Már akkor gyanús volt nekem ez az egész, amikor a Királylány azt mondta az édesapjának, hogy úgy szereti, mint a sót! Lelkemet felkavaró mondat volt ez a javából, akkori tudásszintemen nem is nagyon tudtam ezt feldolgozni. Gyanakodva és értetlenül figyeltem, ahogy a krónikák megemlítették, hogy a királyok mindig rátették a véres kezüket a sóbányákra... Később is akadt a sóval problémám bőven, de azon meg végképp kiakadtam, hogy most mi folyik ebben az országban! Ettől megosztóbb anyagot még az életben nem láttam! Egyesek épp, hogy szítják is az ellentéteket: jódozzák? adjanak hozzá káliumot halálos adagban? tengeri legyen vagy őstengeri, esetleg patikai? papírdobozban vagy műanyag zacskóban? meg mittudomén!

Szóval torkon ragadjuk ezt a korszakos jelenséget és - egyáltalán nem azért mert kicsit dühösek vagyunk amiatt, hogy lemaradtunk a himalájai sóbizniszről - kíméletlenül kicsontozzuk. Küldetésünk teljesítése során egyetlen célt ismerünk, azt, hogy blogunk olvasói szinte megvilágosodjanak, mindent tudjanak a konyhasóról! Mindent!

Ezért arra kérek minden olvasót, hogy ne csak tétlenül várja - naponta tízszer frissítve a Pásztortűz oldalt - a sómizériával leszámoló posztunkat, hanem kommentben fogalmazza meg aggályait, kérdéseit. És mi megkeressük a választ, ígérem! :)))))

Három legenda és egy celeb

by PO

Blogunk egyik lelkes olvasója hozott a minap Angliából két érdekes ajándékot. Akkor rögtön két celebről szerettem volna írni, de elgondolkodtam. Lehet, hogy a Scotch bonnet egy celeb, de a Maldon só a maga majd 200 éves múltjával inkább egy legenda. És ha már egy sólegenda, akkor van az én tarsolyomban még két érdekesség. Így kerekedett ki a koncepció és a cím pedig adta magát.

A Maldon só egy érdekes szerkezet. Ha az ujjaink között morzsoljuk, a roppanásokból érezhető a pelyhes szerkezete. Ez meg is határozza viselkedését, már amennyiben nem elegyes sózásra használjuk. Ha felületi  sózást végzünk, mint pl egy kacsamájnál, akkor egy változó intenzitású sósság érzet lesz a dologból. Az ínyencek ezt nagyon izgalmas dolognak tartják, közülük a sósznobok fertályórákat tudnak egymással beszélgetni arról, hogy milyen intenzív az íz, milyen a lecsengése és így tovább.

Jut eszembe, az egyben sült tarját is szeletelés után szoktam sózni, feltétlenül kipróbálom arra is.

Különben a Maldonról lehet tudni, hogy az Osborne család majd 200 éve párolja a híres sót a kies Albionban. Essexben, a Blackwater folyó torkolatánál érdekes klimatikus és hidrológiai tényezők között történik a nagyobb koncentrációjú sóoldat keletkezése, nyerése, majd a tisztítás, bepárlás.

A másik legenda Erdélyből származik. Eredetileg az a sóvíz számít igazán híresnek, különlegesnek, amiről már írtam. Ezt a sót a lövétei sóskút vizéből pároltam, vagyis hagytam, hogy kiszáradjon, közben megcsodáltuk azt a jelenséget, hogy a sólepel higroszkópikus tulajdonsága miatt a sóvíz kimászott az edényből.

Amikor vége lett, egy nagyon kemény sókéreg keletkezett, elég nehéz volt kirobbantani az edényből, hogy az el  ne törjön. Ez a só főleg nagy szemcséket tartalmaz, finom részeket alig. Legtöbbször emiatt oldatban (levesek, stb.) használtuk, felületi sózásra csak ritkán.

A harmadik legendás só igazi legenda a maga nemében. Hiszem az erdélyi sóvidék már az ókorban ontotta a fontos anyagot. Mikor kinek. Hol a rómaiaknak, hol a hunoknak, székelyeknek, hol a magyar királyságnak, de még külhonba is jutott belőle. Az erdélyi sóvidék Európa egyik legnagyobb sóelőfordulása, ahol olyan méretű sófekvetek vannak, hogy mélyművelésű bányákat nyitottak már a középkorban. A harmadik sólegenda innen származik, bár kissé méltatlan, hogy csak a harmadik helyen említem, holott... Szóval a ma bányászott, őrölt parajdi sóból is van nekem itthon.

Látható, hogy ez egy őrölt, osztályozatlan só. A szemeloszlási görbéje a liszt frakciótól az 1 mm-es morzsáig folyamatos. Én egyaránt használom elegyes sózásra és felületire. Színre a Maldon só a legvilágosabb, a parajdi pedig a legsötétebb, homogén halványszürke.

És akkor nézzük a celebet. Nem tudom, mennyire számít divatnak, de Magyarországon egyre színesebb hullámokban támadnak a különböző csípős paprikafélék. A jelenség annyira friss, hogy láthatóan sebesebben tör előre, minthogy azt a nyelv fejlődése követni tudná. A mai helyzet az, hogy minden olyan paprikafélét, ami erősebb az unásig ismert cseresznyepaprikánál, csilinek nevezünk.

A Scotch bonnet nevű paprika igazi méregbomba. Azzal dicsekedhet, hogy ott van a slágerlista élén, a legcsípősebb paprikák egyike. Mivel ezen paraméter mérése igen nehézkes, nagyon sok szubjektív elemet tartalmaz, most nem időznék a Scovill-skála felett, azt a ménkű magas értéket pedig nem is kommentálom.
A Scotch bonnet származását tekintve nem dicsekedhet, nem ették "már a régi rómaiak" is, nem a brit tudósok fedezték fel, egy ilyen buja, vad fűszerszám csakis a karibi térségből származhat, vagy Észak-Afrikából.
Még nem tudom, mire használom a cseresznyepaprikától ezerszer erősebb csiliket. Egyelőre tisztes távolból méregetjük egymást. Megfogni is csak csipesszel, vagy kesztyűvel szoktam. Akinek volt már csilivel balesete, tudja, hogy indokolt az óvatosságom.

Addig is, míg lesz véle valami recept, nézegessetek a YouTube-on olyan klipeket, ahol szuicid hajlamú emberek a konnektorba pisilés helyett Scotch bonnetet rágcsálnak.

Sós kútba tesznek, onnan is kivesznek

by PO

Először nézzünk meg egy érdekes képet.

Azt mindenki tudja, hogy Erdély leghíresebb ásványkincse a só. Csukott szemmel is megtaláljuk a térképen a Parajdi-medencét, rábökünk, itt a Sóvidék.

Ezen a vidéken ősidők óta bányásszák a sót. Az amfiteátrumszerű mélyedések a római kori külszíni fejtések emlékei. Vannak szabálytalan gödrök is, ezek a betyárbányák nyomai, mert ne szépítsük: az ott élők lopták is a sót. Mert a sóra a mindenkori hatalom mindig rátette a kezét.

Az igazi, nagy volumenű bányászkodás mélyművelésű bányákban történt. Nézzünk egy szép illusztrációt egy tordai sóbányáról, a XVIII. századból:

Külön érdekesség, hogy Erdélyben a sónak van egy másik megjelenési formája, ez a sóvíz, más néven vízsó. Arról van szó, hogy a felszín alá beszivárgó vizek érintkeznek a sótömzzsel, oldják azt és tömény sóoldatot képeznek. Aztán forrásokban feltörnek, vagy kutak segítségével jutnak hozzá. Orbán Balázs 800 sóskútról tesz említést Erdély földjén. Nemcsak a Sóvidéken fordulnak elő, hanem a moldvai csángók földjén, vagy akár a Hargita lábánál is. Ezek a sóskutak mindig a falu, a közösség tulajdonában voltak, építettek fölé egy kis épületet, tisztán tartották, szabályozták a sóvíz hordását. Érdekesség, hogy míg a Sóvidéken fizetni kellett, attól távolabbi vidékeken a lakosság ingyen hordhatta a sóvizet.

Az alábbi képen a lövétei sóskút látható, az itt élők szerint kora legalább az Árpád-korba nyúlik vissza. A sóspajta kulcsa apáról fiúra száll.

Az erdélyiek a sóvizet otthon korsókban tárolták és a puliszkafőzéshez, vagy más főzéseknél sózásra használták.

Disznótor idején különösen sok fogyott. Abban pácolták a szalonnát, füstölni való húsokat, csontokat.

A tömény sóvizet hígították, abban tettek el szőlőlevelet, káposztát, gombát. Ezeket felhasználás előtt kiáztatták és a frisshez hasonlóan használták.

Bizonyos vidékeken a sóvizet az asszonyok főzéssel bepárolták, a sót pedig a piacokra hordták.

A nyáron Süllőcske hozott nekem is egy flaska sóvizet, ezt aztán alaposan megvizsgáltam. Kiöntöttem egy kis edénybe és gyönyörködtem abban, ahogy kiszárad, a sókristályok változatos formákban felfelé épülnek.

Elvittem laborba, ahol megvizsgálták. A lövétei sóvíz színtiszta, telített NaCl-oldatnak bizonyult, mindenféle egyéb szennyeződés nélkül.

A végére tartogattam egy találós kérdést: milyen súlyú 1 liter lövétei sóvíz? Aki a tényleges értékhez legközelebbi tippet adja (mondjuk november 15-ig), annak sütök egy tönkölykenyeret.