A szó talán de inkább biztosan nem

Egy szavába sem került, szemen szedtem, egyiket a másikba öltöttem, aztán átadtam neki, és azóta csűri-csavarja, kiforgatja vagy csak hanyagul odaveti, de nem hiszem, hogy az övé lesz az utolsó.

Ravelry oldala is van, de elég trehány,
például nem mértem meg és nem tudom, hány gombóc fogyott

Mint egy virág, oly egyszerű lett minden

Van az úgy, hogy a legegyszerűbb dolgok is óriási erőfeszítést kívánnak. Sajgó derékkal is kimenni a konyhába kakaót főzni a hazaérkezőknek. Megölelni, aki haragszik. Az ébren töltött éjszakai órák dacára sem ledőlni egy kicsit délután, hanem megvarrni egy elszakadt nadrágot. Válaszolni egy levélre. Kötni gyorsan egy meleg pulóvert, és felmérve a teljesítőképességünk határait, megelégedni egy egyszerű mintával.

Az egész pulcsi alig több, mint tíz deka, elképesztő
Ravelry

And it's hard to hold a candle in the cold November rain

A november sose volt az én hónapom. Ilyenkor a szokottnál is gyakrabban érzem úgy, hogy a párhuzamos egyenesek széttartó görbékké válnak, hogy nem vagyok képes szépen kifeszülni az idő és a tér repedései fölött, és az életünk csipkemintázata gyűrötten csüng alá rólam.

Az ajándékba készített Cameo kendőt csak blokkolás előtt volt időm lefotózni

Ellenpont, még mindig meghatározhatatlan kékeszöldben

Réges-régen, egy tél végi akcióban vásároltam kétféle színű, puha fonalat, amit aztán hosszú ideig rakosgattam, mire kitaláltam, hogy egy még annál is régebben kinézett és kedvenccé vált mintámat fogom megkötni belőle, aztán jött a nyár, el is múlt, majd jött még egy nyár, aminek a vége felé úgy gondoltam, hogy ha most nem, akkor soha nem fogok nekilátni, úgyhogy nekiültem, és a hűvösebb estéken apránként haladtam is, ősszel már inkább akadozva, mert mindig akadt más, fontos kötnivaló, de azért a szép ráérősen elkészült kardigán teste, jó volt kötni, izgalmas munka egyetlen darabban elkészíteni valamit, amin van gallér, gomboláspánt és még zsebek is; ám ha idáig kényelmesen haladtam, akkor innentől, mondhatjuk, kifejezetten vontatottan és döcögve, a két ujja aztán igazán lassan készült, mint a Luca széke, nem nagy öröm egy fél kilós munkát tekergetni a négy zoknikötőtű körül, amikre az ujjak vannak felszedve, ha valami, hát ez az egyben készült darabok hátránya, nekem legalábbis mindig ilyenkor, az ujjaknál lankad a lelkesedésem, de végül csak elfogytak a leírás utasításai és a szemek is a tű alól. Elkészült végre.

Ravelry

Minden létező a kellő időben jön és múlik el

A kötéshez, horgoláshoz kapcsolódó elemi tapasztalataimnak talán a legfontosabbika, hogy a tervek, álmok így vagy úgy, előbb vagy utóbb, időnként mindenféle transzformációk után, de valóra válnak. Nem mindig akkor, amikor szeretnénk, nem mindig úgy, ahogyan elképzeltük, nem feltétlenül abból a fonalból és megesik, hogy egészen más méretben, mint eredetileg gondoltuk - de a kötés akkor is olyan műfaj, ahol nem lemondunk az elképzeléseinkről, hanem addig pakolásszuk őket fonalas kosárból szöszös dobozba, amíg végül mégis megszületnek. És az egészben az a jó, hogy ha az ember erre az alapvető dologra rájön, arra, hogy csak ki kell várni a megfelelő időt, lelkiállapotot és a körülmények kedvező összjátékát, akkor már maga a pakolászás, a tervezgetés is öröm, hiszen ott van mögötte a bizonyosság, hogy egyszer úgyis sikerül.
Lassan két éve lesz, hogy ennek a pulóvernek a mintáját eltettem magamnak azzal a felkiáltással, hogy a következő köteményem mindenképpen ez lesz, és annak is több, mint fél éve már, hogy megvettem hozzá a megfelelő fonalat egy leárazáskor. De kivárta az idejét, elkészült ez is, és akkora sikere lett, hogy a gazdája nem engedte blokkolni sem.

Ravelry

Mert hiszen összevegyült a novemberi est hidegével bennem a lassúdan és alig oldódó szomorúság

"Egy hangot üt meg. Újra megüti.

Elsápadok. Azt mondja, itt az ősz."

A november bizony nem könnyű hónap, engem legalábbis joggal lehetne ilyenkor a Harúnnak is nekiszegezett  szemrehányással illetni: "Látod, ez a baj veletek, búvalbélelt városlakókkal: csak azt fogadjátok el valóságnak, ami ostoba, unalmas és nyomorúságos!". A halottaink emléke meg az emberek őszi rosszkedve hideg köddé tömörödik, ebben indulunk el reggelente, zötykölődünk a szürkeségben a zsúfolt buszon, ahol valaki egészen biztosan a nyakunkba köhög, és ha este a nyáron szokásunkká vált mozdulattal kitárjuk az ablakot, rögvest be is csukjuk a szmog beáramló bűze miatt. De néha, ha kisüt a nap, mégis a nyakunkba kanyarítunk valami meleget, és elindulunk, hogy találkozzunk a szürkékből kikacsintgató liláskékekkel, lássuk az eső után felsóhajtó mélyzöldeket, megszemléljük a meleg tea gőzének fáradt kacskaringóit, és egyre többet gondolunk arra, hogy nemsokára itt az Advent.

Maluka, egy hozzá nem igazán illő fonalból

De én nem vagyok ilyen

Az üres tükörben zen-mestere alaposan lehordja Jan szant, amiért robogóját figyelmetlenül vezette: 

Ez a történet jutott az eszembe, amikor végiggondoltam, miért is lett nekem ez a - rám egyébként nem nagyon jellemző - vörös maxipulcsim vagy kis vörösöm, ha úgy tetszik. Mert a Barka boltban egyszer átpakolták a polcokat, én meg odatévedtem a Drops Alpacához, és onnantól nem eresztett ez a különös, kiismerhetetlen fonal, aztán pár héttel később Elinor pont egy olyan mintát mutatott meg, amit ki kellett próbálnom, és mivel meglepően könnyedén kötöttem meg a csipkés sapkát, amiről pedig azt hittem, nehéz lesz, ez más csipkés minták keresésére buzdított, ráadásul éppen akkoriban valaki úgy gondolta, hogy a születésnapomra fonalutalvány lenne a legjobb ajándék, s ez elég is volt a hét gombócra - amikor pedig ezek a szálak összetalálkoztak, éppen tél volt, színt akartam az életembe, erőteljes, lángoló színt, úgyhogy végül nem azt a csodálatos szürkét választottam, hanem ezt a csodálatos sötétvöröset.

Fonal: Drops Alpaca, vörös (3650)

Minta: Ladies Lace Dress, Tanja Steinbach
Több a ravelry oldalon.

Abszolút valóság

Egyszerűen lenyűgöz a kötött kelme szerkezete blokkolás előtt, amikor a gyönyörűséges hepehupák még plasztikusak, amikor a szaporításokból és a fogyasztásokból - a hiányokból és a többletekből - ívek épülnek és horpadások mélyülnek, mintha csak a saját személyes sorsunk hiányainak és többleteinek térképét nézegetnénk. Ilyenkor még minden irányban kiterjedése van a később már kétdimenziós felületnek . Ilyenkor még saját teste van a kötött anyagnak, ami blokkolás után már a kész ruhadarabot viselő test alakját veszi fel - veszteség és nyereség egyszerre. És lenyűgöz az is, hogy ez az összetett struktúra, a különféle formák és alakzatok teljessége egyetlen hosszú szálból jön létre, ahogyan a DNS-láncból az élet - egyetlen alázatos, alkalmazkodó, formálható és mégis diadalmasan erős fonalszálból.