Még nem késő

 by PO

Késő ősz, sőt! télelő van már, hiszen a második ádventi gyertya is ég. Ennek ellenére még mindig olyan szép padlizsánt látok a piacon, hogy eszembe juttatják a nyári jóféle padlizsán krémeket. Ne firtassuk, honnan kerül ilyenkor padlizsán, a lényeg, hogy még őrzi még a nyár ízeit, és az ára sem horror... Érdemes még próbálkozni egy padlizsánkrémmel, ha már a zavaros nyáron nem jutott eszünkbe.

Én a nyáron többféle krémet is kipróbáltam, mindegyik izgalmas kulináris kaland volt. Jött a nagy felismerés, hogy a sült fokhagyma egy ilyen ételben mondhatom, kötelező. Így persze szembemegyek azokkal, akik nyersen szeretik beletenni a fokhagymát, de legyetek már megértők: nálam ez a nyár egyik nagy felfedezése volt!

Jöjjön most itt két remek példázat. Amiket nem felejtettem el megörökíteni.

Az egyiket Ricsi séf egyik étlapja ihlette, ahol azt olvastam, hogy "füstös padlizsántatár"... Kíváncsiskodásomra Ricsi mindössze annyit válaszolt, hogy grillen sütjük meg a padlizsánt is, meg a fokhagymát is, és tartárral keverjük ki.

Nálam ez úgy valósult meg, hogy raktam a kerti főzőhelyemen egy nagy tüzet, elégettem egy kosár fát, majd ennek parazsánál megsütöttem a padlizsánt, mellette az alufóliába csomagolt egész fej fokhagymákat.

Cselek és fortélyok:
- közel azonos nagyságú padlizsánokat válasszunk, így szinte egyszerre sülnek meg;

- nem kell megszurkálni, de 10 prcenként mozgassuk meg, forgassuk, és tegyük a parázs fölött más helyre;
- a padlizsán sülésekor szükség van egy pirinyó égett, szenesedett héjra is, ezek teszik teljessé a parázson sütés ízélményét.

A padlizsánt megtisztítjuk, a fokhagyma gerezdeket kinyomkodjuk, összevegyítjük.
A rusztikusabb textúra érdekében villával is összetörhetiket. Ha valaki a simább krémet kívánja, aprítógépben is zúzhat. Én sót és borsot tettem bele.

No, a majonézzel is lehet játszani. A biztonsági játékosok készítsék közönséges napraforgóolajjal. Az ínyencek vállaljanak be egy jóféle csípős-fűszeres olívaolajat. Az igazi kalandorok próbálják meg hidegen sajtolt napraforgó olajjal. Mondom: nagy kaland!

Ez a változat nálam így mutatott:

Ez a másik recept egy törökös ízlésű padlizsánkrémet ad. 

Itt is parázson sütöttem a padlizsánt, meg a fóliába tekert fokhagymát.

A padlizsán tisztításánál külön vettem a kissé még keményebb (de megpárolódott) húsát, azokat felkockáztam. A lágy részt kikevertem a sült fokhagymával, sóztam, borsoztam, esetleg füstölt paprikáztam is, finomutalásféleképpen. Végül belekevertem a kockára vágott részét is.
Egy kissé darabos textúrájú krém lett az eredmény.
Mentás joghurttal tálaltam.

Ilyen lett:

Persze ezek a jó ízek mit sem érnének, ha nem valami vadkovászos kenyéren, pirítóson jeleníteném meg! Az év elején a régimódi gyökérkenyeremet megújítottam, majd a járványos-karanténos tavaszban csatlakoztam egy kovászolós szektához, de ez majd egy másik történet lesz...

Az év másik nagy felfedezése így néz ki:

Grillezzetek! Kovászoljatok! És a bezártságtól megnyúlt arcotok fényre derül!

Te milyen borral kínálnád?

Gyermekkorom piros aranya

Új szerzőt köszöntünk a blogon. Fogadjátok szívesen Szépia írását! /PO/

by Szépia

Három gyermekes édesanyaként egyre gyakrabban találom magam szembe azzal a kéréssel, hogy a gyermekkoromról meséljek gyermekeimnek. Azt tapasztalom, hogy gyermekkori történeteimet a gyerekek sokkal nagyobb örömmel, izgalommal fogadják, mint a mesekönyvek pallérozott históriáit. Olykor már kifogyok a történetekből, de aztán mégis valami előre lendít. Most épp a settenkedő, napsugaras, illatos ősz…

Kislánykaként, iskola után rendszeresen anyukám munkahelyére siettem. Különös világ volt számomra, a kattogó írógépek zajában volt valami mesebeli varázs, ami magával ragadott és amilyen gyakran csak tehettem iskola után betértem az irodába. Aztán amikor a gépek elhalkultak, én ülhettem végre anyukám gépe elé és kedvemre csilingelhettem a gépével, amíg ők fecsegős, női kacajos kévészünetet tartottak. A kávészünetbe sok minden belefért és ilyenkor cseréltek gazdát a jobbnál jobb, finomabbnál finomabb receptek. A kolléganők közt voltak szerb anyanyelvűek is, így a receptek közé bekerültek az ő specialitásaik is, amelyekből olykor kóstolót is vittek a többieknek. Így kerülhetett anyukám receptes füzetébe Dragica tortája, Slavica slatkója vagy épp az ajvár receptje. 

Az ajvár, mely írásomnak főszereplője, nem csak a receptfüzetbe került be, hanem családunkban hagyománnyá is ért az őszi ajvárfőzés. 

Ez a szerb eredetű finomság szép húsos elefántfülpaprikából, padlizsánból és fokhagymából készül, sültek mellé kínálják, de kenyérre kenve, akár kanalazva is mennyei finomság. Ma már háziasszonyként magam is minden ősszel elkészítem és a család hálás szívvel fogadja a több órás munka eredményét. Gyorsan elfogy.

A következőképp készítem:

5 kg szép, húsos elefántfülpaprikát kimagozok, szeletekre hasítom őket. 

2 kg lila mosolygós padlizsánt szintén megtisztítok, darabokra vágom, majd 

három szép nagy fej fokhagymát is megfosztok a hajától. A fokhagymából sosem árt, ha több kerül az ajvárba.

A második felvonásban elkészítem a szirupot: 1,5 liter vízhez hozzáadok 4-5 dl 10 %-os ecetet, 12,5 dkg cukrot és 5 dkg sót.  

Ebben a lében színváltozásig előfőzöm a hozzávalókat, majd hagyományos húsdarálón ledarálok mindent. 

Előveszem a legnagyobb fazekamat és ebben egy órán át főzöm, sűrítem az ajvárt. Miután szép lassan fölforrt az ajvár, nagyon kis adagokban hozzákeverek 8 dl napraforgóolajat. 

Ezután üvegekbe töltöm az ajvárt és egy vízzel töltött tepsibe sorakoztatom őket. A sütőbe tolom a teli tepsit és 100 fokon egy órán át forrósítom, majd hagyom, hogy az üvegek itt is hűljenek ki. Így kikerülöm a tartósítószereket, nem hagyok támadási felületet az allergiának. 

Legközelebb mutatok egy egyszerű, ízletes megoldást az ajvár használatára.