Szép , meleg, szombati nap.
Országos kreatív blogtali napja. Azt hittem tudok menni, de nem. Nagyon sajnálom! Nagyon!!!
De! Miért is nem tudtam menni? Hát, mert végre el tudtam jutni az oly régóta várt szabadgépi-tűzés tanfolyamra Marcsihoz. Fantasztikus volt. Inspiráló volt. 7 óra tömény varrás volt. Élmény volt. Fárasztó volt.
Ez most egy középhaladó tanfolyam volt. Na, most én sajnos nem tudtam részt venni a kezdőn, így kakukk tojás voltam, mert a kezdőanyagból kimaradtam, de az elmúlt idők tűzési gyakorlataim miatt inkább mégis a középhaladóba sorolódtam. Ez jó is és nem is. Jó, mert tényleg sok új műhely titkot tudtam megtanulni így, nem annyira jó , mert némileg hiányosak az alapjaim. De! Nem adom fel, be fogom hozni a lemaradásaim, sokat fogok gyakorolni és remélem egyszer elérem azt a szintet, amit magamtól elvárok.
Mutizom a képi anyagokat:
Marcsi minta blokkjai:
Na, van hova fejlődnöm!
Az én gyakorlataim, kérem megértően, elnézően kritizálni:
Bevezetésképp, hogy ellazuljanak vállizmaink, ritmusba jöjjünk:
(...úgy lazultunk, hogy... nagyon... :) )
2.sz. feladat:
középre és a 4 sarokba 1-1 motívumot körbe varrni, a belső minta körbevarrása szabadgépitűzőtalppal 3-szor, aztán mind a 4 sarkot különböző technikával, motívummal körbe díszíteni és mind ezt az anyag körbeforgatása nélkül (aki nem lett kész (szerintem senki) h.f.-ként befejezi otthon)
3.sz. feladat:
Vinni kellet nagyvirág mintás anyagból egy kicsit, azt egy színben passzoló anyagra rátűzni stílusában egyezően. Hát nekem sikerült egy szépséges, de piszok nehezen megfogható mintájú anyag darabkát vinnem.
...és itt tartottam, amikor eljött az 5 óra, amikor is rohannom kellett haza.
Ugyanis ez az egy nap volt jó népes családom számára, hogy az augusztusi ünnepelteknek meghúzogathassuk a fülét és koccinthassunk az egészségére.
1/2 6-ra volt megbeszélve, hogy jön hozzánk a tágabb családom. Na, ha megbeszéljük, hogy pontban 1/2 6-kor lent a ház előtt talizunk, akkor biztos várhattunk volna egymásra, de nem beszéltük meg...így amint beálltam a garázsba, abban a pillanatban befutottak Anyuciék és Hugicámékkal, és amint kikászálódtam a kocsiból (10 másodperc) megálltak a Bátyámék is a ház előtt. Na? Szervezni tudni kell, mi? :)))
Az egyik ünnepelt volt az én drága Anyucikám, aki most augusztusban töltötte be 65. évét. Nagyon büszke, hogy most már "Gyula-bérlettel" közlekedhet. (Horn Gyula idejében bevezetett 65 év feletti ingyenes utazási lehetőség).
Anyucikának varrtam egy táskát egy hozzá illő neszivel és fűztem egy nyakláncot:
Miközben varrtam a fedlapot, közben esett le, hogy már megint nem tudtam Anyucim esetében a piros színtől elvonatkoztatni és a fedlap motívuma a mi családunkat jelképezi. Miért? A két szélső piros rész minket, lányokat (Zsuzsi és én) jelképez, a középső drappos rész a bátyám. És minket fog össze a szüleink, akik a mi kőszikláink, biztos pontjaink. Túl elvont? Nem baj! Meggyőződésem!!!!!
(A táska tűzésében rejtélyesen elrejtettem a szívem, ami Anyucimért (is) dobog!! Megtaláljátok?)
A táskához ráadásként még egy tűzachát ásványt foglaltam be medálnak
és egy hozzá illő nyers-fehér bőrszalagra fűztem:
Nagyon jól mutat Anyuci szép barnára sült bőrén.
A címben említettem egy bambanőt is...
Na, az voltam én, este felé már csak ültem és bambán mosolyogva néztem ki a fejemből, élveztem a családom zsizsegését és próbáltam ébren maradni...
Szép nap volt!!!!!!! :)
