Fejős Éva: Cuba libre

Véletlenül bukkantam rá a könyvtárban Fejős Éva könyveire. Pedig már láttam női lapokban reklámozni a könyveit. Mégis most jutottam el odáig, hogy közelebbről is megszemléljem őket. Gondoltam biztos egymásra épülnek. Hát megpróbáltam egy olyant kiválasztani, ami talán önmagában, különálló történetként is megállja a helyét. Olvasás után azt kell, hogy mondjam nekem így kerek volt a történet. Ráadásul megkedveltem az írónőt. Pedig először idegenkedtem a könyvtől. Mégiscsak több, mint 500 oldal. Na meddig fog tartani elolvasni. Egy hétnél bizony nem volt több. Rákattantam. :D

A könyvről Fejős Évától:

A Cuba librében nemcsak egy „furcsa”, fiatal lány, Havasi Dalma története bontakozik ki, hanem visszatér az Eper reggelire egyik mellékszereplője – ezúttal főszerepben. Ő Endrődi Kata, vagy ha így könnyebb azonosítani: az Eper (és a Hotel Bali) sebész főhősének, Endrődi Péternek húga. Kata kicsit féltékenyen látja, hogy míg a testvére élete Dórával irigylésre méltón alakul, addig az övé egyáltalán nem. Nem gondolja, hogy valaha új embereket enged be a szívébe… aztán mégis elindul Dalmával, egy olyan országba, ahol minden csupa-csupa élet és mosoly… és tánc. Csakhogy haza is kell térni onnan, és itthon minden ugyanolyan lesz, mint korábban volt. Vagy mégsem?

Forrás 

A könyv borítójáról:

Egy utazás, ami megváltoztat.

Egy tánc, ami felszabadít.

Jesús, a kalandos múltú kubai emigráns titokzatos tervet forral...

 Endrődi Kata "csupán" nyaralni indul Kubába, de egy különös találkozás fontos döntés elé állítja...

A tizenkilenc éves Havasi Dalma itthon nem találja a helyét, míg a kubai Aurelio rá nem ébreszti rejtett tehetségére...

Fejős Éva legújabb és eddigi legjobb sikerkönyve ismét egy egzotikus országba repíti el az olvasót; az átutazók és újjászületők, a hazavágyók és az otthonkeresők Kubájába, ahol a tánc és a zene, akár a barátság és a szerelem, egy életre összeköt, és egy csipetnyi mágia még a sorsot is átírja.

Saját vélemény:

Először külön fejezetekben nyerünk betekintést a szereplők életébe. Szép lassan megismerjük őket. Dalma épp leérettségizik és az édesanyjától egy kubai utazást kap ajándékba. Persze nem véletlen az úti cél. Mint megtudjuk Dalma édesapja kubai, csak elhagyta Zsuzsát mikor még várandós volt a lánnyal. A lánynak nincsenek barátai, túlságosan is zárkózott. Az édesanyja úgy gondolja jót tesz majd neki egy utazás egy olyan országba, ahol a gondok ellenére is felszabadultan élnek az emberek. No meg, ha akarja megkeresheti az édesapját is. Dalmát amúgy is érdekli Kuba, az interneten talál egy blogot, ahol sok mindent olvashat róla. Megbeszél egy találkát a bloggerrel is. No, itt majd nagy meglepetés éri, de végül kellemesen fog csalódni, erről biztosíthatok mindenkit :) A lányt az édesanyja barátnője Endrődi Kata kíséri el az útra. Kata sem egy egyszerű eset. Elhagyta a férje a második lombikbébi program kellős közepén és ő még az évek múlásával sem tudott ezen túllépni. Ja és mellesleg a nagy álmát sem képes megvalósítani. Dalmára és Katára is ráfér a változás az új környezetben.
Kubában megismerkednek Eduardo- val, akinek az életéről íródik az a bizonyos blog és a legjobb barátjával a táncos Aurelio- val. Dalma végül egyre jobban megnyílik a salsa és Aurelio hatására. Rá sem lehet ismerni. Közben Kata is lezárja a régi sérelmeit és megismerkedik Miklóssal, aki szintén Budapestről érkezett Kubába, azzal a céllal, hogy rendezze a magánéletét. Randizgatnak, bár Kata először csak egy nyári kalandnak gondolja az egészet. Végül ő lepődik meg a legjobban, amikor Miklós hozzá megy haza Magyarországra :)
Na meg ott van Jesús, az idős kubai, akinek még fiatal korában el kellett a "nagy szája" miatt hagynia a számára oly kedves országot. Egész életében vágyódik vissza, pedig Amerikában igazán jó dolga van. Gazdag, még az otthon (Kubában) maradt rokonait is tudja anyagilag támogatni. Egy bicikli balesetben eltöri a lábát, újra meg kell tanulnia járni. Nagy célt tűz ki maga elé. Újra járni fog és elmegy Kubába. Meg is valósítja az álmát és újra találkozik a rég nem látott családjával.
Persze a könyv végére összefonódnak a szereplőink sorsai és szinte mindenki találkozik mindenkivel. Izgalmas. Vártam, hogy eljussunk ide :)

Kép innen

Paulo Coelho: Alef

A könyv borítójáról:

SZERELEM AZ IDŐN TÚL

2006-ban Paulo Coelho spirituális válságba került? úgy érezte, egyedül maradt, és megakadt lelki fejlődése. Így hát követte Mesterének tanácsát, és egy olyan helyre utazott, "ahová a szíve vágyott".

Vándorútja során több országban megfordul, míg végül Oroszországban találja magát. Úgy dönt, a hatalmas, 9288 kilométeres távolságot Moszkvától a Csendes- óceán partjáig vonattal teszi meg. Hárman tartanak vele: egy tao mester, orosz kiadója és egy különleges török nő, Hilal...

Útja az első állomástól kezdve spirituális kutatássá lényegül át. A vonaton a szerző és Hilal hamarosan felfedezik, hogy sorsuk egy korábbi életükben már összefonódott. Coelho "Hilal zöld szemébe" tekintve rátalál az "Alef"- nek nevezett pontra, amelyben a tér és idő egyesül.

Legújabb regényében a világszerte elismert szerző újra felfedezi azokat a csodákat, melyek oly gyönyörűvé teszik az életet. Végigjárja a lélek útját, egy időn kivüli helyre követi a tökéletes szerelmet és az utazás során ismét megtalálja önmagát.

Saját véleményem:

Karácsonyra megvettem Mosolyfiúnak ezt a Coelho könyvet. Elolvasás után Ő csak annyit mondott, hogy nagyon jó könyv. Na meg, ha jól emlékszem 2 nap alatt el is olvasta. Azt mondta, nem tudta letenni. Elég ígéretesnek tűnt. Na jó, nekem 1 hetembe került mire elolvastam, de csak azért mert munka elalvás előtt olvastam mindig egy picit..

Na elmondom nekem miért tetszett. Egyrészt, mert ez most tényleg egy olyan történet, ami az író saját útkereséséről szól. Nekem sokkal személyesebbnek tűnt az eddigi könyveinél. Na meg mindenképpen el kellett olvasni, mert ez a legutóbbi könyve. Nem tudtam, hogy lesz benne szó a lélekvándorlásról is, de elég sokat olvastam már róla. Így a könyv által még többet megtudtam a témáról.

Aki szereti Coelho-t annak érdemes elolvasni, szerintem ez az egyik legjobb könyve.

Kép innen

Joanne Harris: Csokoládécipő

A borítóról:

Ugye emlékeznek még Johnny Depp rosszfiús mosolyára és Juliette Binoche kacér boszorkányára? Öt év telt el a Csokoládé óta, amelyben egy "jó boszorkányt" hatéves lányával együtt egy előítéletekkel teli kis faluba fújt be a szél, hogy megnyissák a hírhedt csokoládéboltot, sokak örömére és a helybeli pap bosszúságára.

Sok minden megváltozott. Vianne-nak született egy másik lánya, Rosette. Anouk elkezdte a középiskolát, és hármasban egy chocolaterie fölött laknak Párizsban, a Montmarte-on. Látszatra minden rendben: Vianne végre nyugalmat talált, a szél -egy időre- megszűnt fújni. De mindez nagy áldozatokkal járt ; Vianne felhagyott a varázslással, nem készít csokoládét, lemondott élete nagy szerelméről, és férjhez készül menni egy unalmas háziurához, aki gyűlöli Párizst, és kétségbeesetten vágyódik a régi melegség után.

Ekkor robban be az életükbe Zozie de l'Alba, a gyönyörű, szenvedélyes bohém, aki összebarátkozik Anoukkal, dolgozni kezd a boltban, és könnyed bájával elbűvöli a környékbelieket. De Zozie-t nem az önzetlen segítőkészség vezérli. Fokozatosan hatalmába keríti Vianne-t, a csokoládéboltot, a vevőket, de elsősorban Anoukot, aki az anyja félelmektől nem gáncsolt, régi énjét látja benne. Ahogy közeledik a karácsony, nyilvánvaló lesz, hogy a család egy hideg és rosszakaratú lény karmaiba került, aki mohóbb minden csokievőnél...

Joanne Harris, világszerte népszerű Szederbor és Ötnegyed narancs szerzőnője megírta a Csokoládé folytatását, amely saját szavaival: "néha olvadós tejcsoki, máskor keserű csoki, de végül is minden csoki finom."

Saját vélemény:

Na ezek után, ha ezt elolvastátok és a helyembe képzelitek magatokat, akkor rögtön sejthetitek, hogy alig vártam, hogy végezzek a Csokoládéval és folytathassam tovább a történetet. Sok könyvet lezáratlannak érzek, miután elolvastam őket és még olyan kíváncsi lennék mi történik a karakterekkel a későbbiekben. Éppen ezért örültem, annak hogy a Csokoládénak van folytatása is. Ráadásul a második rész sokkal fordulatosabbnak és izgalmasabbnak ígérkezett az elődjénél. Ilyen előzményekkel vágtam bele az olvasásának.
Bevallom őszintén leginkább Zozie karakterére voltam leginkább kíváncsi. Gyorsan kiderült számomra, hogy ő nem más, mint egy szemfényvesztő szélhámos. Mindig annak illetve olyannak mutatja magát, amilyen személyiségre éppen szüksége van a céljai eléréséhez. Akár még egy szimpatikus karakter is lehetett volna, ha nem akarná Anouk és Vianne "varázserejét" a magáénak tudni. A színes öltözködése ami egyedül szimpatikus számomra, na meg a cipői :)
Roux felbukkanása is izgalmat csempész a történetbe. Hiszen neki sejtelme sem volt arról, hogy Roxette az ő lánya. Titokzatos, mint mindig. Ezt már szeretem :) Viszont minden negatívum ellenére marad és vigyázz Anoukra és Viannre. Persze végül, úgy szép a sztori, hogy Viannel még egymásra is találnak.
Ja és említettem már a Csokoládéban is egy titkot, amit Vianne édesanyja őrzött. Nem, nem a fekete ember. Ő végig attól rettegett, hogy elveszik tőle Viannet, aki nem is az ő igazi lánya volt. Azt nem árulom el, hogyan került hozzá a csecsemő. Viszont annyit elmondhatok, hogy természetesen felbukkan majd az igazi édesanya is.
Szerintem fordulatos könyv. Sokkal jobban szerettem olvasni, mint a Csokoládét (pedig az is abszolút kedvenc lett). Kíváncsi voltam a kis titkokra, amiket megtudhatok. Ja és hogy ebből miért nem készítettek filmet? Nem értem...

Kép innét.

Joanne Harris: Csokoládé

Ez áll nagy betűkkel a könyv borítóján: Ha ízlett a sikerfilm, kóstolj bele az eredeti regénybe is! A filmet láttam még pár évvel ezelőtt és nagyon szerettem és ez a felhívás, nem lehet neki ellenállni.

Még több a borítóról:

Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja "csokoládézóját"- a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja...

Íme az első regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.

Saját vélemény:

Vianne Rocher a lányát egyedül nevelő anya egész életében városról városra vándorolt, előbb édesanyjával (akiről később egy titkot is megtudunk), majd lányával. Mint a könyvből kiderül menekülnek a "fekete ember" elől. Egy kis francia faluban  Lasquenet-be telepedik le és nyitja meg a csokoládéboltját. A falucska vallásos lakói eleinte kétkedve fogadják, hisz épp húsvét előtt a böjt időszakában csábítja őket bűnre az új jövevények. Aztán persze a kíváncsiság a többségükön felülkerekedik és bemerészkednek az üzletbe., ahol ismeretlenül is tudják mindenki kedvenc csokoládéját. Viannet, a lányát és a csokoládéboltot lassan kezdi befogadni a kis közösség. Armande Voizin, Joséphine Muscat, Guillaume Duplesssis személyében igaz barátokra lel.
Armande például a súlyos cukorbetegsége ellenére gyakori látogatója a boltnak, itt sikerül az unokájával Luc Clairmont-tal is közelebbről megismerniük egymást és közben rájönnek mennyi hasonlóság is van közöttük. Guillaume a kutyája Charly nélkül nem tesz egy lépést sem. Kényezteti az állatot, amivel csak tudja pedig  míg egy szép nap el nem veszíti. Ekkor a férfi teljes letargiába esik, hogy elveszítette a kedvencét. Végül Vianne lánya Anouk talál neki egy másik kutyát, akiről ismét gondoskodhat. Anouk és az édesanyja között egyébként meglehetősen szoros kapcsolat van. Anouknak van egy képzeletbeli barátja is, Papucs (egy nyúl), aki elkíséri mindenhová.
Joséphine a szörnyű férjével él együtt a kis kávézójuk fölött. Míg egy nap Vianne, a barátnője bátorítására elhagyja a férjét. A helyi curé ki akarja őket békíteni, szerinte rendbe kell hozniuk a házasságukat. Joséphine nem enged a kérlelő, de erőszakos embernek. Vianne-hez költözik. Végre boldog, elsajátítja a csokoládékészítés fortélyait is.
Francis Reynould a helyi plébános (curé) sok mindent helytelenít Vianne életvitelében. Szerinte az asszony felborította a faluban lévő rendet a jelenlétével.. Templomba sem jár, vasárnap nyitva tartja az üzletét, egyedül neveli a gyermekét, húsvéti csokoládéfesztivált szervez és még sorolhatnám. Természetesen Reynould-nak lelkes hívei is akadnak, mint például Armande lánya Caroline Clairmont.
Ráadásul a folyón megjelennek a vándor vízi emberek is, csak tetézik a bajt a tiszteletes szerint. Pedig ők senkinek sem akarnak ártani. Roux például idénymunkákkal tartja fenn magát, segít Armande házának tetejét is felújítani. No meg persze a könyv végén egy szerelmes éjszakát tölt együtt Vianne-el.

Ezek után persze vétek lett volna kihagyni, hogy megnézzem filmen is. :) Ugyanis évekkel ezelőtt láttam utoljára... Na meg  a könyv folytatását, a Csokoládécipőt is feltétlenül el kell olvasnom!

Nekem nagyon tetszett a könyv, az írónő stílusa is magával ragadó! Fogok még tőle olvasni! ;)

Kép innét.

Tari Annamária: Y generáció

Kép innen származik

Ha már elég régóta követitek a blogom bizonyára észrevettétek, hogy bizony a recepteken kívül másfajta bejegyzések is olvashatók itt. A címkéim között találhattok olyanokat is mint pl. élménybeszámoló, közérdekű közlemény, film és boszorkánykonyha. Most egy újabb címkével bővítem a sort, ami nem más mint a könyv kategória. Már eredetileg is a blog indításakor úgy terveztem, hogy nem feltétlenül csak recepteket szeretnék ide írni, megosztani Veletek hanem mindenféle érdekes dolgot, ami éppen megtörtént velem, vagy olvastam, láttam, vagy akár hallottam. Aztán egy idő után nagyon elmentem a gasztos irányba, amit persze nem bánok, de most mégis úgy érzem itt az ideje egy kis újításnak. A receptek maradnak, de beiratkoztam a helyi könyvtárba és ezentúl olvasni is fogok. Réges-régen nagy könyvmoly voltam. Lehet újra az leszek?? Meglátjuk/meglátjátok...

A könyv borítójáról:

Sokan vágynának biztonságot adó érzelmekre egy olyan életben, egy olyan környezetben, amelyben keménynek és határozottnak kell lenni. Az Y generáció tagjai a mai huszonévesek és fiatal harmincasok, az információs kor gyermekei. Világukban mélyen megváltoztak az érintkezési szokások, és átalakultak olyan hagyományos fogalmak, mint értékrend, tudás és tekintély. Kénytelenek megteremteni azt az illúziót, ami a csoporthoz tartozást és a közösségi élményt adja. Ezt pedig sokszor az interneten találják meg: közösségi portálokon, blogokon, hálózatszervezésen alapuló játékokban.
Nincs könnyű dolguk…
Tari Annamária szerint világunk változásait nem csupán értelmi, hanem érzelmi eszközökkel is követni kell. A szerző gyakorló pszichológusként évek óta foglalkozik a modern életben tapasztalható pszichés jelenségekkel és a személyiség működésének változásaival. Könyvében a pszichológia felismeréseit igyekszik ötvözni a klinikumban tapasztalható mai változásokkal (pl. étkezési zavarok átalakulása, munkahelyi, párkapcsolati problémák stb.), s megpróbál használható megoldásokat, stratégiákat kínálni a régi és új nemzedékek közti szakadékok áthidalására.

És akkor az én véleményem...

Könyvet általában két szempont szerint választok: ismerem az írót és tetszett már könyve vagy meglátok egy olyan címet, ami megfog. Ezúttal az Y-generáció a címével fogott meg. Én magam is ennek a generációnak a tagja vagyok. A könyv élethű tükröt mutat a jelen kor fogyasztói társadalmáról, amelyben már fel sem kell állnunk a számítógépünk mellől, ahhoz hogy a barátainkkal chat-eljünk, megosszuk az örömünket/bánatunkat egymással egyes közösségi portálokon, ételt rendeljünk, híreket olvassunk, blogot írjunk, játszunk és így tovább. Én azt gondolom, hogy jó dolog ez a technikai fejlődés, de ugyanakkor nem szabad abba a csapdába esni, hogy megengedjük a virtuális világnak, hogy beszippantson. Mert akkor nincs menekvés és igazi függőkké válunk.. No meg az a sok adat sem bír mindig információ értékkel, ami ide felkerül. Még mindig jó dolog a kissé földhöz ragadott, hétköznapi dolgok beépítése az életünkbe, mint például egy könyv elolvasása. Én például imádom lapozgatni, nézegetni kézbe fogni a könyveket és olykor az utolsó oldalra tévedni, hogy tudjam az lesz e a történet vége, amit szeretnék.. és persze igazi könyv rajongóként a könyvek illatát is szeretem. Szeretem, hogy bármikor elérhető vagyok telefonon és bármikor ott van amolyan biztosítékként vészhelyzetek esetére. Olykor mégis eszembe jut, hogy nem történik nagy katasztrófa ha nem viszem magammal, hisz a gyerekkoromban még a vezetékes telefon is nagy számnak számított és akkor is boldogan éltünk... Azt gondolom ebben a világban is meg kell találni az egyensúlyt és éppen annyi időt tölteni a technikai vívmányok társaságában, amik megkönnyítik az életünket és lehetőleg ezen kívül ne felejtsünk el ÉLNI, élvezzük a természet szépségeit az élet hétköznapi csodáit és persze merjünk álmodni ;))