A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ezt igen. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ezt igen. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 2., hétfő

Bevásárló"kosár"...


Szepy vagyok, és döglök a pöttyös cuccokért... :)

Krisztinával időnként beülünk egy kávéra, hogy megbeszéljük az élet kicsi és nagy dolgait. Mindig meglep valamivel... most például öt kiló csicsókát kaptam és valami olyasmit, hogy.... szóval, itt van a képen. 
Imááááááádom!
Ez egy bevásárlótáska, ami összecsomagolva akkora, mint egy esernyő, kinyitva, meg akkora..., hogy elnyel egy komplett nagybevásárlást. 20 kg-ig terhelhető, hihetetlen praktikus. 

Azért imádom, mert:
  • bele lehet akasztani a bevásárlókocsiba, így már nem érdekel ez... 
  • piros-fehér pöttyös...
  • van benne egy kis zseb, amin van egy még kisebb zseb, amiben eleve benne van egy műanyag pénzérme, ami jó a bevásárlókocsikhoz...
  • egyszerűen, nélkülözhetetlen... 
  • nincs ezernyi zacskó, környezettudatosságból is nagyon jó kis dolog!


Krisztina, itt is köszönöm!:) Imádom!:)

2012. március 21., szerda

Édességek aranykönyve


Pár hete a Kifőztük és a Kossuth Kiadói Csoport közös facebook játékának ez a könyv volt a nyereménye, amit Éva nyert, a Fakanál blog tulajdonosa. Neki ezúton is gratulálok!:)

A közös játék során én, mint a Kifőztük főszerkesztője is kaptam egy példányt a könyvből, hogy kipróbáljam és írjak a tapasztalataimról.

Jöjjenek a könyvről először a "száraz tények", melyek már elárulnak róla egy-két dolgot. 

Több, mint  330 receptet tartalmaz, mindezt 704 oldalon.  1750 g, azaz több, mint másfél kiló..., sőt... majdnem két kilót nyom. Vaskos könyv, mely kemény kötésű, rengeteg színes, gyönyörű fotóval.

Megjelenése impozáns, engem külön elbűvölt, hogy arany színben pompázik, ahogy fény éri, csillog, mint egy drágakő. 

Egy ideje nem túl sűrűn vásárolok szakácskönyvet, illetve, nagyon megnézem, hogy mit veszek meg, mert túl sok volt a csalódás, az elnagyolt, slendrián fordítás, az elírt  hőfokok, a kimondhatatlan, számomra ismeretlen hozzávalók sokasága... Ezzel együtt mégis kb. 50 szakácskönyvem van, néha már méterben mérem, most például olyan 130 cm-nyi könyvnél tartok... (Ezt azért tudom, mert ekkora a polc, ahol elférnek...)

Az Édességek aranykönyvébe belelapozva, az első, hogy könnyűnek látszó, mégis nagyon impozáns desszerteket találunk benne. Van muffin, különböző díszítési ötletekkel, habcsók torták, piskóták... Pazar összefoglaló, és ahogy már írtam, gyönyörű képekkel. Szinte minden recepthez kép is tartozik. 

Ha valaki szeret sütni, átérzi, hogy milyen lehet egy ilyen könyvet megkapni, majd abban teljesen elveszni. Nem órákra, hanem napokra elveszni benne... Mert én napokig lapozgattam... egyrészt, mert a szédületesen széles körű tartalom miatt át sem lehet nézni csak úgy ripsz-ropsz... először a képek bűvöletében telt pár nap, majd megpróbáltam a képek mellett végre a tartalomra is figyelni, megnéztem a leírásokat, a hozzávalók felsorolását, a hozzávalók extraságát, azaz, én mint mezei halandó be tudom e szerezni a hozzávalókat, vagy repülőre kell ülnöm a legtöbbjük miatt, hogy valahol a nagyvilágban rájuk leljek.

Szeretek sütni és általában a hozzávalók listájából eldöntöm, hogy szeretem e majd azt a süteményt. Nagy segítség általában a kép is, itt viszont megint az jön, hogy a képen valóban az van e, amit a recept leír, vagy csak vettek egy képet, kerestek hozzá egy receptet megoldás, majd a kedves olvasó, amikor elkészíti az adott ételt, szembesül vele, hogy ez bizony egyáltalán nem olyan lett, mint a képen... Ugye, ismerős? Sajnos az...

Ez a könyv nem ilyen. 

Napok teltek el, mire megszületett, hogy mi legyen az első, amit megsütök a könyv receptjeit használva.

Először arra gondoltam, hogy pontosan követem a leírást, hogy ne rajtam múljon a siker. Amit a könyv ír, azt csinálom, semmiben nem térek el. Aztán ezt annyival módosítottam, hogy míg aa receptben sima cukor és barna cukor is szerepel, én a sima cukrot xukorra cseréltem, így az egész sütemény 7,5 dkg barna cukrot tartalmazott csupán és x dkg xukrot... 
Követtem a leírást és itt rögtön meg is kell jegyeznem, hogy imádtam, hogy a szöveg nem sortörésekkel van tördelve, hanem pici pontokkal. Valahogy ez is olyan elegáns megoldásnak tűnt. 

Összekevertem a tészta hozzávalóit, betettem a 180 fokos sütőbe, beállítottam a felhúzható sütőhőmérőmet, majd nem bírva az izgalmammal, kb. 10 percenként  benéztem a sütő ablakán, hogy  minden ok e odabent... 
Amikor elkészült, betartottam az előírt hűtési leírást, majd megkentem a csokoládészósszal és tálaltam. 

Kaptam egy nagyon finom, nagyon szaftos, rugalmas tésztát, melynek mély csokoládébarna színe és amolyan igazi sütemény illata volt. Imádtam! Szép lett, mutatós lett, finom lett, és napok múlva még az is kiderült, hogy fóliába csomagolva napokig friss marad, ha marad...:)

Kell ennél több? Naná, hogy kell... ahogy elkészült, már kerestem is a következőt, hogy mit is süssek még belőle... 

Szeretem ezt a könyvet. Csodaszép, nagyon impozáns darab. A megjelenése és a tartalma is nagyon meggyőző. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a szép könyveket, aki ajándékot keres valakinek, aki szeret sütni, aki magát szeretné meglepni vele. A szövegek érthetőek, követhetőek, a hozzávalókban szinte semmilyen extra hozzávaló nem szerepel, ha mégis, akkor abból a több, mint 330 receptből bőven keresgélhetünk még. 

Itt is köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadói Csoportnak, hogy megleptek ezzel a könyvvel!


A képeken látható süteménynek nem írom le a receptjét, csak annyit mondok róla, hogy a Édességek aranykönyvében a 258. oldalán található. Nézzétek meg, lapozzátok át valamelyik könyvesboltban, ha tehetitek, vásároljátok meg ezt a szépséget.

Remek ajándék lehet tapasztalt és tapasztalatlan sütitündérek számára és saját magunk részére is.





2011. március 7., hétfő

Takarítsunk tisztítószerek nélkül!




Ezzel kapcsolatban, azaz a környezetkímélő (pénztárcakímélő) mosásról már írtam ITT és ITT és ITT is.

A további szerekkel kapcsolatban:
  • szódabikarbónát a Metróban lehet kapni 1 kg-os kiszerelésben...
  • ecetet bárhol beszerezhetünk...
  • a mosódióval kapcsolatban is írtam már, hogy már szinte bárhol beszerezhető...


Bármilyen hasonló ötletet szívesen fogadok, ha tudsz valamit, kérlek, hogy írd meg kommentben, hátha többen is okosodnak belőle... velem az élen.


Köszönöm!


2011. február 9., szerda

Rendelkezz adód 1 + 1 % -val!


Lassan itt az ideje, hogy beadjuk az adóbevallást, illetve ezzel együtt rendelkezzünk az adónk 1%-ról.

Ez valójában nem is 1%, hanem 1+1 %.

Tegnap olvastam Gesztenyénél egy felhívást a témával kapcsolatban, az Ő javaslatát ITT találni.

Ahogy Gesztenye írta, úgy vagyok vele én is, azaz minden évben rendelkezem erről az 1+1 %-ról. 

Természetesen mindenki döntsön személyes benyomásai, érzései, elhivatottsága alapján, ehhez az adatbázisban  ITT kereshetünk számunkra megfelelő szervezetet. 


(Ez a kiemelt költségvetési előirányzat az elmúlt években ha jól emlékszem volt már Parlagfű mentesítés, Árvízkárosultak, és a Gyermekszegénység elleni program stb., stb.) 



Egy kis segítség, ha valaki nem tud dönteni.
A Kiemelt költségvetési előirányzat idén a "Nemzeti Tehetség Program feladatai" technikai száma: 1823

A civil szervezeteknek adható 1%-al kapcsolatban nagyon nehéz a döntés. Rengeteg szervezet, alapítvány közül választhatunk. Számos nagyon fontos ügyet szolgáló, kevés pénzből gazdálkodó szervezet.


Én a magam részéről évek óta két-három alapítvány között döntök. Minden évben döntök a +1%-ról, így azt minden évben a kiemelt költségirányzatnak adom, idén ez a már említett 1823 technikai szám lesz.

Nehéz a döntés, ezért mindig hatalmas köröket futok ezen a téren. Tájékozódom a NIOK oldalán, átnézem a kiszemelt szervezetek elszámolását, bevételét, és az APEH által megadott adatokat is megnézem, azaz melyik szervezet, mennyi pénzt kapott az elmúlt évben. Ez egy hatalmas lista, de érdemes beleolvasni!

Nekem fontos, hogy ne döntsek csupán egy jól sikerült tv reklám, egy óriásplakát, vagy egy újsághirdetés miatt, ezért minden évben átnézem a már említett adatokat, listákat. 

Fontos, hogy ezzel a pénzzel mi magunk rendelkezhetünk, így fontos lenne, hogy rendelkezzünk is vele, rendelkezzünk róla!

Kérem, ha teheted, dönts felelősen, hogy hova jutnak el azok a forintok, amiket Te segítségként szántál!


  






2011. február 6., vasárnap

A késélezés rejtelmei...


2008_08_25-KnifeStraightening1.jpg

2008_08_25-KnifeStraightening2.jpg

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki felvásárolt már több tucat kést, mert idővel mindegyik használhatatlan, életlen lesz. 

A legdrágább késem, 12000 Ft volt (ez kb. 10 éve volt...) és nagy nagy fogcsikorgatás közepette vettem meg, aztán természetesen ennek is elment az éle. Mindent betartottam, amit a vásárláskor elmondtak, azaz nem tettem mosogatógépbe, nem mostam forró vízzel, nem vágtam vele üveg felületen, stb..
Egy idő után, ami nem is mondható soknak mégis azon kaptam magam, hogy kínszenvedés vele egy hagymát felszeletelni, hogy nyiszatolja a húst, hogy inkább fűrészelek, mint szeletelek vele...

Eszembe jutott, hogy nagyapámék nem szerencsétlenkedtek ennyit egy késsel, hogy nem vettek méregdrága "szerszámokat", mégis remekül használható késeik voltak. Hogy miért? Mert egy késnek az éle az éke, ami idővel mindenképpen csorbul, tehát élezésre szorul. Régen jött a késes-köszörűs, aki megélezett mindent, ami a háztartásban található volt. Kést, ollót, borotvát. Mára már sajnos ezek az általában biciklivel járó emberek eltűntek, így marad az, hogy vagy megélezzük mi magunk a késeinket, vagy folyamatosan újat veszünk, ami teljesen felesleges, mert úgyis elmegy az élük. 

A megoldást egy jó késélező adja és a helyes élezés folyamata. Ehhez most mutatok egy-két képet és Gordon Ramsaytől egy videót is, ami teljesen egyértelművé teszi, hogy hogyan kell megélezni a késeinket. 

Tehát, nem kell méregdrága, szuper pengéjű késeket venni. Nem kell bedőlni a reklámfogásoknak, megvenni a "csak most, csak önnek" késeket, és nem kell elhinni, hogy ez a kés lesz a legjobb, mert ennek olyan éle van, hogy ihaj.. ugyanis, ha az egy sima élű kés, nem recézett élű, akkor idővel úgyis meg kell majd élezni...



Illetve itt van két kép is, mint magyarázat.




A két kép INNEN. 


Felső két kép INNEN.


2011. január 20., csütörtök

Konyhai tartó laptophoz - ajánlat következik...


Egy pár hónapja mutattam már a szakácskönyvtartómat. ITT
Szilvitől és Lacitól kaptam. A története nagyon egyszerű, Szilvi szeretett volna egy ilyet, Laci meg csinált neki egyet. 
Aztán nekem is lett egy ilyenem, mert nekem természetesen minden kell, ami másnak is van... Hülye szokás, de ez van.

Szilvi mesélte, hogy újabb taggal bővült a konyhai kovácsoltvasból készült izék száma nála... Most egy konyhai tartó készült a laptopjához, amivel megoldhatjuk azt a gondot, hogy a gépet kivisszük a konyhába, hogy a receptet lekövessük, majd arra ráborul a liszt, a tej... ráfolyik az olaj és sorolhatnám... meg persze azt is, hogy általában nálam, ha nagyon belelendülök, a laptop pont nem fér el a pulton... 

Tehát kérem, itt a konyhai tartó laptophoz, ami ráadásul falra szerelhető, elforgatható és igazán impozáns kivitelben áll a szolgálatunkra.

Ha valakit érdekel, hogy hogy juthat ilyenhez, írjon nekem a szepsegtar.blog@gmail.com címre, válaszban megírom Laci elérhetőségét...

Hozzám sajnos ez nem fér el... különben már nekem is lenne...:)


Jaj, azt külön értékelem, hogy mi van a laptopon megnyitva, nah, mi? Hát, a Szépségtár blog..:)))



2010. július 30., péntek

Új természetes "mosószer" ECOBALLS



Már írtam arról, hogy kb. másfél éve mosódióval mosok. Több dolog szólt mellette, amikor váltottam rá. 
Az egyik, hogy természetes, nem szennyezi a környezetet, nem tartalmaz semmilyen mesterséges anyagot, és hihetetlen gazdaságos. Erről ITT és ITT található a bejegyzés.
Már egy ideje a mosódió mellett nem tettem mást a gépbe mosáskor, maximum ecetet és illóolajat. Néha hiányzott az a bizonyos "öblítő illat", de végül sikerült teljesen elfogadnom, hogy a ruhák "tiszta ruha szagúak". 
Az öblítő elhagyásával is kisebb vagyont spóroltam, és minőségi változást nem tapasztaltam se a ruhákon, se a mosógépen.

De most itt van valami más. Londoni összekötőm tudja rólam, hogy minden jöhet, ami környezettudatos, környezetkímélő, vagy bio, azaz organikus. Mivel, tudta, hogy mosódiót használok, és, hogy "terjesztem is az igét", miszerint, álljatok át a mosódióra, mert nagyon megéri minden szempontból, szóval ezért meglepett valamivel, aminek a neve ECOBALLS. Ez van a képen. Egy ilyen dobozkát kaptam.

Tartalmaz két ilyen "ufót", amiben kis színes golyók vannak, ez van a képen mellettük. Adtak hozzá még egy adagnyi ilyen golyót utántöltés gyanánt, illetve egy makacs foltokhoz használatos folttisztítót.

Ez az adag, ha jól értelmeztem a leírást 150 mosáshoz elegendő. Alacsony hőfokon, a mosáshoz semmilyen más adalékot nem használva. Ha magasabb hőfokon mosunk, gondolom előbb elfogynak a kis golyók a nagy golyóból.  

Kipróbáltam, sőt, több, mint egy hónapja ezzel mosok mindent. 
Első használat előtt ki kellett főzni a gépet, azaz 90 fokon a leghosszabb programmal, ecet hozzáadásával kifőztem a mosógépet.

Már az első használata meggyőzött. A ruhák tiszták, érdekes, de nem szagtalanok, hanem valóban tiszta ruha illatuk van. Ahhoz képest, hogy nem kell se öblítőt, se ecetet használni hozzá, minden puha. 
Leírása szerint óvja a színeket, hipoallergén, és megöli a baktériumok rondább változatait is.

Nálam sarkalatos kérdés a törölköző. Utálom, ha egy törölköző "lágy, mint a tavaszi szellő", és csak tologatja a vizet rajtam, fel nem szívja. Alig vártam az első törölközőmosást. Ez is tökéletesre vizsgázott. A törölközők szívják a vizet, megfelelően "kemények", és illatosan tiszták lettek.
Azt írják a használati utasításban, hogy védi a színeket is. Erről még nem tudok nyilatkozni, egy hónap használat ehhez kevés, de egy fél év múlva megmondom ezt is, hogy így van e.

A ruhák foltmentesek, pedig szinte mindent 40 fokon mosok.
A két golyót szinte tárolni sem kell, mert mosás után éjszakára nyitva hagyom a gépet, hogy kiszáradjon, a golyókat ekkor is, és utána is benne tárolom.

Mosáskor arra kell figyelni, hogy a gépet nem szabad teljesen megtömni, a két ufónak hely kell ahhoz, hogy mozogni tudjanak a ruhák között.

Most egy hónapja ezt használom. Mostam vele ruhát, törölközőt, pokrócot, konyharuhákat, és szőnyeget. Nincs negatív tapasztalatom, egyszerűen imádom!

Nehezen váltottam a mosódióról, illetve, valójában nem váltottam, mert abból is lapul még egy kevéske a szekrényben, de most ezt próbálgatom.

Hogy kinek ajánlom?

  • Aki a mosódiót túl macerásnak tartja. (Mert azt cserélgetni kell, ezt nem. Ezzel 150 mosásig semmit nem kell csinálni, csak betenni a gépbe.)
  • Akinek kicsi a hely, nem fér el a bazi nagy mosóporos zacskó. (Ez két db ufó formájú izé, darabonként akkora, mint az öklöm.)
  • Aki spórolni szeretne. (150 mosás angol árért 3500,- Ft-ba, itthon kaphatóan 6000,- Ft-ba kerül, érdemes kintről rendelni...)
  • Környezettudatos felhasználóknak (Teljesen természetes)
  • Gyerekek ruháihoz (hipoallergén)
  • Allergiásoknak (hipoallergén)
  • Aki fél tőle, hogy a mosódió károsítja a mosógépét

Egyszóval, mindenkinek ajánlom. Kicsit költségesebbnek látszik a mosódiónál, de jóval kényelmesebb megoldás. A golyókat egy csavar fogja össze, aminek kicsavarásával lehet az utántöltőt a golyóba tenni.

Nagyon szeretem. Nagyon praktikus, és egyben nagyon jópofa is.

Ha tehetitek, próbáljátok ki, mert a környezetkímélő funkciója nagyon fontos!



2010. július 10., szombat

Az élet apró örömei


Durván függő vagyok...
Mind a fagylalt, mind a kókusz nagy-nagy szerelem nálam...

A napokban felfedeztem egy újabb fagyit, amit érdemesnek tartok megmutatni.
A Bounty eddig is nagy kedvenc volt, bár a "piros" zacskós változatot, azaz a keserűcsokis bevonatút jobban szeretem, de azt itthon még nem láttam. Viszont, bejött a képbe egy másik, ami rögtön kedvenc lett.
Ez a Pegas Coconut & Chocolate pálcás jégkrém. Nowaco termék, azon belül Prima jégkrém.

Egy-két gondom van vele, például, hogy elég kicsi, illetve, hogy a krémnek nincs olyan átütő kókusz íze, de a külseje... Keserűcsoki és reszelt kókusz... Isteni!

Ezt a kettőt kellene ötvözni. A Pegas külseje a Bounty belsejével...
Nah, mindegy, amíg viszont ezt nem ötvözik, muszáj leszek felváltva fogyasztani őket.... :)


2010. június 21., hétfő

Budapest legjobb krémesei


Régóta nagy szerelem fűz ehhez a süteményhez. Annyi félét kapni belőle. Franciát, simát, csokisat, ilyen tetővel, olyan tetővel, magasat, alacsonyat, nagyon sárgát, egyáltalán nem sárgát. 

Finomat és nem finomat, és hát, igen... rettenet rosszat is ettem már...

Vadászom a jó, a finom krémest. Aminek már messziről "világít" a színe, azt azonnal ki is hagyom... Valamiért a kikericssárga krémes nekem nem meggyőző, sőt... 

Hosszú kutakodás után arra jutottunk, hogy két olyan krémes lelőhely van Budapesten, amiért érdemes elzarándokolni.

Az egyik a III. kerületben, a másik a IV. kerületben.

A legjobb helyre hosszas keresés, és kóstolással egybekötött minőségellenőrzés után két cukrászdánál maradtunk.

A kettőből már igen nehéz dönteni. Az egyik kicsit "grízesebb" krémmel rendelkezik, de még így is finom, krémes, habos. 
A másik, a tuti befutó, amiben évek óta nem csalódunk, a könnyű, habos, kicsit sápadt színű, de annál finomabb....
Akivel eddig megkóstoltattuk, elismerően nyilatkozott, tehát nem csak a mi ízlésünknek felel meg, mások is megerősítettek benne, hogy megtaláltuk A KRÉMEST!


Nah, és, hogy hol kaphatóak???

Szerintünk a legjobb a IV. kerületben, a Horváth Cukrászdában kapható, ha minden igaz, Bécsi krémes, vagy Nosztalgia krémes a neve... sajnos a névmemóriám pocsék..., de ha az ember áll a pult előtt, megismeri a kis édest, mert messziről látszik, hogy könnyű habból áll. Magas, de nem tömény, légies hab az egész...

A másik kedvenc a III. kerületben, az Emil Cukrászdában kapható. Ez a cukrászda a híres pilisvörösvári kistestvére. 

A két cukrászda többi süteményéről nem tudok, és nem is akarok nyilatkozni, de ha valaki feléjük jár, a Nosztalgia, vagy Bécsi krémest mindenképpen kóstolja meg, mert remekül sikerült darabok!!!


A képeken a Horváth Cukrászda krémese látható, kicsit viseltesen, már otthoni tálalásban!

2010. május 30., vasárnap

Római saláta


Remek dolgot találtam az egyik hiperben. Bevallom, nem vagyok, nem vagyunk nagy "zöldségesek"...

Jellemző erre, hogy nemrégiben egy vaslapon sült baconba tekert zöldspárgára megkaptam, hogy jó, jó, de semmi extra...
Tehát, nehéz új dolgot becsempészni, és azt nagyon jól kell tálalni, hogy átmenjen az igen szigorú rostán... 

Hála az égnek, hogy nem volt fejessaláta a hiperben, így muszájból vettünk egy ilyet, ami a képeken is szerepel, becsületes nevén Római salátának hívják.

Nem volt drága, mert 295,- Ft-os árához képest, legalább másfél kiló volt. Friss, kemény levelek, sehol egy törött levél, sehol egy barna folt.

Félve tettem a bevásárlókocsiba, mert mint írtam, nehéz "átvinni" bármit, ami nem a megszokott dolog.

Eddig még csak étteremben ettem ilyet, főleg Cézár salátában. Én még nem vásároltam, és nem is készítettem vele semmit. És el kell, hogy mondjam, nem is nagyon láttam eddig ilyet.

Eddig.

Mert mostantól ha elérhető lesz, főleg ilyen áron, nem fogom ott hagyni, mert barátságot kötöttünk. 

A levelei keménysége hasonlatos a jégsalátához, ennek viszont van íze, ami a jégsalátának általában nincs.
Homokosabb, mint a jégsaláta, amit szinte meg sem kell mosni, ezt nem árt alaposan megfürdetni.
A levelei sokkal tartósabbak, mint egy sima fejessaláta levelei. 
Abszolút jól tűri a mosást, a darabolást, nem barnul, nem fonnyad.
Este megmosott levelekből egy párat kint hagytam simán a konyhapulton, reggel ugyanolyan frissek voltak, mint este.

Tehát, nagyon jól használható, ízes, saláta.



Nem hinném, hogy meg fogom sütni, vagy bármi olyasmit csinálok vele, amitől megfonnyadna, mert az nekem nem jön be, így marad a nyers feldolgozása.



Kipróbáltam, hogy a hűtőben mennyi ideig tudom eltárolni. A fejessaláta tárolását mindig úgy oldom meg, hogy egy újságpapírba csavarom és a hűtő legalsó részén tárolom. Így a fejessaláta kb 5 napig simán eltárolható. Ez a saláta simán nejlonban tartva két hetet is kibírt a hűtőben. A levelei végei kicsit megbarnultak, de azt egy szeleteléssel el lehetett távolítani. A többi része ugyanolyan friss volt, mint amikor megvettem. Kifejezetten jól használható saláta, csak ajánlani tudom. 






A képek forrása Internet a "romain lettuce" szóra kereséssel

2010. március 4., csütörtök

Mától van az akcióóóóóó a Corában!




Katalógust megtekinthető ITT és mindenki mehet nyugodtan, az én cuccaim már megvannak, mert már tegnap este is ezeken az árakon volt elérhető a cuccos!!!

Jah, és figyelem, figyelem! Fiskars termékek a lap alján iszonyatosan jóóóóóóóó áron! Az a késélező egyébként 4000,- Ft körül van... És a késeik is nagyon jók, bár engem nem szponzorálnak, de azért leírom, hogy érdemes beruházni rájuk! És a késélezőt ki ne hagyjátok, én csak azért nem veszek ilyet, mert nekem a Jézuska már szállítmányozott belőle...





2010. február 2., kedd

Zsebmelegítő...


Ha hideg van, fázom. Milyen érdekes, nem?

És ha fázom, akkor a kézfejem jéghideg, és ha a kézfejem fázik, fázom én is vele...

Van nekem egy szomszédom, Brigitta, akiről már írtam egy párszor. Egyik este mutatta ezt az izét...
Azt mondta, hogy a Lidl-ben vette, és hogy zsebmelegítőnek hívják...
Majd elmesélte, hogy van benne egy ilyen kis fém izé, amit meg kell "pattintani" és attól elindul valami "folyamat" ebben az izében, elkezd kristályosodni benne a folyadék, egyben elkezd meleget árasztani. Gondoltam, hogy valami olyan cucc van benne, ami reakcióba lép a "pattintással" (kémiából is jó voltam mindig...) és attól lesz meleg ez az izé.

Amikor ezt a folyóson megbeszéltük, aznap iszonyat fejfájásom volt. Éreztem a havat, vagy nem tudom, hogy mi volt, de ez mindegy. Tehát, fájt a fejem... Fogtam ezt az izét és rányomtam a nyakamra...

Olyan forró volt, hogy szinte égette a bőrömet. Brigitta elmesélte, hogy ha így "fogom", tehát hozzám ér, akkor kb 2-3 óra alatt hűl ki teljesen, addig ezt a hőt adja le, tehát, addig melegít.

Szuper kis cucc, rögtön elkezdtem azon gondolkodni, hogy kellene egy a kocsiba, hogy ne legyen reggel olyan hideg az ülés, meg kellene egy a zsebembe, meg .....

Jah, azt elfelejtettem, hogy állítólag végtelenségig lehet használni, ugyanis, ha így kristályosodik, csak forró vízben fel kell melegíteni, akkor megint folyékonnyá válik, és lehet megint "pattintani" hogy fűtsön...

Találtam egy kisfilmet is, hogy hogy működik, nagyon érdekes!

ITT a kisfilm róla...

Az egyik a még folyékony, a másik meg a már "megkeményedett" kristályosodott izé.

Az alsó a folyékony, abban látszik a fém lapocska is.



Ott a fém izé, az alsóban:



Megpattintottam, és elindult benne valami...


Már forró!



Szerintem nagyon jópofa. És ami még a jópofaságán felül is jó, hogy remekül használható mondjuk hasfájásnál, fejfájásnál, csak a zsebünkbe dugva, hogy átmelegítse a kezünket, vagy a babakocsiba, hogy a gyerek ne fázzon meg, amíg mozdulatlanul ül a mínuszban, vagy a fenekünk alá a kocsiülésre, vagy a derekunkhoz, vagy bármihez.
Ha minden igaz, 400,- Ft-tól már kapható, és mindig két darab van egy csomagban!

Ezt találtam még róla:

"A csomagban nátrium-acetát túltelített vizes oldata van, aminek az a tulajdonsága, hogy nagyon stabilan folyékony marad a fagyáspontja (58 °C) alatt is. Hogyha a fémlapot megpattintjuk, akkor eme erőhatásra megindul a kikristályosodás, ami hőleadással jár. Ha pedig felhasználtuk, csak annyi a teendő, hogy 5-10 percig főzzük, amíg újra folyékony nem lesz, és hagyjuk lassan kihűlni, és újra felhasználható - bárhányszor." (ITT találtam)



2010. január 16., szombat

Csokis croissant - Tesco termék - Londonban



Sok dolog van Londonban, amit ha itt járok (mert lassan olyan rendszeresen teszem, mintha félig itt laknék...), akkor mindenképpen élnem kell vele. Ilyen a citromos light coca-cola, ilyen a Starbucksban a kedvenc jegeskávém, és ilyen a helyi Tescocban árusított csokis croissant.
Árat nem tudok, talán 0,97 font, azaz nincs 300,- Ft. Átszámolva akár borsos is lehet az ára, de ez legalább finom, sőt, nagyon finom. Volt, hogy langyosan vettem, nah, az kisebb kéjmámor volt...



Otthon nem vagyok oda a Tescos cuccokért, mert főleg, már bocsánat szemetet árulnak. A péksüteményeik, kenyereik másnapra használhatatlanok, ehetetlenek. Itt nem. Illetve, van, ami nem. Mert vettem már olyan zsemlét, ami másnapra kőkeményre szikkadt, bár, azt hiszem, hogy az én trehányságom volt az oka, hogy a lyukacsos zacskóban árult zsemléket egyszerűen a konyhapulton hagytam, még jó, hogy másnapra kiszáradtak.

Az itt vásárolt bagel napokig ehető, és ez a csokis croissant is teljesen kulturált állagú marad másnapra is. Mondjuk, általában nem marad, merthogy elfogy.

Már írtam, hogy Londonban általában picik a lakások. Persze, vannak nagy lakások, és nagyon nagy lakások, de az átlag viktoriánus házakban falatnyi lakásokban élnek. Akik külső kerületekben élnek, esetleg házat bérelnek, azoknál is ez figyelhető meg. Pici szobák, szűk lépcsőházak, falatnyi fürdőszobák, falatnyi konyhákkal. A stúdiólakásokban konyha sincs, csak egy szekrény, ami a konyhát helyettesíti. Tehát, nincs hely. Nincs hely arra, hogy nagyon tartalékoljanak, ezért naponta vásárolnak. Persze, nem mindenki, de én azt látom, hogy hazafelé bemennek a Tescoba, vagy a szinte minden méteren megtalálható zöldségeshez, vagy henteshez, és kis adagokat vesznek. Nem nagyon vásárolnak előre. Nincsenek is nagyon bevásárlóközpontjaik, mint nálunk az Auchan, vagy a Cora, és Tescoból is csak egy hatalmas van, legalábbis én egyet láttam eddig. Érdekes, hogy míg nálunk csak pesten van kb 12 hatalmas Tesco, illetve, rendelkezünk, ha jól tudom Európa legnagyobb Tescojával, amit Budaörsön találhatunk, itt ilyen nem nagyon van.

Voltam az egyik bevásárlóközpontjukban, az Asda-ban, ami London peremkerületében található. Szinte kísértetiesen hasonlít elrendezésileg a pesti Fogarasi úti Tescohoz. Még az étterem is ott van, ahol abban helyet kapott. Van még egy nagy Tesco, az is London peremén, valamelyik stadion környékén.

Nem tudom, hogy mi, akik sokkal kevesebben élünk Budapesten, hogy a fenébe tartunk el ennyi multit? És minek tartjuk el őket? Miért szűntek meg a kisboltok, miért mennek tönkre a kis helyi közértek?

Itt mindent megkapni ezekben a boltokban. Ha az ember végig megy az utcán, van hentes, zöldséges, péksüteményt árusító boltok. Nálunk lassan csak a multik maradnak. Mikor szoktunk arra rá, hogy azok jobbak? Olcsóbbak? Biztos? Oda el kell kocsikázni, és egy csomó dolgot feleslegesen veszünk meg, ha ott vagyunk. Mindegy, ez van.

Visszatérve a croissantra, ilyen belülről. Valamilyen krémes csoki van benne. Krémes, és sok, és finom. Kesernyés, pont ahogy szeretem. Ha itt nem lenne a sarkon Tesco, akkor nem ehetnék ilyet, de itt van, és az ára nem sokkal tér el a nagyobb Tescokétól, pedig ez is Tesco express, mint amilyenek nálunk vannak, de azokban jóval drágább minden, mint a nagy Tescokban.



Ez a croissant nagyon finom. Mert itt aki szemetet árul, az az megjárhatja, hiszen nagy és széles árukínálat van mindenből. És nem kell a legdrágább helyen vásárolni a minőségért, mert még a Tescoban vett dolgok is bőven ehetőek. Nem úgy, mint nálunk...

Hogy miért van ez, nem értem. Nekünk minden szemetet el lehet adni. Próbálnák ezt meg itt...
Csúnyán ráfáznának.

Mert itt reklamálhatsz és mindig neked van igazad, még akkor is, ha nem. Mert Te vagy a vevő, érted vannak a boltok, szolgáltatók és nem fordítva... Itt tudják, hogy belőled élnek, és mindent meg kell, hogy tegyenek, hogy jól érezd magad náluk, különben sarkonfordulsz, és keresel mást. Más boltot, más szolgáltatót... És ha mindenki ezt teszi, bezárhatnak... Tehát, kiszolgálnak, kedvesek, udvariasak, és érted vannak...

Hogy mi mikor fogunk idáig eljutni, nem tudom, de nagyon várom már...

Nagyon...




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...