Nagykorúnak ajándék

Keresztlányom, Zsani, december 23.-án töltötte be a 18. évét.
Eredetileg mást szerettem volna neki készíteni, de arra egész egyszerűen közel s távol nem lett volna elég időm. (De, sebaj! Ami késik, nem múlik!)
Így ezt a méretes díszpárnát varrtam neki, amit igyekeztem olyan simára, finomra készíteni, hogy egy délutáni csicsika kísérője is lehessen. A huzatot,magát is béleltem flízzel és csak annyira steppeltem, hogy megadja a tartását, de ne keményítse be kellemetlenül. Hátulja is simi-simi betétet kapott. A belső párna mérete 50x50 cm lett, melyet szilikonizált töltőanyaggal tömtem ki a rugalmasság kedvéért.
A párna közepét egy farkasos anyag adta. Zsani kedvenc állata már évek óta a farkas. Ami kitűnő választás, mert nagyon illik hozzá!

a párna:

...és az ünnepelt kezében:

Isten éltessen sokáig Zsanikám! Legyél olyan erős, ügyes, öntudatos nő, mint, amilyen kicsi lányként is mindig az voltál!!!! Szeretlek, mindig számíthatsz ránk!!!!!!

Ez is kész van!!

Jó pár bejegyzéssel ezelőtt mutattam egy gobelinemet, amiből párnát gondoltam varrni.
Szégyen ide vagy oda, mindig közbeszólt valami halaszthatatlan, de ma megvarrtam.
Azt gondoltam - kis naiv - hogy sity-suty körbekerítem kunyhó vagy bírósági lépcső technikával, elkészítem a hátulját, összevarom, eltisztázom és csókolom...
Aha! Körbekerítettem, már az is eltartott egy darabig, mert egyem a lelkét ennek a kordnak, sztreccs a lelkem, ha nem jól fogtam nyúlt, hullámosodott, mint a Balaton. Aztán mikor megvoltam  a varrással, rájöttem, hogy szebb lenne alábélelve, letűzve,na jött a kukacolás, aztán kezdtem a hátát varrni, azt is akkor már alábéleltem, megkukacoltam, aztán cippet beállítottam, kapott még egy molino bélést, összevarrtam az elejével és tádáám, "már" kész is lett. Délelőtt 2,5 órát és délután még 3,5 órát bűvöltem. Ennyi idő alatt egy táskát meg lehet varrni...
Na, mindegy, nekem tetszik és a családnak is. A fényképek nem adják teljesen jól vissza színeket, a valóságban, a narancs és a zöld kord színárnyalata pont meg van a hímzésben is...

...még, ha nem is úgy látszik... 

 

Na, most már lehet mással is foglalkoznom, bár jövő héttől ismét jön a könyvelés, áfa hónap. Addig is már a tervek majd kibuggyannak a fejemből, már látom a lelki szemeim előtt a következő "művet". Nem tudom mi van most, de valahogy beindultam...végre!! :))

Alakulunk...

..., mint púpos gyerek a prés alatt.
Pénteken este levonultak a festők és mi elkezdtük a takarítást, rendezkedést.
Szombaton lendültünk bele igazán. Először a kisebb helyiségekkel akartunk  kezdeni, azok olyan kis kompaktabbak, így hamarabb lehetett siker élményünk. Így kezdtük a W.C.-vel, majd Janim a konyha szekrényeket vette kezelésbe a létráról én meg a fürdőben molyoltam, aztán cseréltünk. Férjem a fürdő csempéit kezdte sikálni én meg a konyhapultot kezdtem tisztogatni. Délután 5-re már annyira elfáradtam (sajnos mostanában eléggé harmatos vagyok), hogy a férjem ágyba parancsolt, Ő pedig, a drága, még végig sikálta az előszoba szekrényeit. Másnap kezdtük a gyerekszobát rendezgetni, visszacsavarozgatni a polcokat, lámpát. Helyére tolni a szekrényeket. Aztán a délután már lazábban telt, mert Janim(45) és Hugicám szülinapját tartottuk Hugicáméknál. Mi vittük a folyékony élvezeti szereket (üdítők, ásványvizek, sörök), Zsuzsi adta a szilárd, tápláló finomságokat marha pörkölt, pogácsa és egyéb nyalánkságok képében. Úgy kellett ez nekem, mint a manna. Még a buli előtt mentünk vásárolni a helyi hipermarketbe, azt éreztem, hogy mindjárt sikítok olyan ideges voltam, aztán uralkodtam magamon és csak a könnyeim potyogtak. Na, azért az sem volt épp felemelő érzés. Már idejét nem tudom, mikor láthatta valaki idegen a könnyeim. Aztán megérkeztünk Zsuzsiékhoz, dumcsi-dumcsi, nevetgélés és lassan elkezdtem felengedni, megnyugodni. Este 7 körül, mikor mentünk már haza felé, akkor éreztem, mintha kicseréltek volna. Nagyon jó volt!!!!
Hétfőn átjött Anyukám, sőt még a nagy keresztlányom is és együttes erővel neki kezdtünk a visszapakolásnak.

...és akkor most néhány beígért kép Naomi kedvéért

  Ez a szoba külső sarka, ez a festés előtt, mint képen látható, borzasztó állapotban volt. Az utolsó hónapban Dorkát már nem is altattuk a szobájában.

A lakásunk egy 10 emeletes panel 8. emeletén van és pechünkre szélső lakás. Ebből kifolyólag a panel összeeresztéseknél nagyon rossz volt a szigetelés. A szövetkezetünk most jutott oda, hogy szigetelni tudta a végfalakat, így Dorkám szobájának is az egyik fala szigetelve lett kívülről. Mi pedig az ablak falát szigeteltettük belülről. Reméljük így már jobb lesz a szoba klímája.

A szoba észak-keleti fekvésű, a nap max. reggel 10-ig süt be, ezért választottuk ezt az erőteljes narancs színt.

Amúgy, úgy tele van pakolva a szoba, hogy a legtöbb a plafonból látszik :) ami szintén narancs színű...

A szoba az ablak felől nézve, ide fog kerülni a zongora...

Na? Mit mondtam? :)

Felette ezernyi polc a játékoknak és a könyveknek...

Legfelülre Zsani segítségével kerültek fel a régi könyvek...

Amiket Anyukám segített portalanítani...

Még az állatkáink is állandóan velünk voltak, mindig akadt valami nagyon érdekes dolog, amit jól meg kellett nézni...

Lassan, napról napra haladunk, már helyén vannak a játékok, a könyvek, az ágy, az íróasztal, a komód.

Ma a ruhákat szeretném selejtezni, délután pedig megyünk az évzáróra. Idén először talán nem fövünk meg a suli udvarán...

Mivel Dorkám Pünkösd óta nem volt suliban, az osztályfőnöknek nem tudtunk ajándékot adni pedagógus napra, pedig igazán megérdemli, mert egy csupa szív kis nő, igazi tyúkanyó típus. 

Tegnap előkotortam a varrógépem és varrtam neki egy kis ajándékot. Gondolom nem kell senkinek sem bemutatni... :)

...és ....így...ez van velünk mostanában...

Magdikánál jártunk...

Hétfőn olyan jó napom volt, mint mostanában régen.
Meglátogattuk Dorkámmal Magdikát. Hosszas szervezés után ez az egy nap volt lehetséges közel s távol.
Reggel 9-re érkeztünk meg és hoztuk magunkkal a felhőket és a hideget. Na, meg egy kis ajándékot.
A látogatásunk legfőbb apropója ugyanis Magdika kerek számú szülinapja volt. Dorkám egy kis üvegmatrica mandalával készült Magdikát megköszönteni:

Én pedig egy kis saját készítésű peddignád-kosárkával...

...és egy varrós dobozzal készültem, aminek a tetejét több technikával díszítettem. Festettem, varrtam, és ragasztottam rá kristályokat is...

...a belsejét pedig Barbi hatására textillel béleltem.

Ismét bebizonyosodott, hogy Magdikával nagyon egy hullámhosszon tudunk lenni, úgy beszélgettünk, mintha előző nap váltunk volna csak el egymástól, pedig volt az már majd' egy éve. Csak beszélgettünk, meséltünk egymásnak az életünkről , a családról, Magdika ismét mutatott egy-két trükköt a varrás terén. Incsi-fincsi sütikével, házi szörppel, isteni ebéddel kínált bennünket, meg fagyival. Úgy elrohant az idő, hogy már indulnunk is kellett haza, mert Lulukánk itthon, keresztbe tett lábbal várt, hogy vigyük már sétálni, dolgát intézni...Ahogy vezettem haza felé, a látogatásunkon járt az agyam és akkor jöttem rá, hogy még mi mindenről nem beszélgettünk...na, de ne legyek telhetetlen! :)

Magdika búcsúzóul Dorkám kezébe nyomott egy ajándékszatyrocskát, amiben ez a bájos kis hölgyike lapult egy tábla csoki társaságában:

Olyan jó volt, olyan jól éreztük magunkat, köszönjük Neked, Magdika ezt a szép napot!!!

Alkotónap Colette-tel

Múlt hét szombaton (márc. 20.-án) Győr-Ménfőcsanakon jártam, a Colette szervezte alkotónapon. 
Az egész, mint egy álom, olyan volt. El sem akartam hinni, hogy összejött. Egyrészről a párom elfogadta, hogy a hétvégéből 1 napot nem leszek itthon, a gyerekem, -aki addigra megint megfázott,- már elég jól volt, hogy itthon hagyhassam, és -talán a legfontosabb-, hogy a kicsi Hugicám volt olyan aranyos, hogy rám áldozta a szombatját és fuvarozott oda-vissza!!!! Sajnos nem tudok autópályán vezetni, ezért, ha Ő nem visz le, akkor hiába minden családi támogatás...nem tudtam volna elmenni... milyen kár is lett volna!!!!
Colette a Bezerédj-kastélyba szervezi az alkotónapokat, ami szerintem már önmagában is megér egy misét...
Mivel elég sokan jelentkeztek erre az alkalomra, a kastély nagyon szépen felújított pincéjében voltunk. A természetes fény hiányát kárpótolta a nagy tér, ahol bátran szétpakolhattunk és ugye azt mindenki tapasztalta már, hogy a varráshoz nem sok hely, hanem nagyon, nagyon sok hely kell!! :)
Amikor megérkeztünk mindenki azt nézte, hova helyezkedjen, egy asztalhoz ketten tudtak leülni, kinéztem én is magamnak egy asztal felet,a másik felénél már pakolászott egy ismerősnek tűnő arcú hölgy, megkérdeztem, hogy betársulhatnék-e mellé..., mondta: persze és bemutatkozott. Ő volt Martilein, akivel már vagy másfél éve e-mailezgetünk, és most már Ő is blogerina. A mellettünk lévő asztalhoz Hokata telepedett le, szóval még ismerősök gyűrűjében is lehettem...sőt mi több, megismerhettem Solit is, aki már többször kommentelt nálam, de még nem ismerhettem meg személyesen.
Colette két minta darabbal (egy táskával és egy neszeszerrel) és több kisebb mintaegységgel is készült. Ezeket itt és itt is megnézhetitek.
Naná, hogy nem lettem kész a megálmodott táskával, de azért igyekeztem sokat figyelni és legalább elméletben megtanulni a fogásokat.
Itthon, a hét közepére sikerült a táskát befejeznem és péntekre egy neszit is gyártottam a táskához.

Colette! Nagyon köszönöm ezt a szép napot, a sok tanítást, a jó hangulatot, és egyáltalán, mindent!!!

A csíktechnika és egyebek

Na, végre! Már olyan rég volt, hogy több dolgot is tudtam volna mutatni, de most végre varrtam, kötöttem és egyebet is bütyköltem.
Először is: a varrásaim egyik legfontosabb technikája Gina által bemutatott csíktechnika
Nagyon jó kis tutorialt rittyentett Gina, tényleg hipsz-hopsz meg lehet csinálni, pusztán az anyagok kiválogatása okozhat kis fejtörést. A magam részéről én már annyira vártam a tavaszt (és a lányomat haza a suliból), hogy egy kissé harsányra sikeredett a szín,- és minta választásom, de nekem  valahogy mégis tetszik.

Így készült ez a párna (kv.tombola tárgy lesz):

Ez a füzettartó Dorkámnak:

...és ilyen a másik oldala:

és a maradék anyagokból, -amiket nem tudtam feldolgozni a csíktechnikához,-  készült ez a neszi:

Lehet, hogy így nem mutat olyan jól, de életben olyan vidám, helyes tenyeres-talpas kis jószág lett! :)

Aztán varrtam még a klubunk leendő k.v.-jára tombola tárgyakat:

Tildás tűtartók

Aztán kötöttem Szarvasmici kutyikájának, Csipikének egy mellénykét, de azt majd csak később mutatom, hadd legyen Micikének egy kis meglepi...

Aztán Dorkámnak csináltam egy "fülbevaló-falat". Igen, jól olvastad!

Kicsi lányom olyan fülbevaló és egyébként is olyan ékszer, kütyü-mütyü imádó, ezáltal annyi is (sok) van belőlük, hogy már nem tudtuk rendesen elrakni, minden polcon, itt-ott, fülbevaló, gyűrű, lánc hevert, szóval betelt a pohár és elkészült ez a fél négyzetméteres tábla. (Most már csak Lüszi cica kell, hogy békén hagyja azt sok csili-vili izét...)

Titeket is kifújt a gatyátokból a szél? 

Lulu nagyon szeret sétálni, ha esik, ha fúj, imádja. Na most, tekintve 2,8 kg-os tekintélyes súlyát, mikor jön egy-egy széllökés, két dolog közt választ villámgyorsan. 

• ha közel van a lábamhoz, gyorsan odaül a lábamhoz (vagy lábamra), vagy azért, hogy neki dőlhessen, vagy azért, hogy szélárnyékban lehessen.
• ha már nincs idő a lábamnál menedéket keresni, akkor gyorsan hasra vágja magát, így fölötte suhan el a szél.

Sosem unatkozunk vele, imádjuk!

Dorkám karácsonyi húzogatósa

Annak idején írtam, hogy majdnem az utolsó percben léptünk be Ahama vezénylete alatt futó Karácsonyi húzogatós, ajándékozós játékába.

A hosszas gondolkodás annak volt köszönhető, mert Dorkám is szeretett volna benevezni erre a játékra. Tavaly már sikeresen részt vettem benne és Dorka is szeretett volna adni és hát kapni is így ismeretlenül egy kis ajándékot. Én viszont féltem, nehogy csalódás érje, de aztán úgy gondoltam, hogy vágjunk mégis bele, hisz viszonylag zárt körben zajlik ez a játék, biztos minden rendben lesz...

Dorkám egy másik kislányt kapott -a sors és Ahama keze által-, aki ráadásul még nagyjából vele egykorú is... tökéletes pár, gondoltam!

Sokat agyaltunk minek is örülhetne Viktória. Mint nagy nehezen megtudtuk a kislány szeret főzni, ezért Dorka azt gondolta, hogy adjunk neki egy szép kis füzetet, ahova Viki beírhatja a kis receptjeit vagy épp arra használhatja, amire csak akarja. A papír boltban hosszasan keresgélte a megfelelő füzetet. Arra Dorkám sk. varrta a borítót, papírra varrásos technikával és még fehér gyöngyökkel is díszítettük, mintha csak havazna a képen... Aztán, hogy ne legyen üres a füzet még fűzött egy könyvjelzőt is, amit, ha akar, karláncnak is hordhat. Került még a csomagba a csokikon kívül egy extra nagy gémkapocs is cuki szívecskével és egy szép kis tollas-toll.

A csomagot december 14.-én postáztuk, amikor az én ajándékozottamnak is (Ő 2 nap múlva meg is kapta...), létezik, hogy Viktória még nem kapta meg? Ha igen, akkor miért nem jelzik esetleg Ahamának, vagy ha megkapták, akkor miért nem szólnak vissza? Hisz  tudjuk ajándékozni többek közt azért szeretünk, mert jó látni, tudni, ha örülnek az ajándékunknak. Kicsit,...nem, nem is kicsit elszomorít ez az egész.

...és akkor azt még nem is mondtam, hogy pont Dorkám ajándéka nem érkezett meg az Ő angyalkájától!!!!!

Ahamánál érdeklődtem, de Ő sem tud semmit. Ááááá, nem értem ezt az angyalkát, pont egy gyerektől késik????? El tudja képzelni, hogy a gyerek napjában háromszor megy megnézni a postaládát, hátha benne van az értesítő, esetleg a csomagocskája, aztán mindig leforrázva látja, hogy üres a postaláda és azt is látja a blogokban, hogy mindenki megkapja az ajándékát, csak Ő nem...? Én láttam! Dorka napról-napra csalódottabb volt. Nézett rám és várta, hogy én majd megmondom az okot, de nem tudtam.
Sok mindent meg tudok érteni. Azt is, ha valaki nem tudja időben postázni az ajándékát, akármilyen oknál fogva, de akkor miért nem szól, hogy bocsi, kések, de nem vagy elfelejtve!?
Na, most ez a bejegyzés nem volt rózsaszín... :((

Karácsonyunk képekben...

 Dorkám erre a napra vár legjobban egész évben. Nem! Nem is annyira a karácsonyt várja (persze azt is), sokkal inkább a közös bejgli sütést.

Egyre többet veszi ki a részét a teendőkben. Idén szinte teljes egészében Ő főzte a töltelékeket, segített a tésztát gyúrni, törte fel és választotta szét a tojásokat a kenéshez, amit persze szintén Ő csinált, hisz valljuk be azt a legjobb csinálni :))

 Zsuzsi gyúrja a tésztáját...

 

 kis pihenés...

 

 A gondolkodó Dorka szobra :))

...és a bejglik:

 

A DIÓS (isteni lett, azt kell mondjam! :))   )

 

 A MÁKOS (Janim kedvéért és ez sem lett rossz! :))   )

Mi, a nagy család miatt, renitens módon 23.-án ünnepeljük a "Szent estét".

(Azért tettem idéző jelbe, mert tudom, hogy hivatalosan nem ez az igazi időpont, de talán nem is az időpont számít, hanem az érzés, ugye?!)

Évek óta úgy működik ez nálunk, hogy Dorkám Anyuciéknál tölti a nap nagy részét, míg mi Janimmal rendbe kapjuk, feldíszítjük mindenütt a lakást és a fát.

Aztán mikor kész vagyunk, megy a telefon, hogy jöhetnek, Dorkámat az ajtóban egy sállal a kezemben várom, rögtön bekötöm a szemét, beterelem a szobájában, ahol már várja a kikészített ünnepi öltözéke.

Míg Dorka átöltözik, Janim Anyuciékkal a nappaliban koccint az ünnepre. Mikor kész lesz Dorka, jelzem ezt az én drágámnak, kint elindul a szép karácsonyi zene, csilingel a csengettyű, mi szépen kijövünk a gyerek szobából a nappaliba, ahol már várnak minket. Dorkámnak ragyog a szeme, Janimé is, Anyuciéké is és hát az enyém is csillog...

Elkezdünk ajándékozódni, közben össze-összebújunk, bontogatjuk az ajándékokat és drukkolunk, hogy meglepetéseink célt érjenek, örömöt szerezzünk.Miután kiörvendeztük magunkat, jöhet a vacsi.

Egy kis válogatás az idei hangulatból:

 

 2009. december 23.

Aztán másnap 24.-én összegyűlik a nagy család Anyuciéknál, Bátyámék négyen, Hugom a párjával, mi hárman. Összesen tizenegyen.

(Évekkel ezelőtt, míg éltek a nagyszüleink, ez a létszám jóval nagyobb volt.)

Ma megyünk Janim szüleihez, holnap pedig megint nálunk gyűlik össze a család egy kis estebédre.

Most már mutathatom, miket varrtam az ünnepek előtt.

Ha Anyucira gondolok nem tudok elszakadni a pirostól és a szív motívumtól.

Talán ismerős a fazon, Mmamának is egy hasonlót varrtam.

Drága Anyucim! Használd sokáig, beletettem-varrtam a szívemet, vigyázz rá!! :)

Ezt pedig Zsuzsikámnak varrtam. Azt hiszem sikerült eltalálnom Zsuzsi stílusát vele, remélem jól ki tudja majd használni.

Zsuzsikám! Sok szeretettel!!!!!!

 

Sorozat gyártás

Anyukámnak szeptemberben lesz a 45 éves érettségi találkozója.
Rendes kis osztály volt az övék, 5 évente igen nagy számban összejönnek.
Anyukám szervezte mindig is az összejöveteleket, mindig gondoskodott szállásról, ebédről, programról és kis ajándékokról. Hol régi fényképeket vadászott össze és másoltatott, hol régi közös történeteket kért feleleveníteni, most pedig pzs.tartókat készítettünk nekik. Ugye, milyen klassz pasis anyagot sikerült vennem a Hunyadis fiúknál? Az mindig nehéz ügy. A nőknek sokkal könnyebb anyagot választani...
Majd még a gépemmel ráhímezem: '64-'09 - et. Reméljük örülni fognak az ajándéknak!

...és még egy táska :))

Ádám, a keresztfiam már régóta rágta a fülem egy táskáért, egy olyanért, amilyet Dorkámnak varrtam tavaly a 10. szülinapjára.

Ádám idén lesz 13 éves, így olyan táskát szerettem volna varrni neki, ami elkísérheti hosszan, nem "dedós".
A táska színeiben egy fekete táskát gondoltam és ezt egy kis királykékkel és egy zölddel akartam feldobni, technikának pedig zseníliát választottam (már ami a táska fedőjét illeti). Varázslatos zsenília c. könyvben találtam ezt a színes szövött verziót. Nagyon megtetszett és épp megfelelőnek gondoltam egy kis pasinak. A táska fedő állítható hosszúságú gurtnin lévő csattal záródik. Belülre fekete-fehér csíkos bélést kapott 3 belső zsebbel. Kívülre is került rá 1 nagy cippes zseb. Fekete gurtni vállpántra varrtam egy kis párnát a táska színeiből. (több kép itt)
Ma kapta meg Ádám, csak úgy röpködött örömében. :)