Dedikált, Pásztortűz-emblémás...

...kutyakölykök azonnal elvihetők!

Még van kettő. Illetve nem is volt több, de ezeket kifejezetten kedves olvasóimnak tartogattam. Mielőtt belelendülnék a marketing-dumába, néhány fotó:

Ez Kutyutyu:

 

Ez pedig Macikutty:

Mint látható, a magamfajta amatőrnek elég nagy kihívás fekete kutyákról jó képet készíteni. Hát, nekem nem is sikerült! :-D Ilyen fotótémáknál értelmét vesztik a jól ismert fehéregyensúly, mélységélesség, részletgazdagság fogalmak.

Szóval ezeknek a kis falnivaló, jó családból származó kiskutyáknak keresek értő, empatikus, gondoskodó gazdát. Lakásban tartás természetesen kizárva.

Az apjuk egy aktív pumi, akit már régebben szóba hoztam a blog folyamán, becsületes neve Buksi. Az anyjuk egy puli, akit Nánásról fajtamentettünk Andival, mert nem voltunk megelégedve a tartás körülményeivel. Ezt  nem úgy kell elképzelni, hogy jól pofánvágtuk a gazdáját, hogy mit képzelsz, te faszkalap, a kutya nem szeretne ehelyett az algás zöld lötty helyett rendes vizet, a penészes kenyérhaj helyett rendes kaját??? Nem, máshogy történt. Meg sem kérdeztük a tulajdonost, hanem Andi lehúzta a nyakörvet róla, betettük az autóba, nyomtam egy kövér gázt és távoztunk. Azt a napokig csodálható bikaláncot el sem hoztuk.

Szóval ennyit a családi háttérről.

Ha szeretne valaki egy dedikált, Pásztortűz emblémás kiskutyát, azonnal szóljon. Most két hónaposak, azonnal elvihetők. Ingyen.

Ha május 20-ig nem lesz gazdájuk, nem is tudom, mit tegyek. Azt hiszem, ragut fogok készíteni belőlük. Tárkonyosan. Élő, webkamerás adásban követhetitek.

És hogy milyen az a Pásztortűz embléma? Hát ilyen!

Elloptuk!

A Pásztortűz főzős-evős-ivós élményblog Pásztorkutya sorozatának indításánál egyszerűen elloptuk az egyik velőtrázóan szellemes mosóporreklám szlogenjét. Bizony, mondom néktek, jobbat én sem tudtam volna! 

Így:

Előtte   -   utána!

Blogunk mai meglepetésvendége csak nektek meglepetés, én naponta hallgatom az ugatását. Fertályórára sem lehet róla elfeledkezni, még ebben az ingerszegény, erdő melléki helyen is mindig talál ugatnivalót. Származása szerint vegytiszta pumi, akkora akaraterővel és energiával, hogy neki sosem hajlik vissza a füle (pedig a terriereknél kéne).

Itt a tavasz, ilyenkor nincs mese, meg kell újulni neki is. Rendszerint vele kezdem a nyírást, mert ő jól tűri az ollót, később jön a másik, az nagyon ördögfattya, őt csak kb. egy hét alatt lehet lerendezni, pedig a puliról nem jön le egy vödör szőr.

Buksi, a pumira jellemzően aktív, éber, intelligens, agilis, érdeklődő. Annak idején végigasszisztálta mellettem a járdaépítést, tényleg minden érdekli.

Nagyon szeretem benne azt, hogy fegyelmezett, nincsenek kiszámíthatatlan reakciói, két éve a tipegő kislányunk legbiztosabb támasza volt. Kinti főzéskor meg nem dézsmálná az elérhető magasságban hagyott dolgokat. Ha vendégek vannak, nem koldul, hanem illedelmesen, a tűzhöz közel hallgatja a beszélgetést.

Nincs birkanyájam, sem kecském, így Buksi látszólag munkanélküli. Ő viszont mindig talál magának valamit, megpróbálja az őrzésvédelemben megvalósítani önmagát. Hiába a nyugodt, erdei környezet - az a gyanús, ami nem gyanús - az ő figyelme nem lankad. Bár, amióta van egy hyperaktív puli társa, inkább már csak a főnököt játssza.

A pumi a nemrég kialakult sinkakutya nem is olyan távoli rokona, az újkeletű fajtában neki is van egy téglája.