Nem szeretem a lusta kötést, vagyis egészen pontosan: bár kötni szeretem, hiszen egyszerű, gyors, de a kötésképe nem tetszik. Sok szép kendőmintától eltántorított már, hogy lustakötéssel készültek. De amikor megláttam ezt a mintát, rögtön Rúmi, a perzsa költő szavai jutottak eszembe:
aki nem kóstolta, nem ismerheti, és úgy döntöttem, hogy ez a szabálytalan, rendhagyó forma megérdemli, hogy belekóstoljak ebbe is, megismerjem ezt is. Gyönyörűnek találom a benne futó íveket, amiket a lyuksorok kiadnak, és amik olyanok, mint a fénybe tartott, áttetsző falevelek erezete. Mire elkészültem vele, már nem értettem az addigi idegenkedésemet a lustakötéstől.
S ha már szokatlan forma: egy igazán szabálytalan személyiségnek szántam (esküszöm, nem az alliteráció kedvéért írom!) születésnapjára; és ha már több szempontból is kívül van az általam megszokott renden, akkor Nina rendkívüli szépségű
Cashwool fonala illett hozzá igazán.