Még egy régi történet :)

 Kb. 2012-2013-as sztori, Csepelen laktunk, . El kellett jutnom a XIII. kerületbe.

GPS-em nem volt, Sanyiét kértem kölcsön, és kértem, hogy programozza is már be az úticélt, ami igazából csak ahhoz kell, hogy a 13-ban tudjam, hol merre forduljak, és hol parkoljak le, a 13-ig eljutok). De életem párja nem vette ki a fizetős utakat.

Ennek következményeként Csepelről a 13-ba el akart indulni az M0 felé (cirka 40-50 km kerülő, lévén pont ellenkező irányba 4,5 km az M0 a házunktól).

A szőke ribi mondta, hogy balra, én mentem jobbra, majd közölte: "Újratervezés... a következő lehetőségnél forduljon jobbra, majd megint jobbra..."

Én újfent felülbíráltam, így f@szán minden elágazásnál végighallgathattam a monológot.

A soroksári OBI-nál már kihajítottam volna a pics@ba szívem szerint a ribit, de hát ugye más csaját nem hajigáljuk ki az autóból.

Mivel itt őnagysága fel akart vinni a Lágymányosi hídra, majd onnan tovább valamerre, én meg piszok módon megint felülbíráltam, és a pesti alsórakpartot vettem célba, újra kezdte szöszink a monológját ismételgetni, egész az Országházig.

Gondolom, ott már neki is teli volt a nem létező nemiszerve velem (kölcsönös érzés volt), az Országházat épp hogy elhagyva közli velem:

"70 méter múlva forduljon balra!"

Én bambán néztem, 70 méter múlva max. szalagkorlát, meg mögötte a mélyben a Duna... a Margit-híd kicsit messzebb van még, de arra is jobbra kellene kanyarodni, hogy fel lehessen hajtani rá... itt konkrétan olyan röhögőgörcs tört rám, hogy ömlött a szememből a könny, alig láttam, és kínomban felhívtam Sanyit az alábbi szöveggel:

- Valld be, hogy meg akarsz tőlem szabadulni, és azért akartál kinyíratni ezzel a szőke rib@nccal!

Szegény el nem tudta képzelni, hogy mi bajom van, hogy röhögve megvádolom valami feleséggyilkolászós baromsággal.

Aztán kicsit lehiggadva sikerült neki a teljes sztorit elmesélni. Mire közölte, hogy biztos, félrehallottam valamit...

Megkérdeztem, hogy azon, hogy 70 méter múlva fordulj balra, mi a f@szt lehet félrehallani?

Ennyiben maradtunk...

Hónapokkal később Sanyi késő esti melóból hív telefonon:

"Most már elhiszem, hogy meg akart ölni a GPS!"

Kérdezem, hogy mi történt.

"Itt autózok a szigetszentmiklósi bányatavak környékén, keresve a címet, és a GPS közli, hogy forduljak jobbra. Na most, jobbra van egy horgászstég, és a bányató."

Amikor pár évvel később karácsonyra GPS-t kértem, Sanyi válasza tömör és lényegretörő volt: GPS-t soha a büdös életben nem kapsz!

2017.01.12.

6 évvel ezelőtti emléket dobott fel a facebook (amit anno ide elfelejtettem beírni).

Esett a hó. Szuper, kocsi kilőve, nincs téli gumi, séta a suliig. A hír hallatán a gyerek mosolya nem volt egészen őszinte. Ezt az első kérdése (még csukott szemmel) is alátámasztotta: Nem maradhatnék inkább itthon?

A kutyák napok óta először tettek úgy, mint akik nagyon menni akarnak sétálni. Nem baj, a havat imádják, tuti móka lesz eljutni a suliig gyalog, két kutyával. (Remény hal meg utoljára.)

Iskolatáska a hátamra, hót nehéz, két póráz a kezemben, végükön két ellentétes vérmérsékletű kutyával, gyerek önjáró.

A társasház végénél (kb. 40 m) Bogyó már 3 lábát felemelve, satufékes pózban jelezte, hogy köszöni, neki ennyi a télből, hóból elég volt. Oké, zsebcirkáló ölbe, Topi rángat, látszik, hogy élvezné a havat, ha a póráz nem lenne.

200 m múlva Topi is bevetette a 3 lábú kutya trükköt, hülye gazdi mit csinál? Szól a gyereknek, hogy adja ölbe a másik kutyát is.

Szerencsére túl sok emberrel nem találkoztunk, de akikkel igen, azokon látszott, hogy lehajtott fejjel, erősen összeszorított ajkakkal próbálnak nem hangosan röhögni.

Az iskola előtt egy sarokkal leraktam őket, Bogyó újfent kb. 40 méterre volt hitelesítve, újra ölbe.

Gyereket beadtam a zaciba, akarom mondani, az iskolába.

Kabátomon cipzár felhúzva, Bogyó belepasszírozva, Topi még sétál. Kb. 300 métert, majd újra jött a 3 lábú verzió. Topi ölbe.

Innen kezdve a két kutya halálosan elégedett fejjel nézelődött az ölemből.

Én rájöttem, hogy 300 méter milyen qrva hosszú tud lenni.

Sanyi szerint ott szúrtam el a dolgot, hogy a kanapét, amin a kutyák szoktak feküdni, nem vittem magammal. 

Igaza lehet.

Pöcök

Kb. 2 hónapja elmentünk étterembe ebédelni. Kifelé jövet Sanyi észrevett egy nagyon pici cicát az úttól nem messze. Azt én vettem észre, hogy az egyik szeme helyén egy óriási kitüremkedés van. Lilivel 3 napig visszajártunk, próbáltuk megfogni, végül szereztem élvefogó csapdát, és Sanyival megerősítve kis csapatunkat elindultunk macskát befogni. Nehezen, de sikerült. Egy igazi kis fúria volt, aki legalább 8 lábbal küzdött.

Másnap már vittük is szemműtétre. Azért még pár napig fújt rám, amikor nyúltam be hozzá, de az csak azért volt, hogy érezzem, nem adja könnyen magát. De ahogy hozzáértem, már dorombolva dugta a fejét a tenyerembe.

Hetente kétszer rohantunk vele dokihoz, mert mindig volt valami...

Aztán augusztus végén a hagyta elöl a fürdőben karanténolódott már.

Néhány hete pedig már a többiek társaságát is élvezi. 

Két dologról nem tudtam leszoktatni eddig: a kukázásról és az állandó kajaszerzésről (tányérról is mindig lopni akar). 

Viszont egy nagyon bújós, doromboló kis szeretetbomba lett belőle. Imád ölben aludni. 

Nózi a legjobb haverja, a nagytesó,  a játszótárs.

 

Gyerekszáj

Reggel iskolába menet Sanyival csevegek telefonon. 
Próbálok kikászálódni a kocsiból két kutyával, a kocsi körül minden tiszta jég, ráadásul pont egy mélyedés van a vezetőülés felőli oldalon, a két kutya úgy próbál kijutni a kocsiból, mintha az életük múlna rajta. Közben mormolom a telefonba:
- Miért kell nekem az iskola legjegesebb parkolóhelyére állnom minden reggel?
Háttérből a gyerek: Mert mindig ide szoktál állni, ha üres.
- Miért kell második reggel azzal szopatnom magam, hogy a csúszásmentes bakancs helyett a magassarkú (ld. 5 centi) csizmámban jövök?
Mire a kölyök a hátam mögül:
- A TE DÖNTÉSED VOLT!

Napkelte Négyesen, vasárnap

Azt hiszem, a kép mindent elmond: 

Egyszer, tényleg csak egyszer az életben, nem lehetne azt, hogyha kávét akarok inni a kávégépből, akkor előtte ne dolgoztasson meg az a dög?
Bekapcsolom, első üzenetként az vár, hogy töltsem fel vízzel, oké, töltés közben már váltott a kiírás: tisztítsam meg az egységet... rendben, megnyomom a Clean gombot, erre kiírja, hogy Tele a tálca... Nekem meg a hócsukám...
... és amikor Sanyinak mondom, hogy végül azért milyen finom kávét ittam, megszólal: Azért mennyivel másabb egy gombnyomásra kávéhoz jutni.... Itt megjegyeztem, hogy tegyünk úgy, mintha nem mondtál volna semmit... 

A mosónők élete

Nehéz a mosónők élete... (már József Attila is költött erről egy verset)
Vízmelegítés, mosógép és centrifuga kirángatása az udvarra, kád az öblítéshez, ruhák kihordása és szétválogatása... 
Majd pókként teleszövöm a kertet szárítókötelekkel, ha már nincs elég tartóoszlop, akkor a kötél egyik végét az utcai lámpaoszlophoz kötöm (szerencsére az út mindkét oldalán vannak oszlopok, így az úttesten nemkell keresztben kifeszítenem), de a lefejezés veszélye így is fenyeget, amíg nem akasztok rá ruhát, mert persze miért ne rohanna bele az ember a kötélbe...
Miközben megy a mosógép és a centrifuga (iderakom, odarakom a rucikat), Topi, ha épp nem a szétválogatott ruhákban fekszik, akkor úgy érzi, hogy semmi másra nem vágyom, minthogy a gumisünt dobálhassam neki, és ezért mindent elkövet, hol az öblítővízbe, hol a centriből kifolyó víz lavórjába dobja azt a vacakot, majd miután nem veszem ki és dobom el neki, manccsal-pofával pancsolni kezd, hogy kihalássza a kis kedvencét a vízből, majd újra beledobhassa, és kezdje elölről.
Szerencsére padlásra nem kell felmásznom a mosott ruhával...

Madarak újra

Kisfecskék a diófa ágán

Gólyák a traktor nyomában

Kisfecskék a diófa áfán

Madarak

Tanulnak repülni a szomszédban lakó kisfecskék. Szinte átszáguldanak a telken, néha olyan érzést keltve, hogy mindjárt a fejünknek repülnek.
Fotózni szinte képtelenség őket.

Betárcsázták a szemben lévő szántóföld egy részét, a feltúrt földön seregélyraj "garázdálkodott"

Lili bizonyítványa

Lili elvégezte a 2. osztályt is. Kitűnő lett a bizonyítványa. Nagyon büszkék vagyunk rá.

Egy kis tavasz a lakásban

Tegnapi szerzeményeim... amúgy csak virágládáért és hajtatócserépért mentem be az obiba.

Lili és az ajtócsapkodás :D

Reggel Lili megkérdezte, hogy délután segítek-e neki környezetismeretet tanulni.
Mondtam, hogy persze, de azzal a feltétellel, hogy nem duzzog, nem cöcög, és nem hisztizik tanulás közben, mint ahogy pénteken tette, mert akkor nagyon gyorsan otthagyom, és megint rácsapom az ajtót.
Erre megszólal a kis liba:
- Akkor a kezedbe kell adni...
- Mit? - kérdezem.
- Hát az ajtót....
(Előzmény: meséltük neki, hogy régen, mikor Szandra rászokott az ajtócsapkodásra, és többszöri kérés után sem hagyta abba, az egyik ajtóbecsapás után az apja lekapta a tokról az ajtót, és Szandra kezébe adta grin hangulatjel , aztán mikor Lili egyszer-kétszer bevágta az ajtót, tőle is megkérdeztem, hogy a kezébe adjam-e?)

Vidéki életképek

Hímzett vonalzó Diától

Cirmi is tiltakozik a könyvelés ellen

Rózsa1.

 

Topi várja, hogy eldobjuk a labdát

Rózsa2

 

Rózsa3

 

Apróság a kertből

Apróság máshoz viszonyítva

Kistigris lesben

Cirmi 2. éjszakája

Cirmi 2. éjszakája: 4:45-kor ébresztett, amikor kiengedtem a szállítódobozból (éjszakára a saját biztonsága érdekében abban alszik, de mellettünk), őrületes dorombolást rendezett.
Átvittem az alomba, elvégezte a dolgát, evett-ivott kicsit, bemásztam vele az ágyba, ő dorombolt a kezemben, én próbáltam szunyálni, ami elég nehezen ment, lévén a macsek a kezemet játéknak nézte, és hol körmök, hol fogak mélyedtek az ujjaimba.
Aztán végül én bealudtam, Cirmi pedig meglépett, Sanyi szólt, hogy a lakásban rohangál a macska.
Lassan a fél család úgy néz ki, mintha bozótharcba keveredtünk volna, mindenki tele van karmolás- és harapásnyomokkal
Én az előbb hülye fejjel a két macska közé nyúltam, amikor Cirmi éppen fújt Mázlira, így én kaptam két mély karmolást az ujjamba.
Kis vacakot 15 percre hagytam egyedül a gyerekszobába zárva, amíg Lilit elvittem iskolába, mire hazajöttem, megmászta a hintalovat, és a ló két füle közül nézett rám, majd lezseren leugrott a földre. De valószínű, hogy érkezésem előtt a hintalóról feltornázta magát a szekrényre is, mert néhány játék le volt verve a földre.
Most épp fáradtan kidőlt, és pihen.

Nem volt elég gondom, beszereztünk még egyet :D
De megérte, Lilinek nagyon jót tett a cica, egy nap alatt hihetetlen változásokat tapasztaltunk rajta (otthon maradt a nővérével, amíg mi apával elmentünk néhány órára, erre évek óta nem volt példa, és 2. éjszaka, hogy nem csikorgatja álmában a fogát, remélem, így is marad)

Végülis a 3 órához képest a 4:45 már baráti időpont, Lili pedig egész nap fárasztja a kisasszonyt, csak a kismacs képes arra napközben, hogy bealszik játék közben, kerek 5(!) percet alszik, és utána ugyanazzal az energiával rohangál tovább.

A száraztápot ímmel-ámmal eszegeti csak, úgyhogy tegnap vettünk neki konzervkaját, nehogy éhen haljon, arra szabályosan rávetette magát, és két pofára falta. Úgyhogy most az lesz, hogy szárazkaja kinn van neki, hogyha megéhezik napközben, tudjon enni, és reggel meg este kap egy kis konzervet is hozzá.
Inni iszik, teljesen szobatiszta.
És most már annyira bátor, hogyha Mázli vagy Topi túl közel megy hozzá, akkor ő kezdi a morgást-fújást-prüszkölést-szőrfelállást

Cirmi játszik

Cirmi, az új családtag

Cirmi, alias Torma, a mai napon megérkezett kisgazdájához, Lilihez.
Cirmi első pillanattól kezdve - méretéhez képest - nagyon vagányan kezdte pályafutását új otthonában.
Ebben a pillanatban a laptopbillentyűzetről tessékeltem le, mivel nem tudtam tőle írni ezt a bejegyzést.
Lili nagyon örült Cirminek.
Macsek azóta már megindult a felfedezőúton, és nem zavarja sem a két kutya, sem Mázli, aki egyenlőre nincs kibékülve az új családtaggal.
Mázli egyenlőre még fúj a kicsire, betolakodónak tartja, és nekem panaszkodik az áldatlan állapotokról.
Bogyó, a yorkie, abszolút tudomást sem vesz arról, hogy új családtag érkezett, tökéletesen keresztülnéz a kis jövevényen.
Topi, a havanese, kb. úgy kezeli Cirmit, mint egy önjáró játékot, aki azért van, hogy ő játszhasson vele, csak még a súlyarányok nem biztonságosak a kicsik számára.
Cirmike a macskaalomba pisilt, inni már ivott, enni még nem evett, viszont nagyon élénk, és minden játék a számára. Pillanatok alatt megtanult felmászni a kanapé háttámlájára.
Már van egy kis kedvenc játéka is, egy rózsaszín egér, csengővel a farkán. Szájába veszi, és úgy rohan végig a kanapé tetején.
Igazi kis kópé.