Kánikula, narancs riasztás

Tizenöt éve is van annak, hogy ilyenkor, nyáridőben, ebédre főztem egy slambucot. A család a hűs lakásból nézte, túlélem-e, a pálinka tud-e annyi verejtéket csalni arcomra, amennyi elég a megfelelő hűtésre. Akkor azt mondtam: soha többet. Kánikulában csak hűsölök, nem aszalom magamat a tűz mellett. Főzni csak este, és persze együtt.

A mediterrán stílusú heverészés azonban mit sem ér egy idevágó kaja nélkül. Valamit ilyenkor is kell ebédelni. Nekem ez a kedvencem. Nagyjából egy vajas kenyér elkészítési ideje alatt összeszerelhető.

Megkésett csülök

Nézetem szerint húsvétra nem marad más a levágott disznóból, mint a sonka, ezért kell az ünnepen ezt sztárolni. De addig is nézzük csak, mi van még, amit el kell pusztítani? Hát a csülök!

Ígérem, ez egy habkönnyű csülök-költemény lesz. Olyan előétel-féle. Amibe hidegen is jól esik belecsípni. Én például kenyér nélkül, ecetes uborkával szoktam ezt enni.

Ha 6 ember etetése a feladat, végy egy darab csülköt. Nem kell a nagyobb hátsó, elég ide egy kisebb első is. Tisztára mosás és a felesleges dolgok eltávolítása után tegyük bele csontostól annyi vízbe, amennyi ellepi. Dobjunk bele 4-5 babérlevelet, 6-8 szem feketeborsot és két csipetnyi köményt. Sózzuk meg erőteljesen.

Lassú tűzön puhára főzzük a csülköt, majd kicsontozzuk, cafatokra tépkedjük.

Egy tűzálló tálat vékonyan kikenünk zsírral, az aljára fektetünk néhány zsenge zöldhagymát. lazán beledobáljuk a bőrös húsdarabokat.

Lereszelünk vagy 10-15 dkg füstölt sajtot és 10-15 dkg nem füstölt sajtot. Kb. 10-12 tojást felverünk, belekeverjük a reszelt sajtot. A tojásos masszát sózzuk, majd felöntjük vele a csülökdarabokat. A tetejét  elsimítjuk, megszórjuk szezámmaggal. A vastagsággal úgy számoljunk, hogy dagadni fog.

A tűzálló tálat lefedjük, majd közepes tűzön (150 °C) addig sütjük az egészet, míg a tojásos massza megkeményedik. A végén egy kicsit vegyük le a fedelét, hogy a sajt színesedjen és a szezámmag illatozzon egy kicsit.

A kész csülköt hűlni hagyjuk, majd kiborítjuk egy deszkára. Hidegen könnyebb szeletelni. Mondjuk én nem szoktam, de ha igény van rá, így nagy darabokat lehet elcsenni majd a hűtőből.

Tálaláskor újra megszórhatjuk egy kis szezámmaggal (most feketével), adjunk hozzá ecetes uborkát. Vagy csepegtessünk rá egy-két cseppnyi balzsamecetet és felszecskázott zöldhagymával díszítsük.

És most ennek az ételnek a tálalásakor értelmezzünk néhány mai fogalmat.

Ha a csülköt kenyérrel és uborkával eszem, az egy alapeset.

Ha csak a csülköt és az uborkát eszem, az a paleo változat.

Ha kenyérrel, uborkával tolom, mellé kortyolok egy kis száraz fehér bort, az már hedonizmus.

A vegák ebből az egészből csak a kenyeret és az uborkát választhatják nyugodt lelkiismerettel.

Az a róka, másik bőr

Folytatom téli ételek sorozatunkat. A muníciót egyrészt az adta, hogy a múltkori székely ízlésű hal-káposzta posztra nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Másrészt nemrég készítettem egy szoljankát, aminek szintén nagy sikere volt.

Innen egyenes út vezet a mai ételünkhöz, vagyis még egyszer lenyúzzuk ugyanazt a rókát. Fényezhetném magamat, hogy szétnéztem más népek konyháiban, szeretik-e a halat és a savanyú káposztát együtt, de ez nem igaz... Nem vagyok sem gasztronómiai, sem szakíró, a magamfajta az ilyesmibe egyszerűen belebotlik ;-)

A szoljankához való kötődésem több, mint kalandos. Annak idején az endékás kocsmákban ismertem meg az úgynevezett ukrajnise szoljankát, ami az ottani interpretációban egyszerű sörkorcsolya volt. Inkább ezt ettük, mint az ungarise gulást, ami egy másik egzotikus ételük volt, de nem jött be. Amikor párommal jártunk ott, hazahoztuk az ottani szoljanka-receptet, később honosítva a családi vendégváró kaják egyike lett, zajos sikerrel. Én ezt nem tudom főzni, olyan ez, mint a nagymama aranygaluskája, úgysem olyan lenne...

Back to the Roots! - kiáltottam vérszomjasan, de inkább csak éhesen és egy kis kalandra is készen.  Régóta érdekelt, vajh hogyan élnek a jó oroszok és milyen szoljankát esznek. Találtam már sokféle receptet, köztük sok netes gagyit, színes könyvekbe kötött barokkos rémségeket, végül egy Bűvös szakácsos változat tetszett meg. Igaz, a szalonna és a porpaprika használata nem nagyon autentikus, de egyszerűsége miatt jónak éreztem. Azt vittem a múltkor sikerre, ennek halas változata lesz a mai téma.

Szoljanka hallal (v1.0)

Hozzávalók:

0,8-1,0 kg halfilé (tonhal, cápaharcsa, stb.)

1,5 kg savanyú káposzta, apróbbra vagdalva (kimosva!)

15-20 dkg füstölt szalonna

30-40 dkg savanyú uborka és az uborka felöntőleve

paradicsom sűrítmény 4-5 dl

piros paprika, szemes bors, babérlevél, fél citrom héja, kapribogyó, tejföl, kapor

A szalonnát megolvasztjuk, majd a forró zsírba beleszórjuk a paprikát. Megkavarjuk, számolunk ötig - a te számolásod ezért semmiképpen ne tartson tízig, mert leég a paprika - és felöntjük a házi paradicsom sűrítménnyel. Együtt tovább hevítem.

Beleteszem a kimosott savanyú káposztát, majd felöntöm. Egyelőre maradjunk a víznél. Fűszerezem 2-3 babérlevéllel, szemes borssal. Óvatosan hozzáöntök 2 dl uborkalevet, ez fogja megadni a savas jelleget és újabb ízekkel gazdagíthat (pl. koriander). Beledobom a fél kifacsart citrom felszeletelt héját.

A káposztát közepes tűzön felforralom, főzöm. Kóstolgatása javallott. Amikor a káposzta majdnem megfőtt (ízlés szerint lehet ress, vagy ronggyá főzött), hozzáteszem a kis darabokra vágott halat.

Tíz perc múlva beleteszem a feldarabolt uborkát, dobok mellé 10-20 kapribogyót, összeforralom és kész.

Forrón, tejfölre szedjük, apróra vagdosott zöld kaporral megszórjuk.

Ez a poszt is olyan, mint egy biztosítási szerződés, sok lényeges dolgot ide, az apró betűs részbe rejtettem el.

A hal választásánál rögtön eldöntöttem, ebbe pontyot nem! Hát akkor mit? Gondoltam, próbáljunk ki egyéb lehetőségeket, így esett, hogy a Pásztortűz történetében először külföldi halat használtunk fel. A választásom a Pangasius hypophtalmusra esett, erről még később mesélek. Legközelebb megpróbálom a hazai halválaszték páriáit, a busát, meg az afrikai harcsát, egy kis füstölt hallal vegyest. A tökéletes halszoljanka alapanyaga nem tudom, mi lesz, talán ha egyszer Boar komám felajánl a Pásztortűz számára egy darab füstölt csukát... Nem tudom, az oroszok milyen halakat használnak, tuti, hogy édesvízit, de ebben lehetnek nagy regionális eltérések. Majd utánanézek. Úgy gondolom, itt a harmónia alapja a masszív halíz, akár többféle hal használatával.

A savanyú káposztát mindenképpen ki kell mosni, mert az étel menthetetlenül sós lesz és a tálaláskor kár lenne kényszeresen adagolni hozzá a tejfölt.

A lé minősége is alapos kísérletezést igényel. Nekem van fagyasztott, ponty cuccokból csinált alaplevem, de ezt nem szabad szerintem ilyen ételbe pazarolni. Érdemes kipróbálni a disznóhús tarjacsontból, ilyesmiből főzött alaplevet, ha bonyolultabb, többcsatornás készítési módra vágyunk. Ha egyszer tényleg kapnék valahonnan egy füstölt csukát, az mindent megborítana, ott az ultrabrutál halíz és a füstös aroma együtt. Na, azt mondom, hogy erre a kérdésre egy Heston Blumenthal elszántságával mindenki keresse meg a kielégítő választ.

A paprika használatánál visszafogottságot javasolok. Egy orosz ételben nem dominál a paprika, mégha a magyar haveroktól kaptak is néha ajándékba. Csak egy pikáns ízt adjon, ezen okból a csípős paprika használata ellenjavallott. Ott a bors, itt az fog dominálni.

A savanyúság behangolása ennek az ételnek az egyik nehézsége. Legyen savanyú, de nem túlzottan. A káposztát kimostuk, de ez is ad savtartalmat. A citromot facsarjuk ki, a héját úgy használjuk. Azért írtam a közbenső kóstolás fontosságát, mert ott még be lehet avatkozni, de csak egy irányba. Uborkalé hozzáadásával.

Végül ábrázoljuk a mai étel egyik főszereplőjét, azt a rusnya Cápaharcsát:

Forrás: http://www.greenfudge.org/2010/08/26/the-pangasius-an-emerging-fish-species/

Ui.: van, aki másnaposság esetére is ajánlja. Bátran kipróbálhatjuk enélkül is, előtte, közben, utána vodkával, de ez olyan közhelyes, ha már oroszokról van szó.

Ez a kaja nagyjából megfelel a paleo követelményeknek, ha elkerülitek a napraforgóolaj használatát az elején és a végén tejföl nem kerül rá. 

PS (2012.01.10.): Látom, a google sok esetben hoz ide olvasót, akik a cápaharcsa keresőszót használták. Több tapasztalat és próba alapján állítom, hogy a cápaharcsa egy fos, ipari szemét. Nincs íze, a fagyasztott egy kg-os zacskó akár 30 dkg jeget is tartalmaz. Ráadásul aggályos az, amilyen körülmények között tartják, nevelik.

Használjatok hazai halat! A halszoljankához a legjobb a ponty. De még az afrikai harcsa is elmegy. Mindegy, mit, de ne Pangasiust!

Okosodjatok:

http://www.ketesaruk.hu/elelmiszer-biztonsag_fogyasztovedelem/hogyan-lett-gyanus-a-pangasius

http://pannon-info.hu/egeszseg/14-egeszseg/127-ne-egye-a-pangasius-fagyasztott-tapos-halat

http://tudatosvasarlo.hu/cikk/olcso-halnak-pangasius

A székely-kínai határfolyónál

Kövi Pál írja, hogy kutatásai szerint kizárólag a kínai és az erdélyi konyhában található meg a savanyú káposzta, disznóhús és a folyami rák együttes alkalmazása. Nagyon csábító, izgalmas kaland lehetne, de ritkán van kéznél folyami rák, így más téma után kellett néznem. A nagy birodalom felbosszantására ez a székely-kínai szomszédhatás kérdésének felvetése amúgy sem alkalmas, arra ott vannak a bevált Free Tibet és Free East-Turkestan jelszavak.

Nézzük a sokkal elterjedtebb savanyú káposzta - hal kombinációt. Ez valaha annyira népszerű volt, hogy régi korok dokumentumaiban bőven találni rá recepteket. Viszont nem bővelkedünk ma is élő példákban. Ennek sok oka lehet, az egyiket én is tudom: a régen minden vidéken oly népszerű káposztás csík elkészítése ma büntetőjogi kategória. A csíkfélék a természetes vízrendszerek átalakítása következtében nagyon megfogyatkoztak, ma hazánkban ezek a fajok természetvédelmi oltalom alatt állnak.Védett állatot meg nem ehetünk, ugye.

A Bűvös Szakács egy régi posztjában a rizlinges káposztaleves füstölt angolnás palacsintával c. kompozícióval állít emléket a káposztás csíknak. Mi a Kulináris Chartához még nem csatlakoztunk, de ehhez az emlékműhöz igen, a magunk szerényebb eszközeivel egy erdélyi receptet valósítottunk meg, amely Kövi Pál gyűjtéséből származik, csekély módosításokkal rendszeresen elkészítem.

Ponty savanyú káposztával

Hozzávalók: 1 kg savanyú káposzta, füstölt szalonna, 6 db pontyszelet, 2 dl tejföl, gyömbér, tárkonyecet, bors, só

A pontyszeleteket bedörzsölöm tárkonyecettel, majd besózom és állni hagyom, legalább egy órán át.

A szalonnát felkockázom, kiolvasztom, beledobom a kifacsart (esetleg kimosott és kifacsart) savanyú káposztát. Félig megpergelem, beledobok egy teáskanálnyi reszelt friss gyömbért, összekeverem.

A félig kész káposztát egy tűzálló tálba teszem. A tetejére helyezem a pontyszeleteket, frissen törött borssal megszórom. A tetejére vajdarabokat teszek, majd lefedve betolom a sütőbe, 160 °C-on izzítom. Egy fél óra múlva leveszem a fedőt, öt perc múlva egy kis tejfölt pöttyintek a tetejére. Még öt perc és kész!

Cselek és fortélyok:
Ez nagyon finom ponttyal elkészítve, de még finomabb folyami harcsával!
Szalonna helyett mehet libazsír is!
A halat sütés előtt hozzuk be a hideg helyről, hogy addigra szobahőmérsékletűre enyhüljön.
Én nem szeretem a káposzta kimosását, de itt mégis javasolom, enélkül nehéz kordában tartani az étel sóját.
Aki nem ismeri a gyömbérteát, ehhez az ételhez feltétlenül próbálja ki! Egy kis borral szelídíthető.

Szóval ezt eszi a szórványmagyar. De a tömbmagyar is ismerje meg! Egy nemrégi vita következtében elhatároztam, hogy a szegényes hazai halfogyasztási kultúra nyomába eredek. Basszus, én már nem győzöm, hiába zabálok meg tengernyi halat, még mindig 3 kiló per évnél tartunk! Mi történik itt? Megyek és a dolgok szoknyája alá nézek!

Örvendezzünk, paleo hitű barátaim, ismét egy gyöngyszemet szórtam közétek! :-))

Wannabe zakuszka

Vannak kaják, amiket csak nagy tételben készítünk el, aztán rájárunk egész télen. Mert nem éri meg kolbászt tölteni csak egy lakoma kedvéért. Vagy lekvárt főzni csak a holnapi reggelihez. 

Sok alapanyag csak szezonálisan áll rendelkezésre, ezért rég kialakultak azok a technikák, amelyekkel például a barackízt hosszú időre hozzáférhetővé tesszük. És mamutot sem kell minden nap leteríteni. Hosszan beszélgethetnénk arról is, hogy eleinte a tartósítás volt a fő cél, aztán ezek némelyikéből önálló ételt eredményező technika is lett. Szóval elég komplex kérdéskör ez, ebből is látszik, hogy a blogírás egy multidiszciplina.

Talán említettem már, szeretem a zakuszkát. Elég sok munka van vele, jóval bonyolultabb, mint egy kolbásztöltés. De sokan mégis bevállaljuk, mert a végeredmény egy fantasztikus téli csemege.

Tavaly nyáron kikísérleteztem, hogy a zakuszka alapanyagaiból a lecsókészítés logikája szerint is lehet egy pompás ételt alkotni. Nem bonyolult,  természetesen bográcsban is készülhet. Most, a téli ínséges időkben meg arra jöttem rá, hogy nem probléma a négy fő alapanyagot beszerezni  és egy serpenyőbe összeterelni. Jó, jó, az alapanyagok terén kell kötni kompromisszumokat, de néha télen még ennyi belefér.

Esettanulmányomban egy rurális változatot írok le.

Végy  egy kis darab füstölt szalonnát és egy darab húsos szalonnát. Felkockázva kezdd el izzítani, először a zsírosat, később add hozzá a húsos szalonnát. Ha sok zsír sül ki, le kell önteni belőle.

Dobj hozzá 2-3 felkockázott hagymát és párold. Pár perc múlva adj hozzá két meghámozott, kockára vágott padlizsánt. Dobj hozzá 2 babérlevelet, adj hozzá egy mokkáskanálnyi frissen őrölt borsot. Sózzad . Addig párold együtt fedő alatt, amíg a padlizsán meg nem puhul. Néha meg kell kevergetni.

Amikor a padlizsán már menthetetlen, dobj hozzá 2-3 szem paradicsomot, 2-3 pritamin paprikát, ízlés szerint kockázva, csíkozva. Lényegesen érdekesebb, ha belekarikázunk egy cső csípős zöldpaprikát is. Később néhány evőkanál házi paradicsomsűrítmény is adható hozzá.

Amikor minden alkatrész megpárolódott, érezhető a zakuszkára jellemző illat, és a zöldségek leve is nagyrészt elfőtt, akkor üss rá néhány tojást. Ezzel lehet a tömeget növelni, a várakozók számától függően. Jó étök lészön!

A zakuszka stílusú lecsóm paleó. A kenyerem nem.

Akarnád, de nem mered?

Amikor kiskamasz koromban egy-egy idétlen idős bácsi kérdezte, hogy na, oszt’ hogy állsz a pinával? - olyan szívesen megmondtam volna neki az őszintét. Hogy már óvodás koromban – doktor bácsinak álcázva - többet láttam, mint amennyit el bír képzelni. És az érdeklődésem azóta is töretlen… De nem mondtam, mert egy fiúgyermeket akkoriban nem úgy neveltek.

Mi akadályoz meg bennünket abban, hogy nem merünk változtatni bizonyos dolgokon, értelmetlen sablonokon? A karácsonyi halászleven? Én már rég elvetettem ezeket a kötelező gyakorlatokat, a karácsonyi asztalra sok minden mást is kipróbáltam. Sikerrel.

 

Fotó: Gál András

Itt van például ez a sütőtök krémleves.

Az Isten is arra teremtette, hogy meghitt hangulatú téli esték étele legyen. Tavaly óta próbálgattam, csiszolgattam és most elkészítettem a Tökéletes Sütőtök Krémlevest. Nem akartam karácsony előtt leblogolni, úgysem akadt volna, aki ismeretlenül kipróbálja. De most a vállalkozó kedvűek kezébe adok egy csodafegyvert! Próbáljátok ki, aztán decemberben lehet vele villantani.

Hozzávalók:

régi fajta, földgömb alakú sütőtök

tökmag olaj

szárnyas alaplé

só, fehér bors, szegfűbors, gyömbér

feltétnek tökmag és/vagy sült húsos szalonnakockák

A tököt feldarabolom, meghámozom, majd a sárga húsát kisebb kockákra vágom. Nagy fazékba teszem, kevés olajon elkezdem párolni. Mivel a folyamatos kavargatástól nem látom, hogy pörkölődne, ezért amikor megunom, felöntöm az előkészített szárnyas alaplével. Főzöm, közben sózom-borsozom és két kis karika gyömbérrel és egy szem szegfűborssal ízesítem. Amikor a tökkockák már puhák, az egészet összeturmixolom.

Tálaláskor szépen díszíti néhány csepp sötét, hidegen sajtolt tökmagolaj. A tányéron megszórjuk egy kis vagdalt tökmaggal, de tehetünk bele sült szalonnakockákat is.

Cselek és fortélyok

A gyömbér és a szegfűbors rendszerint az édes tökkrémlevesek jellegzetes fűszere, így ennél a sós változatnál mértékkel használjuk, csak finom utalásféleképpen.

Ha nincs kéznél szárnyas alaplé, akkor öntsétek fel vízzel. Na-glutamáttal készített leveskocka használata ellenjavallott.

Mindenki kísérletezze ki, hogy mennyi lével öntse fel az ízlés szerint kívánt sűrűséghez.

Ez a cucc aztán tényleg paleo. :-D Megalkuvás nélkül.

Döbörhegy

Döbörhegy egy 170 lelkes kis falu a vasi Hegyháton. Katolikus templomának tornyában két harang lakik. De nem is ezt akartam írni, hanem azt, hogy Rózsi néni is Döbörhegyen lakik.

Történetünket Rózsi nénitől indítjuk, tőle származik az a finom paprikás csirke recept, ami nem is ezt a nevet érdemli igazán, hanem különbet. Legyen mondjuk illatos csirke. Nem, ez eléggé kínai büfé stílusú elnevezés, legyen inkább illatos paprikás csirke. Ez az! Ez lesz jó.

A recept hosszú, de hódító utat járt be, mire a Nyírségen át a Hajdúságba eljutott. Kellett még hozzá Rozálka néni és persze Ági, akitől én kaptam ezt a receptet.

A paprikás csirkének bőséges az irodalma*, mindenki szereti és mindenkinek a kisujjában van. Én kivétel vagyok, mert régebben nem csináltam, de biztos voltam benne, hogy több nagy sikerű kakaspörkölt után ezt is séróból lökném… Nem csináltam, mert nem volt hozzá inspirációm. De ezt most kipróbáltam, hát ez mennyei! beleszerettem és azóta is finomhangolásokat végzek rajta.

Én egy alapváltozatot írok le, aztán mindenki ízlelgesse, hangolja, keresse meg az egyéniségéhez legjobban illő arányokat. Aki szeret főzni, annak ez úgyis szórakozás.

 

Végy egy csirkét. (Vagy 5-6 személyre elegendő csirke alkatrészeket, tehát másfél kilónyi vegyes húst.) Paprikás csirkének valót, tehát fiatal jószág legyen. Darabold fel alkatrészeire, tedd félre.

5 dkg vajat hevíts, vess bele egy(!) fej apróra vágott hagymát. Amikor fonnyad, húzd le a tűzről, majd tégy bele egy evőkanál fűszerpaprikát és egy késhegynyi csípőset. Keverd el, majd tedd bele a húst.

Kevés vízzel öntsd fel, majd kezdd el fedő alatt párolni.

Sózzad, kevés fehérborssal is gazdagítsd. Dobj hozzá 4-5 szem szegfűszeget és csapott mokkáskanálnyi fahéjat.

Néha kevergetve párold, aztán amikor a hús félfővésben van, kevés száraz, minőségi fehérbort önts hozzá (először próbáld ki chardonnay-vel, vagy sauvignon blanc-kal, később esetleg karakteresebb fehérborokkal). A bor is csak néhány korty legyen. Reszeld bele egy fél citrom héját és néha önts utána egy-egy kortynyi bort.

Amikor kész, kevés (2 dl)  tejszínt adj hozzá, egyszer lobbanjon és kész!

Ha jól dolgoztunk, akkor egyik fűszer sem kiabál ki belőle, hanem egy csodálatos, harmonikus ízegyüttes lesz az eredmény. Ezért aztán ne legyen sok benne a hagyma, a paprika csak annyi, mint egy menza stílusú paprikásban, de ugyanígy visszafogottan kell bánni a többi fűszerrel is. A szegfűszeg is veszélyes lehet, ezért az első próba során tényleg elég 4-5 szem. A bor ne legyen túl karakteres (sem tokaj-hegyaljai, sem muskotály, sem cserszegi, stb.), később ezzel lehet még külön kísérletezni.

Nemigen kell mondanom, ehhez snassz lenne a konfekció tészta, a krumpli meg amúgy sem illik ide. Ági házi gyúrott tésztából készült metéltet főz hozzá, al dente. Vagy nokedlit, vivace. 

Ágit előbb-utóbb ráveszem, hogy tüzeskedjen itt, velünk. Sok minden lapul még az Arany könyvecskéjében…

* Erdei Ferenc: Néprajzi ínyesmesterség  (kötelező olvasmány!)

Gombamese

Hol volt, hol nem volt... Láttatok már ekkora gombacsokrot? Eddig még én se'!

Tudtátok, ez milyen gomba? Eddig még én se'!

Mostanában nem kellett olyan sűrűn füvet nyírni, nem is hiányzott, ezért nem pillantottam oda a diófához, amelyik ezen a nyáron félig kiszáradt. Csütörtökön odanéztem: döbb! húúúú, mekkora, mi is ez?

Baráti segítségkérés, szerinted? - mégse égessem magam egy kiskosár mérges gombával a gombavizsgálónál. Jó visszajelzéseket kaptam, irány a piac!

Szóval: gyűrűs tuskógomba. A neten már nézegettem ennek képeit, de ott főleg úgy fotózták, hogy a szára, gallérja is jól látszódjon, kerülték az ilyen tömegjeleneteket. Ráadásul az én képem eső után készült, így a spórahullás épp nem piszkította be a gombák kalapját.

A zsákmányból juttattam másoknak is. Utána a többit leszedtem, a kalapokat leöblítettem, feldaraboltam, majd előfőztem. 20 percig, ahogy minden szakcikk írja - a wikipédia még a főzőlevét is leönti. Én is leöntöttem, majd kihűlve, lecsepegtetve zacskókba tettem és be a fagyóba!

Úgy éreztem, ez még nem elég egy blogposzthoz, ezért főztem belőle egy kellemes gombalevest is. Így ni:

- feltettem forralni kb. 3 liter vizet, dobtam bele 3-4 babérlevelet, 8-10 borókabogyót, 2 kk kakukkfüvet és egy fél felkarikázott citromot

- vajon két fej hagymát pároltam üvegesre

- később hozzáadtam kb. 40 dkg feldarabolt nyers gombát

- 10 perc múlva megsóztam, majd hozzáadtam 3-4 sárgrépát, amit gyufaszál vékonyra (julien) szecskáztam

- az egészet együtt pároltam még vagy 10 percig, aztán egy kis fehérborssal megszórtam

- közben elégedetten rápillantottam a forró létyóra, ami egyre sötétebb színű lett a fűszerektől, már hiányzott a folyadékból

- a felöntőlevet kb. felére-kétharmadára besűrítettem, majd pár perc ülepedés után a tisztáját (jó egy liter) rászedtem a megpárolt cuccra

- tejszínnel sűrítettem, összeforraltam, levettem a tűzről, majd a citrom másik felét felkarikázva rádobtam, díszítésként, mintegy

- forrón tálaltam.

Ez a leves a vadragu hús nélküli kistestvérének tekinthető - a fűszerek, ugye. Ha nem vajat és tejszínt használtam volna, akkor paleó lett volna.

Fuss el véle, ennyi volt!