Szülinapos nagylány

Olyan hamar itt van mindig a nagy karácsonyi (fel)hajtás után Petra szülinapja, több részletben ünnepeljük család egyik, majd másik részével, gyerekbulival, barátokkal, rámegy mindig szinte az egész január. De még időben vagyok, január utolsó napján még ideértem.

Sosem felejtem el az érzést, amikor megéreztem, hogy babát várok, és a bizonyosság pillanatát sem, amikor a sejtésem beigazolódott. Ott végérvényesen megváltozott valami. Sorolhatnám innentől kezdve a 9 hónapnyi várakozást, a szülést, az első heteket, az első évet, a másodikat és így tovább. Megszámlálhatatlanul sok emlék él bennem, válogattam a fotókat, olyan jó volt nézegetni, meglátni innen visszatekintve a babakori képekben a mostani "nagylányt". :) Egyre izgalmasabb a vele töltött idő, ahogy nyílik, ahogy okosodik, ahogy változik. A lovaglás tanulást kapta tavaly szülinapi ajándékul, azóta is járunk, nagyon szereti, lovasoktatónak készül ;) Az iskola nagy lépés volt szeptembertől, de nagyszerűen helyt állt, kitűnő bizonyítványt hozott haza félévkor, szereti, szeretik. Nem állítom, hogy mindig könnyű vele, vannak hisztik, van érzelmi zsarolás, és hát tegyem szívemre a kezem, van, hogy én sem figyelek rá eléggé, mert itt a kicsi, mert fáradt vagyok, mert türelmetlen, mert, mert... De imádom, mindig az én első babám marad. És amilyen hirtelen össze tudunk kapni, olyan hamar ki is tudunk békülni mindig! Van egy titkos szavunk is, amire azonnal abba kell hagyni, mindkettőnknek, függetlenül attól kinek van igaza. Nem árulom el. :)
Még decemberben írtam neki egy hosszabb komment-et a fenti gondolatokkal. Egy scrapbook albumba szánom, megvettem hozzá egy aranyos csomagot is, de még nem kezdtem neki, még nem állt össze teljesen, mit szeretnék, de amit megtalálom az inspirációt hozzá, megcsinálom és megmutatom majd. (Szereti az albumjaimat, képeimet, könyveket, amiket csinálok, karácsonyra ő is kis könyvet csinált nekem is, Apának és Panninak is külön-külön, rajzokkal, matricákkal, fotókkal :D)

Addig is készült egy összefoglaló oldal a szülinaposról (az alapja egy QP ):

Natali design: Sweet

És a kis fotókból egy videó:

A barátnős szülinapi bulit pedig ezzel a kis albummal örökítettem meg:

 

 

 

 

 

 

 

A borító címlapja eredetileg CT oldalként: Retro Party - Rucola Designs

Barátok

Amikor a barátságról szóló idézetet kerestem, akkor találtam erre a mondatra és nagyon megszerettem:

"A körülötted lévő emberek jelentik az élet gazdagságát." 

(André Aleman)

Most két új oldalam is készült barátokról, barátoknak, ha már megmutatom őket, mesélek is róluk kicsit, mert nagyon fontosak nekem.

1. A csajok
A közös munkahelyen szövődött ez a barátság, ami megmaradt azután is, hogy már nem dolgozunk együtt. Nagyon szeretem a lányokat, viszonylag ritkán találkozunk, de mindig nagyon jól érezzük magunkat. Többen vagyunk, de most 4-en találkoztunk. Szinte csak velük járok bulizni, látszik, hogy mostanában ez is ritka alkalom. ;) Most mertem először itthon hagyni Pannit este, de szerencsére jobban el volt nélkülem, mint gondoltam. Alexandra Angliában él pár éve, és ritkán van itthon, de ilyenkor jól esik találkozni, elmondani kivel mi van, iszogatni kicsit, és jókat röhögni. Örültem, hogy el tudtam menni pénteken. Volt koktélozás, beszélgetés, nosztalgiázás, pasik kibeszélése, kocsmáról kocsmára járás, 4 csomag ropi 1200-ért, éjféli vonaton hazafele zenehallgatás. Ha már ilyen jól sikerült az esténk, és Kati ezzel az idézettel is megerősítette ezt a FB-on, gondoltam, legyen róla egy képünk is. Ildi készletével már régóta terveztem második oldalt, ehhez az érzéshez most nagyon jól passzolt.

Rucola Designs: Fallen Angels

2. Féltő szeretet
A másik oldal Katinak készült, ő is barátnőm és szintén Angliában él. Évekig együtt jártak a lányaink, Petra és Bori oviba, végül nagyon jó barátnők lettek. Így kezdődött a mi barátságunk is, sajnos csak az elmúlt nyáron Katival. Amikor megtudtuk, hogy az iskolát már nem együtt kezdik a lányok, mert Boriék elköltöznek Angliába, kicsit szomorúak lettünk, ugyanakkor jó volt látni a fotókat, olvasni  leveleket, hogy mennyire szép helyen élnek, és milyen sok-sok élménnyel lettek gazdagabbak. Milyen jó lehet, amikor kinyílik a világ, Amikor most karácsonykor itthon voltak, és minket is meglátogattak, öröm volt látni, hogy mennyire örül egymásnak a két lány, úgy játszottak, mintha tegnap találkoztak volna utoljára. És öröm volt látni Katit is, aki mióta elmentek, embert próbáló harcot folytat a rákkal a gyógyulásért. Öröm volt látni, mert gyönyörű volt, mosolygós és erős, csodálom érte. Mesélt persze a nehéz napokról, hetekről, a kemoterápia hatásairól, amivel idegen országban kell megbirkóznia, de tele volt reménnyel, hittel és ez a legfontosabb. Sokat gondolok rá nagyon! Még régebben küldött egy fotót a templom bejáratánál lévő feliratról, ami nagyon megfogott:

Isten veled van, csak közelebb kell jönnöd hogy lásd Őt!

(és ahhoz hogy a feliratot elolvassuk valóban közelebb kell menni, mert olyan, mint a szemésznél hogy csökken a betűk mérete ;) Így kerül az ember közelebb a templomhoz és Istenhez.

Amikor megláttam a Cewe heti kihívásán Éva oldalát, aminek a liftelése volt a feladat, beugrott a templom képe, és hozzá ez a fotó. Úgy éreztem tökéletes lesz az Éva féle stílusban elkészítve, amikor itt voltak Katiék úgyis tetszett nekik a falon lévő "festett" Balcsis Petrás képünk. Az érzéseim vezettek az oldal készítése közben aggódó, féltő szeretetem jele ez, ugyanakkor a gyógyulásba vetett hité, bízom benne, hogy a nehéz pillanatokban egy kis enyhülést nyújthat.

Éva oldala:

Az enyém pedig ilyen lett:

Anna Aspnes: 

Artplay Palette Vitality, ScriptTease Learn No 1, ArtPlay Palette Find My Way

3. A CEWÉS lányok
És akkor ha a fenti idézettel nyitottam, azzal is zárom, idén ezzel a képeslappal kívántam boldog karácsonyt a cewé-s lányoknak:

Ők sem maradhatnak ki, ha  a barátságokról beszélek, mert ez már régóta nem csak a közös hobbiról szól, évek óta megosztjuk egymással apró-cseprő dolgainkat, kicsi és nagy örömünket, szomorúságunkat, no és persze a digiscrap iránti szenvedélyünket. Krissz leírásai segítenek új dolgokat tanulni, ajánlom mindenkinek, akinek tetszenek a képeim és szívesen kipróbálná. Az utóbbi két alkalommal nem tudtam ott lenni a találkozón, de novemberben újra együtt voltunk:

Szeretjük egymást megajándékozni, kitaláltunk még tavasszal, hogy a hagyományos tag-ek mintájára digi kártyákat készítünk egymásnak (a bátrabbak és ügyesebbek persze hagyományost is hozhattak), megmutatom az én elkészült kis barátság kártyáimat:

 

 

 

Mindegyik Lorie készleteivel készült túlnyomórészt, és igyekeztem őket személyessé tenni, mindenkinél valami olyat kiemelni, ami rá jellemző. Nekem is vannak tőlük szép kártyáim :) Olyan ez, mint régen az emlékkönyv, jó móka.

Egy oldal is készült a képeslapozás öröméről, , ezt még megmutatom, olyan jó volt várni a postást, napokon keresztül hozta a lapokat mindenkitől, meg is jegyezte, milyen jó nekem, hogy ilyen sok lapot kapok :) Jó bizony! <3

 Through the Snow We Go by Studio Lorie

Egy gondolat még a múltkori bejegyzéshez: Nagyon köszönöm a kedves visszajelzéseket a blog újra indulása kapcsán! Úgy látszik mégis lesz olvasóm! ;)

Újra itt

Lassan-lassan visszatalálok ide újra, hiába írtam, hogy új helyre megyek... És jó érzés. Már napok óta somfordálok, teszek-veszek itt, mostani hangulathoz alakítottam, és végre az írásig is eljutok. Blogok éledtek mostanában újra, beállok én is a sorba, mert azért hiányzik ám. Nem terveztem ilyen hosszú szünetet, nem sorolok okokat, nem sajnálkozok rajta, egyszerűen folytatom! :)

Kavarognak bennem bizonyos érzések... gyászol a városunk, a FB-on, az utcán, a boltban, az iskolában, a postán mindenhol a döbbent, mély szomorúsággal átitatott részvétnyilvánításokba és csöndes beszélgetésekbe botlok, és annyira összeszorul a szívem, pedig én nem is ismertem a művelődési ház igazgatónőjét, csak látásból, de annyi mindenki szerette. Egyik pillanatról a másikra halt meg, 50 évesen, itt hagyva a családot, a szeretteit, nem tudok elmenni mellette. Hogy lehet egy ilyet vajon túlélni? Tényleg nem tudom. Ilyenkor a saját családomra gondolok, és annyira féltem a törékeny boldogságunkat, nehogy bármi tragédia megtörje.

Fallen Angels by Rucola Designs

Egy dalt is csatolok ide, hallja bele mindenki azt, amiben hisz, vallástól függetlenül is van mindannyiunkra közös üzenete:

Nem lehet állandóan ezen aggódni, nem is szoktam, de azért óhatatlanul előtörnek belőlem ilyen érzések, például most, meg sokszor oldalkészítés közben, nézve, rendezgetve a fotókat... Most még olyan kicsik a gyerekek, annyi minden vár még ránk együtt, szeretném megőrizni a boldog pillanatokat, szeretném évek múlva is felidézhetővé tenni, valahogy konzerválni. A scrapbook segít ebben, próbálok hagyományos technikával is albumokat készíteni, millió terv és elhatározás van mindig a fejemben, "csinálok DD-t" (December Daily), "csinálok PL-t" (Projekt Life), de nem megy. Valahogy egyre távolabb érzem magamtól a hagyományos scrap világát, annyi újdonság, annyi jó cucc van, ilyen paszták, olyan festékek, papírok, millió chipboard, jobbnál jobb alkotócsomagok, egyre több scrap webáruház mindig kinézek dolgokat, de a töredékét se tudom megvenni. Mindig megveszem azt a minimumot, amit úgy gondolok, elég és belefér abba a pár ezer forintos határba, amit erre tudok most fordítani, de aztán itthon elkezdem összerakni, és nem elég, nincs mihez nyúlni, nincsenek színek, bélyegzők, tinták, nincs többféle dekortapasz, nincs választék, nem is megy úgy, mint szeretném, nem elég szép, nem elég egyenes, nincs ötlet, hiába a millió inspiráció lementve, nálam már nem úgy mutat, egy idő után félrerakom, és megfogadom, á, nem csinálok hagyományost. De azért időről időre elcsábulok, aztán elpazarolok pár alapanyagot, csinálok pár közepes dolgot (remélem azoknak, akik kapják azért tetszik, mert amit tudok beleadok), de én, aki látom, hogy mennyivel jobbat is lehetne csinálni, sose vagyok teljesen elégedett, nekem kevés, amit én csinálok. Biztos segítene egy, meg több tanfolyam, nem olyan online, amikor itthon bénázok, hanem olyan ott ülős, amikor vezetik a kezem és kijavítják, amit csinálok, de akkor megint a hiányzó anyagiaknál meg időnél tartunk.

Nemrég bezárt a scrap.hu, ahol kezdtünk anno sokan, én ott lestem el az első PS leckéket, mindig oda irányítottam mindenkit, aki kérdezte, hogy kezdjen neki. Máig kedvesek a szívemnek az ott megismert "régi, nagy öreg szkrepperek", bár már jó ideje nem voltam ott jelen, mert a digi eléggé kiszorult onnan anno. Valahogy mégis kedves maradt mindig  a szívemnek, és akiket onnan ismerek, máig követem, olvasom. Azóta sok új név, tehetség bukkan fel, bámulok őket, mert fantasztikus dolgokat csinálnak, de valahogy ez az egész most még bátortalanabbá tesz, túl profi, túl anyagigényes, nem kanyarodok vissza,  most valahogy olyan túl sok nekem a magyar piac, erről is ment mostanában véleménycsere a FB-on, mindenféle zárt csoportok, kihagyhatatlan ajánlatok,  picit hátrébb vonulok ilyen téren, bár eddig sem voltam túl elől. No mindegy is, csak azért írom le, mert lehet, hogy azért lesz némi próbálkozás eredménye itt a blogon, mert azért készül PL féle, de nem "szabályos", nem spéci hozzávalókból, hanem a fenti konzerváló szándék miatt, meg mert tetszik bitangul ez a kártya forma. Meg a 20 évünk is albumba kerül, bár a harmadik próbálkozásnak kezdek éppen neki ;) Egy jó kis fotókönyvvel már rég kész lennék :p

Marad a DIGI a fő tevékenységem, mert azt viszont ugyanúgy élvezem és szeretem mint eddig, abban biztos talajon mozgok, az megadja azt a plusz alkotói "elkaptam" érzést, amit a hagyományosból hiányolok. Ráadásul nagy élmény és öröm nekem, hogy megrendelésre is tudok, idegen emberek, idegen fotóiból (aztán már nem idegenek, mert visszajárnak ;) ) olyan minőségben és mélységben oldalakat, albumokat (fotókönyveket) alkotni, amilyet magamnak. És már előttem jár ez a fajta hírem, egyre többen keresnek meg, mindig kihívás, mindig rámegy egy-két "üres" óra, amíg elindulok, de onnan már megy, és eddig még nem lőttem vele mellé. Majd mutatok ebből is párat. (Ha valaki szeretne, keressen meg egész bátran - ez itt a reklám helye!)  

Visszatérve magunkra, az emlékeinket leginkább az éves fotókönyvek őrzik, az oldalaim egy része is "itt végzi", a többi meg "művészkedés", egyfajta önkifejezés, magamnak készülnek, külön könyvbe kerülnek. Mivel én is elég érzékeny vagyok mások ilyen jellegű "termékeire", legyen az dal, vers, kép, és építkezem is belőlük, bízom abban, hogy egyszer majd felnőttként a nagylányaim is érdeklődve fogják látni ezeken keresztül a személyiségemet, az érzéseimet, és ők is megélve hasonlókat, megértik majd az "üzenetemet". Szeretek a képeimnél írni is pár szót, arról, hogy miért lett olyan, amilyen, és ezt igazán csak itt a blogon tudom megtenni, itt van meg a folytonosság, ami alapján követhetőek a gondolataim, érzéseim, a történetem, ha úgy tetszik utam, utazásom (lásd blog dizájn), a FB túl gyors ehhez és túl tágas, oda elegek a címszavak, ezzel együtt szeretem azt is. Ez a hely meg megmarad annak, aki többre kíváncsi belőlem.

Húh, mielőtt nagyon elszáll ez a bejegyzés, már így is elég keszekusza, most vesztem el a pár megmaradt és visszatévedt olvasómat ;), kicsit magunkról is, a hétköznapokról egy rövid helyzetjelentés, aztán majd ahogy írom a blogot, beleláttok a mindennapjainkba úgyis.

- élvezem, hogy itthon vagyok Pannival, aki már 16 hónapos, az ekcémája szépen kordába tartható, egyre többet "beszél", továbbra is alig alszik, emiatt sokkal kevesebb az időm éjjel is, nappal is, mint Petrával volt anno, és bizony kezdődnek az első hisztik :) Nagyon kis csibész, és hasonlítanak egymásra, megcsodálják őket, amerre csak megyünk!
- várjuk az első féléves bizonyítványt Petránál, aki nagyon ügyes a suliban, és nagyon szeret is járni, okos és szép, és nála is vannak hisztik ;) 7 éves lett, erről majd lesz külön bejegyzés, és továbbra is lovagol, nemsokára osztályba kerül (még futószáras), nagyon várjuk.

- új év kezdődött, ünnepeljük benne az állandóságot, mert kerek évfordulóhoz érkeztünk Ervinnel (20 éve vagyunk együtt, 10 éve házasok), szeretnénk egy kis időre kettesben elszökni ;) és várakozással nézünk a változások elé, amiket majd tartogat ez az év, nekem pl. szeptembertől, ha Panni bölcsis lesz és újra dolgozni fogok.

Jól vagyunk, szeretjük egymást, az otthonunkat, a nyugodt életünket, azt hiszem nem is kell ennél több. <3 Megkésve, de őszintén, szívből NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!

Kedves blogom, akkor úgy nézem belevágtunk újra... :)