Alkotónap újra gondolva

Bő egy hete, 8.-án Colette pesti alkotónapján voltam, ahol egy helyes sok cippes-zsebes táskát tanultunk.
Tetszett már akkor is, amikor Colette alkotónapot meghirdető posztját olvastam. Hiába, na! Mit tagadjam minden érdekel, ami táska!
3 hasonló, de mégis kicsit más-más fazon közül választhattunk. Én ilyenkor szeretem a legösszetettebb verziót választani, hisz, ha az megy, akkor már a többi is fog..., nem?
Jó volt találkozni újból a "kemény mag"-gal! Úgy találkozunk most már, mint ha csak 1 hete váltunk volna el, és nem pl.  fél éve. Ez is az alkotónapok különbsége más tanfolyamokhoz képest. A másik különbség, hogy Colette mindig meglep bennünket egy kis ajándékkal, amit mindig nagy örömmel fogadunk (Köszi, Colette!!) Rövid dumcsikázás után neki estünk a táska varrásnak, ami először is egy rakat négyzet szabásával kezdődött, majd azok vetex-szel történő felvasalással folytatódott. Utána jött a trükk, a zsebek bevarrása.

Egész jól haladtam, majdnem készen hoztam haza a "művemet". Már csak a vállpánt megvarrása és a bélés aljának  az összevarrása volt hátra.

Itthon aztán, nézegettem, nézegettem, de nem tudtam megbékélni a táskámmal, nem tetszettek az arányok. Újra gondoltam, átvariáltam. Fekete fület lecseréltem bordós színűre. Megszüntettem a vállpánt beakasztásához kellő fülecskét, így most  csak kézben lehet vinni, és rövidebbre (alacsonyabbra) vettem a táskát kb. 8 cm-rel, így arányosabb lett a végeredmény.

Néhány részlet a táskából: szép megoldású talpa, 2 mágnessel történő záródás és maga a cippes zsebek

Annyira megtetszett ez a bordós szín, hogy teljesen megihletett. Ezért készült ebben a színvilágban egy neszi, egy gyógyszertartó, egy szemüvegtok és kulcstartódísz.

Újból itt...

Mostanában nagyon kevés időm volt a blogomra.
Fájt is érte a szívem, mert nézetem szerint az ember blogja, az némileg az életének a lenyomata is. Most, így kimaradt az életem kb. 3-4 hónap lenyomata. Pedig addig is nagyon aktív voltam.
Kivonatolva:

• Túl vagyok első komoly mérlegzárási időszakomon, kisebb-nagyobb döccenőkkel,
• varrtam rengeteget, 
• ismerkedtem egy új technikával, 
• lakást felújítottunk,
• festettünk, 
• bútort és szobát terveztem, 
• szereltünk,
• reklamáltam, 
• majd újból és újból reklamáltam és (!)
• bár ezt utoljára írtam, de a lányommal sikerült megalkudnom a zongorázás folytatásáról (Tulajdonképpen ezt tekintem a legnagyobb sikernek, mert nem volt egyszerű menet.  Lehet becsődöltem volna, ha az én tehetséges lányom, nem rázza meg magát a zongora vizsga előtt és nem zongorázik egy hatalmasat. Olyan szépen zongorázott, hogy végre megkapta azt a dícséretet, amire már 4 éve várt!!!!!!!)  

Az új technika, amit említettem:
Tavasszal részt vettem egy tanfolyamon.
Még pedig a Kreatív Hobby által indított Peyote tanfolyamon.
Régi vágyam volt megtanulni ezt a fűzési technikát. Mindig is közel álltak hozzám a gyöngyök, de a japán gyöngyök különösen. Megfognak a tökéletességükkel, a szabályosságukkal, a színük gazdag választékával. Igaz az áruk elég borsós első hallásra, (általában 5 gr-os kiszerelésben kaphatóak, ez kb. 1000 db-ot (!) jelent mivel az átlagos "kiciészolcó" gyöngyökhöz képest sokkal vékonyabb a gyöngyök fala, ezért sokkal könnyebbek, az áruk igen nagy skálán mozog a színük, bevonatuk függvényében: 400-1200,-/ 5 gr) ám ehhez a technikához  szinte nem is jöhet szóba más minőség,... talán még az első osztályú cseh gyöngyök, de csak korlátozott mintához jók azok is...
Sokat tanultam az alatt az 5 (vagy 6?) alkalom alatt: technikákat, színek kombinálását, rendkívül kedves, felkészült oktatónk volt: Sági Kissné Sike Ildikó, megismerkedtem érdekes emberekkel.
Mutatok egy-néhány "művemet"
(de még sok van, amit nem fényképeztem le,... meg is vagyok lepve magamon! :) hiszen nagyon szeretem dokumentálni, megörökíteni a műveim, tetteim...és talán még meglepőbb, hogy pont a nagy kedvencek nincsenek fotózva, vajon miért?...)

Gyűrűim közül néhány:

Szettek:

(bocsi a háttérért, bár nem látszik, ez igazából fehér háttér, na, de hogy lett kék?????)

Kulcstartók:

Igyekszek jönni újabb és rendszeres bejegyzésekkel, sok fotóval ismét... :))))