Mindenkinek puszi, és vigyázzatok ti is magatokra és egymásra!
2015. május 13., szerda
Megfontoltabban
Elég nagy a csend a blogon, nem véletlenül, bevallom, vívódom egy ideje. Mostanában több cikket is olvastam a gyerekek képeinek neten való posztolása témájában, és egyre inkább azt érzem, hogy nem szeretnék ennyi képet megosztani a gyerekkorukról. Mert nekem aranyos pillanatok ezek, de nem biztos, hogy ők is szeretnék majd évek múlva viszontlátni magukat képek tömkelegén, hónapról hónapra. Részben a család miatt mutattam ennyit róluk, de ezt azért meg tudjuk osztani egymással a nagy nyilvánosság bevonása nélkül is. Scrap oldalak továbbra is készülnek majd, bízom abban, hogy ezek kellemes emlékeket őriznek majd nekik is, és ugye mivel CT tag vagyok ez promóciós kötelezettséget is jelent. Viszont a mindennapjaink képeiből csak nagyon válogatva, inkább fotós szemmel, mint érzékeny lelkű anyukaként hozok majd képeket, és a mostanra jó nagyra duzzadt netes állomány jó részét is törölni fogom. Persze mondják, hogy az internet nem felejt, ami egyszer felkerült, annak örökre nyoma marad, törlés után is, de nem is ez a lényeg, nem hiszem, hogy kormányszervek fognak nyomozni a képeink után ;) vagy ilyesmi, a lényeg, hogy ne legyenek ennyire láthatóak és hozzáférhetőek az életünk pillanatai, mert azért tudjuk, hogy ezzel bizony vissza is lehet élni. Nem hiszem azt, hogy eddig totál óvatlan voltam, mert azért ezzel a problémával nem most szembesülök, és vigyáztam is arra, hogy az alapvető biztonsági dolgokat betartsam, nem is hiszem, hogy nagyon árulkodóak lennének a képek (bár a férjem minden ilyenről letiltana, mondván, hogy ne lássa senki a lakásunkat, stb.), és nem is vagyok hajlandó ezen parázni, csak a mennyisége ütött szöget a fejembe, no meg a gyerekek személyiségi jogai. Petra már egyre nagyobb, sok mindenben megmutatkozik az önállóságra törekvése, és szeretném tiszteletben tartani a magánéletüket, még jobban, mint eddig. A személyes blogot, mint olyat én eddig jó ötletnek tartottam, szeretek én is hasonlókat olvasni, mások életébe kicsit belelátni, átélni az apró örömeiket, nézni, ahogy nőnek a gyerekek, olyanokról olvasni, akik régebben szerepet játszottak az életemben, de azóta elsodródtunk egymás mellől, ezért szeretem a közösségi oldalakat is, de alaposabban belegondolva, nem hiszem, hogy nagyon sok olyan közölnivalóm lenne ezen a blogon keresztül, leszámítva a scrapbook szakmai dolgokat, amivel részt kéne vegyek az interneten, bárki számára hozzáférhető módon. Vannak zártabb közösségek, ahol úgyis beszélgetünk, meg vannak az interneten kívüli kapcsolatok természetesen, ezekre kell nagyobb hangsúlyt fektessek, újra levelet írni, mégha csak email formában is, érdeklődni, hogy kivel mi van, és elmesélni, ami bennem van, vagy akár a telefont felemelni.... és hagyni a nyilvános formát. Tudom, be lehet állítani, hogy kik lássák a posztot, lehet ismerősöket csoportosítani és hasonlók, de nem szeretnék ezzel bajlódni, és nem is ezt látom a megoldásnak. Épp ma lőttem egy olyan aranyos sorozatot Panniról, ahogy spenótot ebédelünk és közben bohóckodik, ha folytatom, mint eddig, csináltam volna egy montázst róla, kapott volna jó sok mosolyt, lájkot és pár kommentet, aztán szegény lányom mondjuk 12 évesen egyszercsak majd szembesülne a saját spenótos vigyorával. Elég lesz, ha az itthoni fotókönyvben látja. :) És majd azt mutatja meg magáról a barátainak, a világnak, amit szeretne. Már csak miattuk is szeretnék jó példával elöljárni, mert ők is hamarosan részt fognak venni ebben az internetes világban és nem szeretném, ha ők is gondolkodás nélkül osztanának meg magukról mindent. Mert ha nem állunk szóba idegennel az utcán, akkor miért "állunk szóba" a neten? Ez legalább olyan veszélyes. De azért lesz ezek után is "szrjudit blog", még ha sokkal sokkal kevesebbet szkreppelek is mostanában, ez csak átmeneti dolog, és van mesélni, mutatni valóm is, amit hozok majd.
Mindenkinek puszi, és vigyázzatok ti is magatokra és egymásra!
Mindenkinek puszi, és vigyázzatok ti is magatokra és egymásra!
2015. február 12., csütörtök
Kettő a kislány
Ma jelent meg két orosz témájú készlet, két külön tervezőnél, és mind a kettőt kb. két napja kaptam meg... kihívás volt a javából :) Még jó, hogy két szép modellem is van ;)
Ildi készlete szívem csücske lett, a matrjoska babákkal, ezekkel a jó kis színekkel. A témája is nagyon tetszik, érint is, én még tanultam oroszt és voltam úttörő, és május 1-jén fel is vonultam, de nincs hozzá kéznél fotóm, bányászni kéne a szülőknél, szkennelni, régről, most erre nem volt idő, de mindenképp szerettem volna oldalt vele. Panni mosolygós képe nagyszerűen illett hozzá, és az anyaság témája is köthető a készlethez.
A készlet:
Krysty pedig orosz rulettes készlettel rukkolt elő, na ezt totálisan mellékvágányra vittem, Petra kedvenc fotójával, Kriszti csodaszép hátterével egy egyszerű oldal készült.
A készlet:
És ha már orosz, akkor tél, végre készült pár havas kép a lányokról, na túl sok nem esett, de már ennek is örültünk, ebből akartam használni Ildi készletéhez, de nem passzoltak, így csak megmutatom őket:
Ildi készlete szívem csücske lett, a matrjoska babákkal, ezekkel a jó kis színekkel. A témája is nagyon tetszik, érint is, én még tanultam oroszt és voltam úttörő, és május 1-jén fel is vonultam, de nincs hozzá kéznél fotóm, bányászni kéne a szülőknél, szkennelni, régről, most erre nem volt idő, de mindenképp szerettem volna oldalt vele. Panni mosolygós képe nagyszerűen illett hozzá, és az anyaság témája is köthető a készlethez.
A készlet:
Krysty pedig orosz rulettes készlettel rukkolt elő, na ezt totálisan mellékvágányra vittem, Petra kedvenc fotójával, Kriszti csodaszép hátterével egy egyszerű oldal készült.
És ha már orosz, akkor tél, végre készült pár havas kép a lányokról, na túl sok nem esett, de már ennek is örültünk, ebből akartam használni Ildi készletéhez, de nem passzoltak, így csak megmutatom őket:
2015. február 10., kedd
"Jók a képeid, de mi is az a scrapbook?"
Már régóta szerettem volna egy összefoglaló bejegyzést a témáról, majd külön ki is teszem, hogy ne kelljen keresgélnie annak, aki idetéved és nem ismerős még ebben a világban. A blog olvasóinak egy jelentős része persze hasonló érdeklődés miatt jár ide, de vannak sokan az ismerőseim között, akiket érdekel, hogyan is lehetne ezt elkezdeni.
Mi is a scrapbook és mire jó ez az egész?
A fő célja az emlékek megőrzése, de különlegesebb formában, mint pl. egy szimpla fotóalbum. Leginkább a naplóhoz tudnám hasonlítani. Az által lesz különleges, hogy kiegészíted a fotók hangulatához illő, számodra valamit jelképező, vagy akár az ezzel kapcsolatos érzéseidet tartalmazó elemekkel, papírokkal, akár tényleges emléktárgyakkal, amitől sokkal személyesebbé válik, egy nagyon izgalmas, kreatív alkotó munka során leszel a részese az egésznek és teszed mások számára is időtlenné. Két formában lehet scrapbook oldalt, albumot készíteni, kézzel fogható, ún. hagyományos formában, és digitális módon, valamilyen képszerkesztő program segítségével.
Nálam itt a blogon digitális oldalakkal fogtok találkozó túlnyomóan, maximum ritkán hozok egy-egy hagyományos technikával készült scrapbook alkotást. Évek óta készítem az oldalakat, fotókönyveket, naptárakat, vászonképeket és nagyon szeretjük őket.
1. Akinek a hagyományos forma dobogtatja meg a szívét, annak a következő helyeket ajánlom, mind a 3 helyen tanfolyamok is indulnak folyamatosan, kezdő szinttől, valamint szuper webáruházak is egyben, érdemes körülnézni, minden beszerezhető, ami a scrapbookozáshoz szükséges.
2. A digiscraphez elsőként valamilyen képszerkesztő programmal szükséges megismerkedni. Az ingyenes GIMP-et sokan használják, ez bárkinek elérhető. Én a Photoshop-ot kezdtem el megtanulni, és bár mai napig rengeteget kell még tanuljak, számtalan a neten fellelhető tutorial során lehet egyre inkább kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Magyar nyelvű leckék is szép számban fellelhetőek, de én most kifejezetten a scrapbookhoz kapcsolódót ajánlok nektek:
Egy másik lehetőség tanfolyamon elsajátítani az alapokat, Kata oldalára szeretném felhívni a figyelmeteket:
Kata most készített egy fantasztikus lapozható kiadványt, figyelem, ajánlott olvasmány következik:
Ha már mennek az alapok, akkor szükség lesz ún. scrapbook készletekre. Pont most írt Kata erről is részletesen, nem is ismételem, olvassátok, és járjatok hozzá gyakran, rengeteget lehet tanulni :)
Sok ingyenes (freebie) készlet is elérhető, ezeket letöltve, kicsomagolva a tömörített fájlokat kezdődhet is az alkotás. Vannak ugyanakkor pénzért vehető készletek, előbb-utóbb mindenkinek kialakulnak, kik lesznek a kedvenc tervezői,és kiktől vásárol, ha ilyen készletekkel is szeretne dolgozni.
Az elkészült oldalakat fel lehet tölteni a galériákba, hogy más is megnézhesse, és megjegyzést fűzhessen hozzá, ugyanakkor így mi is sokat tanulhatunk, mások képeinek láttán.
A fenti shop-ok mindegyikének van saját galériája, de ajánlom a Cewe és a scrapbook.hu galériáját is. A fórumokon gyakran kihívások, játékok is vannak, ezeken is jó dolog részt venni.
Kezdetnek talán ennyi, tessék kicsit utánanézni, valahol elkezdeni, megpróbálkozni vele, ki fog alakulni. Azoknak szánom a bejegyzésemet akiket tényleg érdekel és hajlandók is tenni valamit a tanulás érdekében, mert olyannal is talákoztam, aki valamiféle kész receptet várt tőlem, hogy holnap olyan oldalakat csinálhasson, mint én. Hát ilyet nem tudok, ez egy önképző folyamat, izgalmas utazás, de mindenkinek magának kell végigjárnia. (Ha pedig nem annyira szeretné valaki ezt elsajátítani, de tetszik neki amit itt lát és szeretne hasonlót, az már más történet, arra is van lehetőség, de az már egy másik bejegyzés lesz, illetve elérhető vagyok ilyen kérések esetén, de ez már a reklám helye ;) )
Kérdésekkel nyugodtan keressen bárki, ha elakad.
Mi is a scrapbook és mire jó ez az egész?
A fő célja az emlékek megőrzése, de különlegesebb formában, mint pl. egy szimpla fotóalbum. Leginkább a naplóhoz tudnám hasonlítani. Az által lesz különleges, hogy kiegészíted a fotók hangulatához illő, számodra valamit jelképező, vagy akár az ezzel kapcsolatos érzéseidet tartalmazó elemekkel, papírokkal, akár tényleges emléktárgyakkal, amitől sokkal személyesebbé válik, egy nagyon izgalmas, kreatív alkotó munka során leszel a részese az egésznek és teszed mások számára is időtlenné. Két formában lehet scrapbook oldalt, albumot készíteni, kézzel fogható, ún. hagyományos formában, és digitális módon, valamilyen képszerkesztő program segítségével.
Nálam itt a blogon digitális oldalakkal fogtok találkozó túlnyomóan, maximum ritkán hozok egy-egy hagyományos technikával készült scrapbook alkotást. Évek óta készítem az oldalakat, fotókönyveket, naptárakat, vászonképeket és nagyon szeretjük őket.
1. Akinek a hagyományos forma dobogtatja meg a szívét, annak a következő helyeket ajánlom, mind a 3 helyen tanfolyamok is indulnak folyamatosan, kezdő szinttől, valamint szuper webáruházak is egyben, érdemes körülnézni, minden beszerezhető, ami a scrapbookozáshoz szükséges.
(pár napig még fejlesztés alatt a honlap)
2. A digiscraphez elsőként valamilyen képszerkesztő programmal szükséges megismerkedni. Az ingyenes GIMP-et sokan használják, ez bárkinek elérhető. Én a Photoshop-ot kezdtem el megtanulni, és bár mai napig rengeteget kell még tanuljak, számtalan a neten fellelhető tutorial során lehet egyre inkább kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Magyar nyelvű leckék is szép számban fellelhetőek, de én most kifejezetten a scrapbookhoz kapcsolódót ajánlok nektek:
Egy másik lehetőség tanfolyamon elsajátítani az alapokat, Kata oldalára szeretném felhívni a figyelmeteket:
" A scrapbookról és elsősorban a digitális scrapbookról szól kívülről
és belülről is megközelítve a témát. Részben korábbi írásaimból, de
vannak benne újdonságok is. Mi az a scrapbook, milyen fajtái vannak?
Hogyan készül egy digitális scrapbook oldal, mi kell hozzá? Mi zajlik le
alkotás közben? Milyen képszerkesztő programokat használhatunk fotók
átalakításához, kollázsokhoz? Többek közt ezekre a kérdésekre
válaszolok. A magazin végiglapozható, de az Issue.com weboldalon letöltésére is van lehetőség, ha úgy kényelmesebb."
Ha már mennek az alapok, akkor szükség lesz ún. scrapbook készletekre. Pont most írt Kata erről is részletesen, nem is ismételem, olvassátok, és járjatok hozzá gyakran, rengeteget lehet tanulni :)
Ingyenes készletek gyűjteménye:
Pár bolt, ahol én szoktam vásárolni:
Az elkészült oldalakat fel lehet tölteni a galériákba, hogy más is megnézhesse, és megjegyzést fűzhessen hozzá, ugyanakkor így mi is sokat tanulhatunk, mások képeinek láttán.
A fenti shop-ok mindegyikének van saját galériája, de ajánlom a Cewe és a scrapbook.hu galériáját is. A fórumokon gyakran kihívások, játékok is vannak, ezeken is jó dolog részt venni.
Kezdetnek talán ennyi, tessék kicsit utánanézni, valahol elkezdeni, megpróbálkozni vele, ki fog alakulni. Azoknak szánom a bejegyzésemet akiket tényleg érdekel és hajlandók is tenni valamit a tanulás érdekében, mert olyannal is talákoztam, aki valamiféle kész receptet várt tőlem, hogy holnap olyan oldalakat csinálhasson, mint én. Hát ilyet nem tudok, ez egy önképző folyamat, izgalmas utazás, de mindenkinek magának kell végigjárnia. (Ha pedig nem annyira szeretné valaki ezt elsajátítani, de tetszik neki amit itt lát és szeretne hasonlót, az már más történet, arra is van lehetőség, de az már egy másik bejegyzés lesz, illetve elérhető vagyok ilyen kérések esetén, de ez már a reklám helye ;) )
Kérdésekkel nyugodtan keressen bárki, ha elakad.
2015. január 31., szombat
Szülinapos nagylány
Olyan hamar itt van mindig a nagy karácsonyi (fel)hajtás után Petra szülinapja, több részletben ünnepeljük család egyik, majd másik részével, gyerekbulival, barátokkal, rámegy mindig szinte az egész január. De még időben vagyok, január utolsó napján még ideértem.
Sosem felejtem el az érzést, amikor megéreztem, hogy babát várok, és a bizonyosság pillanatát sem, amikor a sejtésem beigazolódott. Ott végérvényesen megváltozott valami. Sorolhatnám innentől kezdve a 9 hónapnyi várakozást, a szülést, az első heteket, az első évet, a másodikat és így tovább. Megszámlálhatatlanul sok emlék él bennem, válogattam a fotókat, olyan jó volt nézegetni, meglátni innen visszatekintve a babakori képekben a mostani "nagylányt". :) Egyre izgalmasabb a vele töltött idő, ahogy nyílik, ahogy okosodik, ahogy változik. A lovaglás tanulást kapta tavaly szülinapi ajándékul, azóta is járunk, nagyon szereti, lovasoktatónak készül ;) Az iskola nagy lépés volt szeptembertől, de nagyszerűen helyt állt, kitűnő bizonyítványt hozott haza félévkor, szereti, szeretik. Nem állítom, hogy mindig könnyű vele, vannak hisztik, van érzelmi zsarolás, és hát tegyem szívemre a kezem, van, hogy én sem figyelek rá eléggé, mert itt a kicsi, mert fáradt vagyok, mert türelmetlen, mert, mert... De imádom, mindig az én első babám marad. És amilyen hirtelen össze tudunk kapni, olyan hamar ki is tudunk békülni mindig! Van egy titkos szavunk is, amire azonnal abba kell hagyni, mindkettőnknek, függetlenül attól kinek van igaza. Nem árulom el. :)
Még decemberben írtam neki egy hosszabb komment-et a fenti gondolatokkal. Egy scrapbook albumba szánom, megvettem hozzá egy aranyos csomagot is, de még nem kezdtem neki, még nem állt össze teljesen, mit szeretnék, de amit megtalálom az inspirációt hozzá, megcsinálom és megmutatom majd. (Szereti az albumjaimat, képeimet, könyveket, amiket csinálok, karácsonyra ő is kis könyvet csinált nekem is, Apának és Panninak is külön-külön, rajzokkal, matricákkal, fotókkal :D)
Addig is készült egy összefoglaló oldal a szülinaposról (az alapja egy QP ):
A barátnős szülinapi bulit pedig ezzel a kis albummal örökítettem meg:
A borító címlapja eredetileg CT oldalként: Retro Party - Rucola Designs
Sosem felejtem el az érzést, amikor megéreztem, hogy babát várok, és a bizonyosság pillanatát sem, amikor a sejtésem beigazolódott. Ott végérvényesen megváltozott valami. Sorolhatnám innentől kezdve a 9 hónapnyi várakozást, a szülést, az első heteket, az első évet, a másodikat és így tovább. Megszámlálhatatlanul sok emlék él bennem, válogattam a fotókat, olyan jó volt nézegetni, meglátni innen visszatekintve a babakori képekben a mostani "nagylányt". :) Egyre izgalmasabb a vele töltött idő, ahogy nyílik, ahogy okosodik, ahogy változik. A lovaglás tanulást kapta tavaly szülinapi ajándékul, azóta is járunk, nagyon szereti, lovasoktatónak készül ;) Az iskola nagy lépés volt szeptembertől, de nagyszerűen helyt állt, kitűnő bizonyítványt hozott haza félévkor, szereti, szeretik. Nem állítom, hogy mindig könnyű vele, vannak hisztik, van érzelmi zsarolás, és hát tegyem szívemre a kezem, van, hogy én sem figyelek rá eléggé, mert itt a kicsi, mert fáradt vagyok, mert türelmetlen, mert, mert... De imádom, mindig az én első babám marad. És amilyen hirtelen össze tudunk kapni, olyan hamar ki is tudunk békülni mindig! Van egy titkos szavunk is, amire azonnal abba kell hagyni, mindkettőnknek, függetlenül attól kinek van igaza. Nem árulom el. :)
Még decemberben írtam neki egy hosszabb komment-et a fenti gondolatokkal. Egy scrapbook albumba szánom, megvettem hozzá egy aranyos csomagot is, de még nem kezdtem neki, még nem állt össze teljesen, mit szeretnék, de amit megtalálom az inspirációt hozzá, megcsinálom és megmutatom majd. (Szereti az albumjaimat, képeimet, könyveket, amiket csinálok, karácsonyra ő is kis könyvet csinált nekem is, Apának és Panninak is külön-külön, rajzokkal, matricákkal, fotókkal :D)
Addig is készült egy összefoglaló oldal a szülinaposról (az alapja egy QP ):
Natali design: Sweet
És a kis fotókból egy videó:A barátnős szülinapi bulit pedig ezzel a kis albummal örökítettem meg:
A borító címlapja eredetileg CT oldalként: Retro Party - Rucola Designs
2015. január 27., kedd
Barátok
Amikor a barátságról szóló idézetet kerestem, akkor találtam erre a mondatra és nagyon megszerettem:
1. A csajok
A közös munkahelyen szövődött ez a barátság, ami megmaradt azután is, hogy már nem dolgozunk együtt. Nagyon szeretem a lányokat, viszonylag ritkán találkozunk, de mindig nagyon jól érezzük magunkat. Többen vagyunk, de most 4-en találkoztunk. Szinte csak velük járok bulizni, látszik, hogy mostanában ez is ritka alkalom. ;) Most mertem először itthon hagyni Pannit este, de szerencsére jobban el volt nélkülem, mint gondoltam. Alexandra Angliában él pár éve, és ritkán van itthon, de ilyenkor jól esik találkozni, elmondani kivel mi van, iszogatni kicsit, és jókat röhögni. Örültem, hogy el tudtam menni pénteken. Volt koktélozás, beszélgetés, nosztalgiázás, pasik kibeszélése, kocsmáról kocsmára járás, 4 csomag ropi 1200-ért, éjféli vonaton hazafele zenehallgatás. Ha már ilyen jól sikerült az esténk, és Kati ezzel az idézettel is megerősítette ezt a FB-on, gondoltam, legyen róla egy képünk is. Ildi készletével már régóta terveztem második oldalt, ehhez az érzéshez most nagyon jól passzolt.
2. Féltő szeretet
A másik oldal Katinak készült, ő is barátnőm és szintén Angliában él. Évekig együtt jártak a lányaink, Petra és Bori oviba, végül nagyon jó barátnők lettek. Így kezdődött a mi barátságunk is, sajnos csak az elmúlt nyáron Katival. Amikor megtudtuk, hogy az iskolát már nem együtt kezdik a lányok, mert Boriék elköltöznek Angliába, kicsit szomorúak lettünk, ugyanakkor jó volt látni a fotókat, olvasni leveleket, hogy mennyire szép helyen élnek, és milyen sok-sok élménnyel lettek gazdagabbak. Milyen jó lehet, amikor kinyílik a világ, Amikor most karácsonykor itthon voltak, és minket is meglátogattak, öröm volt látni, hogy mennyire örül egymásnak a két lány, úgy játszottak, mintha tegnap találkoztak volna utoljára. És öröm volt látni Katit is, aki mióta elmentek, embert próbáló harcot folytat a rákkal a gyógyulásért. Öröm volt látni, mert gyönyörű volt, mosolygós és erős, csodálom érte. Mesélt persze a nehéz napokról, hetekről, a kemoterápia hatásairól, amivel idegen országban kell megbirkóznia, de tele volt reménnyel, hittel és ez a legfontosabb. Sokat gondolok rá nagyon! Még régebben küldött egy fotót a templom bejáratánál lévő feliratról, ami nagyon megfogott:
Amikor megláttam a Cewe heti kihívásán Éva oldalát, aminek a liftelése volt a feladat, beugrott a templom képe, és hozzá ez a fotó. Úgy éreztem tökéletes lesz az Éva féle stílusban elkészítve, amikor itt voltak Katiék úgyis tetszett nekik a falon lévő "festett" Balcsis Petrás képünk. Az érzéseim vezettek az oldal készítése közben aggódó, féltő szeretetem jele ez, ugyanakkor a gyógyulásba vetett hité, bízom benne, hogy a nehéz pillanatokban egy kis enyhülést nyújthat.
Éva oldala:
Az enyém pedig ilyen lett:
3. A CEWÉS lányok
És akkor ha a fenti idézettel nyitottam, azzal is zárom, idén ezzel a képeslappal kívántam boldog karácsonyt a cewé-s lányoknak:
Ők sem maradhatnak ki, ha a barátságokról beszélek, mert ez már régóta nem csak a közös hobbiról szól, évek óta megosztjuk egymással apró-cseprő dolgainkat, kicsi és nagy örömünket, szomorúságunkat, no és persze a digiscrap iránti szenvedélyünket. Krissz leírásai segítenek új dolgokat tanulni, ajánlom mindenkinek, akinek tetszenek a képeim és szívesen kipróbálná. Az utóbbi két alkalommal nem tudtam ott lenni a találkozón, de novemberben újra együtt voltunk:
Szeretjük egymást megajándékozni, kitaláltunk még tavasszal, hogy a hagyományos tag-ek mintájára digi kártyákat készítünk egymásnak (a bátrabbak és ügyesebbek persze hagyományost is hozhattak), megmutatom az én elkészült kis barátság kártyáimat:
Mindegyik Lorie készleteivel készült túlnyomórészt, és igyekeztem őket személyessé tenni, mindenkinél valami olyat kiemelni, ami rá jellemző. Nekem is vannak tőlük szép kártyáim :) Olyan ez, mint régen az emlékkönyv, jó móka.
Egy oldal is készült a képeslapozás öröméről, , ezt még megmutatom, olyan jó volt várni a postást, napokon keresztül hozta a lapokat mindenkitől, meg is jegyezte, milyen jó nekem, hogy ilyen sok lapot kapok :) Jó bizony! <3
Most két új oldalam is készült barátokról, barátoknak, ha már megmutatom őket, mesélek is róluk kicsit, mert nagyon fontosak nekem."A körülötted lévő emberek jelentik az élet gazdagságát."(André Aleman)
1. A csajok
A közös munkahelyen szövődött ez a barátság, ami megmaradt azután is, hogy már nem dolgozunk együtt. Nagyon szeretem a lányokat, viszonylag ritkán találkozunk, de mindig nagyon jól érezzük magunkat. Többen vagyunk, de most 4-en találkoztunk. Szinte csak velük járok bulizni, látszik, hogy mostanában ez is ritka alkalom. ;) Most mertem először itthon hagyni Pannit este, de szerencsére jobban el volt nélkülem, mint gondoltam. Alexandra Angliában él pár éve, és ritkán van itthon, de ilyenkor jól esik találkozni, elmondani kivel mi van, iszogatni kicsit, és jókat röhögni. Örültem, hogy el tudtam menni pénteken. Volt koktélozás, beszélgetés, nosztalgiázás, pasik kibeszélése, kocsmáról kocsmára járás, 4 csomag ropi 1200-ért, éjféli vonaton hazafele zenehallgatás. Ha már ilyen jól sikerült az esténk, és Kati ezzel az idézettel is megerősítette ezt a FB-on, gondoltam, legyen róla egy képünk is. Ildi készletével már régóta terveztem második oldalt, ehhez az érzéshez most nagyon jól passzolt.
A másik oldal Katinak készült, ő is barátnőm és szintén Angliában él. Évekig együtt jártak a lányaink, Petra és Bori oviba, végül nagyon jó barátnők lettek. Így kezdődött a mi barátságunk is, sajnos csak az elmúlt nyáron Katival. Amikor megtudtuk, hogy az iskolát már nem együtt kezdik a lányok, mert Boriék elköltöznek Angliába, kicsit szomorúak lettünk, ugyanakkor jó volt látni a fotókat, olvasni leveleket, hogy mennyire szép helyen élnek, és milyen sok-sok élménnyel lettek gazdagabbak. Milyen jó lehet, amikor kinyílik a világ, Amikor most karácsonykor itthon voltak, és minket is meglátogattak, öröm volt látni, hogy mennyire örül egymásnak a két lány, úgy játszottak, mintha tegnap találkoztak volna utoljára. És öröm volt látni Katit is, aki mióta elmentek, embert próbáló harcot folytat a rákkal a gyógyulásért. Öröm volt látni, mert gyönyörű volt, mosolygós és erős, csodálom érte. Mesélt persze a nehéz napokról, hetekről, a kemoterápia hatásairól, amivel idegen országban kell megbirkóznia, de tele volt reménnyel, hittel és ez a legfontosabb. Sokat gondolok rá nagyon! Még régebben küldött egy fotót a templom bejáratánál lévő feliratról, ami nagyon megfogott:
Isten veled van, csak közelebb kell jönnöd hogy lásd Őt!
(és ahhoz hogy a feliratot elolvassuk valóban közelebb kell
menni, mert olyan, mint a szemésznél hogy csökken a betűk mérete ;) Így kerül az ember közelebb a templomhoz és Istenhez.
Amikor megláttam a Cewe heti kihívásán Éva oldalát, aminek a liftelése volt a feladat, beugrott a templom képe, és hozzá ez a fotó. Úgy éreztem tökéletes lesz az Éva féle stílusban elkészítve, amikor itt voltak Katiék úgyis tetszett nekik a falon lévő "festett" Balcsis Petrás képünk. Az érzéseim vezettek az oldal készítése közben aggódó, féltő szeretetem jele ez, ugyanakkor a gyógyulásba vetett hité, bízom benne, hogy a nehéz pillanatokban egy kis enyhülést nyújthat.
Éva oldala:
Az enyém pedig ilyen lett:
Artplay Palette Vitality, ScriptTease Learn No 1, ArtPlay Palette Find My Way
3. A CEWÉS lányok
És akkor ha a fenti idézettel nyitottam, azzal is zárom, idén ezzel a képeslappal kívántam boldog karácsonyt a cewé-s lányoknak:
Ők sem maradhatnak ki, ha a barátságokról beszélek, mert ez már régóta nem csak a közös hobbiról szól, évek óta megosztjuk egymással apró-cseprő dolgainkat, kicsi és nagy örömünket, szomorúságunkat, no és persze a digiscrap iránti szenvedélyünket. Krissz leírásai segítenek új dolgokat tanulni, ajánlom mindenkinek, akinek tetszenek a képeim és szívesen kipróbálná. Az utóbbi két alkalommal nem tudtam ott lenni a találkozón, de novemberben újra együtt voltunk:
Szeretjük egymást megajándékozni, kitaláltunk még tavasszal, hogy a hagyományos tag-ek mintájára digi kártyákat készítünk egymásnak (a bátrabbak és ügyesebbek persze hagyományost is hozhattak), megmutatom az én elkészült kis barátság kártyáimat:
Egy oldal is készült a képeslapozás öröméről, , ezt még megmutatom, olyan jó volt várni a postást, napokon keresztül hozta a lapokat mindenkitől, meg is jegyezte, milyen jó nekem, hogy ilyen sok lapot kapok :) Jó bizony! <3
Through the Snow We Go by Studio Lorie
Egy gondolat még a múltkori bejegyzéshez: Nagyon köszönöm a kedves visszajelzéseket a blog újra indulása kapcsán! Úgy látszik mégis lesz olvasóm! ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)