A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alma. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. október 28., péntek

Végy egy darab sütőtököt...

by PO
...hozzá almát, sokat és kevés krumplit. És persze valamilyen húst!

Mai dolgozatom hálás témája egy idény jellegű tányérdesszert.
Húsétel, de a pikáns köret teszi igazán érdekessé.

Végy egy darab malachúst. Vagy nagyobb disznóból való tarját. Esetleg oldalast. De csülköt ne! Süsd meg úgy, ahogy azt szereted.
Én most a malachúst választottam. Mindkét oldalt sózom, majd 170 fokon légkeveréssel sütöm. A tálaláskor tekerek rá (fekete) borsot.

A köret kifejezetten idény jellegű. Krumplit és almát az év többi időszakában is találunk, de a sütőtök az őszi-téli hónapokban használatos. 

Egyszerűbb esetben krumplit, almát és sütőtököt vágunk közel egyenlő kockákra. 
Tűzálló, lefedhető tálba tesszük, kevés olajjal bepermetezzük, sózzuk. 
Borsot (fehéret) törünk reá, majd dobunk egy rozmaring ágat ráhelyezünk és lefedjük. 
A sütőben 170 fokon kb. 45-50 perc alatt sül meg.

Bonyolultabb esetben a köret hozzávalóit különböző formákra vágjuk, de ugyanúgy együtt sütjük meg. A tálaláskor szebb lehet a tányér, ha kihasználjuk a különböző alakokban, formákban rejlő lehetőségeket. Fotózhatjuk, de ez általában el is maradhat. Hacsak nem szeretnénk a vacsoránkat a fézbúkon megvillantani.


Javaslom, hogy a krumplinál sokkal több tökkel készítsétek. Bizonytalan finnyogás, bátorodó kóstolgatás után úgyis mindenki azt keresi majd. De legtöbb az alma legyen! A zsíros sertéshús mellé csak úgy társíthatunk édes ízeket, ha egy kis savasságot is belecsempészünk. Ehhez viszont sok alma kell. 
Nálunk az is megesett már, hogy a húshoz egyenletesen fogyott a köret, aztán ebéd után a gyerekeim kiették a köretes tálból a sütőtököt és az almát - desszert gyanánt. Én pedig ehettem 2 napig a megmaradt krumplit.

A rozmaringot ki ne felejtsétek, anélkül az egész olyan, mint egy férfi bajusz nélkül.

2012. december 22., szombat

Az almafa

by Waka

Gyermekkoromban édesapámmal bekóboroltuk az egész vármegyét. Hajdan a környék püspöki birtok volt, nem is kicsi. Az akkori jószágkormányzóság épületében – némi betoldással – elfér a megyei könyvtár. Az azóta felhagyott kertek helyén elvadult gyümölcsösök találhatók mindenfelé. Ismerek szép diófákat, almából - birsalmából egész erdőket, egészen lehetetlen helyeken vannak „parasztbarack” fák, és a fehér besztercei szilvafáimat is egy ilyen helyről szedtem ki.

A hetvenes években tört ki a feketefenyő-telepítés második hulláma. A nagy gyárak dolgozói a kommunista szombatokon tízezrével ültették a csemetéket. Igaz, tájidegen fajta, de a terméketlen, puszta karsztnál azért valamivel jobban mutat. Sajnos errefelé nagy divat, hogy amint kicsit megnő az erdő, elkezdik lerakni mellé a szemetet. Különböző egyesületek és iskolák több tíz tonna szemetet szednek össze minden évben.

Az egyik ilyen erdő mellett találtunk két szép almafát az egyik kirándulás során. A jó ég tudja, hogyan kerülhettek oda, talán el eldobott almacsutkából keltek ki. Levelük nagyobb volt, mint a többi vadalmának, nem voltak tüskések, formás csemeték voltak, na! Megjegyeztük a helyet, és ősszel már ásóval felszerelkezve mentünk vissza.

A két fa szépen megeredt, évekkel később édesapám oltott mindkettőből még egyet, ezeket a másik kertben ültettük el. Az egyik fajta – legyen piros alma – alakját tekintve a Starkingra emlékeztet, a hegyen, ahol a mészkősziklán alig fél méteres talaj van, szinte ehetetlenül kemény, apró, de mézédes almákat termett. A másik kertben – talán az agyagos, kicsit löszös talaj miatt – meglepően megváltozott a termés. Nagyra nőtt, és lédús lett a Starkingra jellemző ikrás-kásás állag nélkül. Augusztus-szeptemberben érik, eltartani nem lehet sokáig, legkésőbb tél végéig tönkremegy.


A másik – nevezzük sárga almának – a leginkább a Kis fleini nevű fajtára emlékeztet, már amennyire sikerült utánajárnom. Hosszúkás, szinte zsíros tapintású, sárga héjú, a napsütötte oldalon megpiruló fajta. Ritkán nő meg 7-8 cm-nél nagyobbra. Húsa édes-savas, roppanó, a leve végigcsorog az ember állán. Szeptember végén, október elején érik. Ha egyszer cidre készítésére adnám a fejem, biztosan ezt a fajtát választanám. A savanykás íz a tárolás során fokozatosan eltűnik, a hús kissé ikrássá válik. Nyomásra, ütődésre érzékeny, tárolásra kora tavaszig alkalmas.



A pirosat a hegyen kivágtuk, a sárgának idén leszáradt a teteje. A másik kert állami tartalékföld, tavaly az önkormányzat felmondta a bérleti szerződést, hogy hulladékudvart építsen a helyén, de még egy kapavágást nem tettek. Tavasszal folytatni fogom a kert művelését, úgy leszek majd, mint az ásással. Ha valamelyik önkormányzati gyökér odajön kekeckedni, odacsapok az ásóval, és haladok tovább.

2012. december 7., péntek

Mindennek van egy...

by PO
...története. Ezeknek az almáknak is. Waka hamarosan elmeséli.


Meg ennek is. De ezt már Süllőcske elmondotta. Tudjátok, mi ez? Nem, ne nézegessétek a címkét, nem segítettem.