A következő címkéjű bejegyzések mutatása: galuska. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: galuska. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 6., vasárnap

Neve még nincs

by PO
Megfigyeltétek már, hogy a mai éttermi étlapokon micsoda sajátos költészet szökkent szárba? Már nem azt írják, hogy paprikás krumpli, hanem Patkó Bandi kolbásza - és alatta apró betűkkel, hogy kézműves mangalica kolbászkarikák lángoló fűszeres szaftban párolva, pityókával gazdagon díszítve... És még sorolhatnám a jól és kevésbé sikerült ételleírásokat.
Bajban voltam a poszt címadásakor. Ez egy nevenincs étel, így hiába írom, hogy tejfölös petrezselymes máj zöldfűszeres csurgatott galuskával, senkinek nem ugrik be semmi. Az éttermek étlapján sem fogunk vele találkozni, mert nem olyan attraktív étel. Inkább való a házikonyhába, a nagyi titkos vagy a gyors vacsorák receptjei közé.

Vegyünk egy jó adag májat. Csirkemájat, vagy akár a kesernyésebb sertésmájat. És a gyors vacsora reményében kezdjünk is hozzá.

Hozzávalók:
a májhoz:
csirkemáj, v sertésmáj
fehér szalonna és füstölt húsos szalonna
vöröshagyma, foghajma
fehérbors
tejföl
petrezselyemzöld

a galuskához:
tojás
liszt

zöldfűszer (petrezselyem zöldje/ snidling/ vadsnidling/ metélő foghajma/ borsikafű)

A szalonnát apró kockákra vágjuk, megolvasztjuk.
Amikor befejeznénk, beletesszük a csíkokra vágott füstölt szalonnát, majd kis idő múlva a felkockázott vöröshagymát.
Amíg a hagyma párolódik, néhány gerezd foghajmát aprítunk bele. Fonnyadtra pároljuk.
Beletesszük a felcsíkozott májat és fedő nélkül, közepes tűzön pároljuk.
Amikor a máj még puha, belekeverünk néhány evőkanál tejfölt. Összemelegítjük, közben beletesszük az apróra vagdalt petrezselyem zöldet. 
Tálalás előtt sózzuk!

A leütött tojásba néhány evőkanál lisztet szórunk, összekeverjük, sózzuk, beletesszük a kiválasztott, finomra metélt zöldfűszert. Óvatosan belecsurgatjuk a lobogó, sós főzővízbe, majd néhány perc után leszűrjük.

Nem lehet szépen, ünnepiesen tálalni, ennek az ételnek körülbelül ilyen lesz a megjelenése. A gyors vacsora jelleghez az is hozzátartozik, hogy nem lehet hosszan a színek-formák-textúrákról elmélkedni.  Megszokást igényel, de az íze miatt mindent meg fogunk bocsátani neki! :)


Az ételnek férfias, rusztikus karaktert adhatunk, ha
sertésmájat használunk,
a foghajmát bő kézzel szórjuk,
a hagymát durvábban kockázzuk,
frissen tört szemes borsot használunk, mehet bele fekete is,
az egyszerű, csurgatott galuska köretnél maradunk, amibe teszünk teljes őrlésű lisztet is,
a galuska zöldfűszereként a metélőfoghajmát választjuk.
Hát, ez most épp ilyen lett.

El lehet távolodni a nagymamás, finomabb stílus irányába, a fentiektől való eltérésekkel, visszafogottabb fűszerezéssel. Csirkemáj használatával. A fáradságos utómunkát igénylő nokedli társításával.

Prémium tipp: a galuskának egészségesebb színt adhatunk egy kis kurkuma használatával (a különbség a képen is kivehető).

2012. augusztus 5., vasárnap

Gyermekkorom ízei: a juhtúrós galuska

by PO

Az embereknek elemi igénye van arra, hogy valami kifőtt tésztát megkoronázzanak juhtúróval. Ez világos és érthető: a főtt tészta magában ízetlen ballaszt, a juhtúró pedig egy drága, tömény ajándék, nem esszük magában. Fűszer értékű. Az idők során a juhtúróhoz társult a kapor íze is, mint a villámláshoz a mennydörgés. Ettől kezdve egy egész univerzum nyílik meg: minden tájegységnek vannak erre a párosításra a máig érdekes, izgalmas elképzelései.

Én most egy juhtúrós galuskát készítettem, ami természetesen nem azonos a sztrapacskával, bridzové haluskyval. A juhtúrós galuska a Hajdúságban járatos étel. 

Ha valaki rákíván, így cselekedjen:

Végy 30 dkg teljes kiőrlésű tönkölylisztet, készíts elő 2 tojást, egy pohárba meleg vizet.

A lisztre ráöntöm a két tojást, robotgéppel óvatosan, a víz hozzáadásával olyan nokedliféle tésztát keverek. Teszek bele egy kk sót is, meg 1 ek olajat is. 

A híg tésztát fertályórára pihentetem. Utána lapos tányérra szedem és lobogó sós vízbe szaggatom. (Én azért lapos tányérra, mert azzal a mosogatógép ügyesen elbánik, a deszkát meg nekem kéne.)

A kiszedett galuskára (a májszínű) juhtúrót morzsolunk (az a fehér). Megszórjuk kaporral (a zöld!), gazdagon.




Ekkor már olyan illatok úgy csiklandozták az orromat, hogy alig tudtam magamon erőt venni és előbb egy blogravaló ételfotót készíteni - legszívesebben nekiestem volna :)) De jó volt az utána is, legalább hűlt egy kicsit. Kedveltük nagyon.

Szóval, így esett.

A sztrapacskáról is vannak ám élményeim. Majd legközelebb elmesélem, hogy szereztem egy tuti receptet, ami úgy kezdődött: végy egy kiló krumplit! Nekiestem, heveny vita, lelkesedés, majd Kingával egy hétig ettük a sztarapacskát. És még kétszer kellett elmenni a boltba juhtúróért :D